Csapatsportok: a legtöbb magyar klub jegybevételéből még meccset sem lehetne rendezni

Szerző: Vági Márton
2022.03.13. 14:38

A miniszterelnök kedvenc klubja, az idén bajnokesélyes Puskás Akadémia az egyetlen olyan első osztályú fociklub, amelyik még ezer nézőt sem képes kicsábítani a meccseire. De összeségében is elkeserítő a magyar csapatsportágak nézettsége.

Csapatsportok: a legtöbb magyar klub jegybevételéből még meccset sem lehetne rendezni

A sportstatisztika nevű oldal évek óta követi a magyar látványsportágak nézőszámainak az alakulását, az idei 2021-2022-es szezon első felének, azaz az őszi idénynek az adatait nyilvánosságra is hozták, melyek alapján gyakorlatilag ki lehet jelenteni: alig van bárki az országban, akit a magyar sport igazán érdekelne.

A top 30-as listára ezer fő alatti átlagnézőszámmal is be lehetett már kerülni,

összességében ma Magyarországon huszonhat olyan klubcsapat van a hat látványsportágból (női és férfi vonalon együttesen), akik legalább ezer szurkolót képesek megmozgatni a jellemzően kéthetente megrendezésre kerülő hazai bajnoki mérkőzéseikre. Ráadásul sok esetben a klubok maguk adják meg a nézőszámokat, és érthető okból ezeket felfelé szokás kerekíteni, melyek így is elkeserítőek.

A lista első három helyén három labdarúgócsapat, a Fradi, a Debrecen és a Kispest áll, őket a Győri ETO női kézilabda klubja követi. A kézilabda honi népszerűségét jól jellemzi, hogy mindössze három klub került be az első harmincba, a győri csapat mellett a Veszprém és a Szeged.

Ennél is rosszabbul áll a jégkorong egyetlen klubbal, a Fehérvárral, míg röplabda- és vízilabdacsapatokat egyáltalán nem találunk a listán.

A foci után a kosárlabda áll a legjobban, nyolc klub fért be a top 30-ba, ezzel a többi csarnok-sportágat magasan verni tudják népszerűségben, mindez főleg az olyan vidéki bázisoknak – vagy ha tetszik fellegváraknak – köszönhető, mint amilyen Szombathely, Körmend, Sopron vagy Szolnok.

A labdarúgás esetében az NB I. tizenkét klubjából tizenegy megtalálható a listán, nem nehéz kitalálni, hogy melyik az az egy, amelyik nem.

Igen, a közpénzekből kitömött felcsúti Puskás Akadémia, mely képtelen átlagosan legalább 971 szurkolót kivinni a milliárdokból épült lelátóikra. A másodosztályú Pécs, Szeged, Diósgyőr, Ajka, Kecskemét és Vasas is képes erre a földöntúlinak mérsékelhetően nevezhető bravúrra.

A magyar csapatsportok nézőszámai
A magyar csapatsportok nézőszámai Fotó: Sportstatisztika.blog.hu

Összességében az őszi adatokból az látható, hogy a harminc leglátogatottabb sportegyesület átlagosan mintegy 1800 embert képes megszólítani, feltéve, ha elfogadjuk a klubok által megadott számokat, mely simán lehet túlzó, ráadásul ebben benne vannak az ingyenjegyesek, azok, akik egyébként nem fizetnek ezért.

De még ha átlagosan 1800 fizető nézővel is számolnánk, és átlagosan kétezer forintos jegyárral, akkor is azt kapnánk, hogy egy teljes szezon során tizenöt hazai mérkőzéssel számolva 54 millió forint lenne a jegybevétel, úgy, hogy ezek a leglátogatottabb csapatok.

Ha végignéznénk mind a hat látványsportág valamennyi klubját (férfit, nőit egyaránt) jóval alacsonyabb számokat kapnánk. Gyakorlatilag a top klubok esetében jöhet össze 50-60 millió forintnyi jegybevétel egy szezon során (van egy olyan érzésem, hogy a listán lévő csapatok többsége a két kezét összetenné ekkora jegybevételért), ami a mérkőzések rendezéséhez is alig elegendő.

Ne feledjük, a kluboknak biztonsági szolgálatot, mentőszolgálatot, pénztárosokat kell fizetni, bizonyos ligákban a játékvezetők díja is a klubokat terheli, a VIP büfét is fel kell tölteni, tehát ebből az összegből alig marad valami a klubok kasszájában. Ez önmagában sem túl pozitív, ám ha ehhez hozzávesszük, hogy egy-egy jobb légiós (vagy akár magyar játékos) fizetése évente simán több, mint a csapat teljes, egész szezonos jegy- és bérletbevétele, akkor ismételten azt kapjuk, hogy jelen formájában – értsd ennyire alacsony érdeklődés mellett, ilyen magas bérigényekkel – a magyar látványsportklubok jelen működése fenntarthatatlan.

Természetesen a covidhelyzet miatt volt némi visszaesés a korábbi évekhez képest, azonban ez egyik sportágban sem számottevő, jellemzően párszáz főnyi a különbség, mely betudható a koronavírus-járvány elleni intézkedéseknek.

Lényegében teljesen mindegy, hogy a női kosárlabda-bajnokságban átlagosan 502 vagy 329 néző van kint, egyik szám sem indokolja, hogy a klubok 3-4 – sok esetben nemzetközi szinten is sztárnak számító - külföldi játékost alkalmazzanak és fizessenek.

Ugyanez persze az összes többi sportágra igaz, piaci körülmények között jelenleg egyetlen magyar klub sem lenne képes olyan és annyi külföldi sportolót versenyeztetni, mint amennyit most tesznek.

Sok drága külföldi, kevés néző: Kiss Gréta (b), a Szent Benedek Röplabda Akadémia, valamint Denise Bannister Taylor és Ajsan Abdulazimova, a Vasas játékosa a röplabda női Magyar Kupa döntőjében
Sok drága külföldi, kevés néző: Kiss Gréta (b), a Szent Benedek Röplabda Akadémia, valamint Denise Bannister Taylor és Ajsan Abdulazimova, a Vasas játékosa a röplabda női Magyar Kupa döntőjében Fotó: MTI/Kovács Tamás

Értelemszerűen külföldön sem a jegyeladás az egyetlen és elsődleges bevételi forrás, a régióban például a játékoseladás az, mely nálunk a környéken egyedüliként deficites, ezen kívül említhetőek a televíziós jogdíjak, a szponzorok, vagy a klub saját logós termékeinek értékesítése, de legyünk őszinték: itthon piaci körülmények között ezek sem indokolnák, hogy tucatszámra igazolják a külföldi sportolókat a klubok.

Sőt, az a néhány ember, aki egyáltalán veszi a fáradtságot és hétvégente valamilyen magyar bajnoki mérkőzésre látogat ki, talán még szívesebben is nézné az egészet, ha több magyar, saját nevelésű játékost látna a küzdőtéren.

Végül muszáj feltennünk magunknak a zavarba ejtő kérdést: pár száz, de maximum néhány ezer ember szórakozása megér nekünk ennyi pénzt? Hiszen az elmúlt évtizedben hihetetlen mennyiségű közpénz érkezett a sportba, stadionok és multifunkcionális sportcsarnokok hada épült, repkednek a milliárdos költségvetések,

néhány sportágban a top magyar klubok egyértelműen a világelithez tartoznak (kézilabda, vízilabda, női kosárlabda), úgy, hogy eközben a legtöbb helyen az adott város, vagy kerület lakosságának nemhogy tíz, de sok esetben egy-két százaléka sem kíváncsi a helyi csapatra.

Tényleg szükséges (volt?) tíz-húsz milliárdokat stadionokra költeni úgy, hogy sok helyen jó, ha egy-kétezer ember vált jegyet egy mérkőzésre? Megér az ő hobbijuk és kényelmük ennyi pénzt?

A kérdés sajnos nem költői, hiszen a jelek szerint a szavazópolgárok egyik fele szerint a válasz erre az, hogy „igen”, hiszen ők azt a politikai erőt támogatják, ami még a koronavírus válság idején sem rest több száz milliárd forinttal kistafírozni a sportszövetségeket és klubokat.

Mindez pedig gyakorlatilag ellenőrizetlenül, elvárások nélkül érkezik a szektorba, ennek okán jóformán természetes az eredménytelenség: alig vannak értékelhető magyar játékosok, a nézőket is lasszóval kell fogni, de legalább mindez nagyon sokba kerül nekünk.

NYITÓKÉP: A soproni Gabby Williams kosárra dob a női kosárlabda Euroliga negyeddöntőjében a Sopron Basket-Montpellier összecsapáson a soproni Novomatic Arénában 2022. március 8-án. MTI/Vasvári Tamás

Vági Márton
Vági Márton vendégszerző

PhD-hallgató.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek