Hahó, ellenzék, hol vagy? Hahó, nemsokára pedagógussztrájk van!

Az ellenzék nem mérte föl, mekkora ereje lehet a pedagógussztrájknak. Ha értenék, már rég ez lenne a fő ügyük!

Nem mondható, hogy az ellenzék számára ne alakulna szerencsésen a kampány előtti időszak, hiszen számos szerencsétlen esemény történik, amely a politikai logika szerint mind-mind azokat kellene erősítse, akik az elmúlt időszakban nem voltak az országkormány közelében. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: 

• a kormány külpolitikája katasztrófaként sült el az úgynevezett keleti nyitás címszó alatt. Számos kínos kérdést vetett föl Orbán Viktornak az ukrajnai orosz katonai agresszió fényében;
• a benzinárstopp egyre furcsább helyzeteket szül, még pár hét, és nemcsak a kis, hanem a nagyobb benzinkúthálózatok sem fogják bírni;
• az élelmiszerárak állami árszabályozása a szocialista hiánygazdaság idejét idézik;
• a forint zuhan, de egyelőre ez absztrakciós tény, hiszen az árnövekedések még csak ezután jönnek igazán;
• ugyanakkor az államháztartási hiány ennél mindössze egyszer volt magasabb az elmúlt 30 évben. 

Ezek közül számos pont azonban mégiscsak a Fideszt segíti, hiszen egyelőre a várható drágulások még nem indultak be, és a nagyon nagy költségvetési deficit is pont annak köszönhető, hogy a Fidesz a választásokra időzített egy csomó jóléti intézkedést: a pénzügyminisztérium szerint az okok, hogy „a családok megerősítése érdekében februárban a gyermeket nevelők visszakapták a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadójukat, a nyugdíjasok megkapták a 13. havi nyugdíjat, a fegyveres és rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél foglalkoztatottak pedig hathavi fegyverpénzt kaptak. Ezeken felül jelentős adócsökkentésekről is döntött a kormány, a 25 év alattiak teljes szja-mentességet kaptak, míg a munkáltatói adó 13 százalékra csökkent."

Ezekkel kellene tehát az utolsó fél hónapban az ellenzéknek felvenni a versenyt, de egyelőre látványosan nem tudja: kommunikációs színtéren (a nyilvánvaló okok mellett, hogy a platformok oroszlánrészét a Fidesz uralja)

az ellenzék a közösségi médiában sem nagyon rúg labdába a fő kormánypárti megmondók mellett.

Viszont van egy ügy, ami példátlan segítséget adhatna az ellenzéknek így a véghajrában, és mintha nem ismernék fel ennek az igazi súlyát az ellenzéki politikusok. Még pedig azt, hogy

március 16-a valamiféle történelmi nap lesz, legalábbis abból a szempontból, hogy a rendszerváltás óta először kerül sor általános, meghatározatlan ideig tartó pedagógussztrájkra,

miután a nemrég lezajlott, a Fidesz által elegánsan csak ellenzékinek megbélyegzett figyelmeztető sztrájkukra nem érkezett érdemi válasz. 

Márpedig ez mennyei manna lehetne az ellenzéknek, akik egyelőre csak ímmel-ámmal, a szokásos, „ja igen, veletek is vagyunk" típusú deklarációkkal illették a tanárok civil küzdelmét

– leszámítva azt a flashmobot, amikor négy Párbeszédes kiállt a parlament elé járdára firkálni szolidaritási üzenetet a sztrájkjog csonkítása miatt.

Végignézve azonban az ellenzéki legfőbb politikusok Facebook-oldalát, alig találni bármit is, ami tematizálná, mi is fog történni néhány nap múlva. Súlyos hiba ez az érdektelenség. 

Hiszen, ha van fontos ügy ma Magyarországon, akkor az a pedagógiáé.

Ha nincs átgondolt, megbecsült oktatás, akkor nem lehet küzdeni például az olyanfajta gyűlöletbeszéd ellen, amivel immár 12 éve hiába küzd az ellenzék. Ha nincs oktatás, akkor meg lehet bélyegezni kisebbségi csoportokat, bele lehet ringatni az embereket mindenféle üres illúziókba nemzeti nagyságról, a fennálló hierarchiák létjogosultságáról és a kiszolgáltatottság evolúciós, hamis logikájáról.

Ha nem jó az oktatás, akkor a jövő generáció társadalmi mobilitási lehetősége valószínűleg sutba van vágva.

Szóval minden társadalom olyan, amilyen az oktatása. A magyar társadalom ennél fogva szenvedő és szegény, és amennyiben a pedagógusok ezt a harcot nem nyerik meg, úgy nem ők fognak veszíteni, többségük hagyja a fenébe az egészet, és keres valami munkát, amiben nem érzi megalázottnak magát. Nem is a gazdagok és gyerekeik fognak veszíteni, hanem a közép és a legalsó osztályok. Minél lejjebb, annál halmozottabban. 

Nem a tanárok fognak ám veszíteni, hanem a szülők és mi mindannyian. A szülők általában tudják azt, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak azok, akikre a gyerekeiket bízzák, ergo

a témának nagyon jelentős társadalmi támogatottsága van, olyan, ami ritkán volt az elmúlt időszakban. 

Tudom, hogy az ellenzéki program jelentős béremelést ígér, csakhogy ez a jelenlegi kontextusban mindössze kampányígéret, ahogy a programban foglaltak is többnyire olyasmiket tartalmaznak, amikkel minden, a témában kicsit is járatos polgártárs egyetért: béremelés, csökkentett óraterv, intézményi depolitizálás, stb.

Csakhogy a tanársztrájkhoz közeledve minden egyes ellenzéki politikusnak azt kellene tematizálni, hogy

a társadalom elemi érdeke odaállni azok mellé, akik most bátran kiállnak a saját és a gyerekek jövőjéért.

Ha ezt koordináltan és jól sikerül megtenni, az olyan támadási lehetőséget ad a Fidesszel szemben, amely az utolsó hetekben kritikus lehet. Amit viszont kerülni kell, hogy a témát üres szócséplésbe vigyék át. Hitelesség kell, tehát az érintettek (tanárok, szegregátum diákjai, oktatási intézményvezetők, nehéz helyzetben levő – és jól szituált szülők) bevonása, szakpolitikai ötletek, kreatív kommunikáció stb.

Azt hiszem, az ellenzék nem mérte fel, mi történhet akkor, ha a sztrájk heteken át húzódik. Én Romániában sok ilyet éltem. Ilyenkor ugyanis nem csak az oktatás bénul meg, hanem rengeteg szülő válik tanácstalanná és hatalmas feszültség jön létre a társadalmi szövetben.

A végén pedig a hatalom kénytelen meghunyászkodni, kompromisszumot kötni. És kihagyhatja azt az ellenzék, amikor a Fidesz hosszú idő után, egyértelműen és látványosan vesztésre áll egy ügyben?

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!