Nem válunk mi is Putyinná, ha betiltjuk az RT-t és a Sputnikot?

Seres László

Szerző:
Seres László

2022.03.08. 09:54

Válasszunk szét két dolgot: van-e elvi alapja háború idején leállítani az ellenség propagandáját, és van-e tényleges értelme? A két csatorna legfőbb főnöke most már háborús agresszor is, de tény, hogy a probléma az EU lépésével nincs megoldva.

Betiltjuk a Kreml médiagépezetét az EU-ban – jelentette be Ursula von der Leyen múlt hét közepén a 27-ek döntését, amit azzal indokolt, hogy az RT és a Sputnik, valamint leányvállalataik így „nem terjeszthetik hazugságaikat, hogy igazolják Putyin háborúját, és hogy megosztottságot szítsanak uniónkban”.

Az RT, a Sputnik és a többi, a Kreml által finanszírozott vagy hozzá bekötött média természetesen eddig is terjeszthette hazugságait és szíthatta a megosztottságot az unióban, és ehhez minden joga meg is volt. Az EU pontosan tudja, hogy nehéz döntést hoz.

„Ezek olyan intézkedések, amelyeket nem veszünk könnyelműen. A legmegfelelőbb jogi utat keressük annak biztosítására, hogy elérjük a célunkat”

– jelentette ki a bizottság szóvivője, és valóban, nagyon erős és belátható érv kell ahhoz, hogy a szólást korlátozzuk (Németország például egy igen kétséges jogi érvvel zárta ki nemrég az RT DE-t tévés kínálatából).

Ezt az érvet azonban a nevezett két médiacég legfőbb hírszerkesztője, Vlagyimir Putyin szolgáltatta azon a reggelen, amikor hadserege megtámadott egy független országot,

és az azóta eltelt időszakban már több ezer halottat, sebesültet állított elő.

Propaganda és vörös vonal

A szólás szabadságát az EU tagállamai eltérően értelmezik, de olyan ország nincs, amely önmagában a téves információt, a rosszindulatot, a paranoiát büntetné – ehhez, akárcsak a tévedéshez, jogállamban mindenkinek joga van. Tévesek és jogtalanok voltak például szerintem a szólásra vonatkozó covid-ügyi korlátozások, amelyek megpróbálták elfojtani a teljesen legitim vitákat az oltás és a maszk hatékonyságáról.

Bármennyire kiállok azonban a nácik, a kommunisták, az iszlamisták és az oltásellenesek szólásszabadsága mellett – már ameddig nem uszítanak erőszakra –,

véletlenül sem gondolom, hogy Európában, szomszédságunkban éppen zajló háború idején a háborút indító fél állami propagandája a szólásszabadság kategóriába tartozna.

Az RT már eddig is a kényelmetlen igazságokat kimondó, üldözött áldozat szerepében tetszelgett, így reagáltak most is („tudjuk, hogyan végezzük a munkánkat tilalom idején”), holott sem ez nem stimmel, sem az az önképük, hogy ők is csupán egy államilag finanszírozott, amúgy független szerkesztőséggel rendelkező közszolgálati média a sok közül.

A Kremlbe bejáratos, Putyinnal jó viszonyt ápoló Margarita Szimonyan főszerkesztő és a többi média munkáját természetesen központilag irányítják, semmilyen eltérés nem lehetséges a megszabott irányvonaltól.

Főszerkesztő asszony egy olyan állam szolgalelkű kiszolgálója, amely nem tűri a független médiát.

Nemrég tiltották be a Dozsd tévét, az Ekho rádiót és a Meduza portált, lekapcsolták a Facebookot és a Twittert, három év börtönt kaphat, aki nem a Kreml szájíze szerint számol be a háborúról. (Azért is rossz érv az RT tiltása ellen a lehetséges orosz válaszcsapás a szabad média ellen, mert ahhoz eddig se volt szükségük ürügyre.)

2005-ös megalapítása óta ez a tévés/rádiós/online médicsoport folyamatosan hazudik, torzít, kihasználja a Nyugat transzparenciáját, hibáit és erényeit, morális tévedéseit, felemeli azokat a politikusokat, akiket szövetségesének lát, teret ad a Nyugat frusztráltjainak, értékrelativistáinak szélsőbaltól szélsőjobbig.

Akik most mindezek tudatában, jóhiszeműen a szólás szabadságát kérik számon az európai döntéshozókon, és azon aggódnak, nem válunk-e a tiltással mi is a Kremlhez hasonlatossá, nem figyelnek a vörös vonal átlépésére: ez pedig a háború elindítása.

Clear and present danger

Múlt hét csütörtökje óta az RT, a Sputnik és a többi „alvállalkozó” nem egyszerűen szánalmas, államilag kontrollált, szervilis csatornák, hanem

egy már most is számos háborús bűnt elkövető hadviselő fél hivatalos szócsövei. Ez teljesen más minőség. Háború, népirtás idején a szavak és a tettek elválaszthatatlanul kötődnek össze.

Kicsit aránytévesztő analógia, de ugye a Völkischer Beobachter szerepét sem védjük szólásszabadság szempontjából, Julius Streicher, a Der Stürmer főnöke pedig Nürnbergben végezte.

Sem az RT, sem a Sputnik nem folytat náci típusú uszítást, nem harsogják, hogy „dolgozzatok gyorsabban, még nincsenek tele a sírok!”, mint tette a ruandai hutu RTLM rádió, amely így bíztatott a tuszik lemészárlására. Az RT azonban múlt csütörtök óta naponta igazol egy nemzetközi jogot sértő támadó háborút, véleményrovatában a minap is a "blood and soil"-elvével (vö. Blut und Boden) indokolták a máig „speciális katonai műveletnek” nevezett akciót.

A Sputnik pedig olyan demoralizálónak szánt hazugságokat közöl, mint hogy Zelenszkij elnök Lengyelországba menekült. Ahogy 2015-ben azt állították, hogy az Iszlám Állam (IS) több mint ezer katonája van a dél-ukrajnai Odesszában, ma azt hazudják, hogy

„a NATO-országok terrorista harcosokat küldenek Ukrajnába (...) a Donbasszba telepítendő terroristákat az Egyesült Államok által ellenőrzött szíriai Al-Tanf katonai bázison képezték ki.”

Mindkét csatorna szabadon terjesztette a Donbaszban zajló „genocídiumról”, a „neonáci” Ukrajnáról szóló narratívákat.

Ezeket a hazug, hangulatkeltő információkat véletlenül sem kell megtűrni, ha a megtámadott országban azonnali, halálos következményei lehetnek.

Amerikában, ahol az első alkotmánymódosítás védi a teljes szólásszabadságot, Oliver Wendell Holmes néhai főbíróhoz kötődik az alapteszt: a határ ott van, ahol "clear and present danger" (nyilvánvaló és közvetlen veszély) áll fenn.

Híres példája nyomán nem tartozik tehát a szabad szólás kategóriába, ha valaki zárt színházteremben tüzet kiált. De mit mondana ma az RT-ről, háború idején?

Jelentős rossz

Az 1919-es Schenck v. United States ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a kormányzat jobban korlátozhatja a beszédet háború idején, mint békeidőben. A bíróság nevében Holmes főbíró azt írta: az első alkotmánymódosítás „nem védi az olyan beszédet, amely segít megteremteni egy jelentős rossz egyértelmű és közvetlen veszélyét, amelynek megelőzésére a Kongresszusnak hatásköre van”.

Később aztán (például Vietnám) a testület több döntése megengedőbb volt a szólás szabadságával háború idején. Az Európai Uniót természetesen nem köti az amerikai jog vagy pláne a néhai főbíró, de ha tényleg „a legmegfelelőbb jogi utat” keresik az RT és a Sputnik betiltására, nem tudnak elmenni az érvelése lényege mellett.

Az Európai Tanács már most is úgy indokolt, hogy a két cég „az orosz hatóságok állandó, közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll, és e tévécsatornák alapvető fontosságú szerepet játszanak az Ukrajna elleni katonai agresszió előmozdításában, támogatásában, valamint a szomszédos országok destabilizálásában”.

Pontosan ez a lényeg.

Ha most a döntés gyakorlati részét, hasznát nézzünk, mindenkinek igaza van, aki azt mondja: nem sokat ér az EU döntése. Aki kiváncsi a Kreml nézőpontjára, az ha nem is tévén, de VPN-nel bármikor megnézheti a két orosz weboldalt, ahogy ezernyi más oroszbarát oldalt, videócsatornát, posztot.

Még jelentősebb rossz

Sokkal „jelentősebb rosszról” van azonban szó, mint csak az RT-ről vagy a Sputnikról (vagy hazai relációban az állami tévéről és rádióról, amely évek óta nyomatja a stupid oroszbarát propagandát).

A Nyugat- és főleg Amerika-ellenes érzület, a Putyinban (és vele együtt Orbánban) a civilizáció konzervatív védőbástyáját látó wishful thinking már rég nem egy marginális szubkultúra sajátja.

Európai szélsőségesek éppúgy a hívei, mint egyes amerikai republikánusok, politikusok éppúgy, mint neves influenszerek, ezoterikus oltásellenesek és konteós QAnon-hívők.

Az RT-t be lehet tiltani, Tucker Carlsont nem, nem is lenne helyes. Fel kell venni a Kreml kesztyűjét, nincs mese: alapos oknyomozással, kitartó tényfeltáró újságírói munkával, hírszerkesztéssel és hírszerzéssel, a megmaradt független orosz média támogatásával kell azzal szembesíteni Moszkvát és barátait, amitől a legjobban félnek: a tényekkel, az objektív valósággal.

Az ellen nem segít a bombázás.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Seres László
Seres László vendégszerző
Újságíró, az egyéni jogok, a szabad piac és a limitált kormányzat híve. Blogja Az individualista.
olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek