Tényleg tönkretenné az agráriumot az Európai Bizottság intézkedéscsomagja?

Az Európai Bizottság tönkre akarja tenni az agráriumot, sok gazdát tönkre tennének, és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás sem csökkenne – hasonló sommás ítéleteket bőven olvastunk az elmúlt hónapokban a környezet-egészségügyi biztonságunk érdekében született, Termőföldtől az Asztalig nevű uniós stratégiáról. Az valahogy fel sem merült, hogy milyen előnyöket hozhatna ez az intézkedéscsomag már pusztán az elszálló energiaárakért felelős olaj és gázfüggőségünk vagy akár fehérje-takarmány függőségünk csökkentésében.

Az Európai Bizottság 2020 májusában a klímasemlegességet megcélzó Európai Zöld Megállapodás fő intézkedéseként terjesztette elő a Termőföldtől az Asztalig (Farm to Fork) Stratégiát, amit 2020 októberben az Európai Parlament egyértelmű többséggel szavazott meg, s ezzel kötelezővé tette a tagállamok számára.

Számos pontja azonnal kiverte a biztosítékot, és megindult az intézkedések ellenőrzésének ellehetetlenítése is.

A stratégia egy olyan környezet-, klíma- és egészségbarát élelmezési rendszer felé történő átmenet alapelemeit fekteti le, amely radikálisan csökkenti a vegyszerhasználatot, növeli a biogazdálkodás arányát, javít az állatjóléten, s ezzel képes megfordítani agrárélelmiszer-rendszerünk negatív hatásait. Mindebből bőven van:

az elhízás rohamos terjedése, a pazarlás és az égig érő élelmiszerhulladék, a biológiai sokféleség drámai csökkenése.

A növényvédőszer- és antibiotikum-használatot 50 százalékos, a műtrágyahasználatot 20 százalékos csökkentését írja elő 2030-ig, illetve az ökológiai gazdálkodásba vont területek arányát (a jelenlegi 8-ról) legalább 25 százalékra emelné, és az agrárterületek 10 százalékát magas biodiverzitású tájelemmé állítja vissza.

Az idén hatvanéves EU-s, közös agrárpolitikának (KAP) éppen környezet-egészségügyi biztonságunk érdekében már 2013 óta része a zöldítés, és 2023-tól ezzel még tovább zöldül. E konkrét vállalásokhoz pedig évente 20 milliárd eurót tesz, jelenlegi árfolyamon számolva ez évi 7 600 milliárd forintot jelent.

Látszat ellenőrzések

De a jelenlegi vegyszerhasználat milyen károkat okoz hosszú távon a környezetünkben, egészségünkben? Hogy lehet évente egymillió egészségtelen táplálkozással összefüggő haláleset az EU-ban? A struccpolitikát tetten érhetjük, amikor az intézkedések ellenőrzéséről tárgyalnak a tagállamok képviselői.

A növényvédőszer-használat 50 százalékos megvágását évente kellene vizsgálni, de a kormányok máris 5 évre és önkéntes bevallásra szeretnék módosítani

– így előre ellehetetlenítve, hogy 2030-ig adatszolgáltatási kötelezettségük keletkezzen.

Az itthoni híradásokat figyelve persze minderről nem sok derült ki, különösen amikor a szövegeket egyértelműen a növényvédőszeres lobbi íratta meg. A CropLife – amely szereti magát fogyasztói érdekeinket szem előtt tartó növényvédelmi képviseletként feltüntetni – mindig a legnagyobb növényvédőszer-gyártó és -kereskedő cégek (Bayer, Corteva, BASF, Syngenta) szövegeit nyomja. Ki gondolná, hogy túl gyorsnak látják a szerkivonások ütemét? Köztük a rákkeltő, hormonmoduláns glifozátot, vagy a neonikotinoid csávázószereket. És azt is vizionálja, hogy veszélybe kerül az élelmiszerellátás.

Azt sugallva, hogy a növekvő élelmiszerárakat a környezetre és az egészségre veszélyes vegyszerek kivonása okozná, miközben a világpiaci energiaárak növekedése drágította meg a műtrágyagyártást négy-ötszörös mértékben. 

Az is parádés, ahogy a hazai agráros média forráskritika nélkül vette át a legnagyobb vegyszergyártók és agrobiznisz által kiadott sajtóközleményt. Itthon az Agrárgazdasági Kamara is rohant, és szinte elsőként közölte és futtatta körbe a szektort képviselő médiafelületek nagy részén.

A stratégia minden korábbinál átfogóbb környezetegészségügyi szándékairól pedig gyakorlatilag alig jelent meg híradás.

Torz hatástanulmányok 

Árulkodó már az is, hogy

a stratégiáról készült hatástanulmányok nem is az átalakítás értelmét kritizálják, hanem csak annak – pusztán pénzügyi számítások alapján megkérdőjelezett – kedvezőtlen következményeivel szembesítenek.

Minden tanulmány említi, hogy a stratégia komplex, rendszerszintű átalakításokról szól, amelyeket aligha lehet pusztán a rendszer marginális változásait kezelni képes (piaci egyensúlyi) modellekkel elvégezni.

Ugyanis, az igaz, hogy ezek a mérhetők, de semmit nem mondanak a stratégia összetett, de társadalmi támogatottságot nagyon is élvező céljairól,

a pozitív étrendi változás, az élelmiszer hulladék csökkenés, az agroökológiai innovációk elterjedésének és a nemzetközi kereskedelem átalakításának igényéről. 

A hatástanulmányok nem igazán reflektálnak a kiinduló állapotra sem, vagyis arra, hogy eleve mekkora import függőségben élünk. Persze arról sem szól a fáma, hogy egyébként kevés tagállam volna képes saját erőforrásira támaszkodva megtermelni az élelmiszert, pláne a növekvő lakosságúak. Sem terület (talaj), sem víz nem áll ehhez rendelkezésre például Hollandiában vagy Spanyolországban, nem is beszélve az eleve magas növényvédő- és rovarirtószer használatról.

E környezeti szempontokon túlmenően az agrárszektor nem nevezhető jelenleg sem túlfizetettnek (nagyjából 40 százalékkal alacsonyabbakat fizetések a mezőgazdaságban, mint az ipari és szolgáltató szektorban), emiatt már most nagy a munkaerőhiány, s

az egy hektárra jutó munkaerő harmadával csökkent az elmúlt két évtizedben.

Nem csoda, ha a zöldítésre szánt pénzek is jobbára gazdálkodói jövedelemkiegészítés alapjává válnak.

Amennyiben egy hatáselemzés legalább a környezeti tényezőket bevonja a vizsgálatba (így tett az EU Közös Kutatóintézete), akkor megállapíthatja, hogy a stratégia végrehajtása jelentős környezetegészségügyi javulást eredményez.

A klímaváltozás, az elszabaduló energia árak és a jelenlegi háborús helyzet egyaránt arra hívja fel a figyelmet, hogy

élelmezésbiztonságunk komolyan vétele sürgősebb, mint ahogy elsőre látszik.

A Termőföldtől az Asztalig Stratégia éppen a bevált receptektől, lejárt szavatosságú technológiáktól és iparszerű mezőgazdasági preferenciáktól mentesen szeretné ezt végrehajtani.

Jelentős akadályokkal néz szembe, intézményi és kulturális változásokat kíván, ugyanakkor nagyon is komolyan vehető lehetőséget ad az átalakító változásokra. Ideje van agroökológiai irányba állítani gazdálkodási rendszereinket, és ennek részeként például jobban megismernünk a jelenleg alulhasznosított növényeink egészségi és környezeti előnyeit.

FOTÓK: Balázs Bálint