Miközben az USA és Kína gazdasági háborút vív, egy fiatal lány valósítja meg a közgazdászok álmát

Mivel az Egyesült Államok és Kína gazdasága szinte teljesen összefonódott, volt idő, amikor arról álmodoztak, hogy majd együtt, békében kormányozzák a világot. Most már látjuk: nem így történt, azonban van itt valaki, aki meg tudja testesíteni ezt az elképzelést.

A napokban véget ért a pekingi olimpiai, ami legalább egy tucat dologról emlékezetes marad, csak valószínűleg éppen arról nem, amiről a szervezők szerették volna, hogy emlékezetes maradjon: ők ugyanis a jövő olimpiáját, az első csilivili, karbonsemleges olimpiát akarták megszervezni. Azt már a kezdetektől fogva tudni lehetett, hogy Peking lesz az első város, ahol rendeztek már nyári és téli olimpiát is, az is nagyon valószínű volt, hogy

ez lesz az első olimpia, amin kizárólag műhavat használnak

– ezzel tragikomikus módon mégis csak sikerült a jövő olimpiáját megszervezni, ugyanis a klímaváltozásnak köszönhetően egyre csökken a téli olimpiák számára ideális helyszínek száma.

Az is már előre emlékezetessé tette a pekingi olimpiát, hogy több ország, például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és Japán is diplomáciai bojkottot hirdettek a szervezőkkel szemben, hogy ezzel hívják fel a figyelmet a kínai átnevelőtáborokban szenvedő ujgurokra.

A játékok még mindig hónapokra voltak, amikor az olimpia máris azzal szerepelt a hírekben, hogy Kína úgy próbálja kibekkelni a koronavírus-járványt, hogy zéró toleranciát hirdet a vírussal szemben. Az olimpia előtt elővigyázatosságból komplett, tízmilliós városokat zártak le, és teszteltek végig, hogy megakadályozzák a járvány terjedését, azonban a játékok kezdete előtt csak megérkezett a vírus Pekingbe is. A lezárások a kiszivárgó hírek szerint több emberáldozatot is követeltek, horrorbeszámolók keringtek arról, hogy az embereket éheztek a néhány napos karanténok alatt, többen nem, vagy csak későn kaptak orvosi segítséget a szigorú előírások miatt.

Az is újfent kiderült, hogy a téli olimpia továbbra is többnyire a fejlett nyugati, leginkább európai országokból érkező fehéremberek világeseménye és szórakozása. Miközben a 2020-as tokiói olimpián 206 küldöttség vett részt, addig a 2022-es pekingi téli olimpiára csak 91 delegáció érkezett, ami persze még így is ötszöröse annak, ahányan egykor, az 1924-es első téli olimpián részt vettek. Szaúd-Arábia és Haiti például így is új belépők voltak a téli olimpiák világába, miközben Nigéria és Eritrea a 2018-as dél-koreai bemutatkozásuk után idén másodszor tudtak részt venni téli olimpián. A 2018-as dél-koreai olimpia egyébként máig rekordernek számít például azzal, hogy nyolc afrikai országokból is érkezett küldöttség. Pekingbe – összehasonlításként – már csak öt országból érkeztek.

A szakértők egyébként arra figyelmeztetnek, hogy az, hogy többnyire az európai és az észak-amerikai országok uralják téli olimpiákat,

csak részben köszönhető a kedvezőbb időjárási körülményeknek.

A 2018-as játékon egy afrikai, közép- vagy dél-amerikai ország versenyzője sem szerzett érmet, miközben hatalmas behavazott hegycsúcsok azért ott is vannak – míg az alig ötmilliós Norvégia, a világ egyik leggazdagabb állama, magasan nyerte akkor is, idén is az éremtáblázatot. Idén egyébként a norvégok 37 érmet szereztek, abból 16 volt arany, ezzel viszonylag simán vezették az éremtáblázatot Németország és Kína előtt. Előbbi 27 érmet szerzett, abból 12 volt arany,  a házigazda Kína pedig 15 érmet gyűjtött, abból 9 volt arany.

Bukás és felemelkedés

Az idei olimpia legnagyobb tragédiáját egy 15 éves orosz műkorcsolyázó hozta, a játékok legnagyobb sztárja pedig egy amerikai születésű, ám kínai színekben versenyző síakrobata volt.

Ha valaki nem követte volna az eseményeket, annak röviden összefoglaljuk Kamila Valijeva tragédiáját. A játékok megkezdése után derült ki, hogy a fiatal lány decemberben, az orosz országos bajnokság után vett mintája pozitív lett, ennek ellenére engedték, hogy tovább versenyezzen az olimpián, mert még kiderülhetett, hogy a minta félrevezető volt. Az oroszok csapatban addigra már megnyerték a műkorcsolya csapatversenyét, ráadásul úgy, hogy Valijeva olyat ugrott, amit korábban előtte senki, azonban az érmeket nem osztották ki, mert már akkor tudni lehetett, hogy valami nem stimmel.

A lány azt mondta, hogy valószínűleg úgy kerülhetett doppingszer a szervezetébe, hogy beleivott az egyik pohárba a nagyapja után,

aki szívgyógyszert szedett. Valijeva mintájában ugyanis trimetazidint találtak, ami egy egészséges szervezetében javítja a vér oxigénellátását. A lényeg, hogy az orosz lányt ugyan hagyták versenyezni, mert kiderülhet még, hogy valóban ártatlan az ügyben, azonban a lány összeomlott a következő napokban, és elbukta az egyéni számát.

Ami viszont az olimpia legnagyobb sztárját, az amerikai-kínai Eileen Gut, illetve Ku Aj-linget illeti, hozzá, ha távolról is, de nekünk is van némi kapcsolódásunk. Az 2022-ben valószínűleg már nem lep meg senkit, hogy a világ sporteseményei akarva-akaratlanul, de a legszínesebb események közé tartoznak, akár a multikulti győzelmének is tarthatnánk, ha minden a csupaszív szeretetről, és nem súlyos anyagi és geopolitikai megfontolásokról szólna. Mindig elég egy pillanatást vetni például a hosszútávfutásra. A 2020-as tokiói olimpián is a kenyai Kipchogét egy szomáliai születésű holland versenyző és egy szintén szomáliai születésű belga versenyző követte, akik ráadásul az utolsó métereken úgy húzták fel egymást a dobogóra.

Ami az idei versenyen különösen feltűnő volt, hogy az amerikai csapat legnagyobb nevei közül többen: Nathan Chen, Alysa Liu, Karen Chen és Vincent Zhou kínai és tajvani szülők gyermekei voltak,

és ahogy említettük, a kínaiak és az egész olimpiai legnagyobb sztárja pedig egy amerikai és kínai szülőktől származó, Amerikában született, mégis kínai színekben versenyző lány volt. Ő ráadásul egyáltalán nem roppant össze a rá nehezedő nyomástól, és elhozott két aranyat és egy ezüstöt.

A Liu testvéreknek sem könnyű

Mielőtt azonban rátérünk Ku Aj-ling történetére, érdemes kitérnünk a Liu testvérek történetére is. Mindketten Budapesten születtek, Shaolin Sándor 1995-ben, öccse Liu Shaoang pedig 1998-ban. A szülők állítólag egy könyvelőirodában ismerkedtek meg, azonban később elváltak. Az apjuk azóta Németországban él, a gyerekek viszont maradtak az anyjukkal Magyarországon. A 2006-os budapesti gyorskorcsolya-világbajnokságon a fiúk, akik egyébként megtanultak magyarul és mandarinul is, összeismerkedtek a kínai csapat tagjaival, akik meghívták őket Kínába. A történet úgy alakult, hogy mivel mindketten jól beszélik a nyelvet, befutottak Kínában is. Mint több interjúban is elmondták, ha valahol megszállnak Kínában, ott előbb-utóbb megjelenek a rajongóik is.

Egy rakás cég kereste velük a kapcsolatot – olyan európai cégek, akik szerették volna megvetni a lábukat Kínában, és olyan kínai cégek is, akik szerettek volna Európába terjeszkedni.

A Liu testvérek tehát mindkét oldalon remek befektetésnek számítottak.

A fiúk olyannyira népszerűvé váltak, hogy az idei szereplésüket a kínai angol nyelvű pártlap, a Global Times sem hagyta szó nélkül. Ők viszont jól láthatóan zokon vették, hogy miután kizárták Shaolin Sándort a versenyből, ő állítólag azt nyilatkozta a dél-koreai médiának, hogy szerinte ez nem volt teljesen fair küzdelem. Megjegyezték, hogy a kínai közösségi felületen, a Weibón kétarcúsággal kezdték vádolni őket.

Ha a Liu testvérek sem nagyon hibázhatnak, akkor pláne nem hibázhat a kínaiak 18 éves büszkesége, Ku Aj-ling sem,

akiről egyébként az egyik amerikai lap is azt írta, hogy egyszemélyben megtestesíti a chimerica-i álmot. A kifejezést Niall Ferguson, egyébként Amerikában élő skót történész és Moritz Schularick közgazdász alkotta meg 2007-ben, hogy érzékletesen szemléltessék az Egyesült Államok és Kína közti szimbiotikus kapcsolatot. Akkoriban még úgy nézett ki a világ, hogy az amerikaiak költöttek, a kínaiak spóroltak, az amerikaiak fogyasztottak, a kínaiak termeltek, az amerikaiak meg voltak róla győződve, hogy ők irányítanak, kína pedig alkalmazkodik.

A China Morning Post szerint a washingtoni elit is abban reménykedett, hogy ez örökké így maradhat, a felemelkedő Kína majd szépen aláveti magát az aktuális világrendre vonatkozó játékszabályoknak. Azóta látjuk, hogy ez nem így történt – nagyon nem. Az elmélet kritikusai szerint egyébként Chimerica valójában soha nem létezett, az amerikai vállalatok ugyanis alig mertek Kínában megtelepedni, mert féltek, hogy ellopják a szellemi tulajdonaikat, a legnagyobb techcégek egy része be van/volt tiltva, aki meg mégis szerencsét próbált, azok attól rettegnek, mikor túrja ki őket valamelyik helyi vállalat. Az amerikai bankok és biztosítók pedig szinte meg sem próbálkoztak vele, a helyi intézetek alapból annyira erősek voltak.

Mindenből a tutit

Aztán tessék, most itt van a 18 éves Ku Aj-ling, aki – mint írtuk – most megtestesít mindent, amiről az elmélet szólt, ráadásul teszi mindezt játszi könnyedséggel. A Chimericáról szóló álmot egyébként azóta Niall Ferguson is újrafogalmazta, és egy 2018-as tanulmánya szerint ez úgy valósulhat meg, ha egyenlő felek házasságaként gondolnak a gazdasági kapcsolatokra. Ku Aj-ling 2003-ban született San Franciscóban, és

rögtön a legjobbat kapta a kínai anyjától és az amerikai apjától.

Az anyja a Pekingi Egyetemen szerezte meg az alapdiplomáját, majd a Stanford Egyetemen fejezte be a mesterképzést, a 90-es években már a Wall Streeten dolgozott befektetőként, az apja pedig a Harvardon végzett. A szülők ugyan később elváltak, ez azonban nem hátráltatta Ku Aj-ling életét és karrierjét. A gyerek nevelésében a nagymama segített, aki a Kínai Közlekedési Minisztérium egyik vezető mérnöke volt, mielőtt Amerikába költözött volna. A család minden nyáron visszament Pekingbe, az anya meggyőződése szerint ugyanis tíznapnyi felkészülés Kínában többet ért, mint egy évnyi tanulás az USA-ban. Az anya egyébként a pekingi egyetemi évei alatt síoktató volt, így találta meg a lányát is a síakrobatika.

Ku Aj-ling 2018-ban kezdett nemzetközi versenyeken indulni, majd 2019-ben jelentette be, hogy inkább kínai színekben folytatja. Az indoklása az volt, hogy az USA-ban már így is annyi a példakép, hogy ő már teljesen felesleges lenne, Kínában viszont akár egymaga is fiatalok millióit inspirálhatja. Aztán azt is hozzátette, hogy szeretne barátságot kovácsolni a nemzetek között. Ha a Liu testvéreket szeretik/szerették Kínában, akkor a 18 éves lányért egyenesen megőrülnek, főleg mióta az ő színeikben versenyez.

Ku Aj-ling viszont azt mondja, hogy ugyanannyira kínai, mint amerikai, ha Kínában van, akkor kínai, ha az Egyesült Államokban, akkor amerikai. Ugyanúgy használja az angolt és a kínait is a közösségi felületeken, ráadásul modellkedik is, úgyhogy bár a két ország között rendkívül feszült a viszony,

kegyeit mégis egyszerre keresik az amerikai, az európai és a kínai cégek.

Eileen Gu, avagy Ku Aj-ling egyszerre arca egy kínai kávézóláncnak, a China Mobile-nak, egy belső mongóliai tejtermékcsaládnak, valamint a Victoria's Secretnek, a Louis Vuittonnak és a Guccinak. A dolog egyelőre csak azért nem tökéletes, mert bár Gu/Ku támogatta például a Black Lives Matter mozgalmat, a kínai szólásszabadságot érintő dolgokat például inkább kerüli. Arról sem szokott soha beszélni, hogy ő kínai, vagy kettős állampolgár-e, mert Kína például tiltja a kettős állampolgárságot.

NYITÓKÉP: Eileen Gu / Instagram