Jelképes lehet Putyin számára, hogy éppen ezen a napon támadta meg Ukrajnát

Szerző: Wagner Péter
2022.02.24. 15:03

Bár sokan szeretnék azt hinni, a mostani invázió miatt Ukrajna nem fog közelebb kerülni a NATO tagsághoz, a tagországok megosztottsága továbbra is fent marad, ha nem erősödik majd a háború miatt.

Jelképes lehet Putyin számára, hogy éppen ezen a napon támadta meg Ukrajnát

Az elmúlt hetekben rengeteg találgatás folyt arról, hogy lesz-e háború Oroszország és Ukrajna között, és ha igen, az mikor lesz. Amennyire követtem a politikusokat és a szakértőket a háború végül nem akkor és nem ott kezdődött el, ahol azt jósolták vagy állították.

A luhanszki és donbaszi entitások elismerése és oda „békefenntartók” küldése viszonylag meglepetésként hatott mint az eszkaláció lehetséges további iránya.

A két entitás zavaros „határai” (valós határok és a korábbi adminisztratív/megye határok) szabadon teret engedtek az értelmezésnek, hogy vajon a két Moszkva által elismert „állam” milyen határok között fog létezni,

egyben azt is jelentve, hogy adva van a lehetőség, hogy az orosz „békefenntartók” segítségével a jelenlegi „határokat” hozzáigazítsák a kikiáltáskor elképzel, a mainál jóval tágabb „határokhoz”.

De miért pont most indultak meg a műveletek?

Joe Biden és az amerikai adminisztráció hírszerzési információkra támaszkodva február 16-át jelölte meg a támadás napjának. Elég bátor dolog volt a nevetségessé válás jelentős kockázatával, ami be is következett.

Hogy a támadás végül azért maradt-e el, mert nem is létezett ilyen dátum vagy Putyin csak bolondot akart csinálni az amerikaiakból, azt egy ideig még nem fogjuk megtudni

– mint kutató hiszem, hogy egyszer minden megismerhető lesz és különben is soha nem mond, hogy soha). Van azonban egy másik narratíva is arra, hogy miért nem 16-án, hanem február 24-én indultak meg a műveletek és amennyire figyeltem ez idáig nem nagyon ugrott be sem a nemzetközi sajtónak, sem a szakértőknek (nekem is egy a térséget jól ismerő ismerősöm hívta fel a figyelmem).

Nem is kell olyan messzire visszamenni, és erős szimbolikus ereje van mind Ukrajna, mind Oroszország számára: 2014-ban ezen a napon indultak meg a „kicsi zöld emberkék” a Krím-félszigeten,

hogy fenyegetéssel, erőszakkal, jó szóval vagy kéréssel átvegyék a hatalmat az ukrán biztonsági erőktől és az államigazgatástól.

Ezen napon volt az első nagy tüntetés Szevasztopolban, amely egyben több mint tízezer orosz katona és haditengerész bázisa is volt, és ahol ezen napon az oroszpárti tüntetések hatására lemondott a polgármester, akinek a helyére a városi tanács egy orosz állampolgárt, Alekszej Csálijt választotta.

Lehet, hogy szándékos volt Putyinék választása, hogy az Ukrajna elleni támadást ugyanaznap történjen, amikor az országot először támadta meg Moszkva? Elismerem, egy példa önmagában még nem bizonyító erejű, és lehet azon is vitatkozni, hogy a krími események menetében mi volt a meghatározóbb, az előző napi megmozdulások, vagy pár nappal később az állami épületek elfoglalása és az első orosz zászlók megjelenése maszkos emberek kíséretében.

A pár nappal visszább tekintve azonban újabb párhuzamot lehet felfedezni.

A Luhanszki és a Donbaszi Népköztársaságok elismerése február 21-én egybeesett Viktor Janukovics ukrán államfő menekülésével Kijevből nyolc évvel korábban.

Azon a napon az éjszakai órákban hagyta el az egyre inkább szorult helyzetbe került vezető a fővárost, először az észak-ukrán Harkov városába érkezve.

A visszaemlékezések szerint ekkor még nem volt egyértelmű maga számára sem, hogy menekülni fog; a helyi adminisztráció vezetőjétől azt kérte szervezzen számára „gyárlátogatásokat”, hogy úgy tűnjön ez a látogatása célja, miközben szövetségeit próbálta aktivizálni.

A dolog nem működött, nem akart vele senki találkozni, így tovább folytatta útját helikopterrel szülővárosába, Donyeckbe. Itt ő és kísérete két Falcon üzleti sugárhajtású géppel akart továbbrepülni, ám a nem engedték felszállni őket a reptérről, még a vesztegetési kísérletek ellenére sem.

Janukovicsnak nem volt más választása, autóba ült és egy konvojjal a Krím-félsziget felé vette az irányt.

A bukott államfő útját persze csak később sikerült kideríteni, azokban a vészterhes februári napokban minden komunikációt megszakított környezetével. A nemzetközi sajtó, a hatóságok és az ukrán közvélemény egyaránt nagy erőkkel kereste, hogy aztán február 28-án, egy héttel távozása után a félszigettel szomszédos, Oroszországhoz tartozó Don menti Rosztovban bukkanjon fel és tartson sajtótájékoztatót.

A kalandos menekülésben Moszkva is fontos szerepet játszott, Putyin elnök fél évvel később a Valdai Klub éves ülésén maga mesélte el.

Jelképes dátumok

Visszatérve az ukrán konfliktus most elkezdődött újabb szakaszához, a fentiek után

talán nem sületlenség azt gondolni, hogy a két dátum, február 21 és február 24 jelképes vagy nem is olyan jelképes megerősítésével, „újrajátszásával” számoltak az orosz stratégia tervezők, amikor a háború időzítését tervezték.

Az még a jövő zenéje, hogy a mostani konfliktusban meddig is kíván elmenni Putyin azon túl, hogy megbuktassa vagy még jobban meggyengítse Volodomir Zelenszkij kormányát és Ukrajnát.

Az biztos, hogy a támadással az Európa biztonságáról alkotott eddigi nézeteik minden politikusnak és szakértőnek újra kell gondolnia.

Vlagyimir Putyint a mainstream félreértékelte, és most már nyilvánvaló vált, hogy az orosz vezetés realitása más, mint a nyugati politikusoké.

A diplomácia ez alkalommal kudarcot vallott és a szerepet akarunk neki még találni az elkövetkező években az Oroszországgal való kapcsolatokban, akkor ehhez a mostaninál is erősebb katonai potenciált kell mellé tenni.

Bár sokan szeretnék azt hinni, a mostani invázió miatt Ukrajna nem fog közelebb kerülni a NATO-tagsághoz, azonban a tagországok megosztottsága továbbra is fent marad, ha nem erősödik majd a háború miatt. Bár a nemzetközi a sajtó a jövőben is sokszor fogja szinonímaként kezelni a NATO és az USA segítségnyújtását keleti szomszédunknak, fontos lesz, hogy mindenkor képesek legyünk szétválasztani a kétoldalú katonai támogatásokat és amit a szövetség biztosít majd.

NYITÓKÉP: Az euromajdani tüntetések, ami végül az akkori ukrán elnök, Viktor Janukovics bukását hozta, majd a Krím annektálását. FOTÓ: Nessa Gnatoush / Wikimedia Commons (CC BY-SA 2.0)
A KÉPEK LICENSZEI: CC BY-SA 2.0

Wagner Péter
Wagner Péter Vendégszerző

A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Biztonságpolitika és terrorizmus blog szerzője. Kutatási területe Közép-Ázsia és a Közel-Kelet konfliktusai, a nemzetközi terrorizmus és a biztonságpolitika.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek