Miért fideszesek a határon túli magyarok?

Renczes Ágoston

Szerző:
Renczes Ágoston

2022.02.22. 09:20

Akár szavazhatnak, akár nem, a határon túliak mindig fontos téma lesznek a választási kampányban, de nem csak ezért kéne velük foglalkoznia az ellenzéknek is.

Már több mint egy hete beindult a kampány az áprilisi választásra, amin nemcsak olyan magyar állampolgárok szavazhatnak, akik Magyarországon élnek, hanem olyanok is, akik nem; vagy azért, mert kivándoroltak, vagy azért, mert határon túli magyarként felvették a magyar állampolgárságot.

Már szinte közhelyszerű, hogy az előbbieknek, a magyarországi lakcímmel rendelkező kivándoroltaknak sokkal nehezebb szavazniuk – nem szavazhatnak például levélben, csak a külképviseleten –, mint a határon túli magyaroknak, akik levélben is leadhatják a voksukat, igaz, ők csak pártlistára szavazhatnak.

Az is közhelyszerű, hogy a kivándoroltak inkább az ellenzékre szavaznának, míg a határon túliak inkább a Fideszre,

ezért is van az, hogy az utóbbiaknak a kormány megkönnyíti a szavazást azzal, hogy ők szavazhatnak levélben is, míg az előbbiek nem,

ráadásul a kivándoroltak számára gyakran több órás program elutazni a szavazóhelyiségbe, szavazni és onnan visszautazni a lakóhelyükre.

A kivándoroltakkal foglalkozik a 21 Kutatóközpont legújabb elemzése; szerdán reggel élesedik majd a 21 Kutatóközpont igazgatójával, Róna Dániel politológussal készített interjúnk, amiben többek között arról is beszélünk, hogy a kivándorolt választópolgárok mennyien vannak, mennyien fognak szavazni, mennyien szavaznának, ha könnyebb lenne a voksolás, és mennyi minden múlhatna a szavazataikon.

A határon túli választópolgárok elsősorban az erdélyieket jelentik, ők vették fel tömegesen a magyar állampolgárságot, az ellenzék eltartott kisujjú vagy csak simán Fidesz-tükörkép részénél a Kutyapárt és a kilóra megvehető szegények/romák mellett ők szoktak a felelősek lenni a Fidesz-kétharmadért, illetve a határon túliakat úgy általában szokás fideszes szavazógépeknek tartani ezekben a körökben.

Ahol a nemzethez tartozás nem csak lózung

Ezzel a sztereotípiával szemben a határon túliak is pont ugyanannyira heterogén társaság, mint a magyarországi magyarok, és hasonló arányban szimpatizálnak a Fidesszel.

Az azonban igaz, hogy aki Magyarországra költözés nélkül vette fel a magyar állampolgárságot, az a nemzethez tartozás romantikus érzését kívánta intézményesíteni,

és akinek erre van igénye, az jellemzően inkább jobboldali-konzervatív szavazó – arra fog szavazni, akitől ezt az érzését visszaigazolni érzi, és az ellen fog szavazni, aki őt támadja vagy a múltban támadta. (Helló, 2004-es népszavazás, ami máig identitásképző tényező a határon túli magyarok, különösen az erdélyiek körében, akiket a népszavazási kampány a „23 millió román” rémképévé alakított.) 

Mivel a határon túli magyarokat a huszadik században – azok mellett a viszontagságok mellett, amit a magyarországiak is átéltek –, még a magyarságuk miatt is támadták változó intenzitással, magától értetődő, hogy ők a nemzethez tartozás romantikus érzését táplálják az iránt az ország iránt, amelyikben a magyarsága miatt nem bántják az embert.

Ebbe a tudatba lehetett kapaszkodni, ez a tudat adott erőt a határon túli magyaroknak, amikor épp erősebbek voltak velük szemben a nacionalista indulatok.

Ugyanakkor a határon túliak alapélménye Magyarországgal kapcsolatban, hogy míg otthon a többségi nemzet körében gyakran a magyarságukat vonták kétségbe és a magyarságuk miatt utálták őket, addig Magyarországon lerománozták/szlovákozták/ukránozták, és esetleg utálták is őket, mert mondjuk olcsóbban dolgoztak.

Ebben a sérelmektől terhelt viszonyrendszerben a határon túliak egy része ahhoz a magyarországi politikai oldalhoz fog vonzódni,

amely azt mutatja, hogy őket komolyan veszi, amely hangsúlyozza azt – az egyébként – evidenciát, hogy ők is a nemzet részei, és amelyik gondoskodik is róluk.

Ausztria és Szlovénia kivételével a környező országok magyarok által is lakott régióinak jelentős része vagy az adott ország átlagához, vagy Magyarországhoz vagy mindkettőhöz képest rosszabb szociális-gazdasági helyzetben vannak.

Az, hogy ezeket a régiókat elhanyagolják, általában az adott ország felelőssége, és amikor ezekre a helyekre Magyarországról érkezik támogatás, az az adott ország által hagyott űrt tölti ki:

az általa fel nem újított iskolák és templomok újulnak meg a magyarroszági pénzekből.

Oké, de mégis miért szavaznak?

Van tehát az ország, amelyikben élnek a határon túli magyarok, és van egy másik, amelyik állampolgárságot ad nekik anélkül, hogy ott élnének, és még gondoskodik is róluk. Hát persze hogy nem mindegy nekik, hogy hogyan alakul ebben az országban a választás, pláne, hogy az alternatíva részét képzi 2004 egyik főkolomposa is, akit a Fidesz médiája 2006 óta egyébként is folyamatosan démonizál, és minden rossz hazai felelőseként mutat be.

Minderre persze lehet azt mondani, hogy érthető a határon túliak kötődése a Fideszhez, és érthető akár még a baloldaltól való idegenkedésük is;

hadd érezzenek a magyar belpolitika szereplői iránt, ahogy akarnak, de ez még nem magyarázat arra, hogy miért is kell beleszólniuk Magyarország belpolitikájába,

hiszen a választás eredménye mégiscsak elsősorban azokra van hatással, akik ott élnek. A magyarországiak sem szavaznak Romániában vagy Szlovákiában, mert ott is azok szavaznak, akik ott élnek, például a maguk a határon túliak is.

Ez egyébként egy első blikkre jogos érv, azonban egy ország belpolitikájának a hatása sosem korlátozódik szigorúan csak az ország határain belülre, és mint láthattuk, a határon túliak életére konkrét hatással van az, hogy a Fidesz-kormány immár 12 éve másképp, bőkezűbben viszonyul hozzájuk, mint azt a korábbi kormányok tették.

Másrészt a kivándorolt magyarok sem élnek Magyarországon – akkor ők se szóljanak bele?

Igaz, ők itt születtek – de mégsem lehet a születés helyéhez kötni a választójogot.

De ők azért szólnának bele a magyar választásba, mert ha jól alakulnak a dolgok, akkor hazajönnének – de a határon túliak közül is sokan Magyarországra költöznek, vagy ha nem is élnek Magyarországon, a határ mentén élők nagyon sokan dolgoznak itt.

És hosszan folytathatnánk, minden érv mellé fel lehet hozni egy ellenérvet, azonban vegyük észre, hogy ez az egész kérdéskör, az, hogy Magyarország határain túl egy csomó magyar él elég változatos körülmények között, akiknél tömegesen van valamilyen igény a Magyarországhoz tartozás intézményes kifejezésére, és Magyarországon is van arra tömegesen igény, hogy a határon túliakkal szolidaritást vállaljunk,

az mind egy százkétéves jelenségnek a tünetegyüttese.

Reductio ad Trianonum

Valószínűleg sokan sóhajtanak fel most, amikor meglátják leírva, hogy Trianon, de mégiscsak az van, hogy százkét évvel ezelőtt volt egy gyökeres változás, ami meglévő közösségeket és gazdaságföldrajzi egységeket szakított szét és alkotott belőlük újakat.

Ezt a gyökeres változást a környező országokban azóta többféleképpen próbálták kezelni, vagy úgy, hogy kitelepítéssel vagy beolvasztással próbálták hozzáigazítani a realitást, vagy úgy, hogy az internacionalizmus jegyében a szőnyeg alá söpörték, míg végül eljutottunk oda, hogy Ukrajna és Szerbia kivételével az összes szomszédunk tagja lett az EU-nak, amiben a határok szépen feloldódtak, és ez önmagában sokat enyhített a százkét évvel ezelőtti nagy változás azóta is érezhető hatásain.

Azonban még mindig ott tartunk, hogy a szomszédos országok többségében a magyar közösségek különböző mértékben másodrendűek a többségi nemzethez képest, az általuk lakott régiók egy jelentős része mellőzött – még csak nem is feltétlenül az etnikai alapú diszkrimináció miatt, hanem azért, mert a Trianon általi gazdaságföldrajzi változások és a későbbi szocialista gazdaságfejlesztés együttesen olyan szinten csinált perifériát korábban szervesen összetartozó régiókból, hogy azt nem lehet egyik napról a másikra helyrehozni.

Amíg ezek az állapotok fennállnak, addig a határon túliaknál mindig lesz igény a magától értetődőnél hevesebb kötődésre Magyarországhoz, Magyaroszágon is lesz igény az elnyomott határon túliak iránti együttérzésre, és a sérelmi nacionalizmusnak is marad táptalaja.

Magyarországon tehát nem azt kellene ragozni, hogy a határon túliak szavazhatnak-e vagy sem – ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy a kivándoroltaknak milyen korlátozottak a lehetőségeik a szavazásra –, hanem azt kellene megérteni, hogy akár szavazhatnak a határon túliak, akár nem, az, hogy ők mit gondolnak a magyarországi belpolitikáról, meg az, hogy a magyarországi belpolitika hogyan viszonyul hozzájuk, ha a fene fenét eszik is, itthon is meghatározó és a választást befolyásoló téma lesz abból ez egyszerű okból kifolyólag, hogy nemcsak a nemzet elképzelt közösségéhez való tartozás romantikus érzése vagy ugyanannak a ritka nyelvnek a beszélése köti össze a magyarországi meg a határon túli magyarokat (meg természetesen a kivándoroltakat is),

hanem a skanzen-romantikán messze túlmutató konkrét családi és személyes kötelékek tömege is.

Az ellenzéknek tehát a határon túliakkal is foglalkoznia kell, még ha bitang nehéz is lesz kiszorítania a Fideszt a monopolhelyzetéből, és ha a választásig hátra lévő másfél hónapban ezen a téren már nem is fog tudni eredményeket elérni.

És nemcsak azért kellene az ellenzéknek foglalkoznia a határon túliakkal, mert közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatják a választás eredményét, hanem azért is, mert a tágabb régió fejlődésének az a kulcsa, hogy Magyarország hogyan tud együttműködni a szomszédaival, ebben az együttműködésben pedig a mindkét oldallal szót értő határon túliak a legfontosabb erőforrás.

Ismerős ez a szöveg? Ha nem, akkor még nem iratkoztál fel az Azonnali Reggeli fekete című hírlevelére, ahol először megjelent. De most itt megteheted! Ha pedig hozzászólnál vagy vitatkoznál vele, írj nekünk!

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek