Megváltoztatja-e az életed egy mezítlábas cipő?

Annyi mindennel próbálunk manapság visszatérni a sosemvolt Aranykorba, hogy egészen meglepő, ha egy adott termék tényleg olyasmit teljesít, amit ígért. Mi az a mezítlábas cipő, és tényleg jó-e ilyesmit hordani? Nem csak leteszteltük, de még egy orvost is megkérdeztünk.

Mai globalizált, urbanizált, iparosodott, tömegtermelt, természettől elszakadt, stb. életünkben virágzanak az olyan mozgalmak, jelenségek, termékek, fantáziák, amelyek valami olyasmit ígérnek, hogy kiléphetsz ebből az egészből, elhajíthatod a nyakkendőt és a magassarkút, örökre eladhatod az autódat,

és visszavonulhatsz vidékre kecskéket nevelni egy jurtába, miközben csak a saját magad által sajtolt kecskesajton és ősi recept szerint készült lepénykenyéren vagy valami ilyesmin élsz.

Emlékszem, még a megboldogult, szabad Magyar Nemzet Magazinjánál magasan a legnépszerűbb és legolvasottabb cikk egy családról szólt, akik kiköltöztek egy jurtába (sajnos előkaparni nem tudom, mint ahogy a szabad Magyar Nemzet cikkeinek többségét sem). És hát itt van az összes ilyen-olyan ősemberétrend, ősi kínai gyógyítás, homeopátia és minden hasonló, aminek a hátterében vagy áll valamilyen tudományos megalapozottság, vagy nem, és azért inkább nem, mint igen. És akkor a horoszkópokról nem is beszéltünk.

Ebben a környezetben a Felvilágosodás összeomló bástyáiban még hívő, magát racionálisnak tartó ember legalábbis kétkedéssel fogadja azt a hírt, hogy az összes cipő, amit eddig hordott, az egészségtelen, viszont a Facebookon reklámozott, negyven-ötvenezer forintba kerülő csodacipő az az, amit evolúciós értelemben véve egyébként hordania kéne. Főleg akkor, ha az adott termékről, illetve általában véve termékcsaládról a várhatóan marketinges ízű önreklámon túl leginkább Instagram-influenszereknél találni – kizárólag pozitív – beszámolókat, amelyek mögött sosem tudni, hogy áll-e anyagi megfontolás.

Szóval úgy gondoltam, beszerzek egy ilyet, és pár hónap használat után egyrészt leírom, hogy van-e bármi értelme, másrészt megkérdezek róla egy szakértőt, hogy mit gondol. A cikkhez végül a Be Lenka márka biztosított egy tesztcipőt, de előre tisztáztuk, hogy ha nem lesz jó, akkor az lesz a cikkben, hogy nem lesz jó, tehát hogy ez egy cikk lesz, nem egy termékelhelyezés – de szerencsére a cég volt olyan magabiztos, hogy ebben meg tudtunk egyezni.

Szóval nézzük: megváltozott az életem attól, hogy minimalista cipőt kezdtem el hordani? Ezúttal is egy humbug, áltudományos alapokon nyugvó, de a yuppie réteget alaposan megfejő divatdologról van szó, vagy van valami értelme az egésznek?

De ne siessünk ennyire előre, menjünk inkább vissza pár ezer évet!

De mi az a minimalista/mezitlábas cipő?

A történet így néz ki: lábunk az évmilliók alatt úgy fejlődött ki, hogy nem nagyon hordtunk cipőt. A legkorábbra datált lábbelit az időszámításunk előtti 9. évezredből ásták elő a régészek, ez egy növényi anyagból készült szandál volt; míg a legkorábbi bőrcipőt időszámításunk előtt 5500-ban hordták, Örményországban került elő 2008-ban. Persze valószínű, hogy ezek előtt is hordtak az emberek valamiféle lábbelit, erre mindenféle anatómiai bizonyítékok utalnak is.

Ezeket a cipőket nyilván nem úgy kell elképzelni, mint amilyeneket manapság hordunk.

Egyszerűen arra szolgáltak, hogy valamennyire védjék, melegen tartsák a lábat, de puha talpuk volt, és nem dolgoztak rajta cipőtervező mérnökök, hogy hogyan legyen benne kipárnázva a lábad. Itt van az Örményországban talált darab például:

A minimalista, vagy mezítlábas cipők mozgalma erre több ezer éves hagyományra alapoz, és alapvetően – amennyire ki tudom hámozni – a futóknál indult el a különféle minimalista futócipők megjelenésével az évezred elején, ahogy aztán a trend óhatatlanul átcsapjon az utcai cipők piacára is.

A lényeges különbség egy átlagos cipő és egy mezítlábas cipő között az, hogy utóbbi

• talpa teljesen lapos;
• a sarok egy szintben van a lábujjakkal;
• a talp maga rendkívül rugalmas és vékony;
• a cipő eleje pedig széles,

így több hely van a klasszikus cipőformában általában összenyomorgatott lábujjaknak.

Ebből a koncepcióból aztán mindenféle irányzatok születtek az elmúlt években, vannak például a kifejezetten komikusan kinéző ötujjas futócipők, és itt vannak divatos, utcai darabok. Egy ilyet próbáltam én is, egészen pontosan a szlovák paralimpikon, Lenka Cenigova és Juraj Fehervári által alapított, szlovákiai illetőségű Be Lenka márka egyik őszi/téli cipőjét, ami a Nevada fantázianevet viseli, és így néz ki:

Nem gondoltam volna

Kibontáskor az első észrevételem az volt, hogy ezek a cipők a orrban hagyott nagyobb tér miatt már első ránézésre máshogy néznek ki, mint egy átlagos cipő, amit a reklámképek igyekeznek elfedni: nem tudom miért, semmi gond nincs vele. Ez a cipő nubuk bőrből készült egyébként, ami ahhoz képest meglepően vízálló is, hogy mindenhol azt olvastam, hogy nem az, és nem is kezeltem külön semmivel.

Az első felvételnél érezni valamennyi különbséget, de nincs különösebb varázslat. Pár nap hordás után azonban egyértelműen elkezdi az ember érezni, hogy valami változik,

és volt egy rövidebb időszak, amikor ez estére némi vádli- és/vagy térdfájást jelentett, de ez az időszak hamar elmúlt. Összességében kifejezetten kényelmes a cipő, talán az egyik legkényelmesebb, amit valaha hordtam a szétpárnázott futócipőn kívül. Tényleg számít a szélesebb cipőorr például, voltak ezzel problémáim korábban – és mennyire kézenfekvő ötlet egyébként, hogy a cipő kövesse azt, ahogy az ember lába kinéz?

Az átmeneti fájdalom akkor jött aztán újra elő, ha valamiért egy-egy napra másik cipőre váltottam, de aztán ez is elmúlt.

Viszont ugyanígy, egy-egy másik cipőben eltöltött napon jöttem rá, hogy tényleg teljesen más érzés mezítlábas cipőben mászkálni: a különbséget nehezen lehet megfogni, de máshogy jár benne az ember, máshogy érzékeli – egyáltalán érzékeli – a talajt. Azt nem mondanám, hogy az egyik határozottan jobb, mint a másik, de egyértelmű, hogy érzékelhető különbség van a kettő között. Az pedig már ízlés dolga, hogy kinek hogy tetszenek ezek a lábbelik: mind a Be Lenkánál, mind más helyeken ezeregyféle verzió van, szóval ha valaki túl tud lépni az alapvetően eltérő formán, akkor lehet találni szimpatikusat.

Összességében meglepetten tapasztaltam, hogy élményeim alapján én is olyan ezer wattal mosolygós influenszervideót készíthetnék az Instagramra erről a cipőről, mint amilyeneket korábban láttam, ebben gyakorlatilag csak az akadályoz meg, hogy nem bármilyen nyakatekert jógapózban másodpercek alatt elhelyezkedő cicanadrágos huszonéves nő vagyok, hanem nem egy apukapocakos, őszülő szakállú férfi, így a kettő dolog marketingértéke nem közelítene egymáshoz.

De tényleg jó ez nekünk?

Eddig a szubjektív rész, most pedig váltsunk át a tudományra. A témával kapcsolatban Dr. Kovács Milán traumatológus és ortopéd szakorvost, sportszakorvost kerestük meg.

Kérdésünkre felelve elmondta: a mezítlábas cipő van, amihez kifejezetten jó, és van, amihez kevésbé.

A bostoni maratont például nem érdemes ilyenben lefutni, viszont általában elmondható, hogy előnyei leginkább terepen jönnek ki. Igaz ugyanis, hogy a hagyományos cipővel ellentétben – amiben a láb valóban ellustulhat – egy ilyen cipőben sokkal több természetes inger éri a lábat, ami alkalmazkodásra készteti – de ehhez az is kell, hogy legyen, ami ingert adjon: ez a betonon és az irodai folyosón kevésbé tud érvényesülni.

Tehát a szakember szerint egyenetlen felszíneken, például természetben járva jönnek ki igazán egy ilyen cipő előnyei, amelyek egyébként megelőzés, de gyógyítás szintjén is segíthetnek láb, térd-, csípő- és gerincproblémákkal kapcsolatban az egyensúly precíz megtartásához szükséges izomzat fokozott aktiválásával.

Azt ajánlja viszont, hogy mielőtt beszerzünk egy ilyen cipőt, menjünk el tartáselemzéssel is foglalkozó gyógytornászhoz, vagy ha ő javasolja, szakorvoshoz, és méressük fel, hogy jó lesz-e ez nekünk.

Arra is rákérdeztünk, hogy mindennek fényében lehet-e ártalmas, ha mezítlábas cipőt utcai használatra, huzamosabb ideig hordunk. Dr. Kovács Milán szerint ártani általánosságban nem árt, de mindenképpen érdemes felmérni előtte azt, hogy mire van szüksége a testünknek.

Azt a kérdést eddig nem érintettük, hogy mindez az élmény – ebben az adott esetben – ötvenezer forintba kerül, de a piacon egyébként hasonló árakon alakulnak ezek a cipők; magyarán szólva a jó eséllyel egészséges opció ebben az esetben is többnyire csak a jómódúaknak opció. Viszont ha úgy vesszük, akkor van más megoldás is: csak úgy mint a tavaly tesztelt, jegyzetfüzet-pótléknak szánt tablet, a Remarkable 2 esetében – ahol ha át szeretnénk élni az élményt, akkor használhatunk simán papírt és tollat, őrület! –

itt is simán élvezhetjük a mezítláb járás előnyeit, ha csak egyszerűen mezítláb járunk.

Úgyis jön a nyár.

NYITÓKÉP: Be Lenka