Zöldenergia-e az atomenergia?

Több évtizedes vita szól arról, hogy az atomenergia zöldenergia-e. Az atomenergia pártolói szerint az, mert nem bocsát ki annyi üvegházhatású gázt, míg ellenzői szerint a környezetet így is terheli. Kell-e nekünk atomenergia?

Az utóbbi időben igencsak forró témává vált a klímaváltozás elleni harc, illetve a szakértők szerint jelenleg versenyfutás folyik a nagyobb gazdaságok között, hogy melyik ország éri el leghamarabb a klímasemlegességet – legutóbb például Bart István klímapolitikai szakértő fogalmazott úgy, hogy ennek a versenynek a tétje nem kicsi,

hiszen aki hamarabb ér el a klímasemlegességet, annak több hely jut ebben az új világban. 

Abban a legtöbb ország, szakértő és politikus egyetért, hogy a jövőnk érdekében fontos a zöldpolitika, ugyanakkor annak mértékéről, az ezzel járó áldozatokról már megoszlanak a vélemények,

 ahogyan arról is, hogy ebben az új, klímasemleges világban helyet kaphat-e az atomenergia.

De miért ilyen megosztó az atomenergia kérdése? Mik az érvek és az ellenérvek ellene? És tényleg zöldenergia-e az atom?

Országonként megoszlanak a vélemények

2021. október 31-én tartották az ENSZ 26. klímacsúcsát (COP26) a skóciai Glasgowban, ahol a világ összes de jure elismert állama képviseltette magát.

A két hétig tartó klímacsúcson a közvélemény leginkább a politikusok nyilatkozataival voltak elfoglalva, illetve azzal, hogy legtöbbjük – biztonsági okokból – magánrepülőgépen érkezett, amivel magas karbonnyomot hagytak maguk után. Azonban az esemény legfontosabb részét nem ők, hanem az országok által delegált szakértői csapatok alkudozásai és tárgyalásai adták.

Mint azt a klímacsúcsot záró elemzésünkben írtuk, alapvetően jó irányba indultak el a folyamatok – már egy ország sem tagadja, hogy a klímaváltozásért az emberi tevékenység nyomán a különböző üvegházhatású gázok kibocsátása a felelős, – de egyelőre a vállalt célok még ahhoz sem elegendőek, hogy a párizsi klímaegyezményben vállalt klímacélokat – 2050-ig klímasemlegesség elérése – teljesítsük.

A COP26-ot megelőző G7-találkozón az Európai Bizottság a tárgyalások során azt az álláspontot képviselte, hogy mind a földgáz, mind az atomenergia zöldenergiának, de legalább átmeneti energiaforrásnak számít, azaz 2050-ig az energiamix részei lennének – később januárban a Bizottság taxonómiaszabályozás-javaslatában is klímabarátnak, azaz fenntarthatónak, zöldnek jelölte meg e két energiaforrást, amik nélkül szerintük nem lehet teljesíteni a 2050-es klímasemlegességi célokat. 

A Bizottság ezen véleményével azonban nem minden tagállam ért egyet: a klímacsúcs alatt öt tagállam – Ausztria, Dánia, Luxemburg, Németország és Portugália – közös nyilatkozatot adott ki, amiben azt követelik, az EU legyen atommentes, és kijelentik, hogy az EU taxonómiai rendeletében lefektetett „ne okozzon jelentős kárt”-elvvel ütközik az atomenergia, mivel az atomerőművek működésük során keletkező mellékanyagok a környezetre károsak.

A tagállamok persze megosztottak a kérdésben: a 2022. január 1-jével az Európai Unió Tanácsában az EU soros elnökségét ellátó Franciaország például osztja a Bizottság atomenergiával kapcsolatos nézetét , de ugyanúgy ide sorolható Lengyelország vagy Magyarország is – de 2021 márciusában e három ország mellett még a már időközben kormányváltáson átesett Cseh Köztársaság, Szlovákia, Szlovénia és Románia állam- és kormányfői közös levélben hangsúlyozták, hogy az atomenergia felhasználása kulcsszerepet kell, hogy játsszon, mi több:

az atomenergia nélkül a klímasemlegesség egyszerűen elérhetetlen.

Az alábbi ábrán jól látszik, hogy az EU-ban jelenleg 13 országnak van legalább egy atomreaktora, míg 14 országban egyáltalán nem használnak atomenergiát. Leginkább Franciaország hagyatkozik az atomenergiára, a francia energiamix 71 százalékát az atomenergia adja, így Macron részéről érthető, miért fontos számára, hogy az EU zölddé nyilvánítsa az atomenergiát. 

Stabil, de viszonylag drága energia

Az atomenergia mellett az egyik legnagyobb érv, hogy az atomerőművek által előállított áram ára viszonylag stabil, emellett a termelés állandó: a megnövekedett keresletet képesek teljesítménynöveléssel ellátni, míg ha csökken a kereslet, akkor nem megy feleslegbe az energia, mivel akkor nem termelnek – ellentétben mondjuk a szél- vagy napenergiával, mivel jelenleg ezen energiák tárolására nincs elég kapacitás, bár Kaliforniában már elkezdtek kidolgozni erre egy megoldást, amiben részben elektromos autókat használnak e célra.

Emellett az atomenergiával termelt áram ára sem olyan ingadozó: ugyan a telepítési és bővítési kapacitás miatt az atomerőművek és a benne lévő reaktorok megépítése és üzembe helyezése drága,

de a működésük során termelt áram ára stabil

 – nem véletlen, hogy a tavaly elkezdődött energiaár-növekedés miatt több ország is az atomenergiában látta a megmentőt: így látják a toryk vezette Egyesült Királyságban, de Magyarországon is több cikk jelent meg arról, hogy a növekvő energiaárakra a megcsúszott paksi bővítés a megfelelő válasz.

Annak ellenére, hogy jelenleg főként a földgáz árának növekedése miatt nőttek az energiaszámlákon található befizetendő összegek – amelyek később a gazdaság más részeibe is begyűrűztek –, az atomenergia még így is jóval drágább, mint az olyan megújuló energiák, mint a nap, a szél vagy a víz. 

A legutóbbi, 2021 szeptemberében kiadott világ nukleáris ipari helyzetéről szóló jelentés (WNISR) a Lazard pénzügyi tanácsadó és vagyonkezelő cég adataira hivatkozna arról ír, hogy

2009 óta a napenergia ára 90, a szélenergia ára 70, a földgáz ára 29 százalékkal csökkent, addig a szén 1, az atomenergia pedig 33 százalékkal nőtt, 

azaz 123 dollár/megawattóráról 163-ra, miközben a napenergia 359-ről 37-re csökkent.

Az atomenergia árának növekedése leginkább annak köszönhető, hogy a 2011-es fukushimai atomkatasztrófa után több országban szigorítottak a biztonsági előírásokon, azonban ez csak az egyik oka. Emellett az is közrejátszik az ár növekedésében, hogy

a legtöbb atomerőmű már viszonylag öregnek számít, az öregedő épületek pedig több karbantartást igényelnek és magasabb fenntartási költséggel járnak.

A világon működő atomerőművek „átlagéletkora” 30,9 év, miközben azokat maximum 50 évre tervezik. A fentebb idézett jelentés szerint jelenleg a világon 415 reaktor működik, amiből 278 már több mint 30 éve üzemel, közülük 83 már több mint negyven, 6 pedig több, mint ötven éve.

A jelentés megjegyzi, hogy az atomerőművek száma még ha nem is drasztikusan, de csökken: egyre több ország állítja le az atomerőműveit – például Németország vagy Dánia –, miközben egyre több reaktort szerelnek le, miután elérik a tervezett üzemidejüket.

Emellett a már elkezdett új rektorok építése sok helyen elakadt, mivel az építési kapacitás nem nőtt, az új biztonsági előírások miatt pedig még összetettebbé váltak.

Ez persze a világon nem oszlik el egységesen: Kína például az elmúlt évtizedben összesen 40 új reaktorral bővült, bár a hatalmas ázsiai országban az atomenergia még így is elmarad például a szélenergiától.

Kell-e egyáltalán az atomenergia?

Az atomerőművek ellen az egyik legnagyobb érv a biztonság: az Egyesült Államokban például az Indian Point atomerőmű működését azért állították le 2021 áprilisában, mert már 59 éve üzemelt, de az üzemidő elérésén kívül az ellenzői egyik legnagyobb érve a biztonság volt, mivel az erőmű légvonalban mindössze 48 kilométer távolságra volt a több millió lakosú Manhattantől, de egy esetleges katasztrófa esetén több tízmillió ember lakóhelyét érintette volna. 

A másik ellenérv az atomenergia ellen, hogy ugyan a működtetése során nem bocsát ki annyi üvegházhatású gázt, mint a szén- vagy gázerőművek,

azonban a termelés során keletkezett atomhulladékot tárolni kell, ami ha szivárog, más környezeti katasztrófákhoz vezethet.

Ugyan az atomhulladékok kezelésére is szigorú szabályok vonatkoznak, viszont azok közel ezer évig még radioaktívak, az elhelyezésükre pedig például az Egyesült Államokban nincs végleges válasz: ugyan Nevadában építettek egy tárolót, ahol az atomhulladékokat tárolnák, azonban a helyiek tiltakozása miatt végül nem használják. Így Amerikában jelenleg az atomhulladékot az atomerőművek közelében tárolják, és több tudós felhívta már arra a figyelmet, hogy ezek olykor szivárognak is, és Gerald S. Frankel szerint

„ez egy társadalmi probléma, amit a szüleink nemzedéke hagyott ránk, és mi többé-kevésbé átadtuk a gyerekeinknek.”

Ennek ellenére több szakértő úgy gondolja, hogy az atomenergiát nem lehet elengedni, és ha ugyan nem is jön el a következő nukleáris reneszánsz, de bővíteni kéne a kapacitásokat.

Ennek oka pedig az, hogy nagyon sok szén- és gázerőművet kell kivezetni az elkövetkezendő évtizedekben.

Ugyanis a 2050-es klímasemlegességi cél önmagában nem oldja meg a klímaváltozás kérdését: emellett fontos lenne az is, hogy fokozatosan és egyre nagyobb mértékben csökkentsük a kibocsátásunkat is – ez nem csak az energiaszektorra igaz –, mivel minél tovább használjuk a nagy karbonlábnyommal rendelkező erőműveket, annál több széndioxidot és más üvegházhatású gázt juttatunk a levegőbe, aminek a lekötése hatalmas – és jelenleg még nem teljesen megoldott – feladat lenne.

Mivel az energiaszektorban a legtöbb üvegházhatású gázt a szén- és gázerőművek bocsátják ki, ezért először ezeket kell kivezetni az energiamixből,

azonban, ha ezzel egyidőben az atomenergia használatát is leállítjuk, akkor a megújuló energiának jóval több kapacitást kellene pótolnia,

miközben a kapacitásokat ezenkívül is bővíteni kellene, mivel az energiafogyasztásunk évről évre nő.

NYITÓKÉP: distelAPPArath / Pixabay