Az óbudai kutyások és a Főváros mutathatnak példát, hogyan lehet megbeszélni dolgokat

Szerző: Aradi Péter
2022.02.13. 14:00

Nahát, olyasmi történik az Óbudai-sziget környékén, amire Magyarországon nagyon ritkán, sőt egyre ritkábban van példa: a hatóságok leálltak a beszélgetni egy adott terület használóival arról, hogyan lenne célszerű fejleszteni a területet. Azokban az időkben, amikor a kormány beleszuszakolta a Városligetbe a múzeumnegyedet, amikor csak a Balaton környékéről hetente érkeznek hírek arról, hogy a mohó önkormányzatok hogyan próbálják gigaprojektekkel megkeseríteni a helyiek életét, vagy amikor NER-közeli vállalkozók sorra barmolnak szét műemléki épületeket, ez igenis hatalmas dolog.

Az óbudai kutyások és a Főváros mutathatnak példát, hogyan lehet megbeszélni dolgokat

Amint arról néhány hónapja írtunk, a fővárosi önkormányzat szakértői egy 200 oldalas stratégiai tervet dolgoztak ki az Óbudai-sziget fejlesztésére, ami hatalmas felháborodást váltott ki a kutyás társadalomban, akik

elkeseredett harcra indultak, hogy megőrizzék a terület érintetlenségét.

A stratégiai terv többek között olyan dolgokat tartalmazott, minthogy védetté nyilvánítják az ártéri erdőket, fejlesztik a játszótereket, amivel nem is lett volna akkora probléma, de olyan új funkciókat is belepakoltak, mint például egy természetközeli futókör, sportpark, kutyás park, dunai úszóművek telepítése, amiktől a kutyásokat kirázta a hideg.

A gazdik rendkívül ellentmondásosnak tartották, hogy bár a Tájépítészeti Osztály mindenhol azt kommunikálta, hogy a tervezésnél a legfontosabb alapelv az volt, hogy a sziget természetes jellegét megőrizzék, ha funkcióbővítésre kerülne a sor, a megnövekedett látogatószámmal csak az ellenkezőjét érnék el. Attól tartottak, az Óbudai-szigetből Margitszigetet, de minimum egy Városligetet szeretne csinálni, holott a sziget legfőbb értéke – mint említettük – az érintetlensége.

A kutyások úgy érezték, sarokban szorították őket. Azt az Óbudai Kutyás Egyesületet vezető Gáspár Zsófia ugyanis elmondta,

Magyarországon ez maradt az egyetlen olyan jelentős méretű terület, ahol a kutyák legálisan, szabadon és biztonságban, póráz nélkül szaladgálhatnak,

mert a területet természetes határként védi a Duna és nincs számottevő gépjárműforgalom sem. És akkor úgy érezték, ezt is el szeretnék venni tőlük.

„Nem értem, miért nem lehet egy jól működő területet a maga közösségével békén hagyni.

Jól megférnek a kutyások, kutyátlanok, gyerekesek, gyerek nélküliek, sportolók, lézengők, mindenki. Figyelnek a környezetükre, összeszedik a szemetet a szemetelők után, és sorolhatnám még. Miért nem lehet a növény, állat és embervilágot ezen a talpalatnyi területen békén hagyni? Kinek fáj ez?” – írja az egyik hozzászóló a véleményezésre feltöltött terv alatt. Minek megjavítani azt, ami el sem romlott, tették fel a kérdést. A kutyások ezért aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy komolyan vegyék őket is.

A petíciót pedig majdnem 10 ezren írták alá,

amit akkor sem lehetett volna már figyelmen kívül hagyni, ha akarták volna.

Összejöttek megbeszélni

A dologból aztán az lett, hogy néhány hónappal, több egyeztetéssel, legalább egy kudarcba fulladt találkozó után február 11-én végre összejöttek a felek, és közös bejárást tartottak a szigeten, hogy megbeszéljék a nézeteltéréseket.

A mi benyomásunk az volt, hogy a legfontosabb kérdésekben a hatóságok engedtek a kutyásoknak, így például a sziget jelentős részén,

az északi területeken továbbra is póráz nélkül lehet majd futtatni a kutyákat,

valamint északon továbbra is le lehet majd a kutyákkal menni a strandra, hogy az állatok megfürödhessenek a Dunában. Az összegyűltek kisebb kört alkottak, Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze pedig beállt a kör közepére, és megnyugtató monoton hangon elkezdte mondani, hogy bár még a végső stratégiai terv nem készült el, máris sokkal letisztultabb lett a tervezett.

Hogy végül mi kerül majd a tervbe, az csak májusban fog kiderülni, azonban elhangzott egy olyan mondat is, ami valószínűleg a leginkább megnyugtató lehetett a kutyásoknak: bármi is kerüljön abba a tervbe, az biztos, hogy

a fővárosnak alig lesz pénze végrehajtani,

ha más nem, ez egy jódarabig garantálhatja a sziget nyugalmát. Mint mondta, a Margitsziget fejlesztésére is már 2009-ben elkészültek a tervek, és csak azért sikerült mostanra a 80 százalékát kivitelezni, mert 2019-ben a vízes vébébe öntötte az állam a pénzt. Ami nagyon fontos még, hogy kiderült, olyan pocsék állapotban van a játszótér, hogy ha el is kezdődnek valamiféle munkálatok az Óbudai-szigeten, hát tuti, hogy azzal fogják kezdeni, nem úszóművekkel és egyéb ötletekkel.

A másik dolog, ami felől a kutyások egy fokkal nyugodtabbak lehetnek, az a toklász. Mint írtuk, részben azért bizalmatlanok a Tájépítészeti Osztállyal, mert a szigeten található méhlegelőkben szerintük annak ellenére virított a toklász, hogy Bardóczi kiemelte, hogy külön figyelmet fordítanak arra, hogy ez ne történjen meg. Amikor aztán valahol szembesítették ezzel a főtájépítészt, szerintük ő letagadta a nyilvánvalót.

Bardóczi most elmondta, hogy ezentúl tényleg kiemelten figyelni fognak a dologra, extrapénzt különítenek el a kaszálásra, már csak azért is, mert látszik, mekkora érdeklődés övezi a terület sorsát. A bejáráson részt vett Szabó Rebeka is, Budapest állatvédelemért felelős megbízottja is, aki ennél a résznél hevesen egyetértett. A toklásszal kapcsolatban egyébként kiderült, hogy

minél inkább pusztítják, annál jobban szaporodik,

szóval felmerültek olyan ötleteket is, mi lenne, ha sűrű bokrokkal kerítenék körbe ezeket a területeket, de az ötletet elvetették, miután mindenki belátta, hogy legalább 4-5 év lenne, mire azok a bokrok megnőnének. Bardóczi négyszemközt állítólag ígéretet tett Gáspár Zsófinak, valahogy megoldják a dolgok, Gáspár pedig később Facebookon megüzente, hogy nem fogja elfelejteni, és be fogja hajtani rajta.

Egy egyedülálló pillanat

Annak ellenére, hogy a kutyások eléggé be voltak feszülve, Gáspár például állítólag rengeteg olyan üzenetet kapott, amiben arról írtak, hogy inkább ki sem jönnek a bejárásra, mert félnek, hogy olyat mondanának, amit később nagyon megbánnának, érzésünk szerint

a találkozó kifejezetten jó hangulatban telt.

A bejárás egy pontján például Bardóczi leterítette a fűbe a frissített stratégia terv térképét, és öt perc sem kellett hozzá, hogy az egyik kutya kis szimatolgatás után lepisilje. Újabb két perccel később pedig egy második kutya is levizelte, amin mindenki, még Bardóczi is jól szórakozott.

Amikor pedig a házirend átbeszéléséhez értek, és kiderült, hogy a főváros kiegészítette az eredeti házirendet egy olyan ponttal, hogy ne hagyják a gazdák, hogy a kutyájuk hangosan ugasson, még egy-két poén is elhangzott. Valaki megjegyezte, hogy nem várhatják el a kutyáktól, hogy tudjanak olvasni, mire valaki más félig magában motyogva megjegyezte, hogy

ezek szerint akkor hiába taníttatta őket.

Az pedig egészen egyedülálló pillanat volt, amikor a tüzelő kutyákról kezdtek beszélni. Amikor az hatóság emberei azt mondták, hogy tüzelő kutyával mostantól nem lehet a szigetre jönni, a kutyások elmondták, hogy nekik erre van egy bejáratott rendszerük. A rendszer pedig az, hogy aki tüzelő kutyával jön, az csak a sziget déli oldalán mozoghat, hogy ne zavarja meg a többi kutyát. Erre aztán a hatóság emberei összenéztek,

és azt mondták, ez jó, ezt átveszik.

A kutyások is elégedettnek tűntek a frissen felvázolt tervekkel, és tetszett nekik, hogy Bardóczi visszavett a szerintük kivagyi stílusából.

Ugyanakkor továbbra sem nyugodtak, mert szerintük a fejlesztésekről végül egy szó sem esett,

és azért felhívták a figyelmet arra, hogy nem dőlhetnek még hátra, mert a terveket csak májusban fogják majd véglegesíteni, és bár megígérték nekik azt is, hogy előtte átküldik az Óbudai Kutyás Egyesületnek, tartanak tőle, hogy lesznek benne csalafintaságok.

„Sok ígéret még csak szóban hangzott el, így a dolgok véglegesítéséig továbbra is erősen kell képviselnünk a Hajógyári-sziget és a kutyások érdekeit” – mondta például egyikőjük.

„A május előtti terv lesz az izgi, mert abban bármi lehet. Nem vagyok nyugodt, hátradőlésről szó sincs”

– tette hozzá egy másikójuk.

A kutyások azt szeretnék még elérni, hogy a főváros foglalja valamilyen írásos formába, hogy a szigeten pórázmentesen lehet kutyázni, a jelenlegi szabályozás ugyanis az, hogy közterületen csak pórázzal lehet kutyát sétáltatni, és a házirendet ezzel kapcsolatban kevésnek érzik. Az integrált kutyás park, amit a szigetre terveznek, ugyan jogilag ugyanaz a kategória, mint a kijelölt kutyafuttató, de a biztos szerintük az lesz, ha erről születik valami írásos anyag is.

NYITÓKÉP: Aradi Péter / Azonnali

Aradi Péter
Aradi Péter Az Azonnali újságírója

Szeret futni, írni, olvasni, utazni. Mindenhol és mindenben leginkább az érdekli, ami így vagy úgy, de nagyon csúnyán elromlott.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek