Magyarországon baloldalt építeni hosszútávfutás – Jámbor András az Azonnalinak

Szerző: Fekő Ádám
2022.02.09. 07:09

Mennyire teher mezítlábasként indulni egy ilyen fontos kerületben? Miért nem szavazhatunk az ellenzék kérdéseiről is áprilisban? Ha ennyire népszerűek az újbalos termékek itthon, miért nincs ennek politikai látszata? Többek közt erről, de még a magyar fociról is interjúztunk Budapest 6. választókerületének ellenzéki indulójával.

Magyarországon baloldalt építeni hosszútávfutás – Jámbor András az Azonnalinak

Két hónap sincs a választásig. Személyesen mennyire elégedett a dolgok állásával?

Mindig lehetne jobb, de sokkal rosszabb is lehetne, ha nem jött volna létre ellenzéki együttműködés és előválasztás. Akkor ott állnánk, mint négy éve, hogy körülbelül nulla esélyünk van a győzelemre.

Arra most nem mondanék számot, hogy mennyi esélyünk van, de az elmúlt hetekben több pozitív tapasztalat is ért: Márki-Zay Péter fórumaira is sokan mennek olyan helyeken is, mint például Kiskunfélegyháza, ahol esély sincs győzni, de az én tapasztalataim is nagyon jók.

Civil jelöltként részt vesz valamennyire akár a közös programírásban mondjuk?

Egyáltalán nem, mi az egyéni kampánnyal foglalkozunk, az a feladatunk, hógy Józsefvárosban és Ferencvárosban megverjük a Fideszt.

Április 3-án valószínűleg nem, de egyébként valamikor lesz egy népszavazás az ellenzék két kérdéséről a Fudan egyetemről, és a meghosszabbított álláskeresési járadékról – ez ráadásul önnek két személyesen is fontos téma, hiszen a Fudan elleni tüntetést is ön szervezte. Nem zavaró, hogy ezt a két témát teljesen agyonnyomja a választás?

Szerintem egészen elképesztő, hogy a Fidesznek sikerül ezt a két kérdést kifúrni április 3-ról.

Ugyanazon a napon beadott két kérdéssor közül az egyikről lehet népszavazást tartani, a másikról különböző időhúzási taktikákkal nem lehet.

Azt gondolom, hogy nyáron lesz erről népszavazás, amikor ezt a két kérdést meg lehet vitatni. Egyébként szerintem így sem tűnt el, a december és a január nagyrészt erről szólt.

Még fideszességgel igazán nem vádolható megszólalók jelentős része is irreálisnak gondolta elvárni az április 3-i népszavazást erről. Most hol van az igazság?

Ha elképzeljük, hogy tisztességes országban élünk, akkor két ugyanazon a napon benyújtott kérdéscsomagra lehet ugyanakkorra népszavazást írni.

A pártállam kivárta a maximális határidőket, de egy normális országban simán lehetett volna ebből 3-án népszavazás. De ez nem normális ország, és meg is mutattuk megint, hogy nem az.

Akkor ha szigorúan a két kérdésről van szó, még jobban is járhatnak egy későbbi népszavazással?

Ketté kell szedni szerintem: a pártpolitikai érdek április 3. lett volna, hogy össze legyen kötve a választással, és a részvétel is magasabb, és valószínűleg érvényes lett volna.

Ha nyáron lesz, akkor jó, ha van belőle vita, de

erre kevesebb az esély még akkor is, ha Magyarországon már hagyománya van annak, hogy nem kell érvényesnek lennie egy népszavazásnak ahhoz, hogy politikailag érvényes legyen.

A kormány népszavazási kérdéseivel kapcsolatban van már közös ellenzéki álláspont?

Nemsokára lesz.

Önnek mi a személyes álláspontja?

Egyrészt az, hogy ez egy teljesen lényegtelen népszavazás. Csak arról szól, hogy a gyermekvédelem kérdéséből a Fidesz politikai hasznot húzzon. És azért azt mondom, mert a gyermekvédelemmel kapcsolatban sok iszonyatosan fontos megoldandó feladat lenne.

Nekem is van egy három- és egy hatéves gyerekem, szerencsére nem lógnak naphosszat az interneten, de ők a szexualitással jó eséllyel a kortársaiktól hallva fognak először találkozni, vagy az interneten később.

VIII. és IX. kerületi jelöltként nem gondolom, hogy ne kéne az iskolákban szexuális felvilágosítást tartani, és ebben része kellene lennie annak, hogy mi a mi testünk, mit jelent a nem, és lehetne folytatni.

Erről nem szól ez a kérdéssor. 

De beszélhetünk arról, hogy a gyermekvédelmi rendszer nem előre ment, hanem hátra. 2010 után semmilyen figyelem nem irányult ide, csak a nevelőszülői hálózatnak lett valamiféle fejlesztése. Borzasztó, milyen támogatást kapnak a legszegényebb és legproblémásabb gyerekek.

Csak egy példa: sokáig a családi pótlék egy számlára érkezett a gyerekeknek, hogy amikor kikerülnek, legyen valamije a gyerekeknek, akik el tudnak indulni. Sok helyen ebből fizetik az intézmény fenntartását, hogy legyen kenyér és tészta.

Arról is több kutatás van, hogy az utcai hajléktalanság nagyon nagy részben innen termelődik újra.

Ha gyermekvédelemről akarunk beszélni, akkor itt kéne kezdeni, és nem ott, hogy jönnek a bohócok az iskolában, és varázspálcával lányokat csinálnak a fiúkból.

A gyerekei nem is hallottak a Fidesz előtt nemátalakító műtétekről?

A Fidesztől sem. Azt tudják, ki az a Karácsony Gergely, mert a 2019-es kampányból van otthon két kampánybögrém. De azt, hogy ki az az Orbán Viktor és a Fidesz, nem.

Beszélünk velük politikáról, arról, hogy milyen lakhatási és egyenlőtlenségi kérdések vannak, de pártpolitikát nem kell tudniuk. 

Beszéljünk a válaszókerületéről! Magyar viszonylatban megdöbbentően erős a józsefvárosi civil szféra, még az előválasztáson is volt egy másik erős civil ellenfele. Miért pont itt működik valami?

Józsefváros nemcsak ilyen szempontból fontos, hanem a Fidesznek is próbaterepe. Amikor 2011-ben hajléktalanellenes intézkedéseket hoztak, akkor az ellene tiltakozókat a helyi újságban egészoldalas fotóval ellátott lejárató cikkekkel támadták meg. Ez az előképe a jelenlegi kormánymédiának. 

A mi oldalunkról szociológiai oka van a civil aktivitásnak: a kerületben sokáig nagyon alacsonyak voltak az ingatlanárak a belvárosi kerületekhez képest, de még most is picit alacsonyabbak.

Sok fiatal 20-as, 30-as középosztálybeli költözött oda, akik nyilván fogékonyak a társadalmi aktivizmusra.

De azok a helyek is ide jöttek át más kerületekből, amik hozták magukkal ezt az életet. Az is számít, hogy 2010 után összeomlottak a helyi pártszervezetek, és abból is sokan mentek át a civil közegbe, az MSZP-ből, LMP-ből, de még a DK-ból is.

Az eddigi adatok alapján jelentős esélye van Sára Botonddal szemben. Mennyire tűnik simának a választás?

Hozni kéne ezt a választókerületet, de nem lesz olyan egyszerű szerintem. Hétvégén Orbán Viktor is volt Józsefvárosban, hat képet töltött fel erről Facebookra. Én ebből nem azt látom, hogy feladták volna.

Az adatokból az látszik, hogy vezetünk ebben a kerületben, de még sok idő van hátra, ezért minden ajtón be kell kopogni, és folyamatos utcai jelenlétre van szükség.

Nem nyomja a felelősség, hogy egy ilyen fontos választókerületet visz mezítlábas politikusként, aki mögött nem állnak ott a pártok?

A pártok abszolút mögöttem állnak, jó kapcsolatot ápolok a VIII. és a IX. kerületi pártszervezetekkel is. Szombaton jön az ajánlásgyűjtés, egy nap alatt fogjuk begyűjteni, és a népszavazási aláírásokkal is sokat segítettek.

Ebben a két válaszókerületben Baranyi Krisztinával és Pikó Andrással már a választók is tudják, hogy nem lesz baj abból feltétlenül, ha mezítlábas politikus jön.

Találkoztak már Sára Botonddal?

Egyszer kezet fogtunk két-három hete.

Nem mondott semmit?

Annyit, hogy „jó napot kívánok, Sára Botond vagyok”.

Ezek szerint ebben a kerületben sem lesz vita.

Szerintem fogunk vitázni. Facebookon rendszeresen megkérdezem, hogy kilenc év kormányzás és önkormányzati vezetés után hogy a fenébe kér ő számon bárkit is? Kilenc évük volt arra, hogy a két kerület problémáit rendbe rakják, és miért nem csinált semmit egyes kérdésekben.

És ott van a Fudan kampusza is úgy, hogy egyetlen józsefvárosi és ferencvárosi gyereknek sem lesz esélye ide bekerülni,

mert általában nem nekik van hárommilliójuk tandíjra, de ebben a kérdéskörben eddig nulla megszólalása van Sára Botondnak.

De azt sem tudjuk, támogatnák-e a panelház-gangos ház felújítási programot, de azt sem tudjuk, hogy Kocsis Máté képviselőként vagy Sára Botond polgármesterként lobbizott-e azért, hogy a népligeti felüljáróhoz adjon plusz forrást a kormány. Ezt először Tarlós István kérte még.

Sára Botond mennyire tűnik autonóm figurának?

Azon túl, hogy Kocsis Máté bábja, biztosan van szerepe, de én még nem láttam tőle semmilyen kezdeményezést. Illetve bocsánat, a Meseország mindenkié című könyvet a budapesti kormányhivatal vezetőjeként meg tudta bírságolni.

Ha képviselő lesz, melyik típus lesz: egykori újságíróként tudjuk, hogy erősen foglalkoztatják az ország és a világ folyamatai is, de a választókerületben a lokálpatriotizmust hangsúlyozza. Hallunk dörgedelmes beszédeket a parlamentben, vagy inkább valamiféle szuperpolgármester lesz?

Dörgedelmes beszédeket nem fogok mondani, nem ebben hiszek. Én abban hiszek, hogy Józsefvárosban és Ferencvárosban a lakhatási kérdések országos kiterjedésűek is. Ezekben lehet menni, és minden eszközzel. Végigjárva ezt a két kerületet, jól látni, hogy az önkormányzati házak felújítására azonnal kell forrás.

A 2010-ben levágott panelfelújítási programot folytatni kell, és ki kell terjeszteni a gangos házakra, és tökmindegy, ki nyeri a választást, ezzel kell valamit kezdeni.

Ha kell, én akkor Kocsis Mátéhoz kopogtatok be, mégis csak van valami kötődése a környékhez. 

A Tömő utcában napelem van egy panel tetejére szerelve, és a hulladékgazdálkodást is jól megcsinálták. A közös képviselő mondta, hogy ebből a ház milliókat spórol. Ott ki lesz rakva, hogy mennyit spóroltak a rezsicsökkentéssel, de az is, hogy a saját gazdálkodásból tízszer ennyit tudtak, mert gyakorlatilag napelemből van megcsinálva a ház világítása és a közös elektromos rendszer. Ezeket meg kell csinálni, mert az emberek zsebére és a bolygónkra is ment. Ez a valódi rezsicsökkentés is.

Akkor szalagokat sem vágna át?

Amihez közöm van, azt kommunikálom a választókerületben, de ahhoz nekem nincs közöm, hogy milyen utcát aszfaltozott le az önkormányzat.

Hiába csinálnak úgy a fideszes politikusok, nem minden az országgyűlési képviselő sikere, ami egy választókerületben történik.

Magyarországon nem szokás az embernek kimondani magáról jó ideje, hogy baloldali, ön mégis tudott nyerni előválasztást, a Partizán az ország jelentős részének lett az alapvető tájékozódási pontja, de a Mérce is nagyra tudott nőni. Látens baloldali lenne Magyarország?

Szerintem a magyar baloldal szerencsés, mert tud a valóságról beszélni. Nem mondom, hogy mások nem arról beszélnek soha, de amit a Mérce és a Partizán csinál, az hiány: olyan társadalmi kérdésekkel foglalkoznak és olyan szempontból, ahogy a mainstream média nem feltétlenül.

Engem sem azért szavaztak meg, mert baloldali vagyok, hanem azért, ami ebből következik: foglalkozok a lakhatási válsággal, a megélhetési helyzettel, az alacsony fizetésekkel. Ezek a kérdések azok, amik az emberek mindennapjairól szólnak.

A két kerületemben a lakhatási válság nem szociológiai doktori fokozat, hanem az, hogy emberek vécé nélküli penészes lakásokban élnek, vagy nyolcan vannak egy 30 négyzetméteres lakásban.

Az a szám, hogy a magyar 18-35 év közöttiek 62 százaléka lakik a szüleivel nem teljesen megdöbbentő, bár Európában magasnak számít. De az, hogy közben a 25-35 közöttiek 70 százaléka is így él, miközben ők már teljes munkaidőben dolgoznak azt jelenti, hogy ennek semmi köze nincs a munkához, csak ahhoz, milyen támogatást kapsz otthonról.

A társadalom jelentős része megrekedt, nem tud előre jutni.

Szerintem azért tudtam nyerni az előválasztáson, mert erről beszéltem, a baloldal pedig azért lesz egyszer erős Magyarországon, mert ezekről tud beszélni.

Ezek a témák tényleg nem a kerületében jellemzőek csak, de Kelet-Magyarországon például miért nem erőlteti ezt az ellenzék pártszinten?

Ez nem teljesen igaz, a DK-nak például fontos témája volt a panelfelújítás.

De ha volt hiba az előválasztásban, az szerintem az volt, hogy itt az ellenzék magszavazóihoz kellett beszélni.

A pártok pedig azt mérték vagy érezték, hogy a korrupció, az Európához tartozás és az alkotmányozás azok, amelyek ebben a körben a legnagyobb eséllyel tudnak döntő hányadot hozni egy szavazásnál. Emiatt nagyon erre ment ki az előválasztás tematikája. 

De ebben van szerepe a médiának is: a magyar sajtót középosztálybeli és felső-középosztálybeli emberek írják, és az elképzelt célcsoportjuk is ez az osztály. Őket ezek a problémák eddig kevésbé érintették. Ha csak azt írják meg, ami őket érdekli, az strukturálja a politikai teret is, hiszen ezekre a kérdésekre válaszolnak a politikusok. Tehát ha az kerül be a médiába, hogy Európai Unió, vagy milyen csúnyát mondott tegnap Orbán Viktor, akkor azt fogja mondani.

Kicsit úgy tűnik, mintha pár alapvető oszlopa már meglenne egy újbalos pártnak is akár, és csak arra várnának, hogy valaki a nyakába vegye ezt.

Szerintem pártot eleve nincs értelme most alapítani. A mozgalomépítés meg Magyarországon úgy működött az elmúlt években, hogy valaki bejelentette, csinál egy mozgalmat, és hívta az embereket magával.

Szerintem nem így kell: a Szikrában is van már 200 ember, de nem kell zászlót bontania, hanem csinálnia kell a dolgát.

Az ingaelmélet rajongói évek óta mondják, hogy most épp egy jobboldali kilengés van a világban, úgyhogy jönnie kell a középre tolódásnak, esetleg az oldalváltásnak, de valahogy mégsem ezt látni.

Szerintem nincs ilyen inga. Pár éve ez az inga sok helyen inkább balra tolódott ki, ha kitolódott a spanyol Podemosszal, vagy az USA-ban Bernie Sandersszel. Amerikában nem volt korábban baloldal, csak egy-két képviselő, most pedig született egy sandersista baloldal. De Jeremy Corbyn kiszorítása óta a Munkáspárt megint vezet Angliában, bár ehhez Boris Johnson is kellett.

Kelet-Európában is látszik, hogy van újbaloldali képviselő a lengyel parlamentben, van párt Szlovéniában és Horvátországban, és jó eséllyel a szociáldemokraták is részt vesznek a következő lengyel kormányban – ott a jelenlegi kutatási adatok szerint ki fog kapni a Jog és Igazságosság.

Itt arról is van szó, hogy a munkásosztályra alapuló baloldal lényegében megszűnt, és csak kevés helyen létezik a nyugati világban közösségalapú baloldal.

Ehhez jön a közösségi média, ami nagyon durván individualizálja a társadalmat, az embereket a pillanatban és egyénben való gondolkodás felé tereli.

Ezekre pedig a rendszerkritikus üzenetek kevésbé működnek jól, mint azok, hogy amelyek azt hangsúlyozzák, hogy kit kell gyűlölni, ki baszta el, vagy a mémként terjeszthető. A QAnonhoz hasonló cuccok jobban mennek: ezekbe individuumként könnyebben helyezi bele magát az ember, ezért közösségi élményt ad. 

Ha valaki rácsavarodik a QAnonra, pillanatok alatt megtalálja a közösségét, de ha valaki a progresszív adórendszerre csavarodik rá, nem fog közösséget találni magának.

A nemzetközi helyzetet biztatónak látja, de Magyarországon van esély rendszerkritikus üzenetekkel kitörni a színfolt státuszból?

Magyarországon a baloldal építése az hosszútávfutás, ebben konkrét célok kitűzése nem biztos, hogy jót tesz.

Kicsit visszatérve a szürke valósághoz, ha kétharmaddal nyer megint a Fidesz, akkor van értelme beülni a parlamentbe?

Egyrészt a Fidesz szerintem nyerni sem fog, de kétharmaddal biztos nem. 

Egyes értelmezések szerint nagyjából az van belekódolva a választási rendszerbe, hogy aki nyer, az jó eséllyel kétharmadot is szerez.

Nem, az van belekódolva, hogy ha két nagy tömb indul egymás ellen, akkor a kétharmadhoz nagyjából 15 százalék plusz kéne a másikkal szemben országosan.

Akkor az erős állítás több ellenzéki megszólalótól, hogy könnyedén lehet ebből kétharmad is?

Ha valaki nyer 52-44-re, akkor lesz 8 százalék győzteskompenzáció, és 40 százalék sima töredékszavazat. Ha 10 százalékos Fidesz-győzelem lenne, akkor is 40 körüli listás helye lenne az ellenzéknek, és nagyjából 20 körüli egyéniben. Az egy nagyon nagy show, hogy az ellenzék kétharmadot szerezzen.

Tehát beül a parlamentbe?

Szerintem egyéni képviselőként ez nem is kérdés. Ha nyerek, akkor 20-27 ezer ember szavazott rám, akik azt várják, hogy képviseljem az érdekeiket.

Lehet itt köldököt nézni, hogy a Fidesz rendszerében nem ülünk be, de nekem az a kötelességem, hogy képviseljem azokat, akik a választókerületben laknak.

Komolyabbnak gondolom annál a választói legitimációt, hogy valamiféle dackorszak miatt szembeköpjem.

A kampány során mennyire vette észre azoknak a bizonytalan szavazóknak a létezését, amikről mindenki szeret beszélni? Tényleg van egy kormányváltásnyi ember, aki vacilál a Fidesz és az ellenzék között?

A bizonytalan szavazó nem vacilál, abban bizonytalan, hogy megéri-e elmenni szavazni. Minden preferenciakutatás azt mutatja, hogy sokkal több ellenzéki szavazó van Magyarországon, mint kormánypárti, de az a kérdés, ki mennyit visz el. Most azt látjuk, hogy a Fidesz mindenkit el fog vinni, és nekünk is ez a feladatunk.

Most nagyon komoly esély van rá, hogy 1990 óta a legmagasabb részvétel legyen, akár 80 százalék közelében is lehet a közvélemény-kutatások szerint.

Kapott már rendes lejáratókampányt, vagy csak Gyurcsány embere?

A VIII. kerületben külön hadosztálya van a Fidesznek. Én nem tudom, milyen pénzből, de a Józsefvárosi Újság teljes szerkesztőségét a 2019-es önkormányzati választás után elvitték és átállították helyi fideszes tartalmak gyártására. Kéthetente beszórnak újságokat, folyamatosak a hirdetések, szerintem többet költ a Fidesz a kerületben helyi propagandára, mint amit az önkormányzat tájékoztatásra.

De hát amikor a helyi Hírnyolc fotósa egyben Sára Botond fotósa is, az kicsit megkérdőjelezi a függetlenséget.

Szóval nincs nap, amikor ne jönne valaki. A kedvencem az volt, hogy egy fideszes csoportban megjelent egy esszé arról, hogy sötét mágiával akarom a szavazókat elhódítani, és előszedtek egy régi cikket tőlem, amit a Hatalom Kártyáiról írtam, amivel gyerekkoromban sokat játszottam.

De erre mi a megoldás, vissza kell vágni hasonlóval? Azért Márki-Zay Péter is szeret megkérdőjelezhető igazságtartalmú dolgokra utalni mondjuk Orbán Viktor grazi magánklinikás urban legendjével.

Létezik ellenzéki fake news, de Márki-Zay Péter nem tol ilyet. Ezt a két dolgot nem érdemes összehasonlítani.

Amikor én azt kapom hirdetésben, hogy magánegészségügyet csinálnék – pedig nagyjából 40 cikket írtam erről korábban –, nem olyan nehéz következtetni, hogy nem igaz, és az is egyértelmű Márki-Zay Péter mondataiból, hogy ő sem csinálna.

Ha valaki utalgat valamire, és az, hogy nettó hazugságot tol, az nem egy súly.

És a saját magáról olvasott álhírekkel mit kezd?

Szerencsére egyelőre még csak meg sem kérdezték tőlem, hogy megszüntetném-e az állami egészségügyet, a választóinknak cáfoljuk rendszeresen ezeket a dolgokat üzenetben.

Én annak örülök, hogy mivel nekik sok pénzük van, nekem pedig még nem teljes az ismertségem a kerületben, ezért sokakhoz így jut el, hogy én vagyok az ellenzéki jelölt.

Zárásként végre egy fontos téma: a magyar futball izgalmait behatóan követő emberként mennyire jelképes, hogy a Fidesz tizenkettedik évében reális esély van arra, hogy a Felcsút megnyerje a bajnokságot?

Tudnék hosszú káromkodásfolyamot írni a felcsúti akadémiára onnan, hogy Puskás nevének tolvajai, de rövidebben mondom:

örülnék neki, ha Orbán Viktor számára az lenne a vigasz idén, hogy egy választási vereség után bajnok lett a Felcsút.

Én egyébként nem vagyok Fradi-drukker, de most nehezen tudom nem azt mondani, hogy hajrá, Fradi. Ez egy kamucsapat, amiről még tíz éve is azt mondta Orbán Viktor, hogy fel sem juthatnak az első osztályba, idén meg már egy teljesen értelmetlen stadionban nézhettük, hogy mit ér ez az egész Európában. Szóval hajrá, Fradi!

Egyébként mit kéne kezdenie egy új kormánynak a jelenlegi formájában szinte teljesen államilag finanszírozott sporttal?

Nem lehet egy az egyben elvenni a pénzeket a magyar labdarúgásból sem, ez a szolgáltatóipar különálló szegmense.

De nem csak a fociról van szó, hanem sajnos már a jégkorongról is például, és a kézilabdát is szépen teszi tönkre az a pénz, amit belelapátolnak. Ott a Veszprém és a Szeged kapja a szponzori pénzek 80 százalékát a bajnokságban, tehát mesterségesen tartják fenn a kétfejűséget. Egyébként a taoszerződések nagyrésze bőven április után fut ki.

Szerintem egyébként nem hülyeség a sportba állami pénzeket fektetni, de nem biztos, hogy annak a versenysportban a helye, hanem a tömegsportban és az utánpótlás-képzésben.

A jelenlegi sportba fektetett pénz kontraszelekciót épít és tart fent: magasabb fizetésért üldögélnek fiatal magyar játékosok a kispadon, mintha Svájcban játszanának és fejlődnének.

Az ellenzék már elég megengedően beszél a sportról, de van arra belátható esély, hogy a sportot és az azt körülvevő világot ne kössük még hosszú évek múlva is a Fideszhez, és ne legyen politikai ügy kimenni bármilyen meccsre?

Az emberek, akik nem szeretik a sportot azt látják, hogy felhúzták a stadiont, miközben rohad a kórház. A népligeti felüljáróra nem tud felmenni a BKV-busz, de mellette felhúzunk százmilliárdért kézicsarnokot.

Én megértem azokat, akikben emiatt felmegy a pumpa. Akik meg elmennek a kézicsarnokba a válogatottnak szurkolni, azonosítják ezzel a rendszerrel, de tévesen. Nem attól leszünk ilyen vagy olyan oldaliak, hogy kimegyünk meccsre.

NYITÓKÉP: Aradi Péter

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek