Az NB I elméletileg nemzeti liga, de kérdés, melyik nemzeté

A magyar játékosok pályán töltött perceinek aránya silány, ám ha elfogadjuk az örökérvényű igazságot, miszerint a futballt gólra játsszák, akkor a kép még tragikusabb. A 2021-2022-es szezon góljainak 55,1 százalékát idegenlégiósok szerezték, és vannak olyan csapatok, ahol mindössze egy magyar rúgott csak gólt eddig a szezonban.

Január 30-án rendezték meg az Újpest-Ferencváros rangadót a magyar labdarúgó bajnokságban, a kezdőcsapatokban összesen öt magyar játékos kapott helyet, ami tulajdonképpen már nem is újdonság,

ugyanis az NB I telis-tele van légiósokkal, ritkaságszámba megy, ha valahol nem a külföldről érkezett focisták dominálnak.

A Fradiban vagy épp az Újpestben évek óta nagyítóval kell keresni a magyar játékosokat, ellenben a világ minden tájáról érkező futballistákat könnyűszerrel találhatunk a kezdő tizenegyekben. Az persze örömteli, hogy a korábban harcos nacionalizmusokról ismert fradista vagy újpesti ultrák ennyire nyitottak és elfogadóak lettek a multikulturalizmus irányába, az már kevésbé az, hogy tizenegyévnyi TAO után több légiós szerepel a magyar elsőosztályú bajnokságban, mint korábban bármikor.

Többek között tizenhét szerb, tizenhárom ukrán és horvát, tíz szlovák és bosnyák, kilenc román, nyolc-nyolc brazil és észak-macedón játékos van a kluboknál, de találni légióst Észtországból, Maliból, Gambiából, Curacaóból vagy épp Kolumbiából. Úgy látszik, hogy ha focista vagy, akkor eljöhetsz Magyarországra és elveheted a magyar játékosoktól a munkát.

Az idei szezonban a Fradi, az Újpest és a Kisvárda is állt már ki úgy mérkőzésre, hogy a kezdő tizenegyben csupán egyetlen magyar játékos volt,

innen nézve sikernek mondható el, hogy a legutóbbi derbin öt honi játékos is szerepelt.

Ráadásul az idei szezonban a játékpercek 48,5 százalékát külföldi játékosok kapták, mióta ezeket a mutatókat mérik, még soha egyszer sem volt ennyire magas a légiósok aránya. Tegyük hozzá, több csapat van, ahol több időt töltenek a pályán a külföldiek, mint a magyarok, ilyen a Puskás Akadémia (44,8 százalék hazai, 55,2 százalék légiós), a Fehérvár (43,8 százalék hazai és 56,2 százalék légiós), az MTK (43,4 százalék hazai és 56,6 százalék légiós), a Mezőkövesd (36,2 százalék hazai, 63,8 százalék légiós), az Újpest (25,4 százalék hazai, 74,6 százalék légiós), a Ferencváros (19,2 százalék hazai és 80,8 százalék légiós), és a Kisvárda is (16,4 százalék hazai és 83,6 százalék légiós).

Az, hogy a bajnokság egészében, még ha néhány százalékkal is, de több időt töltenek pályán magyar játékosok, mint külföldiek, leginkább a csak magyar játékosokat foglalkoztató Paksnak köszönhető, illetve részben a Gyirmótnak és a Debrecennek,

ahol 80 százalék felett van a magyar játékpercek aránya.

Az alábbi grafikonon jól látható a trend: évről-évre csökken a magyar játékosok aránya, miközben a külföldieké nő. Ennek fényében talán még inkább érthető az, hogy a régióban egyedülálló módon miért költenek többet új játékosok igazolására a magyar klubok, mint amennyiért eladnak:

mert gyakorlatilag nincs értelmezhető utánpótlás-nevelés, és mivel a saját akadémiákról nem érkezik legalább a gyengécske magyar bajnokságban használható fiatal játékos, kénytelenek külföldről igazolni.

Mindez persze ördögi kör és épp a rendszerben lévő kimeríthetetlen pénzforrás az oka annak, hogy a klubok a könnyebb, ám hosszútávon fenntarthatatlan megoldást választották. Nem bíbelődnek holmi játékosneveléssel, inkább elhozzák a szerb, ukrán, szlovák, román tehetségeket, akiket részben állami támogatásokból alaposan meg is fizetnek, hogy aztán kedvezményesen adózhassanak az országban.

A játékpercek aránya silány, ám ha elfogadjuk az örökérvényű igazságot, miszerint a futballt gólra játsszák, akkor a kép még tragikusabb.

A 2021-2022-es szezon góljainak 55,1 százalékát idegenlégiósok szerezték, a Kisvárdának egyetlen magyar gólszerzője volt a bajnokságban,

de a Fradi harminchárom góljából harminckettőt külföldi játékos szerzett, a felcsúti Puskás Akadémia találatainak pedig 92 százalékát szerezték légiósok.

A felcsúti Puskásnak csúfolt Akadémia eddig közel 40 milliárd forintnyi TAO-támogatást zsebelt be, ehhez képest idén négy góljuk érkezett honi játékostól. Ha pedig hozzávesszük azt, hogy a teljes bajnokságban szerzett magyar gólok aránya az U23-as és annál fiatalabb játékosok között csupán 5,7 százalék, akkor láthatjuk, hogy

a csapatok többsége az égadta világon semmit nem csinál utánpótlásnevelés címszó alatt, már csak azt kellene megkérdezni tőlük, hogy mégis mire költenek el évről-évre sok-sok milliárd forintnyi közpénzt.

A külföldről érkező U23-as vagy annál fiatalabb játékosok is arányaiban több gólt szereznek, ez a korosztály a légiósok góljainak 6,1 százalékát lőtte.

Személy szerint nem lennék ellensége annak, hogy segítsük az utánpótlás-nevelést, hogy tömegesítsünk, hogy a magyar fiatalok iskola után inkább sportoljanak, mint az utcán lézengjenek, azonban

jelen formájában ez a rendszer elképesztően pazarló és fenntarthatatlan.

A csapatok a kapott támogatást egészen biztosan nem megfelelően költik el, a minimum elvárás lenne egy ekkora mértékű pénzeső után, hogy egyetlen klubnak se okozzon gondot legalább hat-hét magyar játékost a kezdőbe nevezni, és olyan szintű labdarúgókat nevelni, akiket később értékesíteni lehet, hogy végre-valahára saját lábra álljanak és ne az adófizetők pénzéből éljenek.

Bár a jelenlegi klubvezetők megérdemelnék a radikális megoldást – miszerint azonnal zárjuk el a pénzcsapokat és egyék meg amit főztek – de a kluboknál sportoló fiatalok nem. Éppen ezért

egy esetleges kormányváltás után fokozatosan kell csökkenteni a rendszerbe áramló pénzt,

azokat szigorúan kell szabályozni (csak és kizárólag magyar játékosra lehessen magyar közpénzt költeni) mindemellett kemény és határozott lépéseket kell tenni afelé, hogy a klubok néhány éven belül képesek legyenek – amennyire csak lehetséges – önfenntartóvá válni.

Ennek első lépése egyértelműen az lenne, hogy maximalizáljuk az egyszerre a pályán lévő idegenlégiósok számát úgy, hogy az a csúfság ne fordulhasson elő, hogy több játékpercet kapnak ők, mint a honi játékosok.

Természetesen ezt sem lenne muszáj betartani, azonban azok, akik másképp cselekszenek és továbbra is a külföldieknek szavaznak bizalmat, ők a jövőben egyetlen forintnyi állami támogatást se kaphassanak. És

még mielőtt valaki megemlíti, hogy a Liverpoolban vagy a Juventusban mennyi külföldi játékos játszik, kéretik nem összekeverni a dolgot, mivel azok üzleti vállalkozások.

A klub tulajdonosok nem az adófizetők pénzét költik el, hanem azt, amit kemény munkával a piacon megszereztek.

Mivel alapvetően piacpárti vagyok, így nem is szólnék bele, hogy egy klub a saját forrásait mire és hogyan költi el, ez egyedül az ő dolguk. Ezzel szemben a magyar csapatok gyakorlatilag csak és kizárólag közpénzeken élnek, nevezzük azt TAO-nak, a közmédiától érkező irreálisan magas közvetítési jogoknak, az önkormányzatoktól érkező támogatásoknak, vagy a mesterségesen oda vezérelt szponzorok adományainak.

Engem a legkevésbé sem zavarna, hogy a Fradi tíz légióssal kíván kiállni egy-egy bajnoki mérkőzésre, ha nem én lennék az egyik szponzor, önkénytelenül is.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!