Ha az álmai eléréséről van szó, Vlagyimir Putyin a sajátjait is nagyon tudja szorongatni

Az orosz elnök álmodott egy nagyot, de úgy néz ki, rossz ellenfelet választott hozzá. Az ukránok sincsenek éppen könnyű helyzetben, miközben azonban az oroszok az Egyesült Államokkal szócsatáznak, valós milliárdokat buknak.

Az utóbbi időben egyre többet cikkeznek arról, hogy többféle módon is nyerhető vagy éppen veszthető az ukrán-orosz konfliktus. A Foreign Policy legutóbbi cikkében például arról írnak, hogy az oroszok anélkül is megroppanthatják Ukrajnát, hogy akárcsak egyetlen katonájukat is átküldenék a határon.

A lapban úgy kalkulálnak, hogy ha sikerülne fokozniuk az Ukrajna körüli káoszt például azzal, hogy állandóan zavarják a Fekete-tengeren közlekedő szállítóhajók GPS-jeleit, akkor

egy idő után senki nem vinne már Ukrajnába árut, egyszerűen azért, mert túl sokba kerülne biztosításokat kötni a szállítmányokra.

Az ilyen zavarás úgy néz ki, mint valami csínytevés, csak nagypolitikai terepen, a hajók máshova kerülnek a térképeken, mint ahol valójában járnak, ez összezavarhatja a legénységet, és ütközésekhez vezethet.

A Foreign Policy szerint az oroszok egy ideje már kísérleteznek ezzel. Az egyik példa szerint sikerült már megcsinálniuk, hogy a radaron úgy tűnjön, mintha bizonyos hajók furcsa köröket tettek volna Kalifornia partjainál, miközben

a világ tök másik pontján voltak.

Mint írják, a Fekete-tengeren utazó civil hajók állítólag már számos alkalommal találkoztak rejtélyes GPS-hibákkal, amik szerint ők a tenger másik részén vagy a szárazföldön haladtak volna. A Lloyd's List Intelligence tengeri hírszerző cég szerint 2019-ben az irániak is hamisított műholdadatok segítségével csalták a vizeikre a Stena Impero nevű brit tartályhajót. A cég azt állítja, hogy a kínaiak is azzal kísérleteznek a Dél-kínai tengeren, hogy annyira túlterheljék a vevőket, hogy ne tudják fogni a műholdakat.

A Foreign Policy azt írja, ha az egyébként 2014 óta már háborúban álló Ukrajnát a konfliktuskategórába, Eritrea és Líbia szintjére sorolják, akkor a tengeri vállalkozások biztos elkerülik. A lap a WTW biztosítási alkusz egyik alelnökére, Laura Burns-re hivatkozva megemlíti, hogy a helyzet máris elég pocsék. Miközben még az elmúlt néhány, egyébként nem kevésbé fordulatos évben is

a külföldi befektetők 60 biztosítónál köthettek politikai kockázatok elleni biztosítást, – napjainkra már csak háromnál lehet,

és a lap szerint azok is nagyon körültekintők lettek. Mindezek alapján úgy tűnhet, csak idő kérdése, hogy az oroszok teljes káoszba döntsék a jelenleg nyugatbarát vezetésű Ukrajnát, az pedig máris fél győzelem.

Úgy tűnik, mindenki szív

Csakhogy közben őrült pénzeket veszítenek az oroszok is, szóval egyáltalán nem egyértelmű, hogy az idő kinek dolgozik. A két legfontosabb orosz részvényindex, a dollárban jegyzett RTS index és rubelben jegyzett MOEX Russia index is hatalmasat zuhant, előbbi a 8,4 százalékos esésével a 2020 novemberi szintre, utóbbi a 6,4 százalékos mínuszával a 2020 decemberi szint környékére esett vissza. A tőzsdei zuhanás, valamint az, hogy a rubel értéke is majdnem történelmi mélypontra zuhant a Moscow Times szerint csak idén, azaz 2022-ben

150-160 milliárd dollár veszteséget okozott a legnagyobb orosz vállalatoknak.

Az orosz üzleti elit tagjai között pedig – ahogy a lap is megjegyzi – hiába vannak rengetegen, akiknek Nyugat-Európában vannak otthonaik, sőt letelepedési engedélyeik, és vagyonokat fektettek be, nem tehetnek mást, minthogy csendben tűrik a dolgot.

Ahogy emlékeztetnek rá,: Oroszországban csak úgy lehet valaki vagyonos ember, ha azt Vlagyimir Putyin megengedi, az orosz üzleti körök pedig megértették, hogy náluk a világ így működik, úgyhogy nem is nagyon akadékoskodnak. Az ország egyik leggazdagabb emberének számító, természetesen Putyin-szövetséges Gennagyij Timcsenko ezt 2014-ben – amikor Egyesült Államok a Krím megszállása miatt szankciókkal sújtotta az orosz oligarchákat – úgy fogalmazta meg, hogy

ha az állam érdekeiről van szó, akkor a személyes kényelmetlenségeket figyelmen kívül kell hagyni.

„A külpolitika fontosabb Putyin számára, mint a gazdasági következmények” – mondta a Szergej Guriev, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank volt vezető közgazdásza is a Politiconak.

A Moscow Times több helyi milliárdosra hivatkozva azt írja, hogy az orosz elit egyébként annak ellenére sincs kétségbeesve, hogy Putyint jobban foglalkoztatják a geopolitikai törekvései, mint az orosz gazdaság helyzete, és hogy nekik erre az égvilágon semmilyen befolyásuk nincsen. Miután a 2014-es események után az Egyesült Államok első körben az orosz magánszemélyeket és cégeket, második körben pedig teljes gazdasági szektorokat vett célba a szankciókkal,

az orosz gazdasági szereplők állításuk szerint az évek során hozzászoktak a helyzethez.

A Politico beszámolója szerint hasonló szellemben próbálta Putyin buzdítani a pekingi olimpiára tartó sportolókat is. „Az oroszok nem félnek a nehézségektől. Mindig erősebbé, egységesebbé és magabiztosabbá tesznek minket” – magyarázta videóüzenetben.

Kicsit javultak a kilátások

A demokráciákban az ilyen döntéseknek ára van, de Putyin gondolhatja azt, ha más sokkal jobb életkörülményeket nem tud biztosítani az oroszoknak, legalább felkínálja az újjáéledő orosz birodalom álmát. Csakhogy hiába a média feletti teljes állami kontroll,

már nem biztos, hogy tényleg mindenki ugyanúgy, és ugyanarról álmodik, mint Vlagyimir Putyin,

és az sem teljesen biztos, hogy mindent hajlandóak lennének be is áldozni érte. Egy független közvélemény-kutató cég egész friss eredményei szerint a megkérdezettek 41 százaléka rossznak vagy nagyon rossznak minősítette Oroszország gazdasági helyzetet, és helyi beszámolók szerint a közösségi médiát elárasztják a különböző árösszehasonlítgató posztok.

Nem lehet véletlen, hogy Putyin pártjának, az Egységes Oroszországnak a támogatottsága jelentősen csökken a fiatalok körében, és az sem, hogy a vele jelenleg egyetlen, többé-kevésbé szemben álló, valamennyire komolyan vehető erő, a kommunista párt támogatói között pedig jelentős számban jelentek meg a menedzserek és irányító pozíciókat betöltők, akik már nem nézik olyan egykedvűen, hogy

a vagyonukat Putyin egyszerűen túszul ejti, hogy keresztülvigye a geopolitikai álmait.

Ha ugyanis tovább romlik a helyzet, és beütnek a szankciók is, azt az eliten kívül, ha lehet, még csúnyábban meg fogják érezni az átlagos orosz állampolgárok is. Abban mindenhol egyetértenek, hogy az élelmiszer- és ruházati árak csak még jobban elszállnak, a rubel és a piac további romlása pedig a nyugdíjak és a megtakarítási számlák súlyos leértékelődéséhez vezethetnek.

Mindezt annak ellenére, hogy mindenhol egybehangzóan állítják:Putyin azért az elmúlt években résen volt. Az oroszok most felkészültebbek a külső gazdasági csapásokkal szemben, mint amilyen felkészültek 2014-ben voltak. Az állami tulajdonú Sberbank, Oroszország legnagyobb bankja a károk enyhítésére 50 milliárd rubeles (640 millió dollár) részvény-visszavásárlási programba kezdett, ahogy a magántulajdonban lévő energiaipari óriáscégek, a Novatek és a Lukoil is megerősítették a visszavásárlási programjaikat.

Az elmúlt nyolc évben ugyanis

Putyin számára kiemelt fontosságú volt, hogy önellátóbbak legyenek.

Ahogy a legtöbb helyen írják, az államadósság alacsony, ráadásul hazai befektetők kezében van, az oroszok közel 200 milliárd dollárnyi tartalékot halmoztak fel, amit a károk enyhítésére fordíthatnak, emellett az oroszok alternatív pénzügyi csatornákat fejlesztettek ki.

Az utóbbi időben egyre többet lehet olvasni arról, hogy az USA és az Európai Unió olyan intézkedéscsomagon dolgoznak, aminek részeként az oroszokat lekapcsolnák a SWIFT fizetési rendszerről. A Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (SWIFT) lényegében egy üzenetküldő rendszer, amin keresztül a cégek könnyen és biztonságosan kommunikálhatnak egymást közt.

A Nemzetbiztonsági Tanács tagjai a Bloomberg információi szerint legalábbis erről tárgyaltak a legnagyobb amerikai bankok, a Citigroup, a Bank of America, a JP Morgan és a Goldman Sachs képviselőivel. Az amerikai bankokat állítólag ez különösebben nem érdekelné, csak mérsékelt kitettségük van az orosz piacon, a legnagyobbak közül csak a Citigroupnak van érdekeltsége.

Ha erről lekapcsolnák Oroszországot, az rövidtávon nyilván jelentős gazdasági zavarokat okozna, de csak ideig-óráig lenne hatása, mert az oroszok az önellátás jegyében arra is figyeltek, hogy – miután már 2014-ben megfenyegették őket vele – saját platformot fejlesszenek. A saját platform pedig, ami bár egyelőre nem számít valami jelentősnek, működik, és a híreszteléseik szerint a hazai pénzügyi kommunikáció egyötödét már ezen bonyolították le. Hogy aztán ez mennyire életképes, az persze majd kiderül.

A dolog azért sem tűnik tuti megoldásnak, mert Irát például már kizárták a SWIFT-ből, mégsem omlott össze. Az igaz, hogy az oroszok sokkal nehezebben tudnák az olajexportot intézni, de valahogy biztos megoldanák – már csak azért is, mert ebben

úgy tűnik, az európai államok is érdekeltek maradnának.

Mindegy mi, csak jöjjön már

Joe Biden mindenesetre továbbra is olyan szankciókról beszél, amik soha nem látott gazdasági következményekkel járnának, Antony Blinken külügyminiszter pedig azt is belengette, hogy olyan intézkedéseket fognak hozni, amik alkalmazásától eddig tartózkodtak. Washington állítólag az orosz pénzügyi rendszer pilléreihez akarna hozzányúlni.

A hírek szerint az amerikai tisztviselők által előkészített új szankciók leállítanák a külföldi hitelezést, az államkötvények értékesítését, és a kritikus iparágak számára szükséges technológiák hozzáférhetőségét, valamint folytatnák a Putyinhoz közeli oligarchák vagyonainak befagyasztását, sőt állítólag valahogy személyesen Putyinon is ütnének egyet.

Az, hogy Szergej Lavrov állandóan azt hajtogatja, válaszokat követel Washingtontól, azért mégis arra utalhat, hogy itt nekik lenne sürgősebb.

NYITÓKÉP: Vlagyimir Putyin / Kreml