Orbán is nyerheti a miniszterelnöki vitát

Bata Attila

Szerző:
Bata Attila

2022.01.25. 11:28

Orbán Viktorról az ellenzéki oldal azt gondolja, hogy gyáva, rossz debattőr és védhetetlen, amit csinál, ezért nem vitázik, így egy vitán Márki-Zay Péter felmosná vele a padlót. A valóság ennél azonban jóval összetettebb.

Abban már-már egyetértés kezd kialakulni a publicisztikák szintjén, hogy Orbán Viktor belemegy a miniszterelnök-jelölti vitába  –

már amennyiben érdekei úgy diktálják.

Ez a helyzet pedig leginkább akkor állhat elő, ha a támogatottsági adatok azt jelzik, még mindig (vagy már) nincsenek elegen a győzelemhez, miközben kanyarban van már a választás.

Noha az elmúlt 12 év tapasztalatai azt mutatják, hogy nagy valószínűséggel nem kell számolnunk egy ilyen eseménnyel, mégis nehéz elképzelni, hogy a kormánypárt és maga Orbán Viktor ne folyamodna ehhez az eszközhöz, ha kampánystábja „mindent vagy semmit” alapon arra jut, hogy csak ez segíthet. Ebben az esetben teljesül az ellenzék régi vágya: vezetője végre kiállhat vitára Orbán Viktorral.

De vajon egy ilyen esetben az ellenzék már húzhatja is fel a győzelmi zászlót?

Orbán Viktor, a tehetséges debattőr

Talán sokan meglepődnek, de Orbán Viktor nehéz vitapartnernek ígérkezik. A kommunikáció és a retorika mindig is az erősségei közé tartoztak, már kezdő politikusként is e képességével hívta fel magára leginkább a figyelmet. Vonatkozó példákkal pedig Dunát lehetne rekeszteni, ezért ehelyütt inkább bele sem kezdek. Nem kétséges az sem, hogy a Fidesz politikai térfélváltását is jelentősen megkönnyítette az, hogy gyorsan és rendkívüli érzékkel tapintott rá az addig ifjonti hévvel fűtött liberális közeggel körbevett politikus arra, hogyan kell szólni, beszélni a konzervatív táborhoz.

Beszéd- (és vita)tehetsége miatt a legnagyobb elismerést akkor kapta, amikor Horn Gyulával megejtették az első miniszterelnök-jelölti vitát, amit egyébként az ellenzékben lévő Fidesz pontosan ugyanilyen pozícióból harcolt ki az akkor mit sem sejtő és a nyugati demokratikus sémáknak egyébként is megfelelni vágyó baloldali kormánynál.

A vita lélektani pillanat lett az 1998-as választásokon és bár a korabeli beszámolók rendkívül diplomatikusan „döntetlenre” értékelték a szópárbajt, egyértelműen Orbán Viktor és a Fidesz volt az, aki learathatta utána a babérokat.

Ezt követően a baloldali diskurzusokban, publicisztikákban is Orbán mint rendkívül ügyes kommunikátor jelenik meg. Ezt az imázst első ízben Medgyessy Péterrel folytatott ernyedt vitáját, később pedig - és végérvényesen - Gyurcsány Ferenccel folytatott vesztes összecsapását követően veszítette csak el.

2006-ot követően Orbán láthatóan szakított a miniszterelnöki viták intézményével, ugyanakkor, bár hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni vagy elbagatellizálni, de

Orbán Viktor miniszterelnökként a plenáris ülések keretében rendszeresen vitaszituációba kerül az ellenzék vezetőivel és kevés olyan pillanatot tudnánk említeni, amikor sikerült megszorongatni őt.

Megítélésem szerint Orbán Viktor és csapata 2002-ben és 2006-ban is taktikai hibát vétettek a viták során. Előbb Medgyessy Péterrel szemben, amikor a két politikus egyszerűen pozíciót cserélt csörtén: a halkabb szavú, szerényebb kiállású Medgyessy fel akart nőni ellenfeléhez, ezért csipkelődős, konfrontatívabb stílust képviselt; ezzel szemben Orbán meghallva a beszédeit sokszor konfliktuskeresőnek, támadónak tituláló kritikákat, kimértebb hangnemben vitázott, megelőzve azt, hogy a középre húzó bizonytalanok elriadjanak a jobboldali tábort egyébként feltüzelő retorikától.

Az eredmény: a hivatalban lévő miniszterelnök szokatlanul visszafogott stílusa egyfajta visszaigazolásként hatott az ellenzék kormánykritikájára. Érdemes itt megjegyezni, hogy a másik két vitával szemben a 2002-es nem lett olyan átütő erejű momentum, amely bizonyosan referenciává válhatott a választók számára a voksoláson.

Négy évvel később a Fidesz kampánystábja még a korábbinál is nagyobb hibát vétett azzal, hogy

úgy állította ki a pártelnököt vitázni, hogy az szimbolikusan nem vett részt benne.

Ott volt, de csak a nézőkhöz beszélt és nem polémiázott a miniszterelnökkel, aki pedig ellenfelének karakterét támadó eszközöket is hozott magával. Ezzel szemben Orbán „kizáró” stratégiája nemhogy nem tudott érvényesülni, de teljességgel ellehetetlenítette, hogy a támadások elől kitérjen vagy visszafordítsa azokat.

Mindezek a tapasztalatok – noha bizonyosan nem kellemesek – komoly tanulsággal szolgálhattak a Fidesz és különösen Orbán Viktor számára, hogy a jövőben mely hibákat nem szabad elkövetni. Ebben a dimenzióban legalább olyan fontos a jelölt mögött álló felkészítő stáb szerepe, mint a jelölté, és e tekintetben nincs okunk azt gondolni, hogy hiányosságok lennének a kormányoldalon.

Tényleg olyan jó vitázó lenne Márki-Zay? 

Márki-Zay Péter, a baloldali előválasztások győztese szinte mindenki meglepetésére lett az ellenzék közös jelöltje. Váratlan és egyáltalán nem konformista megnyilvánulásaival is elért sikerét egyesek politikai zsenialitásként értelmezték.

Az azóta eltelt időszak azonban korántsem ennyire fényes Márki-Zay számára. Sarkos megfogalmazásai, csapongó, félreérthető kommunikációja, majd ezeket követő bocsánatkérései miatt mind a jobb-, mind a baloldali közönség rendre elégedetlenségének ad hangot.

A korábban népszerűséget hozó, Márki-Zayt az ellenzéki oldal fenegyerekének szerepébe helyező szókimondás, mindkét politikai tábort illető csípős kritikák az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként már hátráltatják a kampányt,

szítva a belső megosztottságot, ami a kiforratlanság, valamint a profizmus hiányának érzetét kelti.

Valóban, a közös jelölt erősségeit áttekintve nem biztos, hogy a beszélő tehetséget ott találjuk. A vitákban pedig a fegyelmezettségnek és a gyors, ügyes helyzetfelismerésnek döntő jelentősége van. Márki-Zay Dobrevvel szemben valóban jól teljesített, ám ha egy mondatban kell összefoglalni teljesítményét, akkor a jó pozícionálást emelném ki, ugyanis kiemelkedő kommunikációs fordulatokat nem tapasztalhattunk egyik oldalról sem;

Orbánnal szemben pedig nem kérdés, hogy ennél jóval többet kell felmutatni.

Nem beszélve arról, hogy az ellenzéki tábor talán semmire sem éhezik annyira, mint hogy valaki ismét jól megleckéztesse Orbán Viktort, akit nem mellesleg abszolút esélytelennek titulál egy ilyen vitában. Így könnyen kerülhet igen magasra a léc és már egy „döntetlen közeli” végeredmény is kisebb csalódással járhat.

De akkor kinek áll a zászló?

A miniszterelnök-jelölti vita ügyében csak addig áll bizonyosan a zászló az ellenzéknek, ameddig nincs komoly tétje.

Ha nincs még meg a kellő támogatottság, népszerűség vagy megnyilvánulási felület a győzelemhez, akkor a vita egyértelműen előnyére válik a térfélnek: kiugró nézettség, szemtől szemben a miniszterelnökkel, lehetőség a beolvasásra – minden ellenzéki politikus álma. Ha pedig kialakult az országban a kormányváltó hangulat, szárnyal az ellenzék, akkor ideális alkalom a kegyelemdöféshez. A választás azonban ezen verziókban már szinte eldőlt.

Ám minél inkább kétesélyes a választás, a vita és persze Orbán Viktor annál nagyobb kihívást jelenthet Márki-Zay Péternek.

Tapinthatóak a képesség- és tapasztalatbeli különbségek a kormányfő javára, és szerencsés, ha a felkészítő stáb is legalább olyan hatékonysággal tud dolgozni, mint az ellenoldalon, különben Márki-Zay Péter is könnyen kerülhet egy olyan helyzetbe, mint Orbán 2006-ban.

Ezt a munkát pedig egyáltalán nem biztos, hogy jó irányba viszi az a megítélés, amely utóbbit övezi az ellenzéki oldalon (Orbán gyáva, rossz debattőr, védhetetlen, amit csinál, ezért nem vállalja a vitát).

Az ellenzéknek és jelöltjének nem utolsósorban szüksége lenne kiforrott narratívára is, amit meggyőző retorikával és magabiztos érveléssel tud bemutatni, megvédeni.

Ilyenből pedig még mindig többet látunk a kormányoldalon. Márpedig egy ilyen perdöntő vitára nem elegendő pusztán elmenni. Azt meg is kell nyerni

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Bata Attila
Bata Attila Vendégszerző

Politológus. Tanulmányaimat Szegeden, majd az ELTE-n végeztem. Elsődleges érdeklődési területem a politikai marketing és kommunikáció, amely területeken hivatásszerűen is dolgozom. A politikán belül is hiszek a minőségben és a valódi teljesítményben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek