Mindig jött egy botrány, amitől a Fidesz bukását remélték

Egy ideje kavarog már a Völner-Schadl-ügy, amiben felbukkant már Rogán Antal neve is, még ha ő maga egyelőre nem is érintett a dologban, csak a kabinetfőnöke. Mindig azt mondják, a szálak a legmagasabb körökig vezetnek, de mint látjuk, jusson bárhová is, alig történik ilyenkor valami. 7+1 példát hoztunk, hogy hiába várja az ellenzék, hogy a Fidesz egy botrányba belebukik, ez mégsem történik meg.

7. Egy remek kezdés

Alig néhány nap telt el azután, hogy megválasztották a második Orbán-kormányt, és a Fidesz, illetve a kormány vezető politikusai máris úgy megcibálták a forintot, hogy az elemzők arról kezdtek beszélni, hogy

Magyarország az államcsőd közelébe került, és Görögország után mi fogunk legközelebb összeomlani.

És hát, a helyzet az, hogy nem is véletlenül spekuláltak ezzel. Kósa Lajos ugyanis – aki akkor a Fidesz ügyvezető alelnökeként dolgozott és aki azóta a csengeri örökösnő esetével vagy a Pegasus körüli kavarásával sokszorosan beírta magát a magyar történelembe – az akkori Napi Gazdaság konferenciáján június 3-án, néhány héttel Orbánék megválasztása után, olyan kijelentéseket tett, hogy

a kormánynak csak szűk esélye van arra, hogy elkerülje Görögország helyzetét.

Annak a Görögországnak a helyzetét, ami akkor valóban az államcsőd küszöbén tántorgott. Kósa azt is megjegyezte, hogy van olyan igazgatási ágazat, ahol júniusra már nem tudnak bért fizetni.

A többi fideszes nagyágyú csak ezután következett. Szijjártó Péter, aki akkor Orbán szóvivője volt, azzal fokozta a hangulatot, hogy az addigi várakozásokhoz képest 1 százalékkal nagyobb államháztartási hiányt jelentett be, Varga Mihály pedig, aki a Miniszterelnökség államtitkára volt, arról beszélt, hogy a költségvetés nem a valós adatokat mutatja.

A forint lejtőre került, egy nap alatt majdnem 10 forinttal került többe egy euró,

az állampapírpiacokon és a tőzsdén eladási hullám indult. Ez pedig rögtön elgondolkodtathatott mindenkit, ha ilyen a stáb, vajon mit lehet várni a Főnöktől? Aztán újabb néhány nap elteltével jött Orbán, és bejelentette a NER-t.

6. Felbőszített egy óriást

Orbán harca a külföldi multicégekkel 2010-re nyúlik vissza, amikor egy lendülettel mindenféle egyeztetés nélkül a banki különadó bevezetése után úgynevezett válságadókat vetett ki az energiaszektor szereplőire, a kereskedelmi láncokra és a távközlési cégekre.

Már akkor úgy nézett ki, hogy az egész adóztatás legnagyobb vesztese a Deutsche Telekom magyarországi leányvállalata, a Magyar Telekom lesz, a kormány ugyanis 61 milliárd forintot remélt a távközlési cégekre kivetett intézkedéstől, amiből 27,5 milliárdot a Telekomnak kellett volna befizetnie, és

mindenki izgatottan figyelte, vajon Angela Merkel el fogja-e ezt nézni Orbánnak.

Guido Kerkhoff, a Deutsche Telekom európai tevékenységéért felelős vezérigazgató-helyettese rögtön arról nyilatkozott, hogy nagyon keserű az intézkedés miatt, és hogy nem fogják annyiban hagyni a dolgot. Akkoriban Magyarországról még úgy nézett ki, hogy a Deutche Telekom és a német energetikai vállalatok vannak olyan erősek, hogy kilobbizzanak Merkelnél egy ejnye-bejnyét, azonban most már tudjuk, hogy hiába állt Németországban a Deutsche Telekom, a világ egyik legnagyobb távközlési vállalata az ügy élére,

a német autógyárak jóval erősebbnek számítanak,

ők pedig válaszra sem méltatták őket, mert őket milliárdos támogatásokkal folyton továbbra is kényeztette a kormány.

A vége az lett, hogy mint láthatjuk, a kivonuló külföldi szereplők helyére igyekeznek odaérni a Fidesz-közeli szereplők. A gázszektort behúzta a kormány, az áramcégek bedarálásával lépésről lépésre, de halad, a kereskedelemben pedig újra és újra próbálkozik a multik szívatásával. A magyar médiahelyzeten úgy csapódott le mindez, hogy miután az Axel Springer és Deutsche Telekom is úgy döntött, tesz az egészre, Fidesz-közeli tulajdonosoknak adták el az érdekeltségeiket.

5. Nem léphettek be

Fél évvel a 2014-es országgyűlési választások után a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője, André Goodfriend bejelentette, amiről akkor már sokat pletykáltak, hogy

hat embert kitiltottak az Egyesült Államokból, mert korrupciógyanús-ügyletekben vettek részt.

Goodfriend azt is hozzátette, hogy régóta aggódnak Magyarországért, szerinte a helyzet egyre csak romlik és most jött el az idő, hogy végre tegyenek is valamit. Sokan találgatták, kik lehetnek azok a személyek.

A felmerült nevek között volt az akkoriban még jóval aktívabb Habony Árpád is, de csak Vida Ildikó, a NAV akkori elnökéről derült ki, hogy kitiltották, miután ő volt az egyetlen, aki beismerte, hogy tényleg kitiltották az országból, és ő is állítólag csak azért, hogy az akkoriban

az Orbánnal már háborúban álló Simicska tovább gerjessze a kormányellenes hangulatot.

Goodfriendnek volt még egy, a magyar kormányra nézve elég baljóslatú megjegyzése, miszerint ez a szám még változhat is.

Orbánék akkor már eléggé az amerikaiak bögyében lehettek, Obama már név szerint is emlegette Magyarországot, mint az egyik államot, ahol megpróbálják megfélemlíteni a civil szervezeteket, míg Victoria Nuland, aki akkor az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese volt, arról beszélt, hogy Orbánék fúrják az oroszok elleni uniós szankciókat, amiket a Krím annektálása miatt vezettek be.

A kitiltási botránnyal úgy tűnt, mintha

az amerikaiak rászánták volna magukat, hogy lépésről lépésre leszedegessék a magyar kormány embereit.

A Népszabadság cikke szerint Orbán kifejezetten ingerült is lett a vízumbotrány miatt és október 21-én, egy nappal Goodfriend bejelentései után már az Egyesült Államokba is küldte Szijjártó Pétert, aki ekkor már külügyminiszerként szolgált, hogy sürgősen rendezze a helyzetet.

4. Bedobták a reklámadót, aztán nagyon égett a ház

A harmadik Orbán-kormány egyik első jelentős horderejű döntése az volt, hogy bejelentették a reklámadót, ami körülbelül arról szólt, hogy a médiavállalatoknak a reklámokból származó bevételek után bizonyos százaléknyi adót kellene fizetniük.

A jogszabály különböző sávokban szabályozta meg a reklámbevételek adóját: félmilliárd forintos árbevételig nem kellett például adót fizetni, 20 milliárd forintos bevétel felett viszont már 40 százalékot kellett az államnak adni.

Az intézkedésből rögtön hatalmas botrány lett, emlékezetes, hogy

a tévék és rádiók 15-15 percre leálltak az adásokkal és elhallgattak, a nyomatott és online médiumok pedig fehér címlappal jelentek meg.

A dolog azzal vett tragikomikus fordulatot, hogy a törvényjavaslathoz az utolsó pillanatban hozzácsaptak egy módosítót, amivel a TV2-nek kedveztek, amiről már akkor tudni lehetett, hogy a kormány közelébe kerül. Így aztán a RTL Klub maradt egyedül a legfelső, 40 százalékos sávban, és nem teljesen alaptalanul gondolhatták, hogy itt igazából csak őket akarják sarokba szorítani.

Az RTL Klub felvette a kesztyűt, a Híradóban valódi hírek és oknyomozó anyagok szerepeltek, amik a kormánynak gyakran rendkívül kellemetlenek voltak. Orbánék ekkortájt találták ki a netadót is, ami a kritikusok szerint valójában a szólásszabadság korlátozására irányult volna, és ami ellen aztán tömegek vonultak tiltakozásul az utcákra.

2014 vége felé a Fidesz és Orbán Viktor népszerűsége is nagyot zuhant, számítások szerint

a kormánypárt 2015 elejére már egymillió szavazót vesztett,

az osztrák és francia sajtóban már arról cikkeztek, hogy Orbánnak leáldozott, a Jobbik a nyakára mászik. A Fidesz és Orbán, miután látták, hogy hatalmas a baj, mindkét ügyben meghátráltak.

3. De tényleg elhitte?

Kósa Lajost még 2012-ben, a második Orbán-kormány félidejében, két évvel azután, hogy egy-két meggondolatlannak tűnő kijelentésével majdnem bedöntötte a magyar gazdaságot,

vélhetően nagyon csúnyán átverte egy csengeri nő, bizonyos Sz. Gáborné P. Mária.

A csengeri nő azt mondta neki, hogy a Németországban zenészként dolgozó apja 4,3 milliárd eurót, azaz kábé 1300 milliárd forintot hagyott rá, és szeretné a segítségét kérni, mit kezdjen ezzel a hatalmas összeggel. A vád szerint Kósa nem lett volna rest segíteni, cserébe csak annyit kért, hogy Sz. Gáborné első körben jutalékként

ajándékozza meg az édesanyját 800 millió forinttal.

Ahhoz, hogy Sz. Gáborné behúzza Kósa Lajost, elég volt egy papírt lobogtatnia, miszerint a banknál az ő és férje bankkártyáin 2,5 milliárd forint a vásárlási limit, valamint egy másik, Pénzügyminisztériumtól kapott papírt mutogatnia, amiben arról érdeklődött, hogyan lehet nagy összegű örökséget behozni Magyarországra.

Mire Kósa rájött, hogy hülyét csináltak belőle,

a csengeri nőnél már volt egy papír az aláírásával,

hogy közjegyző előtt vállalta, hogy a jutalékért cserébe állampapírokba fekteti a nő pénzét, innentől pedig nem volt visszaút.

A történet akkora képtelenség, hogy vadabbnál vadabb összeesküvés-elméletek kezdtek terjedni, például, hogy ez a 1300 milliárd lehet az elszórakozott magánnyugdíjpénztári vagyon, legalábbis annak egy része.

Bár Orbán Viktor személyesen nem volt érintett az ügyben, de a választások előtt egy hónappal robbantotta a hírt az akkor még Simicska Lajos tulajdonában álló Magyar Nemzet, a Fidesz pedig a választási kampány hajrájában inkább próbálta elrejteni a nyilvánosság elől Kósát, aki akkoriban a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter volt.

2. Nem hullott le a bomba

Miután a sajtóbirodalmának vezetői látszólag váratlanul felálltak, Simicska Lajos 2015. február 6-án körbenyilatkozta a médiát, hogy Orbán Viktor egy geci. A két középiskolai barát, Orbán és Simicska viszonya ezzel visszafordíthatatlanul megromlott, a következő években Orbán lassan átvette az uralmat az egész ország felett.

Sokan számítottak azonban arra, hogy amikor eljön a 2018-as választások hajrája, Simicska majd bedob egy olyan sztorit – ha már ők voltak azok, akik felépítették a Fideszt, és ők voltak azok, akik éveken át, mint jin és jang vezették ezt az országot, – amivel

végleg megbuktathatja a miniszterelnököt.

A felvezetést akár ígéretesnek is lehetne nevezni, az akkor még Simicska kezében lévő Magyar Nemzet megírta például, hogy Semjén Zsolt 2012 óta Svédországba jár vadászni és helikopterről szereti kilőni a vadakat, aztán szintén a Magyar Nemzetben jelent Kósa Lajos és a csengeri örökösnő története is, ami ha másra nem is, arra mindenképp jó volt, hogy nevetségessé tudta tenni a Fidesz egyik vezető politikusát, akit

aztán ki is kellett vonni a kampányból.

Azt ugyan Simicska is elmondta, hogy mivel sok történetben ő maga is érintett, ezért mindent nem fog borítani, mégis sokan várták, hogy egyszer csak beüt a magyar politika történetének egyik legkeményebb sztorija,

az atombomba, ami fenekestül felforgat mindent.

Még annak ellenére is sokan bíztak a dologban, hogy Simicska az RTL-nek nyilatkozva is azt mondta, már csak azért sem robbantana bombát, mert az szerinte öngyilkosság lenne. Az atombomba aztán valóban elmaradt, pedig később még Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke is azt mondta, hogy a választások előtt reménykedtek, hogy előkerülhet.

1. A 7-es cikkelyes eljárás, amivel azóta se történt semmi

Az már Magyarország Európai Unióba való csatlakozása óta bevett szokás, hogy a mindenkori ellenzék az Európai Parlamentben kifogásolja a mindenkori kormányt – így tett a Fidesz is 2010 előtt, majd 2010 óta az összes ellenzékbe került párt.

Az már a kitiltási botránynál is látszott, hogy a Fidesszel nem egyetértő közvélemény a segítséget olykor nyugattól várja: néha az Egyesült Államokból, néha pedig az Európai Unióból.

Így az összes ellenzéki párt, politikusaik, illetve szimpatizánsaik is pezsgőt bontottak, amikor az Európai Parlament 2018. szeptember 12-én megszavazta a magyar kormány ellen az ún. 7-es cikkelyes eljárást, 

amitől azt remélték, hogy elhozhatja a Fidesz és az Orbán-kormány bukását, pedig már a szavazás alapját képző jelentés – amit készítője, a holland Judith Sargentini miatt Sargentini-jelentésnek neveztek – is bőven hagyott maga után kívánnivalót, mint arra Bakó Bea felhívta a figyelmet a jelentésről szóló elemzésében.

A 7-es cikkelyes eljárás megindítása azért is volt történelmi, mert az EP még sosem élesítette a cikkelyt, Lengyelországgal szemben ugyanis az Európai Bizottság húzta meg a ravaszt.

Az eljárás három részből áll, annak elindítását követően

1. a tagállamok szakminisztereiből álló Európai Unió Tanácsának (röviden: Tanács) kellene szavazni és megállapítani, hogy valóban fennáll az európai „értékek megsértésének az egyértelmű veszélye”. Ahhoz, hogy az eljárás továbbmenjen, négyötödös többség kell a Tanácsban, ahonnan az eljárás
2. a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács elé kerül, ahol már nem az értékek megsértésének veszélyéről, hanem azok konkrét megsértéséről szavaznak, méghozzá egyhangúlag.
3. Ha mindez megtörtént, akkor ismét a Tanácshoz kerül vissza a labda, ahol meghatározzák a konkrét szankciókat, például megvonják az adott ország szavazati jogát az EP-ben és a Tanácsban.

Ha az olvasó pontosan nem hallott még arról, mire is jó és pontosan hogyan néz ki az eljárás, az nem az ő hibája,

ugyanis a 7-es cikkely elindítása óta még az első pontot sem sikerült elérni, mivel a Tanácsban még sosem szavaztak sem a lengyel, sem a magyar eljárásról,

pedig a soros elnökséget ellátó tagállamok mindig hangsúlyozzák, mennyire fontos nekik a jogállamiság és a hetes cikkelyes eljárás, de a szavakon túl tettekben ez már nem manifesztálódik.

Az eljárás elakadásával pedig maradt az évente megrendezett, többnyire ugyanazokat az érveket felsorakoztató parttalan EP-vita,

ahol a baloldali, szocáldemokrata, zöld, liberális és jobbközép frakciók tagjai elmondják, hogy szerintük mi a probléma az Orbán-rendszerrel, illetve az Európai Bizottság és a soros elnökség töketlenségével, míg az Orbán-kormánnyal baráti kapcsolatokat ápoló lengyel, szlovén, francia, olasz és spanyol újjobboldali-szélsőjobboldali képviselők pedig a tagállamok szuverenitását féltve az Európai Unió vélt vagy valós túlterjeszkedéséről tartanak kiselőadást, és mindezt valamiért vitának nevezik.

Hogy pontosan hogyan is néz ki egy ilyen vita, a 2018-as, a 2019-es, de a 2020-es tudósításunkból is megtudhatja, amik után az EP sürgetési céllal többnyire elfogad egy-egy állásfoglalást, aminek jogilag semmi kötőereje nincsen. (Karóczkai Balázs)

+1 Az ellenzéki messiásvárás

Sok arca volt már az Orbán-kormányokkal kapcsolatos feszkóknak és indulatoknak, akikről aztán az orbánellenes közvélemény reménykedett, hogy messiásként felforgatják a politikai életet, de mindannyian csak ideig-óráig bírták a nyomást.

Az egyik első civil, aki felállt, Horváth András volt, aki ellenőrzési szakkordinátorként dolgozott a NAV-nál. Horváth hivatali visszaélés miatt feljelentést tett az ügyészségen, mondván, az adóhivatalnál úgy tapasztalta, a kiemelt adózókkal, vagyis a legnagyobb magyar cégekkel és multikkal elnézőbb a NAV az adócsalások ügyében.

Szerinte nagyjából 1000 milliárdos tétel az, amit a legnagyobbak évente elcsalnak.

Egy másik kétségbeesett civil Sándor Mária volt, a Péterffy kórház ápolónője, aki fekete ruhában kezdett el tiltakozni az egészségügyben dolgozók helyzete miatt 2015 tavaszán. Az ápolónő rosszul viselte a konfliktusokat, 2017 februárjában öngyilkosságot kísérelt meg. 2020-ban egy Orbán-interjú miatt úgy érezte, meg kell szólalnia, de azóta nem lehetett hallani róla.

Egy harmadik ilyen civil volt Pukli István is, a zuglói Teleki Blanka Gimnázium egykori igazgatója, aki 2016 januárjában még csak egy nyílt levélben tiltakozott a gimnázium tantestületével az oktatási rendszer letámadása ellen, hogy nem sokkal később már

több ezres tömeg előtt beszéljen a Kossuth téren és pedagógussztrájkot hirdessen.

A következő évben, 2017-ben Pukli aztán felmondott a Teleki Blankában és belépett a Polgári Világ nevű pártba. Utoljára 2017 novemberében lehetett hallani róla, amikor arról beszélt a Magyar Nemzetben, hogy kiábrándult a pártpolitikából és abbahagyja a politizálást.

NYITÓKÉP: Orbán Viktor / Facebook
KÉP: Zillo Beast / Wikimedia Commons (CC BY-SA 4.0)