Kórházi dolgozó: a kötelező oltástól összeomlott volna a rendszer

Számos intézmény félgőzzel üzemel, és nem kizárt, hogy ez a járványhelyzet után is így marad.

Az Ugytudjuk.hu belsős forrása szerint új világ jön az egészségügyben, ami sokaknak nem fog tetszeni.

Az újság riportalanya úgy véli: az egészségügyben a járvány előtti rend jó eséllyel nem fog helyreállni, s a rendszer nem bírta volna ki, ha tavaly kötelezően mindenkit be akartak volna oltani. A koronavírus apropóján pedig drasztikus átalakítások jönnek a fővárosi kórházakban, melyek több vonatkozásban nem jobbak, hanem rosszabbak a vidékieknél.

„Sokszor emlegetik a vidék-főváros ellentétet, a Budapest és az ország többi része közötti különbségeket. A legtöbb ilyen összehasonlításból Pest szokott győztesen kikerülni. Na, az egészségügyben ezt pont fordítva van”

– mondta Gizella, aki egy budapesti kórház dolgozójaként a járvány alatt az oltópontokon éppúgy teljesített szolgálatot, mint COVID-megfigyelőben, valamint intenzív osztályon. (A nyilatkozati tilalom miatt álnévet kapott -  a szerk.)

„Ha belépsz egy átlagos fővárosi kórházba, utána pedig valamelyik megyeszékhely kórházába, azonnal látni fogod a különbséget, sőt. Nem is kell bemenni, elég ha megállsz előtte.

Nyilván vannak kivételek: lerobbant megyei kórház, és csillogó-villogó budapesti. De a tendencia mégis az, hogy a nagyobb vidéki kórházak fel lettek újítva, jó példa erre a győri, amely tényleg rendben van e tekintetben, a fővárosban viszont az egészségügyi intézmények jelentős része szocreál romhalmaz, amelyhez már hozzányúlni sem érdemes, le kell dózerolni az egészet, aztán újat építeni” – mondta, hozzátéve, szerinte nem csak a külsőségekben van ilyen kontraszt.

„Vidéken alapvetően létrejött a súlyponti kórházak rendszere, a kisebb, megyeszékhelyen kívüli fekvőbeteg intézményeket nagyrészt leépítették, az ágyaik számát csökkentették vagy szimplán bezárták őket. Budapesten kívül a magánellátás sem olyan kiterjedt, így aztán a komolyabb vizsgálatok, befekvést igénylő kezelések, műtétek oroszlánrészét egy helyen, egy intézményben végzik.

Emiatt egy vidéki orvos kevésbé tudja azt megcsinálni, amit a fővárosi kollégája idáig nagyobb eséllyel tehetett: hogy lerázza, kitessékeli a beteget - ha nem tetszik, menjen máshová”

– állítja Gizella, azt is hozzáfűzve: a megyei kórházakban az orvos tudja, hiába küldi el a problémás beteget, az ugyanúgy hozzá (de legalábbis ugyanazon intézménybe, osztályra) fog visszajönni, mert nem tud máshová.

Budapesten és környékén viszont mostanáig kevésbé voltak befalazva, leépítve azok a kerülőutak, amelyek révén, ha valaki elégedetlen a lakóhelye alapján a rendszer által kijelölt ellátóhellyel, akkor nincs annyira rákényszerülve, hogy ott helyben kiharcolja magának a megfelelő bánásmódot, s addig járjon az orvos nyakára, míg rendesen meg nem vizsgálja.

Hanem a közfinanszírozású ellátáson belül szépen átmegy egyik kerületből a másikba, és valamilyen ismerősi, haveri alapon ott látják el.”

 – fogalmaz, Gizella, aki szerint vidéken régóta nemigen, de legalábbis jóval kevésbé van olyan, hogy amennyiben nem tetszik a megyei kórház, akkor átmegyek a szomszéd kisvárosi kórházba, és ott megoperáltatom magam. A járvány persze most jó apropó, hogy ezek a kiskapuk a budapesti egészségügyben is be legyenek falazva.

A koronavírus miatt osztályok működését függesztették fel, számos intézmény félgőzzel üzemel. és könnyen lehet, hogy ez a vészhelyzet után is így marad. Gizella az egyik fővárosi kórházban szakdolgozóként tevékenykedett, de az ő osztályát is bezárták, és hónapokig járványfronton vezényelték ide-oda.

Gizella  szerint intézkedéseknek óhatatlanul lesznek vesztesei:

„Végül is a lerázás és a kitessékelés továbbra is menni fog, csak rendszerszinten. Hogy a közellátással elégedetleneket egyre inkább a magánellátás felé tolják. Erre Budapesten azért nagyobb lehetőség van. Ez persze növelni fogja a feszültséget.

Amennyiben a közellátáson belüli trükkös, görbe utak beszűkülnek, akkor a vidéki beteghez hasonlóan a fővárosi páciensnek is, ha nincs pénze a krónikus betegségét folyamatosan magánorvossal kezeltetni, akkor a rendszer által kijelölt orvossal kell együttélnie vagy megharcolnia.”

– teszi hozzá Gizella, aki úgy látja: azok is csalódni fognak, akik a magánorvoslástól várják a csodát.

„Tapasztalni fogják, hogy a fizetős hely nem feltétlenül jobb a papíron térítésmentes állami kórháznál. Annyiban persze igen, hogy az épület szebben néz ki, de könnyen meglehet, hogy mondjuk a seb összevarrásához használt fonál  viszont gyengébb minőségű.

És operációt követően nem nagyon fogják hosszú ideig figyelni, utókezeni a beteget, hanem kis túlzással, ha túléli a műtétet, akkor már másnap kirakják az utcára.

Egy közkórházban, ahol nem önköltséges alapon zajlik a gyógyítás, hiába veri az asztalt a beteg, hogy csináljanak MRI-t, nem fogják a vizsgálatot indokolatlanul elvégezni rajta. Egy magánintézményben viszont a hipochonder pácienst simán lehúzzák méregdrága, felesleges vizsgálatokkal.”

– figyelmeztet.

KIEMELT KÉP: Sammy Sander / Pixabay