Biden első éve: hiába a demokrata többség, nincs könnyű dolga

2021. január 20-án vette át Donald Trump helyét Joe Biden és vált az Egyesült Államok 46. elnökévé. Azonban pártja hiába van többségben a Kongresszus mindkét házában, Biden elég felemás évet tudhat maga mögött. Kérdés, a félidős választásokig a jelenleg elakadt terveit meg tudja-e valósítani.

Joe Biden egy évvel ezelőtt, 2021. január 20-án helyi idő szerint kicsivel dél előtt tette le hivatali esküjét és vált ezzel az Egyesült Államok 46. elnökévé.

Beiktatása után elmondott beszédében kijelölte a tennivalóit és céljait is: beszélt a Kínából elindult koronavírus-járványról, annak egészségügyi és gazdasági hatásairól; a klímaváltozásról, és azt ígérte, egyesíteni fogja a végletekig megosztott amerikai társadalmat.

„Ma, ezen a januári napon az egész lelkemmel egy célt akarok elérni: összehozni Amerikát. Egységbe forrasztani az embereinket, és egyesíteni a nemzetünket. Arra kérek minden amerikait, hogy csatlakozzon hozzám ebben az ügyben”

 – mondta beszéde egy pontján Biden, majd arról értekezett, hogy ezzel az összefogással milyen közös ellenségek ellen kell fellépni: a szélsőségek, a törvénytelenség, az erőszak, a betegség, a munkanélküliség és a kilátástalanság ellen, de megemlítette még a haragot és a dühöt, illetve kijelölve elnöki hitvallását kijelentette, hogy

a politikának nem kell tomboló tűznek lennie, ami mindent elpusztít, ami az útjába kerül.

De vajon mit sikerült megvalósítania mindebből Joe Bidennek egy év alatt?

Hiába a pénz, fegyver, paripa, a járványnak közel sincs vége

Ha Biden céljait röviden csoportosítani kellene, akkor azt az alábbi módon tudjuk megtenni:

• járványkezelés;
• a koronavírus okozta gazdasági válság leküzdése, egyben a gazdaság zöldítése;
• az amerikai társadalomban jelenlévő igazságtalanságok elleni fellépés;
• Amerika szuperhatalmi pozíciójának megerősítése;
• illetve az amerikai demokrácia megerősítése.

A Polifact számításai szerint Biden kampányában összesen 99 ígéretet tett, amik közül egy év alatt 16-ot teljesített, 3 továbbit kompromisszummal bár, de betartott, 46 ígéret teljesítése még folyamatban van, 24 elakadt, míg tíz ígéretét jelenleg nem tudták hova sorolni, viszont eddig egyik ígéretét sem szegte meg.

Joe Biden egyik legnagyobb ígérete az volt, hogy az ő vezetésével úrrá lesznek a kínai koronavírus-járványon, és a kampánya során is többször hangsúlyozta, hogy szerinte Donald Trump nem veszi kellően komolyan a koronavírust, ezért is muszáj őt leváltani. 

Biden részben emiatt már az első napján megígérte, hogy elnöksége első 100 napján összesen 100 millió ember fogja megkapni az oltását. Ezt az ígéretet sikerült is túlszárnyalni, mivel végül elnöksége első 100 napján 200 millió első oltást adtak be az amerikaiak vállaiba. 

Az oltáskampánnyal Amerika jelenleg is jól áll: az amerikaiak 74,95 százaléka kapott legalább egy oltást, közülük 62,55 százalék a második, további 24,37 százalékuk pedig a harmadik oltáson is túl van. 

Ugyanakkor a különböző variánsok megjelenése miatt már ott is felvetődött a kötelező oltások bevezetése – igaz, ha a szövetségi kormány így dönt, attól még az államok dönthetnek másképp –, illetve a járvány sem ért véget: továbbra is előfordul, hogy egy államnak szigorításokat kell bevezetnie. 

Emellett még továbbra is viszonylag sokan veszítik el életüket a koronavírus okozta betegség következtében, bár Biden az oltáskampány felgyorsításával mindent megtett, amit elnökként tehetett.

A járványkezelést az sem segíti, hogy nagyon sok republikánus véleményvezér csökkenti a vakcinába vetett bizalmat

– mint például a nemrég Magyarországon járt Tucker Carlson vagy a szintén Fox Newsnál dolgozó Laura Ingraham.

Carlsonék gyakran beszélnek arról, hogy a vakcinák feleslegesek, ha oltottként ugyanúgy megfertőződhet az ember – ami amúgy teljesen normális, lévén, hogy a vakcina nem a megfertőződés ellen, hanem a súlyos betegség – ami halállal is végződhet – kialakulása ellen készíti fel a szervezetet –, vagy nyíltan örülnek annak, ha egy trumpellenes személyről kiderül, hogy oltása ellenére elkapta a koronavírust.

A republikánus szavazók egy részénél ugyanis csakúgy, mint korábban a maszkhasználat, az oltás elutasítása is egy identitásképző erővé vált.

Egy 2021 szeptemberében végzett közvélemény-kutatás szerint míg a demokrata szavazók 97, a függetlenek 74 százaléka tervezi beoltatni magát, addig ez a szám a republikánus szavazóknál már csak 60. 

Így Biden hiába gyorsította fel a vakcinaszállítmányokat – amiket amúgy még Donald Trump kötött le –, az amerikai társadalom polarizációja miatt az oltások kérdése politikai üggyé vált, ahol az ellenfelei elutasítják azt, hogy beoltassák magukat – egyébként a demokraták is arról beszéltek még a 2020 novemberi választás előtt, hogy Trump oltásából nem kérnének, mondván, azok valószínűleg csak politikai célokat szolgáltak volna, most pedig a republikánus szavazók részben ugyanezt az érvet használják fel.

Biden egyébként ugyanazon okból tette meg kiemelt céllá a járványkezelést, amiért azt elődje negligálta: hogy ne kelljen lockdownokkal és egyéb eszközökkel hátráltatni a gazdaságot.

Kétpárti együttműködés, elszálló infláció 

Biden gazdasági céljai lényegében egyszerűek voltak: ha a munkásokat nem fenyegeti a vírus, akkor visszaáll növekedési pályára a gazdaság, emellett pedig a különböző szociális (például a szövetségi minimálbér emelése) és az infrastuktúra-fejlesztésekkel is segítené a gazdaságot.

Ezen gazdasági céljai Bidennek csak részben teljesültek:

ugyan az amerikai gazdaság a 2020-as válság után ismét növekedési pályára állt, de az infláció nő, és a szociális kiadásokat sem sikerült még elfogadtatni a Kongresszussal.

A közgazdászok egy része úgy tartja, hogy az infláció jót tesz a gazdaságnak – az államnak amiatt jó, mert így az államadósság értéke csökken, miközben a gazdasági szereplők azért örülnek, mert a befektetések száma nő –, azonban csak abban az esetben, ha annak mértéke 2-2,5 százalék közé esik. A kvázi amerikai jegybank, a FED célja az infláció évenkénti 2 százalék körüli tartása, 

azonban 2021 decemberében az infláció 7 százalék környékén állt Amerikában.

Az infláció miatt nőnek az olyan megélhetési költségek is, mint a lakbér vagy az élelmiszerek ára, ahogy a benziné is: Amerikában ezért országszerte kerülnek ki Bidenről olyan matricák a benzinkutakra, ahol Biden mellett az a felirat látható, hogy „ezt én csináltam!”

A növekvő árak elősegíthetik a közelgő kongresszusi választásokon a demokraták vereségét, ahogy az is, hogy az infrastruktúra-fejlesztésének szociális részét (Build Back Better) jelenleg egy jobbközép demokrata szenátor, Joe Manchin miatt nem tudják elfogadtatni a Szenátusban. 

Ennek ellenére az infrastruktúra-fejlesztésekről szóló csomagjának az infrastuktúra-fejlesztésekről szóló része – ha az eredeti tervezett összegből lealkudva is – átment a törvényhozás mindkét házán, méghozzá kétpárti együttműködés révén, ami hatalmas siker Bidennek: egyrészt az amerikai infrastruktúra már régóta fejlesztésre szorul, másrészt elődjének, Donald Trumpnak korábban beletört a bicskája egy ilyen javaslatba, pedig ő is fontos céljának nevezte meg az amerikai infrastuktúra fejlesztését.

Amerikai visszatért, de nem úgy

Joe Biden megválasztását Európában és a világon is sok ország kitörő lelkesedéssel fogadta, mivel Biden már a kampányában külpolitikai fordulatot ígért Trump befelé forduló külpolitikája helyett.

Ennek megfelelően Biden visszalépett több nemzetközi intézménybe és szerződésbe is, ahonnan még elődje kiléptette Amerikát: először megállította Amerika kilépését Egészségügyi Világszervezetből, majd a 2016-ban elfogadott párizsi klímaegyezménynek is újból részesévé vált Amerika.

Azonban Európából nézve Amerika nem teljesen tért vissza – pontosabban nem úgy, mint amire számítottak:

Bidennek ugyanis sikerült megfúrnia a francia-ausztrál tengerallatjáró-beszerzést, amikor az Egyesült Királysággal és Ausztráliával kötött védelmi megállapodást, 

az ún. AUKUS-t, illetve Ausztrália vállalta, hogy az Egyesült Államoktól vesz tengeralattjárót – bár Biden célja nem a francia fegyveripar és diplomácia megfektetése volt, hanem egy erősebb Kína-ellenes szövetség létrehozása a Csendes-óceánon.

Az amerikai külpolitika iránya ugyanis Biden visszatérésével sem változott túlzottan: már Obama elnöksége – és Biden alelnöksége – alatt is Oroszország helyett a Kína felé fordult, hogy a kommunista állam szuperhatalmi ambícióit próbálja letörni, ahogy Trump is leginkább Kínával foglalkozott, nem pedig Oroszországgal, illetve Európával.

Az AUKUS mellett szintén ebbe a sorba tartozik, hogy 2021 nyáron a fejlett országok egy csoportját összefogó G7-csúcstalálkozón Bidennek sikerült tető alá hoznia a kínai Egy övezet, egy út program nyugati verzióját, amivel a kínai befolyásszerzés ellen szeretnének fellépni (Erről bővebben itt írtunk).

Azonban akadtak külpolitikai kudarcok is:

ilyen például az afgán kivonulás, illetve Putyin is jelenleg Bident tesztelgeti,

és Biden például az Északi Áramlat 2 ügye kapcsán igen nagyvonalú volt orosz kollégájával szemben, mivel az amerikaiak szeretnék elkerülni a kétfrontos harcot.

Az afgán kivonulást már több elnök is ígérte, Obama és Trump is szerette volna kivonni az amerikai csapatokat Afganisztánból, azonban belpolitikai okokból –mandátumszerzés – ezt egyikük sem merte meglépni: a végeredményt tekintve látjuk is, hogy miért. 

Az amerikai demokrácia továbbra is roskadozik

Ugyan Amerika kapcsán az utóbbi időben egyre többször felmerül, hogy ún. failed state lenne, azonban azért ettől még mindig távol áll, bár tény, hogy 2016 óta a brit Economist Group kutatási és elemzési részlege, az Economist Intelligence Unit

demokrácia indexében évről évre rosszabb pontokat kap az Egyesült Államok

– 2016 óta már nem a teljes demokráciák, hanem a hibás demokráciák közé sorolja az országot: legutóbb a 25. helyet szerezte meg 7,92-es értékkel, míg Magyarország ezen a listán az 56. helyet foglalja el 6,56 ponttal – igaz, azt hozzá kell tenni, hogy 2016 óta a legtöbb országban csökkent a demokrácia index.

Ez a nagyfokú politikai polarizációnak köszönhető,

ami ugyan már Donald Trump előtt is jelen volt az amerikai politikában, ám a korábbi elnök tovább élezte a két párt közötti ellentétet. 

Biden elég nehéz helyzetben kezdte meg elnökségét, hiszen 14 nappal a Kapitólium ostroma után iktatták be, amikor a Trump-szavazók egy része erőszakkal akarta megakadályozni a törvényhozás épületében, hogy szentesítsék a Bident elnökké tevő elektori szavazatokat.

Azonban az amerikai demokráciát jobban gyengíti az, ami a Kapitólium ostroma óta történt:

idén ugyanis 19 repbulikánus többséggel rendelkező állam szigorított a szavazati jogon.

Ugyan magyar szemmel ezek nem tűnhetnek nagy dolognak – a levélszavazás módját, hosszát, illetve az azt igénybe vehetők körét csökkentették, míg más államokban fényképes igazolványhoz kötik a szavazást –, azonban ez egy olyan országban, ahol emberek millióinak nincs fényképes igazolványa, mert az egyetlen ilyen dokumentum kvázi a jogosítvány, az a választói jog drasztikus szűkítése – nem mellesleg ezzel pont a klasszikusan inkább demokraták felé húzó szavazók szavazati jogait szűkítik.

Biden, hogy az ilyen állami törvényeket ellehetelenítse, két törvényjavaslatot is benyújtott: az egyik a nemrég elhunyt georgiai szenátorról, John Lewisról kapta a nevét, a másik pedig a „szavazási szabadság” nevet kapta.

A John Lewis-törvényjavaslatnak a lényege, hogy azon államok számára, amelyek korábban korlátozták a szavazati jogot, előírná, hogy választási törvényeinek módosításához az Igazságügyi Minisztérium előzetes engedélye lenne szükséges, például, ha szeretnék csökkenteni a szavazóhelyek számát.

Míg a szavazási szabadság-javaslat többek között nemzeti szabadnappá tenné a választás napját – jelenleg ugyanis nem az és általában hétköznap van a választás napja –, megengedné az államoknak, hogy a választás napja előtt legalább két hétig lehessen korán szavazni (early voting), megkönnyítené a levélszavazást, illetve felszólítaná azokat az államokat, ahol a szavazáshoz arcképes igazolványra van szükség, hogy bővítsék ki az elfogadható igazolványok számát.

Azonban a Képviselőház hiába szavazta meg a javaslatokat, a Szenátuson azo elakadtak, méghozzá az ún. filibuster miatt.

A filibuster az obstrukció egyik formája, lényege, hogy mivel egy szenátor egy törvényjavaslat vitáján addig beszélhet, ameddig a talpon van, sokan ezt arra használják fel, hogy több órás, a törvényjavaslathoz egyáltalán nem kapcsolódó témáról beszéljenek.

Egy szenátor ilyenfajta obstrukcióját meg lehet törni, azonban ahhoz a Szenátus 3/5-ének kell erről döntenie (azaz általában 60 szenátornak). Mivel általában egyik pártnak sincs 60 szenátora, így hiába döntenek egy javaslatról feles többséggel, a kisebbségben lévő frakciónak elég 41 szenátor, hogy akadályozzák a javaslatról a szavazást. Jelenleg egyébként nem kell egy szenátornak 10-20 órás beszédeket tartani, mindössze annyi is elég, hogy ha egy képviselő a filibusterrel fenyegetőzik és 40 társa kiáll mellette (erről bővebben például itt vagy itt lehet tájékozódni).

Jelenleg pedig esély sincs arra, hogy megtörjék a filibustert: az 50-50 felosztású Szenátusban (szavazategyenlőség esetén a Szenátus házelnöke, a demokrata alelnök Kamala Harris szavazata dönt)

még az 50 szavazat sincs meg a demokratáknak,

mivel a Build Back Bettert ellenző Manchin mellett egy másik jobbközép demokrata, Kyrsten Sinema sem szeretné gyengíteni a filibustert, így esély sincs arra, hogy a közeljövőben átmenjen ez a két javaslat, bár a demokrata szenátorok épp egy B terven gondolkoznak.

A félidős választásokon után valószínűleg megosztott Kongresszus jöhet

Összességében Biden első éve elég felemásra sikerült.

Ugyan néhány dologban sikerült elérnie változást – ilyen például a nemzetközi szervezetekhez való csatlakozás vagy a kétpárti infrastuktúra-fejlesztések – azonban a jelenlegi megosztott amerikai politika miatt túl nagy változásokat egymaga nem tud előidézni, miközben a republikánusok mellett a demokraták jobbközép szárnya is akadályozza, míg a progresszív, újbaloldali része gyakran kritizálja őt. 

Nem meglepő módon emiatt Biden támogatottsága jelenleg az 50 százalékot sem éri el.

A Gallup által készített közvélemény-kutatás szerint a demokrata elnök támogatottsága jelenleg 40 százalék körül van, ami hatalmas esés a beiktatása idején mért 57 százalékhoz képest:

• a demokrata szavazók 98 százaléka helyett már csak a 82 százaléka elégedett,
• a republikánus szavazóknál ez a szám 11-ről 5-re esett,
• ami viszont Bident aggaszthatja, hogy a függetlenek körében mért elégedettség megfeleződött: 61 százalékuk helyett már csak 33 százaléka elégedett. 

Ez pedig a pártja esélyeit is csökkenti a félidős választásokon:

jelenleg a legnagyobb esély arra van, hogy a törvényhozás november után ismét megosztott lesz, amivel lényegében Biden korábbi ígéreteinek többsége teljesíthetetlenné válik,

hiszen ha a Kongresszus valamelyik házában a republikánusok többségbe kerülnek (egy népszerűtlen elnök pártja átlagosan 37 helyet veszít Képviselőházban a félidős választásokon) , akkor sokkal könnyebben tudják megakadályozni Bident szakpolitikai terveinek megvalósításában – csak úgy, mint azt korábban Obamával tették, vagy a demokraták Trumppal 2018 után.

NYITÓKÉP: Adam Schult / Fehér Ház (Flickr)