Legfeljebb hangulati intézkedés az élelmiszerárstop

Nem befagyasztani kellene az élelmiszerek árát, hanem az áfájukat csökkenteni, meg az állami költekezést kellene visszafogni. Közgazdászokkal jártuk körbe az infláció kérdését és a kormány rá adott unortodox válaszát.

Az elszálló inflációra válaszul váratlanul jött novemberben az üzemanyagárak maximalizálása, a kormány pedig ezen az úton tovább haladva küzd az egyre magasabb árak ellen – legalábbis azt mondja, hogy ez a célja annak, hogy február 1-től hat alapvető élelmiszer árát rögzítik.

Az intézkedésről Orbán Viktor gazdasági főtanácsadója, Nagy Márton közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke árult el részleteket a kormányközeli Világgazdaság napilapnak a roppant optimista „Nagy Márton: leszorítja a kormány az inflációt” című cikkben.

Ebből megtudható, hogy a kormány a rezsicsökkentéssel, az üzemanyagárakkal, a kamatstoppal és újabban az élelmiszerárak befagyasztásával „védi meg a családokat” az inflációtól.

Az élelmiszerárstop február 1-től 90 napon át tart majd, a meghatározott élelmiszerek ára nem lehet magasabb, mint amennyibe 2021. október 15-én kerültek. Ahogy novemberben a benzinkutak a kijelölt benzinnel és gázolajjal, a boltok a kijelölt élelmiszerekkel nem tehetik majd meg, hogy nem forgalmazzák őket, a kormány előírja, hogy a megfelelő mennyiséget a polcon tartsák, és ellenőrizni is fogja, hogy az árak nem magasabbak-e az előírtnál, és a boltok biztosítják-e a megfelelő kínálatot.

A hatósági árbefagyasztást mindközönségesen rossz ötletnek szokás tartani, ami szembe megy a piacgazdaság logikájával.

De jó-e egyáltalán arra, hogy az inflációt visszafogja? Egyáltalán mitől van az infláció?

Globális és hazai tényezők

Az arányokban nincs egyetértés a kormány és a kormány kritikusai között, abban viszont igen, hogy

a jelenlegi inflációt külső és belső tényezők is okozzák.

Az olyan külső tényezők, mint a chiphiány, az olajár emelkedése vagy a konténerszállítás költségeinek megugrása aránylag gyorsan gyorsan lefutó globális jelenségek, amiket adott esetben elég csak kivárni – mondja az Azonnalinak Bod Péter Ákos közgazdász, korábbi jegybankelnök.

A vezető országok jegybankjai szerint ezek a problémák megoldódnak 2022 második felében – mutat rá a közgazdász, hozzátéve, hogy például az USA-ban, ahol egyébként évtizedek óta nem látott szinten van az infláció, a jegybankként működő FED sem avatkozik be, nem emel kamatot, csupán lassan visszafogja a pénzmennyiség-növelő intézkedéseit.

Európában is feljebb ment az inflációs ráta, de nagyon eltérő módon – mondja Bod, kiemelve, hogy a globális tényezőkön kívül

nálunk van még kettő tényező, ami befolyásolja az inflációt.

Az egyik az árfolyam: a nemzeti valutát használó nemzeteknél azt láttuk, hogy amikor valami gond van a világban – ez 2020-ban a koronavírus-járvány volt –, akkor jelentősen esik a cseh korona, a lengyel złoty és a forint árfolyama is. A cseh korona azonban visszaállt a járvány előtti szintre, mert a cseh gazdaságban nem voltak fundamentális okai a gyengülésének, ott az csak a külső hatások miatt történt.

A magyar forint árfolyama az euróhoz képest azonban a Wuhan előtti 330 körüliről a 350-370 tartományba került át, és az elmúlt napok relatív erősödése ellenére elmondható, hogy

a térség leggyengébben szereplő valutája volt e két válságos évben,

ami ekkora importhányadnál már árképző tényező (vagyis a forgalomban lévő termékek akkora részét hozzuk be külföldről, hogy azoknak a gyenge forint miatti drágulásuk önmagában emeli az inflációt – a szerk.).

Odadobták a gyeplőt

Ezen kívül Magyarországon van még egy tényező, mutat rá a közgazdász,

ez pedig a választás.

2021-ben 5100 milliárd forint volt a deficit, ami a GDP 9-10 százaléka (vagy más módszertannal számolva 4,5-5 százaléka) – mutat rá Bod. Ez az óriási összeg keresleti oldalon egy hatalmas sokkot jelentett a magyar gazdaságban,

jóval több lett az elkölthető pénz a gazdaság szereplőinél, amihez nem igazodott a kínálat,

hiszen zavarok voltak a nemzetközi ellátási láncokban is, és a lezárások miatt sokáig nem lehetett igénybe venni sok szolgáltatást. Emellett a monetáris politika 2021 őszéig szintén növekedést támogató volt – emlékeztet rá Bod Péter Ákos –, csak év végén kezdett jelentős szigorításba, miután egy kamatemelési ciklusba kezdett.

A bérszint emelkedése – a minimálbér 2022-ben majdnem 20 százalékkal nő – szintén az infláció növekedésének irányába hat – mutat rá a közgazdász.

„Ha ezt mind összerakom, akkor nemcsak az látható, hogy a magyar infláció magasabb az uniós átlagnál, hanem hogy tartósabb is lesz. Azok az okok ugyanis, amik feltolták az inflációt, nem nagyon szűnnek meg, a költségvetés 2022-ben sem lesz egyensúlyban, és az elindított költekezéseknek olyan a természete, hogy azokat nagyon nehéz visszafogni”

– fogalmaz Bod Péter Ákos, kiemelve, hogy nem csak a presztízsberuházásokról, hotelfelújításokról van szó.

Ezeket ugyanis vissza lehet fogni – valószínűleg ilyen el nem költött beruházási keretekből áll az a megszorítás, amit a pénzügyminiszterek meg kell csinálnia –, de például az egyes szakmáknak adott egyébként jogos bértámogatások ki fogják követelni más szakmák esetében is a szintén jogos béremelést.

„Ha a költségvetési gyeplőt odadobják, azt nem lesz könnyű visszaszedni”

– összegez a közgazdász.

Hangulati intézkedés

A magas élelmiszerár-inflációban szerepet játszik az is, hogy sok szektorban nőnek a termelői árak, másrészt a bérek is emelkednek, és vannak világpiaci hatások is: az infláció jelentős része az energiaárak emelkedéséből származik – mondja az Azonnalinak Heltai László közgazdász, az LMP szakpolitikusa.

A hazai infláció okai között a kormány költekezései is ott vannak – teszi hozzá a közgazdász.

„Rengeteg olyan költés van – az építőiparba öntött pénzek, a kampánycélú kiadások – amik csak egy szűkebb csoportnak kedveznek, de ez is növeli a pénztömeget és ezáltal keresletet a gazdaságban. Ha pedig nincs megfelelő kínálat, ami rövid távon alkalmazkodni tud a kereslet növekedéséhez, az áremelkedésekhez vezet”

– magyarázza Heltai.

A miniszterelnök által bejelentett élelmiszerárstop az LMP szakpolitikusa szerint

nyilvánvalóan egy marketingfogás, ami egyáltalán nem alkalmas az infláció kezelésére.

„Ezek a termékek a fogyasztói kosárban 1-1,5 százaléknyi részt képviselnek. Ha ezt csökkentem mondjuk 5-10 százalékkal, az semmit nem jelent, maximum egy tizedszázalékot” – fogalmaz Heltai.

A közgazdász szerint ráadásul mivel más termékek árát nem rögzítették, az árstop miatti bevételkiesést más termékek árának növelésével fogják kompenzálni a kereskedők,

ami kiegyenlíti az árstop amúgy is minimális inflációcsökkentő hatását, magyarán annak a hatása nulla lesz.

„Ez egy hangulati intézkedés, amivel a kormány azt akarja mutatni, hogy kézben tartják a gyeplőt. Egyébként is megszokták, immár két éve rendeleti kormányzás zajlik Magyarországon, Nagyon rákaptak az ízére, úgy érezhetik, most már mindent is rendeletileg meghatározhatnak, akár az árakat is. Azt hiszik, a bab is hús”

– mondja az LMP szakpolitikusa.

Mi kellene akkor tenni?

Bod Péter Ákos szerint kétféleképpen lehet kezelni az inflációt:

• Az egyik stratégia az, hogy meg kell várni, amíg levonul.
• A másik a kamatstratégia: a nemzeti bank kamatemeléssel drágítja a kölcsönpénzt, ami lassítja a beruházási tevékenységet, ez kevesebb költést jelent, támogatja a megtakarítási tevékenységet, kevesebb vásárlás lesz, hűti a gazdaságot.

Utóbbival viszont az a baj – mutat rá a közgazdász –, hogy

csak nagyon hosszú távon tud hatni, és csak olyan mértékben, amennyire egy gazdaság érzékeny a kamatokra.

A magyar gazdaság annyira nem monetizált, mint a nyugati, a Nemzeti Bank „telerakta” a gazdaságot mindenféle rögzített kamatozású hitelekkel, így a jegybanki pénzdrágítás csak az új hitelekre vonatkozhat, így annak a hatása is csak később jelentkezhet.

Az árbefagyasztás, amivel a kormány próbálkozik, Bod szerint egy gyorsabb megoldás,

de az ebben a formájában ez csak hangulatjavító intézkedés a választási évben.

„Nyilván fókuszcsoportban megnézték, hogy mire a legérzékenyebbek az emberek, milyen termék jut eszükbe elsőként az infláció hallatán, és ezeknek a termékeknek az árát rögzítették”

– mondja a közgazdász, aki szerint ez már csak azért is fenntarthatatlan, mert a kereskedőre hárítja az inflációellenes harc terhét.

Ha már rögzíti a kormány egyes termékek árát, azt kellene mondania, hogy add olcsóbban, és a különbözetet megtérítem. Vagy add olcsóbban, mert kevesebb lesz benne az adótartalom. A költségvetésnek ez persze bevételkiesést okoz, de az érintett termékcsoportok árszintje mérséklődne – magyarázza Bod Péter Ákos.

Amit viszont most csinál a kormány, az a közgazdász szerint csak porhintés. Mint fogalmaz:

„Lehet füllenteni, hogy ez mennyire viszi le a fogyasztói árindexet, de kisszámú termék árrögzítése nem nagyon fogja azt levinni.”

Vége az olcsó élelmiszer korszakának

Az LMP szakpolitikusa két másik lépést vázolt fel az Azonnalinak az infláció hatásainak csökkentésére: az egyik az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése, a másik pedig az alacsony jövedelmek emelése az adópolitikán keresztül.

Heltai szerint az élelmiszerek ára a jövőben tartósan magas lesz.

A klímaváltozás miatt sok területen romlanak a termelési feltételek, ami a mezőgazdasági szektorban is áremelkedést okozhat, illetve olyan sokkokat, amik egyes termékeknél hirtelen termékkiesést okoznak, vagyis csökken a kínálat, ami áremelkedést okoz. Emiatt – mint fogalmazott – vége az olcsó élelmiszer korszakának.

„Nagyon kell vigyáznunk az erőforrásainkra, a talajra, a vízre, az erdőkre, ha ezeket fenntarthatóan kezeljük és nem kizsákmányoljuk, az megnöveli a költségeket is”

– mutat rá Heltai. 

Ráadásul az élelmiszerárak növekedése a legszegényebbeket érinti a leginkább, hiszen az ő fogyasztói kosarukban az élelmiszer arányaiban nagyobb részt képvisel.

Ezt az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésével lehetne kompenzálni

– az ellenzék erre is készül, öt százalékban maximalizálná az alapvető élelmiszerek áfáját. 

A másik fontos lépés Heltai szerint a jövedelmek növelése,

amit az alacsonyabb jövedelműeknél z személyi jövedelemadó csökkentésével lehet elérni.

Ugyan az inflációért részben a bérnövekedés is felel, a jövedelmek növekedése nem okozna további inflációs nyomást, ha ezzel párhuzamosan visszafognánk a felesleges állami költekezéseket, ezzel csökkentve a forgalomban lévő pénzmennyiséget.

„A kormány élelmiszerárstopja azonban nem egy hatásos intézkedés, hiába mond akármit Nagy Márton, közgazdasági szempontból szomorú pillanat volt az ő megszólalása”

– fogalmaz Heltai László.

NYITÓKÉP: Fortepan / Ivánkay Kálmán