Azért van itt valami, ami Putyint jobban aggaszthatja, mint a NATO terjeszkedése

Szerző: Aradi Péter
2022.01.14. 07:23

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az egyébként nyugdíjas korú Vlagyimir Putyin orosz elnök szintén attól retteg a legjobban, amivel a magyar nyugdíjasokat is a legkönnyebb rémisztgetni. De amíg ezt a hazai érintettek bármikor átbeszélhetik a zöldséges pultnál, a büszke Orosz Birodalom utódjának fejeként csak óvatosan, csak a megfelelő alkalmakkor lehet felhozni. A klasszikus romantikus motívumok mindenesetre a helyükön vannak.

Azért van itt valami, ami Putyint jobban aggaszthatja, mint a NATO terjeszkedése

Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021. szeptember elsején, egy szerdai napon egy vlagyivosztoki iskolában ült, a felvételek tanúsága szerint egy általános iskola lehetett, és arról beszélt a diákoknak, kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt, hogy

ha nincs az 1917-es októberi forradalom, és ha nem esik szét a Szovjetunió, akkor most másképp nézne ki a hazájuk,

és akkor most körülbelül 500 millióan laknák ezt az országot a jelenlegi 144 millió helyett.

„Gondoljatok bele, mindez miért történt? Nem tudjuk, a drámai események kiváltó okait még gondosan ki kell elemeznünk”

– mondta Putyin, akit az utóbbi években jól láthatóan egyre jobban foglalkoztatnak ezek a gondolatok. Azóta is sokszor idézik, hogy még 2005-ben az évszázad legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte a Szovjetunió összeomlását.

De nem kell 2005-ig visszamennünk, hogy a párás tekintettel múltba révedező Putyin alakját lássuk. 2014 júniusában, nem sokkal a Krím annektálása után például vissza is utalt erre a kijelentésére, és rögtön kicsit más megvilágításba helyezte, amikor a francia média felemlegette neki.

A TASZSZ beszámolója szerint Putyin kifejtette, hogy

amikor a Szovjetunió összeomlásának katasztrófájáról beszélt, akkor elsősorban humanitárius katasztrófát értett rajta.

Mint mondta, a Szovjetunió keretein belül etnikai hovatartozástól függetlenül minden állampolgár egyetlen államban élt, aztán az összeomlás után 25 millió orosz egyszer csak külföldön találta magát.

2020 márciusában, kicsit több mint egy évvel a vlagyivosztoki iskolai beszéde előtt is arról elmélkedett a Krímen, milyen más lenne most minden – csak akkor az októberi forradalom került elő.

„A veszteségeink óriásikat, egyszerűen hihetetlenek voltak” – mondta az októberi forradalomról a munkaútján, amikor is a szevasztopoli lakosság úgynevezett képviselőivel találkozott.

„Még napjainkban is találgatják, mi lett volna, ha nincs ez a szakadás, ha nem lett volna a polgárháború. Az orosz gazdaság 1914-ben gyorsabban fejlődött, mint ahogy a világ országai átlagban fejlődtek. Ha ez a tendencia folytatódott volna, az orosz állam ma hatalmas lenne”

– folytatta Putyin. Aztán még hozzátette, hogy ha erős Oroszországot, és biztató jövőt szeretnének, le kell küzdeniük ezeket a traumákat és az oroszoknak együtt kell tovább haladniuk.

Az utóbbi időben, főleg, amióta Ukrajna határában elkezdte összevonni a csapatokat, ismét sokan találgatják, mi is járhat Putyin fejében.

Egy nemzet alkonya

Az egyik elmélet szerint rájött, hogy miközben rendszere legnagyobb kritikusával, a jelenleg koholt vádak alapján börtönbüntetését töltő Alekszej Navalnijjal volt elfoglalva, az orosz kommunista párt fenyegetően megerősödött, úgyhogy területszerzéssel próbálja javítani a megítélését, ha már a reformokra képtelen rászánni magát.

Egy másik elképzelés – amit részben megerősítenek ezek a mondatai is – arról szól, Putyin teljesen belebolondult a régi Oroszország, Nagy Péter cár, a Szovjetunió vagy Sztálin nagyságába, és azon fáradozik, hogy visszaállítsa az országa megtépázott tekintélyét, ezzel együtt a hidegháborús világrendet.

Egy harmadik elmélet pedig – ami Putyint hol megbénítja, hol vakmerő tettekre ösztönözi –

az bizony a nemzethalál klasszikus, ám attól még rémisztő gondolata.

A nemzet hanyatlása így nem mással, mint az általa emlegetett októberi forradalommal kezdődött, amit nevezett már a világtörténelem legnagyobb eseményének is, és ami saját szavai szerint is a nyitánya volt tragédiák sorozatának, aminek következtében emberek milliói haltak meg, és százezrek maradtak otthon nélkül, vagy találták rögtön idegen földön magukat.

Putyin ugyanis pontosan látja, hogy az oroszok az utóbbi évtizedekben – ha lakosság száma éppen nem stagnál, akkor – rohamtempóban fogynak, és már csak a külföldön élő oroszok visszacsalogatásával tudják fékezni a népesség csökkenését.  

Fotó: Kreml

Az Orosz Birodalom lakossága egy 1897-es népszámlálás szerint 125,6 millió volt, amihez képest az, hogy 1992-ben, közel száz évvel később, a csúcson is csak 148,5 millióan voltak, nem tűnik valami meggyőzőnek. Ahhoz képest, hogy Putyin szerint, ha nem esik szét a Szovjetunió, már 500 millióan lennének, pláne nem.

A Világbank legfrissebb, 2020-as adatai szerint egyébként 144,1 millióan élnek Oroszországban. A Rosstat, az orosz statisztikai hivatal három előrejelzést adott ki a 2036-ig tartó időszakra.

  • Az optimista előrejelzés szerint javul a születésszám és növekszik a várható élettartam is, sőt növekedni fog a migrációi is, így aztán a lakosság száma 2036-ra elérheti a 150,13 milliót.
  • Az óvatos becslés szerint csak 143 millióan fogják lakni 2036-ra az országot;
  • míg a pesszimista változat szerint viszont már csak 134,28 millió lakosa lesz Oroszországnak.

Ezek az orosz számítások. Az ENSZ is adott ki előrejelzéseket, amik viszont jóval borúlátóbbak. A szervezet optimista becslése szerint 2050-ben még mindig csak 147,3 millióan, az óvatos becslés szerint 135,8 millióan, a pesszimista becslés szerint pedig már csak 124,6 millióan fogják lakni Oroszországot.

Az ENSZ egy kicsit tovább is gondolta a dolgot, és arra jutott, hogy

egyáltalán nem lehetetlen, hogy 2100-ra az ország lakossága már csak 83,7 millió fő lesz.

Az orosz népesség alakulása évtizedek óta riasztó számokat produkál. A problémák pedig a Szovjetunió széthullása körül kezdődtek, amit ugye Putyin is katasztrófaként emlegetett.

Ahogy a Foreign Policy írja, a gazdasági zűrzavar, a tömeges munkanélküliség és az alkoholizmus miatt akkoriban Oroszországban volt a legalacsonyabb a férfiak várható élettartama.

Az 1994-es adatok szerint az orosz férfiak várható élettartama mindössze 57,7 év volt.

Ezt ugyan sikerült 2019-re 68,2 évre feltornázni, ami az ország egyetlen pozitív demográfiai tendenciája volt a Szovjetunió bukása óta, de a koronavírus-járvány, mint látjuk majd, ezt is kicsit letörte: a hivatalos adatok szerint a 10 millió fertőzöttből közel 312 ezren vesztették életüket 2022 januárjáig, ám a valós szám ennél jóval magasabb lehet.

A nőknél amúgy jobb volt a helyzet, ők az 1994-es adatok alapján átlagosan 71,2 évet éltek, míg a Világbank mutatói szerint napjainkban megélik a 78,2 évet is. Összehasonlításként az Egyesült Államokban még mindig jóval tovább élnek (a férfiak 76,2, a nők 81,4 évig), míg Magyarországon a férfiaknál a várható élettartam 72,9, a nőknél 79,3 év.

A Szovjetunió felbomlása utáni káoszban a születésszám is hosszú évekre tartósan visszaesett.

1993 és 2007 között a termékenységi ráta – azaz az egy nőre jutó élveszülések száma – 1,5 alá esett, ami messze elmarad a népesség állandó megtartásához szükséges 2,1 számtól.

Az igazsághoz, persze, az is hozzátartozik, hogy ebben a nyugati országok sem szerepelnek valami fényesen, de Európa most legalább nem szeretne háborúzni.

A legfrissebb adatok szerint 2008 óta folyamatosan csökken a születések száma az EU-ban. Akkor 4,68 millió baba született, 2019-ben viszont már csak 4,17 millió. Magyarország a 90-es évek elején még egész jól teljesített. Bár a népesség már akkor is csökkenőben volt, azért 1994-ben még 1,6 fölötti volt a termékenységi arányszám. A történelmi mélypontot nálunk egyébként 2011 jelentette 1,23-as értékkel. Az 2019-es adatok szerint hazánk (1,56) egy kicsit jobban teljesít az EU átlagnál (1,53).

A termékenységi ráta 2019-ben Európában.

A termékenységi ráta 2019-ben Európában.

Fotó: Eurostat

Nem kerülte el a figyelmét

Mint látható, a dolog nem kerülte el Putyin és az orosz kormány figyelmét sem. A gyerekszületést Oroszországban is, ahogy mostanában nálunk, támogatással próbálták felpörgetni, ami egyre kevésbé valószínű, hogy megoldja a gondokat.

Az oroszok 2007-ben elindítottak egy családtámogatási programot, 250 ezer rubellel, azaz jelenlegi árfolyamon körülbelül egymillió forinttal támogatják azokat a szülőket, akik vállalnak egy második gyereket is. Az összeget csak lakásra, házra, a gyerek oktatására lehetett fordítani.

A kutatások szerint az orosz program nem indult valami acélosan: 2010-ben legjobb esetben is csak 0,8 százalékkal vállaltak több gyereket a nők, és 2014-ben is legjobb esetben csak 0,15 százalékkal javult a termékenységi ráta. Egy másik 2014-es kutatásban kiemelték, hogy

a szülők nem fogadták valami jól a programot, mert szerintük az önmagában nem oldja meg a lakhatási gondokat,

nem lesz tőle jobb az oktatás, alig könnyít valamit egy gyerek felnevelésével járó terheken.

A születésszám azért 2013 és 2015 között látványosan emelkedni tudott, 2014-ben például több mint 1,94 millió baba született, hogy aztán 2020-ra megint 1,43 millióra essen vissza. A Világbank adatai itt is gyakran rosszabbak.

A helyzet 2020-ban fordult megint tényleg nagyon rosszra. A varsói Keleti Tanulmányok Központja (OSW) adatai szerint

a születések száma megint 20 éves mélypontra esett vissza, megjelent a koronavírus és még a kivándorlás is meghaladta a migrációt,

ami aztán különösen fájhatott Putyinnak. Addigra, azaz 2020-ra Oroszország lakossága az 1990-es évek elejéhez képest már csaknem három százalékkal csökkent.

Arról egyébként, hogy a koronavírus pontosan mennyi áldozatot szedett az országban, csak becslések és tippek vannak. A szakértők úgy látják, az oroszok bizalmatlanok a Szputnyik-vakcinával szemben és csak harmaduk oltatta be magát. A hivatalos statisztikák alapján 2022-ig körülbelül 312 ezren haltak bele a fertőzésbe,

de becslések szerint ez a szám akár 50 százalékkal magasabb is, sőt akár félmilliós is lehet.

Mindezt megerősíti a rostocki Max Planck Intézet és a kaliforniai Berkeley Egyetem demográfiai részlegével közös, Human Mortality Database nevű projektje is, ami szerint 2020-ban a legtöbbet megint az oroszoknál csökkent a várható élettartam: teljesen egyedülálló módon náluk több mint két évvel kevesebbet élnek az emberek a 2017-2019 időszak átlagához képest. Magyarország itt a középmezőnyben van, 1 év körüli csökkenéssel.

Fotó: Kreml

Még 2020 januárjában Putyin egyébként bejelentette, hogy a családtámogatási programot legalább 2026-ig meghosszabbítják, a támogatást 616 600 rubelre, azaz közel 2,6 millió forintra emelik, és már az elsőszülött gyerekek után is jogosultak rá a családok.

Az elnök később kijelentette, hogy a kormány kész 436 milliárd rubelt, azaz körülbelül 1830 milliárd forintot költeni a programra, hogy valahogy elérjék vele a céljukat, amiből az orosz gazdaság erejére is következtetni lehet.

Ez elsőre ugyanis nagy összegnek tűnhet, de összehasonlításként a magyar kormány 2019 júliusa óta közel 1600 milliárd forintot fizetett ki babaváró támogatásként – miközben a lakosság tizedakkora sincs, mint Oroszországban –,  amit 2022. december 31-ig lehet igényelni.

Őrzik a hagyományos családmodellt 

A dolgot az sem segíti, hogy Putyin Oroszországában még mindig él egy 1974-ben hozott törvény, miszerint

bizonyos munkákat nem vállalhatnak nők.

A törvény eredetileg 456 tételt tartalmazott, és eszerint nők nem vezethettek például vonatot vagy kamiont, nem dolgozhattak hajón és nem szolgálhattak a haditengerészetben.

A nők számára tiltott munkák számát az elnök egy 2021. január elsején életbe lépett módosítással százra csökkentette. A frissítés szerint a nők még mindig nem állhatnak tűzoltónak, nem dolgozhatnak veszélyes vegyi anyagokkal és nem vállalhatnak repülőgép-szerelői munkát. Ezt a törvényt egyébként még Üzbegisztánban is teljesen eltörölték.

Oroszoroszágban – ahogy egyre inkább nálunk is –

a nők szerepét továbbra is igyekeznek az anyaságra redukálni,

amit ott is szeretnek úgy mondani, hogy ők csak kiállnak a hagyományos családi értékek mellett, ami jelentősen aláássa a nők megbecsültségét, ezzel együtt a biztonságukat is.

Ezt sikerült még 2017-ben megfejelni azzal, hogy Putyin aláírt egy jogszabályt, ami eltörölte a huzamosabb idejű börtönbüntetést azok számára, akik ellen évente legfeljebb egy alkalommal indult eljárás a partnerükkel szemben elkövetett erőszak miatt, ütéseik pedig nem okoznak csonttörést, csupán kisebb sérüléseket, zúzódásokat, felületi sebeket.

A családon belüli erőszakért korábban két év börtön is lehetett kapni, az erőszakoskodó most megúszhatja 15 nappal vagy legfeljebb 30 ezer rubeles (123 ezer forintos) büntetéssel.

Az alkoholizmus, a kilátástalanság, a munkanélküliség mellett tehát a családon belüli erőszak is hatalmas probléma Oroszországban. Egyes becslések szerint minden ötödik nőt bántalmaznak,

naponta akár 36 ezren is lehetnek a bántalmazottak,

és havonta közel 700-an halhatnak bele.

Jöjjön, akinek jönnie kell

Ahogy a Szabad Európa is írja, Putyin azzal tisztában van, hogy a mostani rettenetes számokért jelentős részben felelős a 90-es évek összeomlása.

Az oroszok elnök a British Council és a Goethe Institute mintájára még 2007-ben elindította Russkiy Mir Alapítányt, aminek célja az orosz nyelv és az orosz kultúra népszerűsítése világszerte, aztán néhány éve elindított egy olyan programot is, amivel 2025-ig 10 millió oroszul beszélő migránst szeretnének az országba csalogatni.

Alla Ivanova, az Orosz Tudományos Akadémia részét képező Társadalompolitikai Kutatóintézet Egészségügyi Osztályának vezetője is egyetért abban, hogy

a migráció kulcsfontosságú az orosz kormány számára, mert az országnak óriási akadályokkal kell szembenéznie, ami nem fog menni, ha összezsugorodik a munkaerő-állomány.

Ezt a családtámogatások mellett állítólag azzal próbálják elérni, hogy tanulni vágyó fiatalokat vonzanak az országba, akik reményeik szerint a diploma megszerzése után is maradnak majd.

Az orosz törvényhozás, a Duma egyébként már 1999-ben elfogadott egy törvényt, miszerint Oroszországi Föderáció az Orosz Birodalom, az Orosz Köztársaság, a Szövegségi Szovjet Szocialista Oroszországi Köztársaság és a Szovjetunió folytonos jogörököse.

A törvény szerint a Föderáció állampolgárának számít minden volt szovjet állampolgár és annak leszármazottai, ha csak önkéntesen nem akarnak más állam állampolgárai maradni.

Egy 1989-es népszámlálás szerint a Szovjetunió teljes lakossága 286 730 817 fő volt, amiből Oroszország népessége 147,4 milliót tett ki. Általában úgy számolnak – és ami fontosabb jelen esetben, hogy Putyin is úgy számol –, hogy a Szovjetunió felbomlásával körülbelül 25 millió orosz rekedt határokon kívül.

Putyin utoljára 2020 áprilisában frissítette az állampolgárokra vonatkozó törvényt, ami már megengedi azt is, hogy azoknak, akiknek legalább egy orosz állampolgárságú, Oroszországban élő szülőjük van, nem kell lemondaniuk a másik állampolgárságukról. Ugyanígy nem kell lemondania azoknak sem, akik egy orosz állampolgárral házasodtak össze és már közös gyerekük is van.

Az orosz állampolgárság most már megilleti a Szovjetunió azon volt állampolgárait is, akik az új országukban valamiért nem kaptak állampolgárságot.

Az, hogy Putyin csörtéi, amikkel a NATO-tagállamok szorongatásából próbál kitörni, illetve amivel az orosz büszkeséget és az összetartozás eszméjét próbálja felkorbácsolni, milyen hatással lesznek ezekre a folyamatokra, valószínűleg nemsokára szintén kiderül.

NYITÓKÉP: Vlagyimir Putyin / Kreml

Aradi Péter
Aradi Péter Az Azonnali újságírója

Szeret futni, írni, olvasni, utazni. Mindenhol és mindenben leginkább az érdekli, ami így vagy úgy, de nagyon csúnyán elromlott.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek