Piros lett a paradicsom nem sárga, a szabadpiac elmehet a p…ba!

A Fidesz a héten eljutott oda, hogy rendszerváltó politikai erőként echte kommunista retorikát hangoztat a külügyminiszter a Kazahsztánban történtek miatt. Na hát így van pártunk és kormányunk a szabad piaccal és a polgárosodással is: időközben belátták, hogy az adott pillanatban mind a kettő jó ötletnek tűnt, de az a pillanat már rég elmúlt.

Bréking: átírták az éjszaka a Fidesz választási szlogenjét! (Hogy az eredetit is „kormányzati tájékoztatásként”, a saját pénzéből kapja a kedves olvasó, az senkit ne zavarjon, a Fidesz és a kormány a kampányban egy és ugyanaz, ezzel kapcsolatban már a látszatra sem ügyel senki régóta.)

Ez a „Magyarország előre megy, nem hátra!” csak bajt okozott: nem tudni például, merre van az előre.

A magát rendszerváltó pártként, a „pesti srácok” örököseként meghatározó Fidesz például a héten eljutott oda, hogy echte kommunista retorikát hangoztat a külügyminiszter a Kazahsztánban történtek miatt – gondolom legközelebb mi szólítjuk fel a kínai kormányt, hogy legyen már kedves lerohanni Tajvant, mit szórakoznak ott azok azon a kis bizbasz szigeten holmi függetlenséggel és demokráciával, legyen végre rend.

Míg Varga Judit igazságügyi miniszter január 5-én Thatchert idézve arról beszélt, hogy a szocialistákkal az a baj, hogy előbb-utóbb mindig kifogynak mások pénzéből,

majd egy héttel később a kormány a kereskedők számára egy tollvonással előírja az árbefagyasztást – minderről persze büszkén ismét beszámolt Facebook-oldalán.

Na hát így van pártunk és kormányunk a szabad piaccal és a polgárosodással is: időközben belátták, hogy az adott pillanatban mind a kettő jó ötletnek tűnt, de az a pillanat már rég elmúlt.

Decemberben azt írtam, a magyar polgárosodás kudarcának beismerése a miniszterelnöktől, hogy maga jelenti be: immár élelmiszert is vehet a Magyar Polgár az eredetileg művelődésre, szórakozásra szánt Széchenyi Kártyából, pedig akkor hol voltunk még a nyilvános fegyverletételtől a Szabad Piac előtt.

Most, hogy alapvető élelmiszerek árát határozza meg a kormány, ez is megtörtént. Amit most tesz a kabinet, az nem más, mint egy országos méretű krumpliosztogatás.

Már rég nem polgárokat lát itt a magyar kormány,

hanem 80 ezer forintos egyszeri juttatással megvásárolható nyugdíjasokat (ahogy arra Fekő Ádám már rámutatott), fix árral a Fidesz „sikeres gazdasági válságkezeléséről” meggyőzhető „közép” osztályt, na meg persze némi pozícióosztogatással és fenyegetéssel könnyen az akolba visszaterelhető cigányokat – mint a romaügyi kormánybiztos kiszivárgott szavaiból kiderül.

Tőlem – baloldaliklént – nem áll távol, hogy az állam időnként beavatkozzon, ha gazdaságpolitikáról, a szegények megsegítéséről van szó, de Orbán Viktortól azért mást vártam. (Gulyás Gergely becsületére legyen mondva, kérdésünkre a Kormányinfón elismerte, hogy nem piacbarát a lépés.) És persze itt most mondhatja a kormány, hogy mennyit emelkedtek a bérek az elmúlt években, azonban ezzel több probléma is van

Egyrészt a forint gyengülése és az infláció miatt euróban mérve egy kezdő tanár fizetése ma pont annyit ér, mint Orbán Viktor hatalomra jutásakor.

Másrészt ekkora pénzbőségből, amiben már hosszú évek óta a kormány dúskálhat, célzott intézkedésekkel sokkal jobban meg lehetett volna erősíteni a legszegényebb rétegek helyzetét.

Orbán Viktornak is megadatott volna az a lehetőség, ami egyik példaképének, Vlagyimir Putyinnak (Orbánnak a tartós világgazdasági pénzbőség, orosz kollégájának a magas olajárak miatt): úgy tudott volna modernizálni, hogy közben életszínvonalat is emel. Putyin sem tette meg, ahogy Orbán Viktor sem.

Amit csinál, az egyre jobban emlékeztet Vaszilij Akszjonov zseniális regényének, a Moszkvai Történetnek egyik jelenetére, amikor Sztálin meglátja a hadisegélyként a Szovjetunióba érkezett amerikai teherautókat és kénytelen szembesülni vele, hogy a szovjet ipar soha nem lesz képes hasonló minőséget produkálni. Ettől kissé depressziós lesz, és azon kezd morfondírozni, hogy

miért egy ilyen béna ország jutott neki, miért itt kell felépítenie a kommunizmust, Amerikában ez sokkal könnyebben menne. Aztán később úgy dönt, inkább hagyja is a francba az egészet.

Orbán Viktornak is csak Magyarország jutott – úgy tűnik, a miniszterelnök is egyre kevésbé boldog ettől a helyzettől, és lassan már próbálkozni sincs kedve. Árakat fixálni rendeletileg sokkal egyszerűbb, mint az infláció ellen fellépve kormányozni.

És akkor arról már tényleg ne is beszéljünk, hogy a miniszterelnök egyetlen szerencséje, hogy már csak két és fél hónapig kell trükköznie, annyit pedig még a magyar gazdaságis elbír, aztán majd a remélt választási győzelem után jöhetnek a soha el nem ismert megszorítások.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!