Erre varrjanak gombot, akik azt mondták, hogy Orbánék direkt el akarják veszteni a választást!

Bevallom, 16 év kormányzás, meg alaptörvény, meg hajléktalanok, meg melegek, meg az ellenzékiek, meg úgy a fél ország üldöztetése után nekem még bőven maradtak kétségeim afelől, hogy Orbán Viktor nagy formátumú politikus-e. De a miniszterelnök úr most olyat húzott, hogy ihaj!

Szóval kétharmad ide vagy oda, külpolitikánk az nincs. Ha Putyin azt mondja, jönni akar, akkor Putyin jön. Ha Erdoğan azt mondja, kell a pincsilájk, akkor Erdoğannak repül a pincsilájk. Ha megüzenik, hogy a saját emberi közé lövető kazak Tokajevet kell szeretni, akkor Tokajevet szeretjük, ez van.

Aztán itt van a Fudan is. Szegény Orbán kínjában már nem tud mit felajánlani a kínaiaknak, hogy valahogy felkeltse a figyelmüket. Ahhoz is Putyin meg Vučić kellett, hogy felhívják Orbán figyelmét, hogy hahó, itt a Balkánon egy ember, aki egy kis lovettáért az anyját is eladná.

A gazdaság olyan, hogy néha meg kellett kérdezni Merkelt, hogy valami belefér-e, aztán ha belefért, akkor ment is. Olyan, hogy oktatás nincs, olyan, hogy egészségügy meg nem is volt.

A belpolitika meg olyan, hogy a kormányközeli lapok orosz mintára működnek, a homofób propagandatörvény és korábban a civiltörvény orosz mintára készült.

A Soros-tervvel megint csak orosz ötlet alapján riogattak, a macera a koronavírussal meg tök ad hoc: semmi terv, semmi vízió, éppen azt vezetik be, amit Orbán az operatív törzs adott ülésén kitalál. A többi hallgatás, lapítás, titkosítgatás.

Kereszténység? Hajrá, magyarok? Ötven magyar a négy legerősebb focibajnokságban? Hát, persze.

Ahogy mások már milliószor elmondták, Orbán választást is csak egyet nyert, aztán rögtön bukott is. A belpolitika meg úgy nézett ki, hogy az utóbbi időben ellenzék már nem igazán volt, ami mégis volt, az meg, ahogy Uj Péter anno megfogalmazta, akkor volt hülye, amikor éppen kellett, lásd az MSZP-t, Szanyit, a Jobbikot, a Mi hazánkat meg a többieket.

Orbán jött-ment, fúrta magát, helyezkedett, ötletet merített innen, ötletet merített onnan, ha valami döccent, mindig elmondta, hogy Gyurcsány tehet róla, szóval csinálta, amit egy politikusnak, gondolom, csinálnia kellett, de hogy nagy formátumú lenne, hát nem tudom. Nagyon feltalálnia nem kellett semmit. Nem találtam sajnos jobb szót rá, nekem Orbán mindig kicsit topa volt.

Akkor valóban mutatott valamit, amikor Simicskát kellett kicsinálnia – az kétségtelen, egymás között bevallhatjuk – ügyes volt, de hát, mégis csak arról volt szó, hogy egy régi, kolis barátját kellett félre állítania, aki az egyik legősibb bizalmasa volt, szóval csak tudhatott róla egyet s mást.

Az meg, hogy néha szétülteti Navracsicsot és Lázárt, legutóbb meg Novákot kivitte szélre, megint csak oké.

Nekem többnyire az volt a benyomásom, hogy Orbán nem feltétlenül ügyesebb, egyszerűen csak ha helyzet volt, gátlástalanabb és kíméletlenebb.

Én egy ideje mondogatom már, hogy lehet, hogy most válik el a szar a májtól, az ellenzék ugyanis – még ha elég töketlen is – végre mutat valami szándékot, hogy helycserét szeretne az ország élén, szóval végre történik valami. Hetek, sőt hónapok óta suttogják, hogy nagyon durva, soha nem látott durvaságú kampány lesz, az anyagok már be vannak készítve, úgyhogy lesz izgalom bőven.

Ha valaki karriert szeretne a médiában csinálni, hát, akkor most megteheti, mert úgy tűnik, eljött korunk nagy csatája, sárdobálás, dezinformáció, anyázás lesz, és aki ebben a forgatagban józan tud maradni, hogy ügyesen, szépen és hitelesen tudjon tájékoztatni, az mindent vihet.

Aztán tessék, ez az én szerencsém, gondoltam. Ahogy Fekő Ádám kollégám megírta, a Fidesz annyira nem fektet energiát a kampányba, hogy adta magát a kérdés, vajon tényleg Habony, az egykori kirakatőr volt itt a zseni és Rogán már csak annyit tud, hogy az ő ötleteit reciklálja?

Az ellenzék pedig az istennek sem tudja eldönteni, milyen színűek legyenek a szóróanyagok, úgynevezett hatalomtechnikai kérdésekkel piszmognak, meg komolynak mondott személyi kérdésekkel vacakolnak. A nem kormánypárti média meg vért izzad, hogy valamit kitaláljon, és a legtöbb, amit megtehet, hogy Márki-Zay beszélőfejeit interjúztatja végig.

Most, akkor tényleg ennyit a hatalmas választási kampányról, az ügyességről, a józanságról, a kitartásról, a higgadtságról?

Aztán mi történik? Hát, mi történik? Orbán – akivel kapcsolatban már itthon és külföldön is legalább egy tucat elemzést megírtak, hogy inkább hagyja veszni az egész választást; hogy a szar, amit eddig felhalmoztak, és inkább a mostani, kormányzásra készülő ellenzékre hagyná, hogy a fejére hulljon az egész –

egyszerre berúgja az ajtót azzal a képtelenséggel, hogy februártól az isten tudja, meddig, de legalább három hónapig hatósági áras lesz a cukor, a liszt, a csirke meg a többi.

Plusz, egy ideje hatósági áras már a benzin és a hitelkamat is. És igen, tudom, hogy a szerbéknél már tavaly hatósági árat vezettek be bizonyos termékekre, hogy hogy nem ott is a cukorra, a lisztre, a tejre, az olajra például, de hát, na. Ez itt most Magyarország, én itt élek és nem ott, és én bizony a büdös életben nem gondoltam volna, hogy Orbánék, még ha az imént láttuk is, hogy mást se csinálnak, csak innen-onnan összelopkodják a politikát, ezt is meg merik lépni.

Most, ezekben az órákban minden, amiről apám hosszú évekkel ezelőtt mesélt, egyszerre megelevenedett. Történelem előre is, de főleg hátra.

Biztos vagyok benne, hogy egyre-másra születnek majd a tök hasznos és tök érdekes elemzések, hogy ez megint a kiskereskedők, a boltosok, a magyar családok hátán fog csattanni, hogy ez is csak arra megy ki, hogy ideig-óráig elodázzak az elkerülhetetlent, az összeomlást és a megszorításokat, és, hogy az egésszel csak azt érik el, hogy sokkal rosszabb és pusztítóbb lesz minden. Venezuela, banánköztársaság, áruhiány, ilyenek.

Itt most – részvétem, kedves olvasó – mégis arról van szó, hogy

hatósági áras Orbán megmutatta, hogy igenis győzni akar, ha a fene fenét eszik is, igenis beleáll ebbe a hülye választási kampányba, és nem fogja könnyen adni a bőrét.

Nemrég kijött egy friss kutatás, hogy a magyar fiatalokat továbbra sem érdekli a politika. Ebből kiderül az is, hogy a magyar 15-29 éveseknek mindössze 17 százaléka beszélget a szüleivel vagy közvetlen ismerőseivel politikai kérdésekről, mert csak rosszat hallanak róla, például hogy mindenki korrupt, az ilyet meg ki szereti hallgatni.

A politikusok a következő hetekben sem lesznek kevésbé korruptak, mégis azt mondom, érdemes lesz nézni a műsort, mert a bejelentéstől újra elkezdtem hinni, hogy

olyat láthatnak, amit évtizedek óta nem lehetett, és még évtizedek múlva is mesélni fognak róla.

Hol van most Gyurcsány? Hol vagy most, Bödőcs Tibor? Mit léptek, politológusok, miután jött az öreg tréfamester, és berúgta az ajtót?

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!