A független médiát már csak a bulvár érdekli az ellenzéki kampányból?

Pintér Bence

Szerző:
Pintér Bence

2022.01.13. 09:18

Ismét ott vagyunk, ahol 2018-ban: a független sajtó összefogás-minőségellenőrző rendőrséggé degradálja magát.

2018-ban, az előző választás után kissé mérges cikket írtam a magyar sajtó azon részéről, amit még nem Rogán Antal minisztériumából szerkesztenek. Ebben a cikkben azt kifogásoltam, hogy a sajtó ahelyett, hogy a dolgát végezte volna, beleállt az ellenzéki összefogást követelő narratívába, ezzel gyakorlatilag politikai aktorrá lépett elő.

2022 van, és úgy látom, hogy nem előre, hanem visszafejlődtünk ebben a témában, mármint mi, újságírók.

Azért jutott most eszembe ez a cikkem, mert elég hosszú interjút adott a Szabad Európának Donáth Anna, a Momentum elnöke, amiben elég sok témát érintettek. A Telex tisztességesen fel is sorolta ezeket, most vegyünk ki csak innen pár érdekesebbet:

  • a megélhetési és lakhatási válság súlyosabb probléma Magyarországon, mint a jogállam jelentős gyengülése, de a kettő nem választható el egymástól;
  • a liberális demokrácia intézményközpontúsága megbukott;
  • az az európai álláspont zöldügyekben, hogy fizessenek az óriásszennyezők, és ne a hétköznapi emberek.

Satöbbi, satöbbi. Ahogy a 24.hu szemléje fogalmaz: „a beszélgetés során sok szakpolitikai kérdés szóba került” – hogy aztán a szemléből véletlenül se derüljön ki, hogy mik ezek a szakpolitikai témák,

az interjút szemléző magyar sajtóorgánumok többségét ugyanis egy dolog érdekelte az anyagból: mi rosszat mond Donáth Anna az összefogásról?

A hvg.hu, a Népszava, a Klubrádió és a 168 Óra szemléiben nem arról van szó, hogy ez kapta a kiemelt helyet a címben, de a cikkekben is csak ezekből a részekből idéznek extenzíven.

Ugyanez igaz volt egy korábbi Donáth Anna-interjúra, de ugyanez igaz Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt gyakorlatilag minden megszólalására is. Márki-Zay – direkt vagy véletlenül: nem tudni, és mindegy is – mond valami ökörségnek hangzó, vagy legalábbis nagyon kérdőjeles mondatot, mondjuk egy húszperces interjúban egyet: az rögtön szalagcím, csámcsog rajta egyet a körúton belüli értelmiség,

az azonban általában a szemlékből nem derül már ki, hogy miről beszélt még Márki-Zay Péter.

Érthető persze, hogy a mai rohanó világunkban, az olvasókért a Facebookon folytatott öldöklő harc közepette az ügyeletes hírszerkesztő szakmunkásnak egy hosszú interjúból a leginkább kattintékony részt profitábilis kiválasztania, hiszen az fogja eladni a kattintást; valamint az is, hogy a szemlének nem feladata Donáth Anna, Márki-Zay Péter vagy akárkicsoda minden, más orgánumnak mondott gondolatát visszaböfögni.

Ugyanakkor nehéz nem észrevenni az „ellenzékinek” hívott – idézőjel azért, mert egyrészt nem igaz, másrészt az itt problematizált kérdés kifejezetten jelzi, hogy mennyire nem igaz – média ráfixálódását ismét az összefogás kérdésére.

Most van összefogás. De elég jó ez az összefogás? Mindenki boldogan énekli a Kumbayát a tábortűz körül, ahogy egy igaz összefogásban illenék, vagy sem?

A vége az, hogy az egyik ellenzéki pártvezető vitaképes gondolataiból végül semmi nem megy át – hiszen persze, persze: még az eredeti közlő cikkének is az a címe, ami –, de a teljes nemfideszes médiából az jön szembe az érdeklődő olvasóval, hogy ezek megint egymást fúrják. És persze, ha fúrják, legyen róla cikk – de valóban ez tűnt a legfontosabb mondanivalónak például ebből az adott interjúból?

Azt is érdemes egyébként figyelembe venni – ismét a 2018-as cikkem szellemében – hogy foglalkozik-e eleget helyi ügyekkel a média. Példa: nemrég a Magyar Hangban jelent meg egy szuper interjú Dézsi Csaba András győri polgármesterrel, amiben alig-alig voltak helyi ügyek; hogy aztán később az online verzióból kiderüljön, hogy voltak ilyenek, elég jók, kemény kérdésekkel, de ezek a printbe nem fértek bele.

Ugyanígy járt a hosszú – és szintén remek – Dézsi Csaba András-interjú a Partizánon, aminek hosszú verziójában felmerült egy csomó helyi ügy, de a vágott verzióba ezek közül nem sok fért be. Érthető módon a printben spórolni kell a hellyel persze, videóból sem érdemes majdnem négy órásat kirakni, és logikusnak tűnik, hogy általánosabb, országos témák kerüljenek a vágott verziókba – vidéki olvasóként viszont ez elvesz egy lehetőséget, ahol az én helyi tótumfaktumomat kérdezheti egy rendes újság olyan dolgokról, ami engem érint.

A sajtó még olyan szempontból persze mindenképpen szabad, hogy a nem Rogán Antal íróasztaláról kézivezérelt médiumok azt írnak, amit akarnak, és azt, illetve úgy szemléznek, ahogy akarnak, vagy ahogy a kattintásvadászat diktálja, ebbe nekem nem tisztem nagyon beleszólni, majd sepergetek a saját portámon, meg ilyesmi: mégis.

Mégis, talán itt lenne az ideje elengedni azt a gyakorlatot, hogy nem a bármilyen politikai csoportosulás tartalmi mondanivalóját ismertetjük az olvasókkal, hanem első sorban abból gyártunk szenzációt, hogy az összefogás hatszázhetven pártvezére, politikusa, éceszgébere és hatodrangú aktivistája mit mondott a másikról.

Főleg olyan esetekben, ha mindezért lemondunk a tartalmi mondanivaló ismertetéséről.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek