Lviv sokkal jobb hely annál, hogy bárki kihagyja

A két ünnep közt töltöttünk pár napot Közép-Európa legkeletibb városában, hogy ne csak ajánlani tudjuk, de megindokoljuk, miért épp Lvivnek hívjuk!

Lviv egy különösen érdekes városa Közép-Európának, és nem csak azért, mert talán a legkeletibb városa a hagyományosan ennek tekintett térségnek. Már azt is nehéz eldönteni, hogyan illik hívni: csak az 1900-as években összesen öt államformának volt része, ezek közül négy sem tudott megegyezni benne, hogyan is kéne nevezni: az Osztrák-Magyar Monarchia a németesítés eredményeként Lembergnek hívta (emiatt a legtöbb magyar forrás is így hivatkozik rá), a lengyelek szerint Lwów, az oroszok szerint Lvov, az ukránok szerint pedig Lviv. 

Az egykor a város lakosságát jelentős részben adó zsidóságnak szava ebben már akkor sem volt, amikor még nem deportálták őket, rájuk mostanra egy-egy emléktáblát leszámítva semmi nem emlékeztet a 730 ezres városban, ami mostanra egyszerre számít az ukrán kultúra és az ukrán szélsőjobb otthonának. Mivel jelenleg már szinte teljesen „tisztán” ukrán városról beszélünk,

én a magam részéről általában Lvivnek hívom, de ez főleg azért van, mert rendes magyar emberként nem kötődök érzelmileg a Monarchia erőszakos németesítéséhez.

Szóval Lviv nekem nagyon régi vágyam volt, és az élet úgy hozta, hogy a két ünnep között valamiért jó ötletnek tűnt a család meleg szeretete és bejgli helyett három napra ezt az utazást választani, pedig hát minden ellene szólt: ugye itt már létezik a híres tél, ami szerencsére Magyarországon csak rövid ideig kínoz minket a néha -10 fok alá kerülő hőmérséklettel.

Azt is elég gyakran kell elmagyaráznom hozzám közel álló embereknek, miért érdekel engem egyáltalán bármi is Ukrajnából, ráadásul mint kiderült, valószínűleg az év leghidegebb pár napját sikerült javasolnom azoknak a szerencsétleneknek, akiket rá tudtam venni az útra, ahova mellesleg a Wizz Air és a Ryanair is repül, szerencsére már elég alacsony összegért cserébe (mi konkrétan 20 ezer alatt úsztuk meg a vasárnap oda, szerda vissza kalandot, de ki lehet fogni lazább árakat is).

Eljutni

Szóval mint említettem, olyan őrült összegeket nem kell az utazásra szánni, és mivel Ukrajnáról van szó, értelemszerűen a szállás sem lesz túl drága. Ez annyit tesz, hogy úgy éjszakánként 5000 forintból már tök jó helyen alhatunk valahol az óvárosban.

Sajnos minden jel szerint 2022-ben is alapvető lesz megnézni utazás előtt a covidszabályokat: Ukrajna elfogadja az uniós igazolásokat, kivéve, ha Szputnyikkal oltja magát valaki, de a magyaroknak van egy kiskapu,

ugyanis a két ország közti megállapodás értelmében a mi védettséget igazoló kártyánkat is elfogadják belépéskor.

Összességével semmivel sem hosszabb idő repülővel bejutni Ukrajnába jelenleg, mint a covid előtt, a legnagyobb kényelmetlenség a reptéren a beázó váró volt.

Ott lenni

Az a helyzet, hogy teljesen érthetetlen, miért nem látogatják meg sokkal többen Lvivet Magyarországról. Olyannyira, hogy valószínűleg a magyarok jelentős részének fogalma sincs róla, hol van pontosan Lviv, pedig még autóval sem olyan nagyon vészes, mindössze 7,5 óra az út.

A várost röviden úgy lehet leírni, mint egy agyonturistásodás nélküli Krakkót:

bolyongásra alkalmas óváros, világszinten is kiemelkedő kávéházi felhozatal, pelmenyi/pirog, és olyan éjszakai élet, amit Budapesten kívül sajnos magyar város nem tud felmutatni.

Ezt úgy kell érteni, hogy mi december 26-án érkeztünk, és persze tudjuk, hogy Ukrajnában az ortodox karácsony a nagyobb buli, de így is egészen meglepő volt, hogy vasárnap este tömve van az óváros helyiekkel, és főleg ukránokból álló turistákkal.

A Krakkó-párhuzamot erősíti, hogy a legjobb látványosság itt is maga az óváros, a szűk utcák, örmény negyed, a változó helyeken lévő ízléses és kevésbé ízléses szobrocskák, a macskaköves utak

és persze a legendásan rohadó és legendásan lassan haladó villamoshálózat, ahol karácsony alkalmából minden megálló után 2-3 perces ukrán karácsonyi dalokat játszanak a szerelvényeken.

Az óváros annyira szép, hogy a cirill betűket leszámítva két dolog utal arra, hogy egy épp a nyílt háború szélén álló országról beszélünk, ami ráadásul Európa egyik legszegényebbje jelenleg: a cirill betűk és a konkrétan nem létező hó- és jégeltakarítási technika.

A lvivi városvezetés ugyanis egyszerűen azt az utat járja, hogy nem törődnek a macskaköveket ujjnyi vastagon borító jégtakaróval a egész városban, inkább hagyják, hogy együtt éljen vele a lakosság.

Kifelé haladva már azért láthatjuk a hagyományosabb ukrán jelenséget is: a koszt.

Az amúgy szintén impozáns vasútállomás környékén már nem is lehet kétség afelől, hogy az mégis csak Kelet-Európa kapuja a szokásos repedezett betonnal és indokolatlanul monumentális emlékművekkel.

A hagyományos látnivalók a kötelezőt hozzák: a Szent György katedrális valószínűleg a legszebb görögkatolikus templom, amit valaha láttam, az Örmény katedrálistól pedig csak azért nem vagyok nyíltan elájulva, mert állítólag Örményországban sokkal szebbek vannak. Épp ezért inkább előbbiről készült képet mutatok!

A számtalan templomon túllépve Territory of Terror névre hallgató kiállítást érdemes megnézni: bár kissé szegényes gyűjteménnyel, de megrázóan pontosan mutatja be,

mennyi értelmetlen gyilkolás kapcsolódik ehhez a városhoz egy olyan börtönben, ami egyik pillanatról a másikra lett zsidóknak szánt gettóból a Szovjetunió ellenségeivel feltöltött tranzitbörtön,

ahonnan aztán a Gulagra szállítottak bárkit, aki nem tetszett a vezetésnek.

Bármilyen hülyén hangzik, a vasútállomástól némi gyalogútra lévő vasútmúzeumot is őszintén tudom ajánlani: nem az őrületes gyűjtemény miatt, hanem mert dolgozik ott egy valószínűleg embert csak ritkán látó 50 körüli idegenvezető, aki angol nyelvtudás hiányában a lehető legszórakoztatóbb műsor keretei közt próbálja elmutogatni az ukrán vasút történelmét, miközben egyes dolgokat még a vitrinből is kivesz, hogy fogdoshassuk a Monarchia-korabeli bérleteket.

Meglepően sok helyi csodálkozik rá az emberre, hogy nem ukránul/oroszul beszél, és végül is mit keres itt, amire nekem fordított kérdésem van: egyáltalán nem értem, miért nem jár több magyar Lvivbe.

Enni és inni

Ukrajnáról beszélünk, tehát olyan őrült sok pénzt nem fogunk költeni, ha nem hagyjuk magunkat szándékosan átverni, de azért érdemes megjegyezni, hogy a kiválóan teljesítő forint néha feltűnő Lvivben.

Ez is annyit jelent, hogy a város az internet szerint legjobb regelizőhelyein akár annyi pénzt is ott tudunk hagyni, mint Budapesten, azért alapesetben jelentősen a magyar főváros árai alatt van az átlag.

Egészen meglepő, de Lvivben nem olyan őrült könnyű jót vodkázni, mint akár Kijevben: sok hely van, ahol egyszerűen nincs is a kínálatban más a Finlandián kívül, azt meg ugye elég snassz inni egy olyan országban, ahol a boltban minden második átlátszó ital jobb.

Ha piálásnál maradunk – márpedig azért a téli Ukrajnában érdemes ezzel számolni –, akkor bátran ajánlom a meglepően erős kisüzemi söröket: az egy dolog, hogy rengeteg kocsma foglalkozik kifejezetten ezekkel, de az itthon megszokott 1500-2000 közötti áraknak inkább a felével kell számolni. De tényleg

nem csak az árak jók, egyszerűen jó söröket csinálnak Ukrajnában,

a telítettséget tekintve pedig jókora igény is van egy stoutra ezeken a nehéz napokon.

Enni a szokásos szláv konyhát érdemes főleg, tehát van pirog, borscs, szoljanka és csupa olyan dolog, amit nehéz nem szeretni. Az már csak személyes élmény, hogy ezen a fronton meglepően könnyű gyenge kínálatot kifogni: minden külföldi rutinommal együtt sikerült például belülnünk egy étterembe, ahol három óra alatt végül is annyi derült ki, hogy a pirogot csak krumplival tudják megtölteni nekünk.

Mivel egyébként egy különösen kozmopolita városról van szó, értelemszerűen meg lehet találni a szokásos ázsiai köröket is természetesen, de úgy általában véve nagyon színes a felhozatal.

Covid

Azt nem igazán állítanám, hogy halálosan komolyan veszik a most épp a koronavírus delta variánsával küszködő ukránok a járványhelyzetet, de a magyar helyzetnél egy fokkal komolyabban: minden belső térben fel kell mutatni az oltási igazolásunkat, bár abban nem vagyok biztos, hogy nem fogadtak volna el bármilyen kártyát külföldiektől.

Különösebben nem tűnt „apartheidnek” a rendszer, jól láthatóan az érintetteknek sem volt vele baja és a forgalomnak sem tett rosszat – bár van egy olyan sejtésem, hogy Lviv a könnyebben kezelhető részlegbe tartozik Ukrajnán belül ebben a kérdésben. Tömegközlekedésen és nem fogyasztásra szóló zárt terekben kötelező a maszkviselés. Néha vannak arra utaló jelek, hogy kültéren is elvárnák, de ezt senki nem tartja be.

Összességében

Tehát összességében

Lviv – hívják épp bárhogy is – az a fajta város, amire az igazán elviselhetetlen emberek azt szokták mondani, egy rejtett ékszerdoboz.

Pedig igazából rejtve sincs igazán, csak kicsit rá kell nézni a térképre.

NYITÓKÉP: Fekő Ádám / Azonnali