Putyinnak is komoly figyelmeztetés, ami Kazahsztánban történik

Nurszultan Nazarbajev „visszavonulása” a Biztonsági Tanács elnöki tisztségébe egy lehetséges alternatívaként szerepel az orosz elnök esetében is. Egyelőre azonban úgy látszik, a „kazah modell” bő két évig működött, ami fontos tanulságokkal járhat a Kreml számára is: biztos védelmet csak az elnöki szék megtartása jelenthet.

A hétvége óta tartó tüntetések után szerdán, január ötödikén, mindössze egy nap alatt szinte teljesen kicsúszott helyzet a hatalom irányítása alól Kazahsztánban. Míg reggel a kormány lemondásával próbálták a demonstrációkat letörni, estére annyira eszkalálódtak az események, hogy az elnök, Kaszim-Zsomart Tokajev a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ, angolul CSTO, oroszul ODKB), azaz külföldi fegyveres erők segítségét kérte a helyzet kezelésére. Mire lesz ez elég, mit várhatunk a közeljövőben?

Fontos kijelenteni, hogy mivel az ország internetkapcsolata erősen akadozik, ezért számos tényezőt nem lehet egészében látni.

Hivatalosan a KBSZSZ erőknek terrorizmus-ellenes feladataik lesznek, tehát mind belföldön, mind a szervezet államaiban a tüntetéseket elsősorban erőszakosnak, sőt az orosz külügyminisztérium szerint külföldről irányítottnak tekintik.

Látni kell, hogy míg országszerte elsősorban gazdasági okok miatt indult el a tüntetéshullám, azt eddig valóban kísérik fosztogatások, főleg Almatiban, ahol kvázi anarchizmusba hajlottak események, például fegyverraktárakat is elfoglaltak a tüntetők, de voltak, akik buldózerrel raboltak bankot, nem is beszélve a repülőtér elfoglalásáról – ezekről a nem kormányközeli sajtó is részletesen beszámolt.

Tűzkeresztség

Tokajev ezekre hivatkozva kért segítséget az állam egységének visszaállítása érdekében, amire a KBSZSZ szerződésének 7. cikkelye alapján van lehetősége. Érdemes megjegyezni, hogy Dmitrij Peszkov, orosz elnöki szóvivő napközben még reményét fejtette ki, hogy Kazahsztán önállóan is meg tudja oldani a helyzetet és óva intett a külföldi beavatkozástól (vélhetően nem a KBSZSZ-re gondolt).

A szervezet közel harmincéves létezése során ez az első ilyen jellegű misszió, melyben a január 6-i híradások szerint főleg orosz katonák vesznek részt (3000 fő), de Örményország, Tádzsikisztán, valamint Belarusz és elvileg Kirgizisztán is csatlakozik összesen pár száz fővel, igaz utóbbi esetében a parlament nem támogatja a beavatkozást, így ők vélhetően közvetlenül nem vesznek részt a tüntetések leverésében.

Híradások szerint legalább egy hónapra becsülték a misszió hosszát.

Megjegyzendő, hogy azért pont az örmény kormányfő, Nikol Pasinyjan jelentette be a beavatkozást, mert ő tölti be a soros elnökséget.

A következő napok kritikusak lesznek, ugyanis nem tudni, hogy a KBSZSZ-erők mennyire tudják minimális áldozatokkal felszámolni a demonstrációkat, és a „szélsőséges elemeket” legyőzni.

Mind Tokajevnek, mind a résztvevő országoknak fontos, hogy a beavatkozás legitimációját ne rombolja le a túlzott erőszak.

A belarusz példa

Oroszországnak ezzel kapcsolatban ismét azzal a kihívással kell szembenéznie, mint korábban Belaruszban, hogy egyszerre célja a rendet visszaállítani, méghozzá úgy, hogy az ne gerjesszen oroszellenes indulatokat. A beavatkozás tehát a szervezetnek és a tagállamoknak is egy fontos teszt.

Mivel a tüntetéseknek nincs egy egységes pártja, vezetője, ezért az ad hoc kirobbanó demonstrációknak vélhetően hamar véget vet a beavatkozás. Ami viszont sokkal fontosabb, az az, ami ezután következik.

Tokajev már most fontos feladatként jelölte meg, hogy az események kirobbanásának hátterét alaposan ki kell vizsgálni. Amennyiben ez a munka tényleg alapos lesz, akár kialakulhatnak olyan körülmények, hogy a szükséges – és egyébként már elindult – gazdasági és politikai reformok valóban megvalósuljanak.

Főleg, hogy Tokajev mostantól sokkal szabadabban cselekedhet, mert megszabadult az elvileg két éve visszavonult, de továbbra is befolyásos Nurszultan Nazarbajevtől, és elkezdte fontos pozíciókba ültetni a saját embereit. Igaz, hogy az országot a szovjet időktől fogva vezető Nazarbajev 2019-ben lemondott az elnöki pozíciójáról, de befolyását közel sem veszítette el, mert a Tokajev „munkáját segítő” Biztonsági Tanács élére került.

A kazah társadalomban ezt azonban sokan továbbra is úgy értékelték, hogy a hatalmi viszonyokban semmi nem változott, ezért is követelték a volt elnök távozását még ebből a pozícióból is.

Tokajev jó érzékkel lépte meg, hogy megszabadulhat elődjétől, akinek helyére állhat, így a két legfontosabb közjogi feladatkört egyszerre tölti be – ami kvázi teljhatalmat jelent.

A következő fél évre befagyasztották a legfontosabb energiahordozók és egyes alap fogyasztási cikkek árait, ami talán biztosíthatja, hogy az átfogó reformok kidolgozásáig csillapodjanak a társadalmi feszültségek.

Egyelőre nehezen látni, hogy Nazarbajev távozásával mennyire csökken közvetett befolyása a hozzá közel álló gazdasági szereplőkön keresztül (akik közül sokan elhagyták az országot), de várhatóan Tokajev ki fogja használni, hogy a tüntetők régi követelése, Nazarbajev távozása megtörtént.

Nehezen megválaszolható kérdés, hogy az átfogó reformok folyamatos ígérgetésébe belefáradt társadalom mennyire tekinti őszintének ezeket az újabb ígéreteket. Érdemes odafigyelni, hogy mennyire tépázza meg Tokajev legitimitását a közeljövőben, hogy a KBSZSZ beavatkozását kérte.

Nem Euromajdan

Ki kell emelni, hogy ami történik, „színes forradalomnak” nem tekinthető, mert nem egy elcsalt elnökválasztás után vagyunk, amiben az államfő legitimitása megsemmisült. Egyelőre nem látni, hogy a tüntetők bármilyen konkrét politikai követelést fogalmaztak volna meg, leszámítva persze a volt elnök politikából való teljes távozását és úgy általában a korrupt politikusok elleni szólamokat.

Ez alapján az valószínűsíthető, hogy nyugati típusú demokratizálás nem várható.

A hatalom szemszögéből azonban hasznos lehet az ellenzéki hangok becsatornázásának elősegítése egy olyan pártba, amivel legalább le lehet ülni tárgyalni az ilyen esetek megelőzése érdekében.

Ezt látják az oroszok

Orosz szemszögből muszáj megjegyezni, hogy az kazahsztáni események nem csak azért érzékenyek, mert Moszkva alapvetően minden térségbeli, rendszerellenes demonstrációt közvetett fenyegetésnek tekint magára nézve, hanem Putyin közelgő hatalomátadása miatt is.

Nazarbajev „visszavonulása” a Biztonsági Tanács elnöki tisztségébe egy lehetséges alternatívaként szerepel az orosz elnök esetében is. Egyelőre azonban a „kazah modell” úgy látszik, hogy bő két évig működött, ami fontos tanulságokkal járhat a Kreml számára is: biztos védelmet csak az elnöki szék megtartása jelenthet.

Moszkva számára a rend visszaállítása a fő prioritás és ennek részeként a demonstrációk és a tüntetők lejáratása, hogy belföldön is azt demonstrálhassa, ezek alkalmatlan eszközök a hatalommal szemben.

A közelgő Biden-, NATO- és EBESZ-tárgyalások előtt azonban a legrosszabbkor jött Putyin számára is ez az esemény.

Közben az orosz politika szereplői is rárepültek a narratívák gyártására. A kommunista párt vezetője, Gennagyij Zjuganov szerint egyértelműen a Nyugat destabilizációs törekvéseit láthatjuk, egy dagesztáni képviselő pedig egyenesen kérelmezné Kazahsztán Oroszországhoz való csatolását.

Ami azonban a 2014-es Krím félszigeti és kelet-ukrajnai események után aggodalomra adhat okot,

az az Oroszországi Föderáció emberi jogi ombudsmanja, Tatyána Maszkalkóva által tett kijelentés, ami szerint „Kazahsztánban kialakult helyzet a köztársaság területén élő oroszok sorsa miatt különösen aggasztó”. Ez egy finom jelzésnek is felfogható, hogy nehogy a Moszkvától való eltávolodás kezdete legyen a következő időszak Kazahsztánban.

NYITÓKÉP: Tokajev és Putyin 2019-ben. KÉP FORRÁSA: kremlin.ru / Wikimedia Commons