Nem túlzás feltételezni, hogy vannak konspiratív technikák a kormányoldalon – Krekó Péter az Azonnalinak

Közéleti podcastunk vendége a héten Krekó Péter szociológus, politikai elemző volt, a Political Capital ügyvezető igazgatója, akivel a tribalizmusról, a politikai megosztottságról, és természetesen ezek fényében a választásokig várható időszakról beszélgettünk.

Olvasás helyett inkább végighallgatnád? Kattints ide!

Minden várakozás szerint „borzalmas” lesz a 2022-es kampány. Innen nézve milyen állapotban várja az ország a választásokat?

Ez már közhely, hogy minden választást úgy várunk, hogy ez lesz a „legdurvább”, „legmocskosabb”, miközben az elmúlt négy éveket megnézve valóban megfigyelhetjük, hogy a negatív üzenetek egyre jobban dominálják a politikai kampányokat.

Különösen a 2018-as választásokra volt jellemző – amit empirikus kutatások is kimutattak – hogy a kormányzati kampányt is nagyon erősen leuralta a migrációra, Soros Györgyre, „Brüsszelre” és az ellenzék „nemzet biztonságát veszélyeztető” jellegére épülő negatív üzenetrendszer.

Négy éve már nemzetközi összehasonlításban is magas volt a negatív kampányüzenetek aránya. Az idei évtől sem várhatunk nagyon mást, ennek előjelei már most is megmutatkoznak.

Van egy autoriter jegyeket mutató, 12 éve hatalmon lévő kormányunk, amelyiknek az a tapasztalata, hogy negatív kampányokkal lehet választásokat nyerni, sőt ezzel lehet a legjobban igazából. És van egy érthető módón rendkívül frusztrált ellenzék.

Ezért részben jogosan, részben egy hiszterizált hangulatban folyamatosan opponálja a kormányt.

Magyarországon is megfigyelhető a szakirodamolban demokratikus képmutatásnak nevezett jelenség, miszerint azokat a normákat, amiket mástól elvárunk, a saját politikai oldalunktól nem feltétlenül. Ha például egyes független intézményeket politikailag lojális emberekkel töltenek fel, vagy magánéleti támadásokat intéznek közéleti szereplők ellen,

akkor azt az ellenoldaltól mindig komoly normasértésnek vesszük, a sajátunktól viszont kevésbé.

Nem mondom, hogy szimmetrikus a helyzet, hiszen elképesztő politikai, anyagi gátlástalanság jellemzi ezt a 12 év alatt kiépült rendszert, ami a politikai retorikával tudatosan szítja a feszültségeket. De ahol ez a polarizáció, a tribalizmus felerősödik, egyik oldalt sem hagyja érintetlenül.

Ebből a szempontból nem is árul zsákbamacskát a korány, Rogán Antal „nagyon erőteljes kampányt” ígért az általuk gyermekvédelminek nevezett népszavazással kapcsolatban. Ez mennyire erősítheti a tribalista tendenciákat?

Ez a téma jellegzetesen a polarizációt szolgálja, és hasonlít is a menekült-ellenes kampányhoz, hiszen a társadalmi többség nyilvánvalóan amellett van, hogy ne lehessen mondjuk óvodásokon nem váltó műtéteket végrehajtani – bár ilyet nem is szeretne Magyarországon senki, így kreált ellenséggel hadakozik a kormány.

De ez nagyon felerősítette azt a homofób elemeket is tartalmazó retorikát, amit a magyar kormány részben Andrzej Duda lengyel elnök újraválasztási kampányából irigyelt el, ahol egy nagyon kiélezett helyzetben sikerült ezzel a tematikával nyerni. Van egy tanulási folyamat az autoriter praktikákban.

De kérdés, ami működött Lengyelországban, mennyire működik majd Magyarországon. Nálunk ez a téma hagyományosan kevésbé van jelen a közbeszédben és kevésbé erősek a homofóbia vallási–, kulturális hagyományai.

A szakirodalom szerint a tribalizmus erősödésében nem az utóbbiaknak, hanem a politikai retorikának van fontos szerepe. Vagyis ilyen árkokat a semmiből is létre lehet hozni.

Gondoljunk csak arra, hogy Soros György mennyire volt érzelmekkel körülvett figura mondjuk 2015-ben: semennyire. Mégis sikerült belőle egy diabloizált figurát csinálni.

De érdemes emlékezni, hogy a Fidesz ezt az ügyet terelésként dobta be: amikor felvetették a népszavazás lehetőségét, akkor megvolt az esély rá, hogy a Fudan-ügy miatt a kínai befolyás kérdése erősen átpolitizálódik.

Ez pedig veszélyes egy nemzeti szuverenitását hangsúlyozó kormány számára. Másrészt Kaleta Gábor pedofil-ügyében kiderült, hogy a külügyminisztérium falazott. Félő volt, hogy ez ráég a Fideszre - ilyenkor bevált recept, ha hangosan azt kiabálod, hogy az egész valójában az ellenzék problémája.

Ez volt így a 2021-es év legszomorúbb ügye: a melegellenes kampány is erősíteni fogja a melegekkel szembeni indulatokat, ahogy történt ez a migráció esetében is. Csak amíg a hozzánk érkező menekültek túlnyomó része tovább megy, a magyar meleg közösség itt él velünk.

Van arra esetleg összehasonlítás, hogy a magyar társadalom mennyire fogékony az összeesküvés-elméletekre?

A polarizáció nemzetközi összehasonlításban erős Magyarországon, erre Patkós Veronika kiváló munkái is rámutatnak. De hasonlóan polarizált például az Egyesült Államok, vagy Olaszország is. A fekete-fehér ellentétekre való fogékonyságot egy saját kutatásunk során a Fidesz és a Demokratikus Koalíció szavazótáborában találtuk magasabbnak az átlagnál.

Ez erősíti az álhírekre való fogékonyságot is.

Másrészt, ha az ellenfelet mindenáron le kell győzni, az információ is csak egy fegyver lesz a kézben. Másodlagos lesz, hogy igaz-e, amit hangoztatok, vagy sem, a legfontosabb szempont, hogy tudok-e vele ütni egyet rajta az ellenfelemen.

Így például a 2016-os amerikai „pizza gate”-ben a republikánus szavazók fele hitt. Vagy ha nem is hitte el, látta, hogy működik. Ezért nem szabad „megtévesztett tömegként” gondolni a választókra.

A magyar jobboldalon is vannak, akik mosolyognak azon, hogy minden mögött Soros Györgyöt kellene látnunk, de azt is érzékelik, hogy a technika működik.

Még Orbán Viktor is rendszeresen beszél arról, hogy Közép-Európa mindig is nagyhatalmi befolyásszerzési kísérletek terepe volt. Ehhez képest szerintem meglepően nem fogékony a magyar társadalom az ilyen jellegű kínai vagy orosz próbálkozásokra. Ez miért van így?

Ez nagyon jó kérdés. De jelenleg nem tudjuk, mi a helyzet: a társadalom nem fogékony, vagy az ellenzék nem tartja elég fontosnak a témát. A nyári Fudan-tüntetésben benne volt ennek az áttörésnek a lehetősége.

Egy szuverenitását mindenekfelett hangoztató kormány számára az, hogy egyre több jel utal arra: bizonyos ügyekben nem a magyar, hanem egyre inkább az orosz és a kínai érdekek dominálnak (gondoljunk a 3-as metró tenderre, vagy a Budapest-Belgrád vasútvonalra, vagy az orosz–, vagy a kínai vakcinák engedélyeztetésére), kényes helyzetet eredményezhet.

Az ellenzéki oldal sem mentes olyan megnyilatkozásoktól, amik összeesküvés-elméleteket is tartalmazhatnak, például, hogy „szervezett, tömeges választási csalásra készül a Fidesz” – még ha a rendkívül asszimetrikus is a helyzet, vagy például a lakcímbejelentés szabályainak megváltoztatása valóban keltet aggodalmakat. Az ellenzék milyen mentális állapotban van?

Az ellenzéki oldalon is bőven van táptalaja az ilyen gondolatoknak.

Szándékosan olyat mondok, aminek semmi alapja, abszurd, mégis nagyon népszerű: vezető Fidesz-politikusok osztrák magánklinikákra járnak pszichiátriai kezelésre.

Ezt azért egy infrastruktúra a baloldalon is kiszolgálja, vannak baloldali álhír oldalak is. Más kérdés, hogy kormányoldalon gyakran a mainstream média ontja nagyipari mennyiségben azokat az álhíreket, amiket a baloldali komoly orgánumoknál nem látunk.

A politikában vannak összeesküvések. Egy 12 éve folyamatosan romló demokratikus környezetben nem túlzás feltételezni, hogy vannak konspiratív technikák a kormányoldalon. A választásokkal kapcsolatban is joggal vetődhetnek fel ezek – formálódnak például már kamupártok.

A Fidesz homofób-kampányára válaszképp a mások oldalon is megjelentek sejtetések arról, hogy a kormánynak is lehetnek meleg tagjai. Ha valóban kiderülne mondjuk egy ilyen az a Fidesz szavazóiban milyen reakciókat szülne? Esetleg még segíthetné is az elfogadást?

Ez jó kérdés, de általában sem tartom helyesnek, ha közéleti szereplőkkel kapcsolatban az lesz a legfontosabb, hogy mondjuk melegek-e, vagy sem. Mert óhatatlanul is úgy tűnik, hogy ez A probléma, miközben nyilvánvalóan nem az.

A probléma az, amikor a kormány a melegek ellen kampányol. Ebből a szempontból sokkal jobb lenne, ha a jobboldalon lennének olyan szereplők, akik coming out-olnának.

Talán az ügyet nem túl szerencsés módon a politika középpontjába állító retorika helyez olyan nyomást a jobboldal egyes szereplőire is, hogy úgy érezzék: jobb, ha maguktól lépnek a nyilvánosság elé, mintha más mondják ki róluk, hogy mi a helyzet a magánéletükkel.

Egy ilyen éles megosztottságot egy választás után lehet reparálni?

A nemzetközi példák azt mutatják, az ilyen megosztottság akkor enyhül, ha elvezet valamilyen kataklizmához – reméljük, ilyenre nálunk nem kerül sor. De azt sem gondolta szerintem senki, hogy összeesküvés-elméletektől fűtött Trump-szavazók ostromolják meg az amerikai törvényhozás épületét.

Egy szélsőségesen polarizált társadalmat például a választási rendszer átalakításával is meg lehet változtatni.

A magyar választási rendszer nagyon erősen hozzájárul a tömbösödéhez. Egy arányosabb rendszerben, ahol sok párt van a parlamentben és rá vannak kényszerítve a kompromisszumra, ott a tribalizmus is kevésbé érvényesül. Az eliteknek szintén megvan a felelőssége. Szükség lenne önmérsékletre – Joe Biden kampánya ebből a szempontból pozitív példa. Az állampolgár maga pedig annyit tud tenni, hogy megpróbálja meghallgatni a másikat és több irányból tájékozódik.

Inkább meghallgatnád? Itt megteheted.

NYITÓKÉP: Political Capital / Facebook