Miért nincs ellenzéki Megafon?

Piszkos módszerekkel játszanak Orbánék? Ha változtatni nem lehet rajta (és ellenzékből nem lehet), akkor tessék felvenni a kesztyűt és hasonló módszerekkel játszani.

Helyreigazítás: Az Azonnali.hu hírportálon 2022 január 9. napján közzétett „Miért nincs ellenzéki Megafon?” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft. a tevékenységét közpénzből, illetve nem függetlenül végzi.

Amíg a kormány láthatóan mindent, de tényleg mindent megtesz azért, hogy április után is kormányon maradhasson, addig az ellenzéki pártokból álló összefogás esetén a fenti állítás már nem feltétlenül állja meg a helyét. Pedig ahhoz, hogy a Fideszt legyőzzék az egyébként is Orbánék felé billenő pályán, a jelenlegi teljesítmény nem lesz elég.

Piszkos módszerekkel játszanak Orbánék? Ha változtatni nem lehet rajta (és ellenzékből nem lehet), akkor tessék felvenni a kesztyűt, és hasonló módszerekkel játszani.

Vegyük példának a kormányhoz igen közeli szócsövet, a Megafon Központot, ahol százmilliókat égetnek el arra, hogy a szellem olyan nagyjai, mint a Kopasz oszt vagy Stefi úgynevezett gondolatai tömegekhez jussanak el. Persze hála annak, hogy ezek többsége végtelenül tehetségtelen és gyenge képességű író, a befektetésarányos megtérülés viszonylag alacsony.

Stefi például nagyjából 50 millió forintot költött el Facebook-hirdetésekre, ebből jött össze húszezer követő, amire azt hiszem a szánalmas a megfelelő kifejezés. Ennek ellenére hála a végtelen közpénznek, a videóik és bejegyzéseik sokunk örömére eljutnak hozzánk, hogy aztán egy gyors mozdulattal le is tiltsuk őket.

Azonban tehetségtelenség ide vagy oda, a milliókból hirdetett oldalaik tömegekhez képesek eljutni.

De miért nincs az ellenzéknek saját Megafon Központja?

Miért ülnek csendben a sarokban és mérgelődnek azon, hogy Rákay Kálmán – bocsánat, magyarosan Philip – és társaik közpénzekkel kitömve hirdetik azt, amit utasításba kapnak Rogánéktól?

Miért nem csinálnak saját Megafon Központot, ellenzéki véleményvezérekkel?

Kapásból tudnék legalább egy tucat ellenzékhez köthető (de minimum kormányellenes) Facebook-oldalt mondani, akik önerőből, gond nélkül nagyobb követőtábort építettek fel, mint amiről a Fidesz-influencerek álmodhatnak. Annak köszönhetően, hogy velük szemben tehetségesek, tudnak írni, vannak értelmes – és nem utolsósorban – önálló gondolataik.

Miért nem keresnek az ellenzéki pártok ilyen szereplőket, miért nem készítenek, készítettnek ők is videókat, bejegyzéseket, ahol tényszerűen lehetne cáfolni a kormánypropaganda hazugságait? Ilyen oldalakon rá lehetne világítani a lopásokra, sikkasztásokra, a gazdaság pocsék helyzetére, amiket egy-egy videóval tömeghez lehetne eljuttatni. Akár egészen demagóg módon úgy, hogy az átlag szavazó is megértse azt.

Ha Deák Dani és társaik a kevésbé színvonalas műsoraikkal képesek adott esetben milliós nézettségeket és eléréseket hozni, akkor vajon mire lenne képes például a Diétás Magyar Múzsa vagy Ágoston László?

Persze nem a Megafon az egyetlen a sorban, beszélhetünk például a minden magyarországi kampány neuralgikus pontjáról, a burgonyáról. A Fidesz a legszegényebb régiókban krumplit oszt? Tény. Ez mandátumokban mérhető szavazatot hoz nekik? Az is tény. Tilos lenne az ellenzéknek is ugyanezt csinálnia? Nem. Csinálják? Nem.

Pedig ez a fajta magatartás korábban az MSZP-től sem állt távol, az ellenzéki pártoknak pedig összességében milliárdos költségvetése van, melyből igazán lehetne egyrészt néhány kiló krumplit venni (tegyük hozzá, hogy borzalom, hogy vannak olyan választók, akiket ennyivel meg lehet vásárolni), másrészről fel lehetne keresni a legapróbb vidéki falvakat, ahová nem jut el Facebook, meg a Telex, ATV sincs, közmédia van, és pont.

Ne legyünk igazságtalanok, az ellenzéki pártok költségvetése vélhetően így is feszes, ugyanakkor ha nyerni szeretnének a választásokon, muszáj lesz erre (is) áldozniuk. Teszem hozzá, ezeket az embereket már rég meg kellett volna keresni, ugyanis csak a körúton belül élő szavazókkal nem lesz kormányváltás.

Bármelyik ellenzéki párt költségvetésébe beleférne, hogy választások előtt ezekben a falvakban szervezzenek ételosztást és közben megismertessék magukat a helyiekkel.

Segítek kicsit: egy random borsodi faluban fogalmuk sincs az ott élők többségének, hogy mi az a Momentum meg Párbeszéd, annyit tudnak, hogy ha az ellenzék nyer, akkor migránsok fogják elfoglalni az otthonaikat, meg nem lesz többé közmunka.

Érdemes lenne elmagyarázni nekik, hogy ez nem igaz és megpróbálni meggyőzni őket arról, hogy ne a kormányra szavazzanak.

Csak hát ez munkával jár, ki kell mozdulni Budapestről, meg kell venni néhány zsák krumplit is. Sebaj, ha az ellenzék nem csinálja meg, majd a Fidesz megfogja.

Aztán lehet újra krumplizni a parlamentben.

Miért ne „csalhatna” az ellenzék is?

De említhetem a Fidesz legújabb törvényét, amely a lakcímekkel kapcsolatos, ami vélhetően lehetőséget fog adni a csalásra. Az ellenzék mindezt a kormányhoz meglehetősen hű alkotmánybíróságon megtámadta, sejtjük, hogy milyen eredménnyel fog majd járni.

Ismét ugyanaz a szituáció, mint a fenti esetekben: lehet sírdogálni a sarokban, hogy a gonosz kormány manipulálja a választásokat és majd a Kubatov-listák alapján olyan körzetekben fogják szavaztatni az embereiket, ahol érdekük, vagy fel lehet venni a kesztyűt, és ugyanezt megcsinálni az ellenzéki térfélen is. A Fidesz utaztatja a szavazókat, hogy megnyerje a billegő körzeteket? Miért ne tehetné meg ugyanezt az ellenzék?

Ha egy játékban az egyik fél csal, akkor a másik két dolog közül választhat. Vagy ő lesz a becsületes, szimpatikus vesztes, vagy ő is csaláshoz folyamodik, hogy nyerhessen.

A szimpatikus vesztesek valójában lúzerek, azok a gyerekek, akiktől mindig elvették az iskolában az uzsonnájukat, azok a fiúk akiket minden lány kikosarazott a buliban, azok a pártok, amelyek soha nem nyertek választást.

Ki a fene akar szimpatikus vesztes lenni?

Pláne, hogy nem is minden ellenzéki szereplőre és pártra illik a szimpatikus, csak szimplán a vesztes jelző.

Márki-Zay Péter egyébként érti ezeket a dolgokat, nem véletlenül beszélt már évek óta arról, hogy szükség lenne ellenzéki MTI-re, lévén, hogy a jelenlegi MTI szintén a kormány egyik szócsöveként operál, ezt ellensúlyozhatná egy ellenzéki MTI. Mindez persze pénzbe meg energiába kerül, de munka és befektetés nélkül kár bármilyen eredményt várni.

Félreértés ne essék, nem örülök annak, hogy ilyen módszerekre van szükség, örülnék ha a politizálás érvekről, programokról, és nem ételosztásról meg propagandáról szólna,

azonban ha az ellenzék nyerni szeretne áprilisban, akkor vagy a jelenlegi – nem túl szimpatikus – játékszabályok szerint játszik vagy elbukik.

Tegyük hozzá, sok idő már nincs a választásokig, ennek fényében nem lenne gond nekiállni valódi kampányt folytatni, járni a vidéket, valós üzeneteket megfogalmazni és átadni, illetve meggyőzni az embereket, hogy rájuk szavazzanak.

Ugyanis az előválasztás óta mintha elfelejtettek volna kampányolni, pedig

hahó! Három hónap és választás!

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!