„Fenevad” volt-e a nyilas tömeggyilkos Kun páter?

Lassan el kéne kezdeni megérteni, hogy nem egyéni őrületről szólt az egyházból kiugrott nyilas tömeggyilkos története.

„Nem nevezhető embernek, hanem csak fenevadnak” – Kun András páterről mondta ezt az ügyész 1945. szeptember 17-én tartott, nyilvános tárgyalásán, két nappal azelőtt, hogy a hírhedt tömeggyilkost a Markó utcai fogház udvarán felakasztották. A harminchárom évesen kivégzett „nyilas pap” alakja a későbbi évtizedekben többé-kevésbé feledésbe merült, de nemrég újra ráirányította a figyelmet Zoltán Gábor 2016-ban megjelent Orgia című regénye, és Rab László A pokol tornácán – Kun páter útja az akasztófáig című, 2021 végén megjelent munkája. Utóbbi a Böszörményi út és az Istenhegyi út találkozásánál felállított, második háborús emlékműként emelt turulszobor körül kitört botrányt kirobbantó tanulmány karcsú kötetté bővített változata.

Mint ismeretes, az emlékmű talapzatán a budapesti ostrom áldozataként feltüntették a XII. kerület fideszes polgármesterének nagyapját, aki maga is tömeggyilkos volt, Kun páter csoportjának tagja. Az ügyről 2020-ban Ács Dániel dokumentumfilmet készített Gyilkosok emlékműve címmel, melyben több történész is megszólalt, Pokorni József nevét pedig eltávolították a talapzatról.

Magam is foglalkoztam Kun páterrel, és a budai nyilas terrorral 2016-ban megjelent, Auschwitz magyar szemmel című könyvemben. Történészként érthetetlennek találom, hogy napjainkban kizárólag „egyéni eltévelyedettnek”, „perverz lelkű szörnyetegnek” mutatják be Kun Andrást és a tömeggyilkosságok többi végrehajtóját. Vagyis még most sem tudunk túllépni azon a korlátolt megközelítésen, amit a népbírósági tárgyaláson az ügyész hangoztatott, és amelynek alapján a bíróság elnöke, a tragikus sorsú Jankó Péter két napi tárgyalás után meghozta az azon nyomban végrehajtott ítéletét.

Itt lenne az ideje annak, hogy közelebbről megvizsgáljuk a nyilas gyilkosságok pszichológiai indítékait is. Nem elégedhetünk meg azzal a lehangoló tanulsággal, ami Zoltán Gábor fárasztóan monoton, nehezen olvasható regénye sugall, ami Kun páter és nyilas csoportja tagjainak periratai alapján készült. A képlet bonyolultabb annál, mint hogy „mindannyiunkban ott rejtőzik a kegyetlen bestia, és csak az alkalomra vár, hogy kitörjön”.

Napjainkig homály borítja a vérengző nyilasok pszichológiai profilját

Gondoljuk csak meg: mi motiválhatta az 1944. október 15-e után gyilkos ámokfutásba kezdő, és mintegy 8-10 ezer zsidót lemészárló nyilasokat? Ekkor már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Hitler elvesztette a háborút, az amerikaiak és az angolok a Rajnánál, a szovjet csapatok pedig a Tiszánál álltak, és teljes volt a szövetségesek légi fölénye. A fővárosban élők többsége, köztük azok is, akik Horthyhoz hasonlóan „mérsékelt antiszemita” nézeteket vallottak, tragikus fejleményként élték meg a harcok elhúzódását, Szálasi Ferenc „nemzetvezető” és szedett-vedett fanatikusainak hatalomra jutását.

A fővárosiak többsége nem működött együtt a nyilasokkal, és a különböző egyházak papjai közül nem kevesen bújtattak zsidókat. Széles körben folyt az okmányok hamisítása, sokan támogatták, életük kockáztatásával is a zsidómentést.

Az ellenálló, és a nyilasokkal szembeszegülő Budapest képe már rögtön 1945 után kirajzolódott, elsősorban a túlélő zsidó áldozatok visszaemlékezéseiből. Ugyanakkor napjainkig homály borítja a vérengző nyilasok pszichológiai profilját. A kevés korabeli forrás egyike Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek című, Gartner Pár pszichiáterrel közösen írt, és 1993-ban újrakiadott könyve, mely alcíme szerint „pszichoanalitikus beszélgetések a háborús főbűnösökkel a börtönben”. Ebben szerepel egy beszélgetés a kivégzése előtt álló Kun Andrással is, melyből Rab László is többször idéz.

A reverendában gyilkoló Kun páter lelkivilága azért is figyelemre méltó, mert az egyháza által felfüggesztett, felszentelt ferences szerzetest 1944. október 15-e után Vajna Gábor nyilas belügyminiszter bízta meg azzal, hogy a körülzárás előtt álló főváros lakóiban „tartsa a lelket”, fanatizálja az embereket, hitesse el, hogy a németek csodafegyvere megfordítja a háborút, küszöbön áll a „végső győzelem”.

Ahhoz, hogy Kun András, mint „lelki vezető” kiérdemelje a vezető nyilasok bizalmát, természetesen magának is izzó fanatikusnak kellett lennie. Az is volt, már 1944. márciusában kihallgatást kért Szálasi Ferenctől, és egyházi felettesei tilalmával dacolva belépett pártjába. A nyilas államcsíny után erőt vett rajta egyfajta radikális messianizmus, megteremtette a „nyilas hitvalló egyház” alapjait.

A katolikus egyházból formálisan kivált ferences páter alig több, mint három hónap alatt egy öntörvényű millenáris szekta vezérévé vált, melynek legfőbb célja az apokalipszis előrehozatala, a bűnös világ végső megtisztítása volt.

„Üzenete” sokakra hatott, a városmajori Jézus szíve templom 1944 novemberében többször is zsúfolásig megtelt, hogy meghallgassák a reverendás szónokot.

(A páter formálisan nem prédikált, hanem beszédeket tartott, ugyanis Kriegs-Au Emil plébános megengedte neki, hogy a szószékről buzdítsa a frontra induló katonákat.) Kun András a Városmajorban, közel a későbbi nyilas tömeggyilkosságok színhelyéhez, párokat esketett, megáldotta a katonákat, „lelki vezetőként” szolgált. „Amikor a papra – t.i. a plébánosra – rákérdeztek a felettesei, azt a választ küldte, hogy a katonák »a jó Isten áldását, szentmisét, a hívek imáját és a Páter buzdító szavait kérték«. Az egyházi levelezésből az derül ki, hogy a magas rangú vezetők úgy tettek, mintha az ország normális időket élt volna” – írja könyvében Rab László.

Szálasi politikája ebben az időszakban egyre inkább transzcendens, eszkatológikus jelleget öltött A „nemzetvezető” naplófeljegyzéseiből kiderül, hogy a háború után elkerülhetetlennek tartotta a világ anyagi, szellemi és erkölcsi újjászületését, melyben ő maga meghatározó szerepet játszik majd. Rögeszme-rendszerének magját az ősellenségnek tartott zsidósághoz fűződő viszony alkotta: jellemző, hogy Szálasi még 1945 februárjában, Kőszegen is arról elmélkedett, hogy a nyugati határszélen összegyűjtött zsidó munkaszolgálatosokat Sztálinnal magyar hadifoglyokra cseréli, akiket majd a németek felfegyvereznek és az új csapatokkal foglalja majd vissza Magyarországot.

Nyilasoknak ekkorra nem maradt más, mint a radikális messianizmus

A körülzárt Budapesten rekedt nyilasoknak, ha meg akarták őrizni hitüket a Vezérben és a hungarizmus eszméiben, nem maradt más lehetőségük, mint a radikális messianizmus, felkészülés az apokalipszisre, mely együtt járt minden, addig képviselt erkölcsi norma tagadásával. Ennek jegyében prédikált Kun páter a vérvádról, helyezte törvényen kívül a zsidóságot, „a Törvény népét”, szabadította fel magát minden erkölcsi gátlás alól. Kun páter fellépése egyfajta „ösztönlázadást” idézett elő hozzá csatlakozókban, melynek során az az agresszió és a destruktív késztetések a zsidóság, általában véve a törvény, a rend és az anyagi világ ellen irányultak.

Ennek „eszmei alapja” a felvállalt kollektív áldozati szerep volt, ami a kivégzése előtt készült pszichoanalitikus interjúból is kitűnik: „Az emberi szenvedést és a nyomort akartam mindig enyhíteni. Ezért küzdöttem a zsidók ellen. Ők a tőke urai. (Összekulcsolja a kezét. Fanatikusan konok a hangja. Olyan megingathatatlan most az egész ember, mint egy élettelen szikla.) A zsidók jártak a napfényes oldalon.” Ezt rögeszmét fejezte ki a Németvölgyi úti nyilas ház terrorcsoportjának neve is: „Védelem és megtorlás”.

Kun páter élők és holtak bírájaként lépett fel, megszédült korlátlan hatalmáról. Részt vett pesti kórházakban tartott razziákban, feszülettel a kezében buzdította az Andrássy úti „Hűség házában”, majd a Városház utcai nyilas házban elkövetett gyilkosságok végrehajtóit,

majd Budára visszatérve részt vett a Duna-parti gyilkosságokban, lelkesítette a Maros utcai zsidó kórházban végrehajtott mészárlás elkövetőit, akik a Bokor fivérek parancsnoksága alatt álló különítmény tagjai közül kerültek ki.

Gaztetteinek felsorolásától itt eltekintünk, megtalálhatók népbírósági perének anyagaiban, részletesen ecseteli őket regényében Zoltán Gábor. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a páter osztaga kivégeztetett egy, a parancsait vonakodva teljesítő rendőrtisztet is, és összetűzésbe keveredett a nyilas hatóságokkal. Ekkor, 1945. január közepén a Nemzeti Számonkérő Szék nyomozói letartóztatták, és önkényeskedései miatt a nyilas tábori bíróság halálra ítélte. Szálasi azonban Kőszegről távirati úton kegyelmet küldött a számára, és az ítéletét 15 évi börtönre változtatta. Kun pátert a saját maga által gerjesztett téboly magával ragadta, „korbácsos Krisztusnak” képzelte magát, végítéletet vizionált és a démonokkal küzdve maga is részt vett a kínzásokban.

Társai és hívei pedig egészen az utolsó pillanatig gyilkoltak, hiszen a városmajori Bíró Dániel kórház utolsó zsidó betegeit akkor lőtték agyon, amikor már néhány száz méterre voltak a szovjet katonák.

Azt a tömeglélektani katasztrófát, azt a gyilkos tombolást, ami az ostromlott Budapesten végbement, és amit a már a német csapatok egyes parancsnokai is sokalltak, hónapok múlva pszichológusok is elemezték, nem véletlenül rendeztek a Lipótmezőn 1945 nyarán két konferenciát is Lelki tömegfertőzések, majd A beteg néplélek és gyógyítása címmel.

A felszabadulás utáni időszak azonban nem kedvezett az átélt borzalmak analitikus elemzésének, és a politikai értékelés, mely Kun pátert „fenevadnak” bélyegezte, kizárólagossá vált. Az is volt, de napjainkban már érdemesebb árnyaltabban közelíteni a „nyilas tébolyhoz” és prominens képviselőjéhez.