Miért érdeke Magyarországnak Bosznia kettészakadása?

Seres László

Szerző:
Seres László

2022.01.06. 08:19

Spolier: nem, ez Magyarországnak nem érdeke. Viszonylag könnyű rájönni arra, ki is akarja folyamatosan megosztani, zsarolni, bizonytalanságban tartani Európát. De Orbán miért asszisztál ehhez?

Idén áprilisban lesz harminc éve annak, hogy a határainkhoz félelmetesen közel elkezdődött egy véres háború – olyan háború, amilyet 1945 óta nem látott Európa. Bosznia persze csak folytatás volt, hiszen a szerbek egy évvel előtte már megtámadták Horvátországot is.

Az azonban, ami a bosznia-hercegovinai hadszíntéren 1992-től zajlott, elmondhatatlan. Elképesztő mennyiségű erőszak és kínszenvedés zúdult a nagyszerb ideológiától függetlenedni vágyó bosnyákokra,

amíg 1995 novemberében a mutató megállt úgy 100 ezer halottnál, 40 százalékuk polgári lakos volt.

Három éven át tartott a finomkodóan „etnikai tisztogatásnak” nevezett népirtás, a kínzás, az elüldözés – a képek azoknak a retináiba is beleégtek, akik csak az esti híradókban követték a napi genocídiumot.

A boszniai háború szégyene máig velünk él, itt, ahol történt, a rendszerváltások utáni Európa kellős közepén (valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának és kéksisakosainak passzivitása, közönye mellett).

A múlt állandóan utat tör magának, még pár napja is vádat emeltek kilenc volt boszniai szerb katona ellen, háborús bűnökért.

A bosnyák muszlimok egész biztosan nem felejtenek: azóta is évente megemlékeznek a srebrenicai mészárlásról, amikor a Ratko Mladić vezette szerb katonák 8372 bosnyák férfit és fiút végeztek ki, 20 ezer nőt pedig megerőszakoltak.

A háborút lezáró folyamat azonban távolról sem volt tökéletes a szövetségi államot alkotó nemzetek számára, a szerbek régóta vágynak elfelé, és ennek egyik sajátos jele az volt, hogy egyre többen elkezdték tagadni a srebrenicai mészárlást.

Tömeges Srebrenica-tagadás

Ha nyugati fejjel egyáltalán meg lehet érteni a délszláv mátrixban zajló folyamatokat, akkor ennek az – ezek szerint teljesen feldolgozatlan – háborús bűnnek a tagadása, bagatellizálása indította el az elmúlt időszakban a boszniai szerbek elszakadási folyamatát.

Történt ugyanis, hogy az ENSZ korábbi főmegbízottja úgy látta, a boszniai szerb népirtástagadás kezd súlyos méreteket ölteni, robbanásveszélyes helyzethez is vezethet. Ezért mielőtt 12 éves mandátuma tavaly lejárt volna, az osztrák Valentin Inzko az európai civilizációs értékek védelmére hivatkozva még gyorsan rendeletet adott ki arról, hogy

aki ilyet csinál, az öt év börtönt is kaphat.

Ez volt az a lépés, ami után a háromtagú boszniai államelnökség szerb tagja, Milorad Dodik közölte, ők ezt a rendeletet nem hajtják végre.

A korrupciós ügyeiről híres politikus, aki természetesen maga is „mítosznak” tartja a srebrenicai vérengzést, ezután teljes hangerőre kapcsolta addig is hangoztatott szeparatista nézeteit, nem részletezve ugyanakkor, hogy Bosznia-Hercegovina szerb része önálló lenne-e, vagy Szerbiához csatlakozna.

A folyamat végül december 10-én érkezett fordulópontjához, amikor Dodikék javaslatára Banja Lukában a boszniai szerb törvényhozók megszavazták, hogy a Republika Srpska elkezdene kivonulni a szövetségi intézményekből, elsősorban a közös hadseregből, de az igazságügyből és az adózásból is.

A magyar EU–biztos különös szerepe

Az EU és Amerika igen éles hangon elítélték a lépést, mondván, az felboríthatja az egész térség stabilitását, veszélyezteti Bosznia EU–tagságát. Inzko utóda, a német Christian Schmidt főmegbízott pedig még novemberben azt írta jelentésében az ENSZ-nek, hogy

a lépés nemcsak az ország széthullásához, de háborúhoz is vezethet.

Két héttel a boszniai szerb parlament döntése előtt történt azonban egy hazai szempontból is érdekes fejlemény. Két napig Szarajevóban tárgyalt Várhelyi Olivér, az EU szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa, aki beszélt mindhárom nemzet vezetőivel, hivatalosan azért, hogy sürgesse köztük a párbeszédet, és európai befektetéseket ígérjen.

Várhelyi nyilatkozataiban határozottan elvetette a szerb kiválás opcióját. Nem hivatalosan azonban lehet, hogy valami teljesen más zajlott a színfalak mögött. Az Istraga boszniai tényfeltáró portál december 21–én, három diplomáciai forrásra és egy közzétett bizottsági dokumentumra hivatkozva azt állította:

Dodikkal tárgyalva Várhelyi jóváhagyta a szerb elszakadást kezdeményező szavazás dátumát, akárcsak az abból következő lépések dinamikáját.

Ezt erősítette meg másnap a bécsi Der Standard is. Már ez az egyeztetés is magyarázatot kívánna, nem pedig azt a nagy csendet, ami a hírt idehaza fogadta.

Az pedig különösen, amit a bosnyák lap még állít: bár Dodik kész volt hat hónapra felfüggeszteni az elszakadás előkészítését, Várhelyivel együtt állítólag az előző főmegbízottat, a Srebrenica-tagadást büntetni akaró Valentin Inzkót nevezték meg a helyzetért felelős tényezőnek.

Dodik pártja, az SNSD még aznap visszautasította a bosnyák lap információit, mondván, Várhelyi nem jóváhagyta a szerb tervet, csak tájékoztatták a dátumról és a Republika Srpska mozgásának irányáról (az Inzkóról szóló információt nem cáfolták).

A végén azonban a szóvivő tett egy nagyon érdekes megállapítást: szerinte itt valójában Magyarországot állították a célkeresztbe, „mert reális, objektív és elfogulatlan álláspontot képvisel a bosznia-hercegovinai válsággal kapcsolatban”. Nahát.

Cui prodest?

Már önmagában is kínos, hogy épp a bővítésért felelős magyar EU–biztos keveredhetett a szeparatizmus cinkosának hírébe, ő ugye az unió politikáját kell hogy vigye, nem a származási országáét.

De mi van, ha a származási országának, pontosabban Ornán Viktornak a politikája épp egybevág azzal, amit ő – a bosnyák lap dokumentuma szerint – uniós szinten művel?

A magyar diplomácia mozgását elnézve egyáltalán nem véletlen, hogy a boszniai szerbek azt „reálisnak, objektívnek és elfogulatlannak” nevezik. Milorad Dodik sohasem csinált titkot belőle, hogy mely patrónusoknak a kliense ő: Vlagyimir Putyint és Alekszandr Lukasenkát, meg újabban Kínát szokta ilyenkor emlegetni, mint akiket bármikor elő tud húzni a kalapból, ha fenyegetnék.

A Szabad Európa decemberi írásából pedig kiderül, hogy Dodiknak most már közép-európai barátja is van, a magyar kormányfő, aki novemberi Banja Luka-i látogatásán 100 millió eurós támogatást ígért a boszniai Szerb Köztársaságnak.

Tette ezt alig néhány hónappal azután, hogy egy szlovén lap szerint Budapesten fogalmazták meg azt az elhíresült non-papert, amely a bosnyákok kárára egyszerűen átrajzolta a délszláv határokat.

Mint az Németh Árpád nagyon alapos Euronews–os írásából kiderül, „a többi között az áll benne, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság területe egyesülne Szerbiával”. Azóta is félreérthetetlen a magyar álláspont Bosznia–Hercegovina ügyében.

Szijjártó Péter nemrég a Facebookon kelt ki új német kollégája, Annalena Baerbock ellen, aki szankciókkal fenyegetné Dodikékat, hogy végül leszögezze: „Magyarország nem fog adni támogatást semmifajta szankcióhoz a boszniai szerbek vezetőjével, Milorad Dodikkal szemben. Ha lesz ilyen javaslat, meg fogjuk vétózni”.

Európa tartozik Boszniának

„Bővítés és nem szankciók: erről kell szólnia az EU nyugat-balkáni politikájának a jövőben" – tettte hozzá a külügyminiszter megengedően, ám főnökének néhány nappal későbbi szavai rácáfoltak erre.

Orbán ugyanis egy Kormányinfón közölte, támogatja ugyan Bosznia uniós pályázatát, de „kulcskérdés, hogyan kezeljük egy olyan állam biztonságát, amelyben kétmillió muszlim él”.

Mondta ezt a magyar miniszterelnök nem iszlám migránsokról vagy dzsihadistákról, hanem egy őshonos európai népről, egy politikai nemzetről, amelynek Európa tartozik – azért a félrenézésért, azért az intézményes közönyért, amit három éven át tanúsított,

amikor Európa ellenségei, a nagyszerb nacionalisták (és horvátok, tegyük hozzá) ölték őket.

A bosnyákok most attól tartanak – és ha a lapinformációkat nézzük, teljes joggal –, hogy az EU és annak magyar biztosa „korrigálni” akarja az Inzko–féle rendeletet, amely büntetné a népirtás tagadását. Ha ez valóban így van, az óriási győzelem lenne a népirtást tagadó, elszakadni vágyó boszniai szerbeknek, akik immár magyar segítséggel destabilizálhatnák a balkáni térséget. Hogy kiknek az érdeke ez, teljesen nyilvánvaló.

Megbocsátani akkor sem lehet nekik, ha nem tudják, mit cselekszenek.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Seres László
Seres László vendégszerző
Újságíró, az egyéni jogok, a szabad piac és a limitált kormányzat híve. Blogja Az individualista.
olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek