Lendületet kapott az Egészségügyi Unió megvalósulása, de van tagállam, ami ezt is hátráltatja

Rohamléptekkel halad előre az Európai Egészségügyi Unió megvalósítása, a program magyar kezdeményezője azonban nem teljesen elégedett. Ujhelyi István szocialista EP-képviselő azt mondja: a covidjárvány felgyorsította ugyan a koncepció megvalósítását, az egyik legfontosabb elemét azonban a tagállami gőg egyelőre hátráltatja.

„Az Európai Parlament magyar tagjaként és sokgyermekes családapaként tarthatatlannak tartom, hogy az európai közösség egyes polgárainak egészségi állapota, életminősége és – nincs ebben semmi túlzó – továbbélési esélye azon múlik, hogy az Unió melyik tagországában élnek”

– ezzel érvelt még 2020 januárjában Ujhelyi István szocialista EP-képviselő az egészségügyi ellátórendszerek minőségi minimum-követelményeiről szóló javaslatának bemutatóján.

Talán még ő sem sejtette ekkor, hogy nem sokkal később egy globális világjárvány felgyorsítja majd kezdeményezésének megvalósíthatóságát és az Unió máris robogni fog egy egységesebb európai egészségügyi rendszer felé. Ugyanakkor az egyelőre még nem látszik, hogy a tagállami hatáskörök és egyes tagországok szuverenitás-érzékenységének megsértése nélkül miként lehet széleskörűen megvalósítani az alapkoncepciót,

de idővel vélhetően ez már nem is érzékenység, hanem egyszerű józan ész kérdése lesz.

Ujhelyi több mint másfél évvel ezelőtt meglehetősen úttörő módon fogalmazta meg az Európai Egészségügyi Unió alapjául szolgáló felvetését: a tagállami hatáskörben lévő egészségügyi terület reformját, benne egy minőségi kritériumrendszer összeállítását, amelynek minden tagállam köteles lenne megfelelni.

Valóban számos statisztika és összehasonlító kutatás bizonyítja, hogy az Európai Unió tagországainak egészségügyi ellátórendszerei között súlyos szakadék tátong: alapja pedig nem pusztán az adott tagállam gazdasági jólétében, hanem az egészségügy eltérő finanszírozásában és szervezésében keresendő.

A covidjárvány idején mutatkozott meg ez a legerősebben, amikor olasz régiókból voltak kénytelenek többek között Németországba betegeket átszállítani, mert az ottani ellátórendszer képtelen volt ellátni feladatát.

De tény, hogy statisztikai adatok szerint Magyarországon háromszor nagyobb eséllyel kap valaki – akár halálos – kórházi fertőzést, mint mondjuk Németországban,

ahol ráadásul az eltérő protokollok miatt jelentősen korábban képesek a daganatos elváltozásokat is felfedezni és ezzel akár több életet is megmenteni, mint EU keleti végein.

Hasonló adatok vannak a létszámhiányról is: míg Magyarországon valamivel több mint hat ápoló jut ezer lakosra, addig Németországban pont a duplája.

„Tarthatatlan, hogy orvosok és nővérek ezerszám vándorolnak el az EU keleti végéből a jóval szerencsésebb anyagi és technikai körülményeket biztosítani tudó nyugati vagy északi tagországokba, ezzel felborítva az egyensúlyt és veszélyeztetve az ellátásbiztonságot. Tarthatatlan, hogy az egészségügy szervezését tagállami hatáskörben hagyva az Európai Unió csak megvonni tudja a vállát egyes tagországok egészségügyi rendszerének vállalhatatlan és nem egy esetben nemzetbiztonsági kockázatot jelentő állapota miatt”

– fogalmazott Ujhelyi István, hozzátéve: azután, hogy az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója komplett stratégiai anyagot tett az egészségügyi reform kapcsán a döntéshozók asztalára, az Európai Egészségügyi Unió koncepciója immár a Bizottság és így a teljes európai közösség egyik kiemelkedő programja lett.

A covid sürgető kihívásainak köszönhetően az első lépések gyorsan meg is történtek: megerősítették az Unió egészségügyi ügynökségeit, elkészült a gyógyszerstratégia, a rákellenes-stratégia és létrejött egy új, meglehetősen bonyolult elnevezésű hatóság (HERA = Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság), amely az egészségügyi válsághelyzetekben történő gyorsabb és hatékonyabb intézkedéseket segíti majd.

Az egyik legfontosabb elem azonban egyelőre a tagállami gőg áldozata.

Az Európai Parlament az elmúlt évben több olyan állásfoglalást is elfogadott – a Fidesz szavazataival együtt –, amelyek az Európai Egészségügyi Unió koncepciójának minél szélesebb körben történő megvalósítását szorgalmazzák. Nagy többséget kapott például az a stratégiai állásfoglalás, amely többek között felszólítja a tagállamokat: végezzenek el stressz-teszteket az egészségügyi ellátórendszereikben, hogy ezzel feltárják a hiányosságokat; ezen tesztek eredménye alapján pedig az Európai Bizottságnak kellene megalkotnia a korábban már hivatkozott minőségi sztenderdeket.

A tagállami kormányok azonban egyelőre nem sietnek ezt megvalósítani, sőt: a magyar kormány például kifejezetten a nemzeti szuverenitásba történő beavatkozásnak tekinti, hogy az EU bele akar szólni, hogy milyen minőségi ellátást kell biztosítani a magyaroknak.

„Most, amikor a Fidesz csúcsra járatja – még ilyen veszélyhelyzetben is – az Európa-ellenes retorikai hadjáratot, és mindenhonnan a nemzeti függetlenség, az önálló tagállami cselekvés erőltetése ömlik, érdemes egy pillanatra megállni és körbenézni: melyek azok a területek, ahol a tagállami kormányoknak teljesen szabad keze van és az Európai Unió közösségétől tulajdonképpen teljesen függetlenül azt tesznek és úgy, ahogy akarják? Segítek: ilyen például az oktatás és az egészségügy. Ugye milyen kiválóan hasítunk az Unió beleszólása nélkül is? Sőt, mondhatnám ironikusan: éppen azért vagyunk kimagaslóak mindkét területen, mert az a »szemét EU« nem ugat bele a dolgainkba. Hát persze...”

– értékelte a helyzetet Ujhelyi István.

Az elég nyilvánvaló, hogy az uniós szerződéseket az egészségügy tagállami hatáskörének megváltoztatása miatt nem fogják újranyitni, hiszen túl sok kockázatot jelentene. Azonban ezt még így is sokan szorgalmazzák: az egyik ilyen mozgalom vezetője épp a korábbi egészségügyi biztos, Vytenis Andriukaitis.

Sokkal valószínűbb, hogy olyan kompromisszumos megoldás születik a végén, amely egyszerre hagyja sértetlenül a tagállami hatáskört és állít mégis minőségi követelményeket a tagállamok felé. Abban ugyanis meglehetősen erős egyetértés van a vezető államok között, hogy egy a covidhoz hasonló újabb krízist már nem szabad megvárni az egészségügyi rendszerek harmonizációjával: mégpedig nem csupán társadalmi és emberi felelősségből, de egyszerű gazdasági megfontolásból sem.

Minél stabilabbak és kiegyensúlyozottabbak, ezáltal pedig ellenállóbbak az ellátórendszerek, annál hatékonyabban tudja az Unió felvenni a harcot az egészségügyi krízisekkel.

Az tudható, hogy az új német vezetés az erősebben integrált Európai Unió felé menne, és forrásaink szerint az sem kizárt, hogy a soron következő francia uniós elnökség idején ez a téma kiemelt figyelmet kaphat, vagyis újabb előrelépés jöhet az Európai Egészségügyi Unió széles körű megvalósítása felé.

A cikk az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) képviselőcsoportjának támogatásával készült.

NYITÓKÉP: Ujhelyi István képviselői irodája