Hét politikus, akiről 2021-ben hallottál utoljára

Korrupciós ügy miatt megbukó politikus, nyugdíjba vonult Bundesmutti és csúfos kudarcot valló visszatérők is szerepelnek az idei listán, amit a politikusok a leginkább szeretnének elkerülni.

7. Angela Merkel

Már 2021 előtt tudni lehetett, hogy az egykori német kancellár, Angela Merkel vissza fog vonulni a politikától 16 évnyi kormányzás után, így nyilván nem volt meglepetés, hogy 2022-ben már nem fogunk sokat hallani róla, bár a Bundesmutti jelenleg épp könyvet ír politikai karrierjéről, így valószínű elvétve még felbukkan majd a neve az újságok hasábjain.

Merkel Németország egyik legsikeresebb kancellárjaként fog bevonulni a történelembe, 1949 óta ő volt az egyik legtovább hatalomban lévő német politikus,

mindössze 11 nap választotta el attól, hogy ne csak az egyik, hanem konkrétan a leghosszabb ideig kormányzó kancellárként emlékezzenek meg róla a történelemkönyvek, 

ugyanis a Merkelhez hasonlóan szintén CDU-s Helmut Kohl 16 év és 26 napig volt a kancellári székben, addig Merkel 16 év és 16 napig.

Merkel alapvetően megváltoztatta a német politikát: pártját, a CDU-t, illetve a vele együtt szövetségben induló CSU-t a politikai centrumba kormányozta, így 16 éven keresztül megkerülhetetlen szereplője volt a német politikának, a legtöbb párt inkább Merkelhez hasonult, hogy így próbálják az uniópártokra szavazókat megszólítani.

Hogy mennyire volt jó terv depolitizálni sok politikai kérdést, illetve elfoglalni a német centrumot, megoszlanak a vélemények, hiszen például ennek a pártrendszernek köszönhetően alakult meg, majd valamennyire emelkedett fel a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD), viszont Merkel még időben vette észre, hogy a klasszikus kereszténydemokrata szavazók száma igencsak megfogyatkozott, így új választói rétegeket kell megszólítania, ha győzni szeretne.

Hogy Merkel után mennyire nehéz helyzetben van egykori pártja, nem kérdés, hiszen pártelnöki posztjáról való lemondás után már két elnököt is elfogyasztottak a pártban, és a pártelnöki választáson nemrég nyert, ám a posztot hivatalosan majd csak januárban elfoglaló Friedrich Merz elég nehéz feladatt előtt áll.

6. Sebastian Kurz

Ha megvizsgáljuk az Európai Unió tagállamainak kormányait, azt látni, hogy a nyugati tagállamok között már nagyon kevés az olyan kormány, amit egy klasszikus kereszténydemokrata néppárt irányít. 2021-re ezek a pártok vagy idejétmúlttá váltak és csak valamilyen újításnak köszönhetően kerültek kormányra, vagy korrupciós botrányok következtében a szavazók elpártoltak tőlük.

Az egykor még Wunderkindnek becézett Sebastian Kurz félig-meddig mindkettő lehetőséget kipipálhatja:

a 2017-ben mindössze 31 évesen kancellárrá választott politikusnak ugyanis azzal sikerült az Osztrák Néppártot (ÖVP) ismét Ausztria legnagyobb pártjává tenni, hogy megújította a párt arculatát, és átvezette a 21. századba a pártot, újításként például szakított a korábbi nagykoalíció gondolatával, és a szociáldemokraták helyett a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) állt össze – bár ez sem teljesen az ő újítása, hiszen 2000 és 2005 között Wolfgang Schüssel már összehozta egyszer a jobbközép-szélsőjobb-koalíciót.

Azonban az ÖVP-FPÖ-kormány az Ibiza-botránynak köszönhetően felbomlott, majd az előrehozott választások után a Zöldekkel állt össze, ami így történelmük során először jutott kormányra, azonban ez nem akadályozta meg Kurz bukását:

ugyanis az Ibiza-botrány kapcsán a nyomozások alatt kiderült, hogy nem csak HC Strache és az FPÖ korrupt, hanem bizony a Wunderkind és pártja is korrumpálható.

Lemondása már régóta érett, hiszen az Ibiza-videó kapcsán felmerült vesztegetési- és korrupciós ügyek kivizsgálása miatt alakult parlamenti vizsgálóbizottság már 2020 elején megkezdte a munkáját, és a nyomozás igen hamar Kurz és az ÖVP felé vette az irányt, ahol több kétes ügyet is feltártak.

Kurz végül 2021. október 9-én mondott le kancellári posztjáról, majd decemberben pártelnöki tisztéségétől is búcsút vett, hogy a napfényes Kalifornia felé vegye az irányt, ahol a korrupció miatt Ausztriában megbukott kancellár a PayPal-alapító és Trump-támogató Peter Thiel új pénzügyi cégénél dolgozzon majd.

5. Michel Barnier

Ugyan Michel Barnier már a 2019-es listánkra is felkerült, azonban Barnier nem fogadta el, hogy úgy láttuk: a britek unióból való kilépésével a brexit uniós főtárgyalójától, Barniertől is elbúcsúzhatunk.

A francia Barnier azonban a brexit után új célokat keresett és a hazai politikában próbálta megvetni a lábát: egy bevándorlásellenes programmal próbált a Republikánusok államfőjelöltje lenni.

Ez azonban nem jött össze, hiszen pártja egy kongresszuson döntött az elnökjelöltjük személyéről, ahol már az első forduló után elvérzett, így a 70 éves politikusnak nem sikerült visszatérnie a francia politikába, így 2021-gyel ellentétben 2022-ben már valószínűleg tényleg nem fogunk hallani a francia politikusról.

4. Marek Krajčí

Sokan talán már nem is emlékeznek a Matovič-kormány egészségügyi miniszterére, Igor Matovič legszorosabb szövetségesére a járvány elleni harcban. A kedves gyermekkardiológus, zenész, ötgyerekes keresztény családapa és a Matovič-féle jobboldali-populista OĽaNO politikusa 2020 őszén még a terepen személyesen véve a törleteket segédkezett a járvány elleni szlovák kísérlet, a tömeges tesztelés megvalósításában, 2021 elejére azonban a járvány félrekezelésének arca lett.

De Matovič töretlenül bízott benne; Karjčí ott volt mellette, amikor Szlovákiába érkezett a Szputnyik-szállítmány, amit Matovič a koalíciós partnerei háta mögött intézett, és amivel válságba taszította a kormányát.

A kormányválságnak az az egyezség lett volna a feloldása, hogy Krajčí lemond,

ezt azonban Matovič a koalíciós partnereit gyalázva jelentette be azzal, hogy Krajčí ténylegesen majd csak akkor távozik, ha már elkezdenek oltani a Szputnyikkal.

Ezen a koalíciós partnerek úgy kiborultak, hogy a kormányválság azzal a lendülettel folytatódott, és csak Matovič lemondásával ért véget.

Az új kormányban a válság alatt lemondott összes kormánytag visszatért, még Igor Matovič is, aki helyet cserélt az addigi pénzügyminiszterrel, Eduard Hegerrel.

Egy kivétel volt: Marek Krajčí, ő volt a kormányválság egyetlen igazi áldozata.

Krajčí visszaült a parlamenti képviselők közé, és már csak akkor kerül be a hírekbe, amikor az utódjának, Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszternek az intézkedéseit a saját ötleteiként értékeli, vagy amikor a Lengvarskýval folyamatosan rosszban lévő Matovič nyilvánosan arról nosztalgiázik, hogy milyen jó miniszter is volt Marek Krajčí.

3. Tóth Csaba

Tóth Csaba sosem volt az egyik legismertebb politikus, pedig már 2010 óta dolgozik a parlamentben, sőt, az MSZP frakcióvezető-helyettesi posztját is betölti.

Ennek ellenére választókerületében, Zuglóban megkerülhetetlen személynek számított már 2010 óta, és sokáig úgy tűnt, hogy ez nem lesz másképp 2022 után sem: 2014-ben és 2018-ban is azon különleges ellenzéki képviselőknek számított, aki magabiztosan győzött egyéni körzetben a Fidesz-KDNP jelöltjével szemben,

azonban az előválasztáson meglepetésre kihívója akadt, miután a leginkább korrupciós ügyekkel foglalkozó Hadházy Ákos is Zuglóban indult el.

Az előválasztás talán legkiélezettebb kampányát emiatt Zuglóban kaptuk: már jóval a kampány hivatalos kezdete előtt megkezdődtek az üzengetések a jelöltek között, és a kampány során sem bántak egymással finoman a jelöltek, sőt, a Tóth mellett való kiállás még a kormányfő-jelöltek közötti vitán is felmerült.

Valószínű nem segített rajta, hogy Tóth pártja, az MSZP által is támogatott miniszterelnökjelölt-jelölt Karácsony Gergely pont a vitán vonta meg támogatását tőle, míg Hadházy Ákos egyre több korrupciós botránnyal vádolta meg a zuglói országgyűlési képviselőt, miközben egyre több minden derült ki Tóth múltjából is,

ami után az MSZP-n kívül a többi párt is megvonta tőle a támogatását, sőt, a Jobbik még etikai vizsgálatot is indított ellene.

Tóth végül még az előválasztás előtt bejelentette visszalépését, illetve a politikától való visszavonulását is. Ugyan valószínűleg néha-néha még előkerül majd a neve a sajtóban egy-két dolog kapcsán, de politikai karrierjének már minden bizonnyal vége.

2. Alex Salmond

Alex Salmond egykor a skót nacionalisták alfája és omegája volt,

hiszen Salmondnak sikerült kormányzó párttá emelni az SNP-t, illetve kiharcolni a függetlenségi népszavazást,

azonban annak bukása miatt végül lemondott pártelnöki, illetve első miniszteri posztjáról.

Salmond ezután a skót politika helyett a brit nagypolitika felé fordult és 2015-ben mandátumot is szerzett Westminsterben, de mivel a 650 fős alsóházban eleve csak 59 mandátum jár Skóciának, így érdemben nincs hatása a westminsteri politikára egy skót képviselőnek, emellett Salmond nem is teljesített jól: a 2017-es előrehozott választásokon el is bukta mandátumát az időközben egyre több botrányt halmozó skót nacionalista.

Ennek ellenére 2021-ben megpróbált visszajutni a skót politikába, és Alba néven alapított új pártjával a listás szavazatokat próbálta megcélozni, hogy így szerezzen legalább 1 mandátumot Holroodban, azonban hiába próbálta saját szexuális visszaélési botrányát felhasználni egykori jobbkezével, Nicola Sturgeonnal szemben,

Salmond pártjával csúfos kudarcot vallott a skót parlamenti választásokon is, mivel pártja mindössze a szavazatok 1,66 százalékát szerezte meg.

Kudarcának okát Sturgeonban jelölte meg, mivel szerinte azzal, hogy az SNP elnöke választóit arra bíztatta, a kompenzációs listán is az SNP-re szavazzanak, „a hátsó ajtón engedett be” unionista képviselőket, bár a skót függetlenségi pártoknak, az SNP-nek és a Skóciai Zöldeknek az Alba nélkül is meglett a többség.

Ugyan azt ígérte, az Alba Párt marad, jelenleg a pártnak mindössze két SNP-szakadár képviselője van Westminsterben, és a nagyon szűk Salmond-rajongókon kívül nem is igazán tud megszólítani jelenleg senkit, így ugyan vélhetően a jövőben is megpróbálkozik a visszatéréssel, de csak úgy mint 2021-ben, ez a jövőben sem fog sikerülni a szexuális zaklatási botrányai miatt már egyáltalán nem kedvelt politikusnak.

1. Mike Pence

Donald Trump egykori alelnöke, Mike Pence ugyan még nem hivatalosan nem jelentette be visszavonulását, sőt, még arra is van esély, hogy 2024-ben ezúttal alelnök helyett elnökjelöltként futna neki a következő választásoknak,

azonban a Kapitólium ostroma miatt valószínűleg a politika senkiföldjére került az egykori alelnök.

Pence eleve nem volt egy erős alelnök: amikor Trumppal együtt tárgyaltak demokrata képviselőkkel, többnyire a háttérben meghúzódott, legnagyobb alelnöki feladata pedig a koronavírussal szembeni védekezés koordinálása volt, de részben Trumpnak köszönhetően ott sem tudott túl nagy sikereket felmutatni az alelnökség előtt négy éven keresztül Indianát kormányzó politikus.

Pence nem volt túl nagy politikai mozgástere, alelnökként végig kiszolgálta elnökét, azonban a január 6-i események miatt, amikor Trump-szimpatizánsok ostromolták meg a Kapitólium épületét, vélhetően már sosem lesz belőle fontos politikus:

az egyetlen alkalom, amikor ellenszegült Trumpnak, az egész politikai karrierjébe került, amiből nem valószínű, hogy vissza tud térni az a politikus, akinek felakasztását saját választói követelték.

Ugyanis Pence nem volt hajlandó antidemokratikus módszerekkel megfúrni Biden elnökké szentesítését, emiatt a Trump-szavazók eleve úgy gondoljánk, Pence elárulta őket. Azonban a trumpisták körében végleg akkor vált közellenséggé, amikor részt vett Biden beiktatásán, amivel szerintük legitimizálta az elcsalt elnökválasztok eredményét – miközben a különböző összeesküvés-elméleteken kívül semmi bizonyíték, hogy Biden és a demokraták valóban csaltak volna.

Így ha 2024-ben meg is próbálkozna megszerezni az elnöki jelöltségel, vélhetően elbukna, hiszen a republikánus szavazók mindössze egy csoportjában, az evangélikus keresztények körében népszerű, de karizma híján a többi potenciális jelölt simán felülkerekedik majd rajta még a szuperkedd előtt, ha egyáltalán elindul a jelöltségért.

Ha 2021-ben teljesen nem is teljesen búcsúzhatunk el tőle, de az biztos, hogy politikai karrierje immáron véget ért.

NYITÓKÉP: Azonnali-montázs. FOTÓK: A politikusok Facebook-oldalai (Tóth Csaba, CDU, Sebastian Kurz, Mike Pence)