Mit lép az EU Maliban, ha megjönnek az orosz zsoldosok?

Az Európai Tanács december 13-án több szankciós rezsim kapcsán is foglalkozott a közép-afrikai Malival, ami a bővülő magyar katonai szerepvállalás jövőjét is érintheti. Az europai országok egyre idegesebben figyelik az orosz Wagner-csoport kavarását, és nem szeretnék, ha Maliban is ott lennének.

December közepén az Európai Unió Tanácsa a szervezet különböző szankcióival foglalkozott. Olvashattunk a hírekben Oroszország elleni gazdasági fenyegetésekről Ukrajna kapcsán, vagy a Wagner-csoport elleni szankciók meglebegtetéséről annak további nemzetközi aktivitása esetén.

Voltak, akik már itt összekötötték a zsoldos szervezet hírbehozását Malival, ami már csak azért sem volt tévedés, mert az EU a közép-afrikai országgal szemben is kiegészítette a szankciós rezsimjét.

Mali az elmúlt 13 hónapban két katonai puccsot is átélt, a másodikat 2021 májusában, miközben egyszerre van jelen a területén több veszélyes terrorszervezet és szeparatista felkelőcsoport is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ország északi és keleti része csak azért nem vált le idáig az országról, mert az ENSZ, az EU és a Franciaország saját katonai missziója (és a nemzetközi fejlesztési segélyek) lélegeztetőgépen tartják az országot.

Mit akar az EU Malitól, és miért ódzkodik a Wagner-csoporttól?

Elvileg két külön problémáról van szó, amelyek azonban most összeérnek a közép-afrikai országban. A 2020 augusztusában hatalomra jutott katonai juntával (és annak 2021 májusi „reinkarnálódott” vezetésével) Brüsszel problémája természetszerűleg a legitimitás. Ahogy a tálibokat sem ismerték el Afganisztánban azok után, hogy elfoglalták az egész országot, úgy a bamakói katonai klikknek sem járna alapból a nemzetközi elismerés. Ezt csak azért nem vonta vissza az EU, mert a puccsista vezetés megígérte a világban, hogy 2022 februárjában demokratikus választásokat fognak tartani, onnantól pedig visszaáll a jogállamiság és a vezetés legitimitása is. Brüsszel rugalmasságát – szemben Afganisztánnal – persze az is aláhúzta, hogy a kiképzőmisszióját nem akarta kivonni, a migráció szinte minden tagország számára releváns kihívás; és az Iszlám Állam és az al-Káida helyi tagjai sem csak a Szahel-övezet országaira jelentenek veszélyt.

Igen ám, de az elmúlt hónapokban egyre inkább úgy tűnik, hogy a katonai junta mégsem akarja átadni a hatalmat a februári választásokon, lehet, hogy választások sem lesznek.

Bamakón fokozatosan növekszik a nemzetközi nyomás – elsősorban természetesen a nyugati, demokratikus világ részéről – hogy ne térjen le az előzetesen egyeztett menetrendről. Ha nem lesznek választások, az EU valószínűleg lezárja majd a katonai kiképzőmisszióját ,és így a magyar katonáknak is befejeződik az egyik szerepvállalásuk.

A múlt heti intézkedések Malival kapcsolatban is ebbe a gondolkodásba illeszkednek bele, egyfajta eszkalációt folytatva. A szankciós rezsimben még senki sincs megnevezve, de a „fegyver” be van élesítve. Az érintettek – a jelenlegi bamakoi vezetés és azok, akik üzletelnek velük – tudhatják előre, hogy mivel kell szembenézniük az EU részéről, ha nem lesznek választások jövő februárban. A hivatalos kommüniké azt is kiemeli, hogy a szankciós rezsim módosítása révén az EU autonóm módon, az ENSZ Biztonsági Tanácsától függetlenül is léphet. Erre a kitételre talán azért volt szükség, mert a BT-ben Oroszország is ott ül, amely megvétozná azokat a határozatokat, amely a jelenlegi Mali vezetést büntetnék.

Wagner-csoport: a Kreml keze a világban

És itt jön a képbe a Wagner-csoport. Bamako az elmúlt egy évben felmelegítette kapcsolatait Moszkvával. A hidegháború idején magas szintűek voltak a kapcsolatok, mind politikai, mind katonai téren, van tehát mire alapozni. 2021 októberében – szinte rekordgyorsasággal – szállítottak le négy orosz Mi-35-ös harci helikoptert és jelentős mennyiségű kézifegyvert és lőszert, amit még 2020 decemberében, azaz az első puccs után rendelt meg a junta. De már a megbuktatott előző elnök, Ibrahim Boubacar Keïta is kedves szavakkal méltatta Moszkva sikerét és eredményeit a terrorizmus elleni harcban. A 2019 októberében Szocsiban tartott az Oroszország-Afrika csúcstalálkozó az orosz jelenlét visszatérését volt hivatott meghirdetni a kontinensen, s Keïta egyenesen felhívta Putyint, hogy akkor segítsen.

A Wagner-csoport a Kreml egyik legsikeresebb eszköze az elmúlt fél évtizedben az orosz érdekek érvényesítésében a világ konfliktusaiban.

Szíriai és líbiai részvételük jól dokumentált, és bár szenvedtek el kudarcokat is, mint például Mozambikban, hasznuk megkérdőjelezhetetlen abból a szempontból, hogy magánkatonai vállalatként úgy tudnak orosz kormányzati érdekeket képviselni a világ távoli pontjain, hogy közben Moszkva hivatalosan nem válik részesévé az adott konfliktusnak, nagyobb mozgásteret biztosítva így a diplomáciának.

A Wagner-csoport mali jelenlétéről régóta vannak pletykák, de igazán komolyra csak 2021 őszén fordultak a dolgokat, amikor a nemzetközi sajtó már konkrét megállapodásról írt_ mintegy 1000 fegyveres szerződtetéséről. A mendemondák valódiságát azt támasztotta alá, hogy Franciaország szokatlanul keményen reagált ezekre a sajtóhírekre, a francia hadügyminiszter egyenesen odáig ment, hogy ha a Wagner-csoport jön, a franciák mennek.

A francia kontingens 2013 januárja van folyamatosan jelen az országban, korlátozott sikerekkel, de növekvő áldozatokkal. Emmanuel Macron idén a 4000-5000 fős Barkhane misszió lezárásra tett ígéretet (jövőre Franciaországban választások lesznek), amit majd a Takuba művelet fog felváltani. A kettő között a feladatokban, létszámban és összetételben van különbség. A Barkhane-ban aktívan harcolnak a franciák a terroristák ellen, a Takubában inkább a mali hadsereget támogatják majd a harcokban. A létszámot említettük már, a Takuba esetében ez jelenleg csak 600 fő körül van.

És az összetétel is teljesen más. Míg a Barkhane egy tisztán francia misszió volt, a Takuba egy európai misszió, amelyhez eddig kilenc ország csatlakozott, igaz, a képességek gerincét továbbra is Franciaország biztosítja.

A mindkét misszióban közös, hogy az célpontot a terroristák, az al-Káida és az Iszlám Állam helyi csoportjai jelentik, nem pedig azok a tuareg szeparatista csoportok, akik az ország északi részének elszakadásáért küzdöttek korábban.

A bamakoi elit és Dél-Mali lakosságának körében az elmúlt években fokozatosan erősödött a franciaellenesség. Amellett, hogy ennek megvannak a történelmi előzményei is, a mostani elégedetlenségben az is szerepet játszik, hogy a junta számára a fő ellenfelet nem a terroristák jelentik, hanem az önálló tuareg állam, Azawad létrehozásáért küzdő északiak. Ez viszont politikai probléma a nyugatiak szemében, amiről a szembenálló feleknek megegyezést kellene kötniük, lehetőleg magas szintű autonómia biztosításával – ilyen megállapodás már többször született, csak a sosem valósult meg a gyakorlatban.

Ha a Wagner-csoport jön, a franciák mennek?

A híradások alapján az valószínűsíthető, hogy ha jön a Wagner-csoport, a franciák mennek. Ha a franciák mennek, akkor véget ér a Takuba-misszió, és a résztvevő országok is kiszállnak. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy a 2022 elején megérkező első, mintegy 60 fő kontingens esetleg már nem éri meg, hogy leváltsa a következő csoport. Voltak országok, akik kivonulási szándékukat már előre nyilvánvalóvá tették. Az észt védelmi miniszter még szeptemberben jelentette ki, hogy ha a Wagner-csoport megjelenik Maliban, Tallin kivonja a kontingensét – az ország részt vesz a EU kiképzőmissziójában, a Takuba-műveletben, sőt két fővel még az ott működő ENSZ misszióban is.

A Wagner-csoport az EU kiképzőmissziójának bezárását is valószínűsíti. Amennyiben Bamakoban nem tágít a junta a demokratikus átmenet elutasításától, akkor egyfelől Brüsszel jövőre élesíti a múlt héten elfogadott szankciós kereteket a rezsimmel szemben, az orosz zsoldosok érkezése pedig a Wagner-csoportra vonatkozó szankció élesítését vonja maga után.

Franciaország katonai távozása a kiképzőmisszió biztonsági fenntarthatóságát kérdőjelezné meg. A jelenleg 1200 fős EUTM Maliban a kiképzők száma 200 fő alatt van, a legtöbben biztosítási feladatokat látnak el, de így kérdéses, hogy logisztikai, hírszerzési és egyéb szempontból önfenntartó marad-e a misszió.

Végül nem kerülhető meg az sem, hogy kockázattal járhat az is, ha egyszerre vannak az országban orosz és nyugati fegyveresek. Nem arra gondolok, hogy a két fél egymást szándékosan célozná vagy zaklatná, elég olyan helyzetekre gondolnunk, amikor a két fél egymással szenved balesetet, egy hadműveletben egymás irányába lőnek, vagy a koordináció hiánya miatt egyszerre indulnak ugyanarra a vidékre akcióba. Ezek a potenciális véletlenek persze inkább elméletiek, mert a nyugat számára valószínűleg az is elképzelhetetlen, hogy egy olyan rezsimet támogasson katonailag, amelyik közben Oroszországtól is aktív katonai segítséget kap – épp a szankcionált Wagner-csoport révén.

NYITÓKÉP: Amerikai katonák lépnek be a francia bázisra még 2021 áprilisában. Azóta ők is elhagyták az országot. FOTÓ: Amerikai Haditengerészet / Flickr

KÉP: TM1972 / Wikimedia Commons (CC BY-SA 4.0)