Kilenc remek könyv 2021-ből

2021.12.24. 08:04

Magyarok az űrben, Orbán a focipályán, álhírek az interneten, macimézek a jövőben. Milyen könyveket érdemes olvasni az évben, amikor Tamás Gáspár Miklós gyakorlatilag bestseller lett?

Kilenc remek könyv 2021-ből

+ Tamás Gáspár Miklós: Antitézis (Kalligram)

Az év könyve számomra egyértelműen TGM kötete, az Antitézis, amely angol nyelven írt tanulmányainak válogatott, lábjegyzetelt gyűjteménye, és amit – nagy meglepetésre – idén többször is újra kellett nyomni, olyan jól fogyott. Nem tudom, hogy csak a polcra került-e belőlük, vagy el is olvasták sokan a kötetet, hiszen Tamás Gáspár Miklós nem arról híres, hogy nagyon könnyen fogyasztható szövegeket gyártana, és ez sokakat elriaszthat.

De nem kell aggódni egyébként, kis történelmi-filozófiai előképzettség, odafigyelés, kitartás, illetve a hasznos lábjegyzetek olvasása mellett teljesen jól olvasható ez a könyv. És fontos is elolvasni.

Az Antitézis írásai ugyan mind-mind más résztémáról szólnak, de együtt – lévén egy jól válogatott esszékötetről beszélünk – felrajzolják a kapitalizmus elmúlt pár évszázadának térképét. Ez a térkép – ami fontos fogalmi tisztázások, a meggyökerezettől eltérő nézőpontok és lényegi, elfelejtett történelmi adalékok összessége – pedig a történelemmel és politikával foglalkozók számára még akkor is hasznos lehet a közbeszéd elkorcsosult és lebutított viszonyai közepette, ha történetesen egyáltalán nem értenek egyet a marxi hagyománnyal, vagy Tamás Gáspár Miklóssal.

Mint ajánlómban már írtam: a szerző feltárja, hogy pontosan milyen világtörténelmi kihívást állított a marxi gondolat a kapitalizmus elé, pontosan hogyan lehet értelmezni az ancien régime, a marxi elméletből sarjadó baloldal és annak különböző megjelenési formái, illetve a polgári liberalizmus és a fasizmus viszonyrendszerét a politikai, filozófiai, gazdasági és társadalmi síkon. Ezzel pedig komoly mennyiségű iszapot takarít el, ami az elaljasuló közbeszédben felgyülemlett ezen témák kapcsán.

Ha valaki valóban érteni akarja, hogy mi az a baloldal, és milyen természetű a kapitalizmus, amiben élünk, akkor ezt a könyvet kell forgatni.

Megrendelni például itt lehet. (Pintér Bence)

Kalligram, 2021.

Kalligram, 2021.

Fotó: Kalligram

Rou Reynolds: A Treatise on Possibility. Perspectives on Humanity Hereafter (Faber & Faber)

Ugyan a listáról kilóg ez a könyv, hiszen se nem egy tudományos mű, és nem is szórakoztató irodalom, ettől függetlenül Rou Reynolds könyve igencsak izgalmas. Az Enter Shikari énekese korábban is írt könyveket, bár azok leginkább abból álltak, hogy a frissen megjelent Shikari albumon szereplő dalszövegeket magyarázta el hol személyesebb, hol kicsit távolságtartóbb hangvétellel.

A Treatise on Possibility nem egy ilyen könyv, bár a könyv alapját a 2020-ban megjelent Nothing is True & Everything is Possible c. albumon szereplő dalok adják, azonban

Reynolds nem a dalokban, hanem az albumokon megjelenő témákban merül el, méghozzá elég részletesen. 

Az album tükröt állít a jelenlegi társadalom elé, és a 21. századi politikai, társadalmi és szociális krízisit próbálja bemutatni, míg a könyv ezekben a témákban mélyül el. 

Reynolds nem társadalomtudós, így hiába ugrik fejest a témákba, néha a megfogalmazott problémákon érződik, hogy alapvetően balos klímaaktivistaként értelmezi ezeket, azonban így is egy gondosan összerakott, komoly kutatómunkával megírt könyvről beszélhetünk, amiben a klímaválság mellett szó esik a politikai tribalizmusról, a neoliberalizmusról és a kapitalizmusról, a tömegmédia egyénre gyakorolt hatásáról, sőt, még a cancel culture visszásságairól is, illetve ezek következményeként megjelenő társadalmi és gazdasági problémákról.

Reynolds a könyvében a problémákra egyfajta megoldást is kínál, ami szerinte az lenne, hogy az emberek az egyre gyorsuló világunkat ismét lelassítanák, illetve az eltérő véleményeket nem üldöznék, hanem ehelyett az eltérő táborok hidakat építve közös alapokat keresni és egyáltalán párbeszédet folytatni, 

mivel ha a párbeszéd elbukik, akkor egyetlen megoldásként már csak a másik elnyomása, esetleg kiírtása marad.

Ha valaki szereti a zenekart, annak mindenképpen érdemes elolvasnia az összesen 261 oldalas könyvet, akit viszont leginkább az érdekel, hogy egy brit balos klímaaktivista mit gondol 2021-ben a világról, és hogyan építhetnénk egy jobb társadalmat, annak is nyugodt szívvel ajánlom Reynolds igen részletes, ám könnyen olvasható könyvét. Megrendelhető például innen. (Karóczkai Balázs)

Faber & Faber, 2021.

Faber & Faber, 2021.

Fotó: Faber & Faber

Baráth Katalin: Afázia

Baráth Katalin a krimiről és a thrillerről átnyergelve űroperát írt, és nem is akármilyet, hanem olyat, amelyben a világépítés központi szervező ereje a magyar nyelv: az összeomló Földről egy magyar származású millárdos elmenekített pár magyart, akik szigorú, katonás, a nyelvet őrző társadalmat építettek fel maguknak egy űrállomáson.

A nyelvet pedig őrizni kell, hiszen a moyerek űrállomását közrefogó két nagyhatalom társadalmai már elfelejtették a beszédet, a moyer nyelv pedig drogként hat rájuk.

És éppen ezért a két nagyhatalom mindegyike szeretne lecsapni a moyerekre. Egy ilyen játszma közepébe csöppenünk, amiből talán csak a már említett milliárdos által hátrahagyott csodafegyver húzhatja ki a moyereket. Egy testileg módosított katona, egy kiégett hírszerző és egy mesterséges intelligencia indul el, hogy megszerezzék a fegyvert, miközben példátlan módon árulás fenyeget a moyer társadalmon belülről is.

Mindeköré pedig az írónő egy klasszikus elemekből építkező, azokat nagyon ügyesen csatarendbe állító sci-fit alkotott tele magyar irodalmi vendégszövegekkel. A kötet úgy humoros, hogy nem parodisztikus, és témáiban remek áthallásokkal rendelkezik mindenféle irányban. Régen volt a sci-fi ennyire magyar, és nehéz is elképzelni, hogy ennél jóval magyarabb legyen! Megrendelni itt lehet. (Pintér Bence)

Agave Könyvek, 2021.

Agave Könyvek, 2021.

Fotó: Agave Könyvek

Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer

Az elmúlt években kiderült, hogy két dologról szeretek igazán beszélgetni: magyar fociról és politikáról. Ezek után igazából inkább az lenne a meglepetés, ha nem a 444 újságírója, Rényi Pál Dániel könyve lenne az évem csúcsélménye. A könyv egyszerre konyhapszichológia, politikai teória és történelem: konyhapszichológia, mert arra a gondolatmenetre húzza fel, hogy Orbán Viktor futballrajongásának változásával párhuzamosan változott a magyar miniszterelnök politikához való hozzáállása is, politikai teória, mert a végeredményből mindig megkapjuk Orbán aktuális rendszerének focin kívüli mozgatórugóit is, és történelem, mert

nagyon részletesen és nagyon olvasmányosan kapjuk meg az 1990-2010-ig tartó politikai történelmet párhuzamosan a magyar futball néha röhejes, néha csak aggasztón gyenge hétköznapjaival.

A Győzelmi kényszer első ránézésre persze lehetne egy kissé hajánál fogva előrángatott ezerszer használt párhuzam ismételgetése a köztudottan focirajongó Orbánról, de olyan részletességgel van megírva, annyi archív anyag van hozzá felidézve, hogy nagyjából az első száz oldal után eltűnik minden szkepticizmus, és csak elhisszük, amit voltaképpen nap mint nap látunk.

Az olvasás után pedig mindenki elgondolkozhat azon a kérdésen, amihez hasonló egyébként én is feltettem már itt az Azonnalin: tulajdonképpen miféle focirajongó az, akinek nem hogy nincs igazi kedvenc csapata, de még valamilyen ködös szempont alapján váltogatja a kedvenc csapatát? Megvásárolható például itt. (Fekő Ádám)

Magyar Jeti, 2021.

Magyar Jeti, 2021.

Fotó: Magyar Jeti

Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év (Helikon)

Ha meghaljuk Kőhalmi Zoltán nevét, akkor általában a Showderklub, esetleg még Szentes jut eszünkbe, hiszen előadásaiban Kőhalmi gyakran szokott szentesi gyerekkoráról értekezni, amiben megjelenik egyfajta Kádár-korszakhoz kapcsolódó romantika is. Azonban Kőhalmi emellett író is, méghozzá egy nem is rossz író: 2021-ben jelent meg második könyve, ami ezúttal egy műanyag maci-flakonról és annak 450 éves elképzelt történetéről szó.

Ugyan elsőre nem tűnhet izgalmasnak egy műanyag szemétdarabról szóló történet, azonban Kőhalmi izgalmasan ír, az élettelen tárgyat érdekes személyiségi jegyekkel vértezi fel, bár a könyv célja nem e mindennapi tárgy elképzelt történetének az elmesélése,

hanem rámutatni arra, hogy a fogyasztói társadalom mennyi szemetet hagy maga után, és ha így folytatjuk, akkor lassan ellep minket a szemét, és e disztópkus jövő bemutatására a Macit mint eszköz használja fel.

A könyv kifejezetten szellemes, és már az alapkoncepció is kreatív, emellett érdekes fordulatok is vannak benne, bár néhol túlzottan kilép a logikus és életszerű eseményekből: az elképzelt disztópikus 22. század második felétől kezdve bőven vannak benne túlzások, de hát Kőhalmi nem jövőkutató, így ennyit engedjünk meg a művének.

A könyv kifejezetten izgalmas témákat boncolgat, amiben a fogyasztói társadalom kritikája mellett megjelenik a környezetromboláson és kapzsiságon alapuló gazdasági rendszerünk, a politikai szélsőségek térhódítása és a tudományba olykor szinte már vallásszerűen vetett hit is. A világot nem ez a könyv fogja megváltani, de ennek a könyvnek nem is ez a célja. Így aki könnyed, ám mégis elgondolkodtató olvasmányra vágyik, az nyugodtan kézbe veheti Kőhalmi Zoltán legutóbbi könyvét. Megrendelhető például innen. (Karóczkai Balázs)

Helikon, 2021.

Helikon, 2021.

Fotó: Helikon

Ada Palmer: Perhaps the Stars (Tor)

Mi történik, ha egy erőszakmentes utópiában kiderül, hogy mégis van miért háborúzni?

Ada Palmer könyvsorozatában a 25. században kell újra feltalálni a háborúzást, de a mélyen rétegzett Terra Ignota-sorozat ennél sokkal több mindenről szól.

Idén is többször áradoztam, például az Azonnalin is Ada Palmer tetralógiájáról, ami 2016-ban indult a Too Like the Lightninggal, és idén ért véget a Perhaps the Stars-szal. Annyit tudok róla mondani továbbra is, hogy számomra ez a sorozat volt a legnagyobb sci-fi élmény nagyjából a Hyperion-ciklus vagy Hannu Rajaniemi Le Flambeur-trilógiája óta. Nagyon sűrű, nagyívű, összetett és kigondolt, de egyúttal azért viszonylag pörgős – gyakran már-már szappanoperás fordulatokkal tűzdelt – plot és remek karakterívek vezetnek végig minket ezen a történeten. Hazai megjelenése egyelőre nem tűnik esélyesnek.

A négy kötet alatt gondosan felépített világban egyszerre kísértenek mindenféle klasszikusok Homérosztól Voltaire-ig, ámítanak és rémítenek el minket a jövőbeli társadalom eredményei és hibái. Eközben pedig az elmúlt évek legeredetibb gondolatai futnak be társadalmi berendezkedésünk esetleges átalakításáról, a vallásról, vagy például a genderről, amit a könyv nagyon okosan boncolgat. Mindemellé egy csodálatosan megbíthatatlan narrátort kapunk útitársul.

Magyar kiadásról egyelőre sajnos nem hallani. Megrendelni innen lehet. (Pintér Bence)

Tor Books, 2021.

Tor Books, 2021.

Fotó: Tor Books

Trevor Noah: Bűnben születtem (Agave Könyvek)

Alapvetően nem szeretem a memoárokat, pláne akkor, ha azt egy viszonylag fiatal ember írja. Elvégre milyen életbölcsességről tud valaki írni huszonéves korában? Viszont Trevor Noah 2016-ban megjelent, majd 2021-ben magyarul is kiadott könyvével kivételt tettem, mivel egyrészt az amerikai Comedy Centralon futó Daily Show műsorvezetőjeként egy nagyon jó humoristának tartom, viszont a könyv nem is igazán Noah személye miatt izgalmas, hanem az ország miatt, ahol felnőtt:

egy fehér apától és egy fekete anyától származó ember története eleve érdekes lehet, pláne, ha ez a valaki az apartheid idején született Dél-Afrikában.

Ebből a szempontból nem is okoz csalódást a könyv, hiszen személyes történetével az apartheid olyan, a mindennapi életben megjelenő jellemzőiről is ír, ami egy történelmi monográfiában vagy tanulmányban maximum statisztikaként vagy egy apró lábjegyzetben kerülne megemlítésre.
Noah története ugyan önmagában is izgalmas, de a könyv sokkal érdekesebb részleteket tartalmaz a dél-afrikai társadalomról, az ottani különböző népcsoportokról, a kultúrákról, illetve

azon párhuzamos társadalomról, amit az elnyomott feketék és színesek kénytelenek voltak létrehozni, mivel sok közszolgáltatásból, például a tömegközlekedésről ki voltak tiltva.

Persze mindezeket többnyire saját élettapasztalatából meséli el, de olykor a fejezetek előtt oldalakon keresztül helyezi kontextusba azt, amiről utána saját történetén keresztül írni fog: hogy miért nem fogadták el a fehérek, hogy a feketék miért kezelték fenntartásokkal a több népcsoport nyelvét is beszélő félvér Noaht, hogy milyen életveszélyes volt az apartheid idején felnőni,

vagy hogy a fekete dél-afrikaiak között miért számított menő névnek Hitler.

Noah könyve egy jól felépített, gondosan megírt mű, amit sokszor nehéz letenni, bár a szerelmi csalódásairól szóló oldalakat könnyen át lehetne lapozni, viszont ott is olyan humorral ír saját balszerencséjéről, hogy élvezet olvasni – csak úgy, mint az egész könyvet. Megrendelhető például innen. (Karóczkai Balázs)

Agave Könyvek, 2021.

Agave Könyvek, 2021.

Fotó: Agave Könyvek

Krekó Péter a Tömegparanoia 2.0 – Összeesküvés-elméletek, álhírek és dezinformáció (Atheaneum)

Csúnyán leleplezi magát a könyv szerzője: ő maga is álhír-gyárossá vált saját kollégáival együtt! Ez esetben persze csak egy kísérletről beszélünk, aminek során a Political Capital elemzőintézet vezetője a kollégáival együtt arra volt kíváncsi, mennyire lehet könnyen álhírt gyártani és elterjeszteni azt a nyilvánosságban.

Könnyű persze rávágni erre a választ, hogy: „Nagyon!”, mégis megdöbbentő olvasni, hogy elég egy jól megkomponált sajtóközlemény a Szuperhős-rajongók Világkongresszusáról, majd elküldeni azt néhány olyan online oldalnak, melyek pénzért vállalják, hogy a szöveget nagyagg felületeken terjesztik,

és friss, ropogós álhírünket hamarosan olyan globálisan is meghatározó jelentőségű portálok közlik, mint a Business Insider.

Az pedig magukat a Krekó Péteréket lepte meg a legjobban, hogy amikor lebuktatták magukat és szóltak az álhírt közlő médiumoknak, a legtöbb szerkesztőség a füle botját sem mozgatta és nem törölte a valódi „post truth” tartalmat. A Tömegparanoia 2.0 megjelenésekor még a Business Insideren is elérhető volt.

Ez önmagában is indokolja, miért kell a jelenséggel foglakozni, de a könyv széles kitekintést ad az álhírek és az őket létrehozó és terjesztő közeg mibenlétéről. Ráadásul a szerző már a koronavírus járvánnyal kapcsolatos kutatásait is belefoglalta a kötetbe, ez pedig igazán aktuálissá teszi az elolvasását.

Krekó Péter egyik alapgondolata, hogy a trializmusnak nevezett jelenség az álhírek egyik táptalaja:

ez az, amikor az egyes közösségek (például azonos politikai preferenciájú választási csoportok) egyre jobban magukba fordulnak, egyre kevésbé hajlamosak elfogadni a saját világszemléletüktől eltérő információkat és egyre inkább hajlanak gonosznak és veszélyesnek tartani mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint ők. Ehhez pedig sajnos egyáltalán nem kell messze mennünk, elég az utcára kilépni. A könyv megrendelhető innen. (Kósa András)

Athenaeum, 2021.

Athenaeum, 2021.

Fotó: Athenaeum

Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik (Fumax)

Már valamikor 2017-ben felírtam Tamsyn Muir nevét: nagyon tetszett egy novellája Jonathan Strahan éves antológiájában. Ha regényt ír, vagy ilyesmi, akkor én biztos olvasó leszek – gondoltam. Aztán mikor megláttam, hogy napjaink legfelkapottabb amerikai kiadója, a Tor vett meg tőle rögtön egy egész trilógiát, még izgatottabb lettem. Majd elolvastam azt a pár mondatot, amit ott a sztoriról írtak, és hirtelen elgondolkoztam, kell-e nekem: leszbikus nekromanták az űrben?

Ez a logline persze eléggé félrevezető, hiszen alapvetően inkább talán – ahogy azt itt már megjegyeztem – arról van szó a most már tetralógiává bővült sorozat első részében, hogy Agatha Christie Mert többen nincsenekje elevenedik meg egy nagyon egyedi világban, remek szereplőkkel és nagyon szórakoztató prózával.

Itt van ez az egész fura nekromantás univerzum, a karakterek hullanak, mint a legyek, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket.

A második regénnyel – ami magyarul idén decemberben jelent meg – az új-zélandi írónő szerintem remekül bizonyítja, hogy nem csak egynyári szórakozás volt A Lezárt Sír-tetralógia: nyitásként rögtön nézőpontot vált (mint az a címből is kiderül), de megcsavarja az egészet úgy, hogy a narrátorunkban egyáltalán nem tudunk megbízni, és olyan dolgok történnek, amit elsőre nehéz hova rakni.

Aztán minden szépen a helyére kerül, jóval több mindent tudunk meg erről a furcsa univerzumról, mint eddig, és még csak ezután jön jó pár csavar, amit nem láttunk jönni. Elég annyi hozzá, hogy a regények rajongói szerintem több elméletet gyártottak arról, hogy mi jön a folytatásban, mint a Lost és a Trónok harca rajongói együtt az elmúlt másfél évtizedben.

Tamsyn Muirral egyébként egy interjút is sikerült idén összehozni. (Pintér Bence)

Fumax, 2021.

Fumax, 2021.

Fotó: Fumax

Ha olvasnál valami jót, Könyves Kálmán segít neked!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek