Kései szuvenír a kilencvenes évek Szlovákiájából: több mint negyedszázad után elítélhetik az egykori elnök fiának elrablóit

1995 súlyos év volt Szlovákiában: a csúcson volt Vladimír Mečiar Szlovákiát kis híján nemzetközi elszigeteltségbe taszító maffiakormánya, aminek az egyetlen ellensúlya a politikában az államelnök volt. Őt durva módszerrel próbálták lemondásra bírni: elrabolták a fiát. Az ügyben azóta sincs ítélet, ez változhat meg most.

Szlovákia történetének egyik legsúlyosabb ügyében jöhet áttörés az Európai Unió Bíróságának csütörtöki döntése nyomán

– számolt be róla a szlovák sajtó. Ezúttal nem a Robert Fico-féle szociálpopulista Smer-SD vezette előző kormányhoz kötődő ügyekről, hanem egy több mint 25 éves botrányról van szó. Ez az ügy pedig a rossz emlékű kilencvenes éveknek és egyben Szlovákia történetének egyik legsúlyosabb politikai botránya:

az államelnök fiának az elrablása.

Az unió törvényszékéhez Ivan Lexa, a szlovák titkosszolgálat egykori vezetőjének kérésére fordult a szlovák bíróság még 2019-ben, hogy állásfoglalást kérjen: indíthat-e egy olyan ügyben eljárást, amiben a vádlott egyszer már amnesztiát kapott.

A „ne bis in idem” („kétszer ne ugyanabban”) elve szerint – amire Lexa ügyvédei hivatkoztak – ugyanabban az ügyben nem lehet másodszor is döntést hozni, márpedig ő egyszer már amnesztiát kapott. Az Európai Unió Bírósága azonban kimondta: a „ne bis in idem” elve csak abban az esetben áll, ha az adott ügyben végbement a büntetőjogi eljárás és döntés született.

Lexa és társai azonban még az előtt kaptak amnesztiát, hogy az ügyükben ítélet született volna.

Azok a kilencvenes évek

A rendszerváltás utáni évtized a szűkebben vett régió országaihoz képest meglehetősen zavaros volt Szlovákiában. Az ország 1993-ban szakadt el Csehországtól, ezzel megszűnt az utolsó években már szövetségi köztársaságként működő Csehszlovákia.

Az önállósodott Szlovákia kormánya pedig Vladimír Mečiar irányítása alatt rövid úton maffiakormánnyá változott.

Mečiar gyakorlatilag a semmiből lett az ország egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású politikusa. A politizálást a rendszerváltásban kulcsszerepet játszó Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) nevű szervezetben kezdte 1989-ben, az 1990-es első szabad választáson a VPN jelöljeként már ő lett a Szlovákia miniszterelnöke, azonban 1991 áprilisára nyílt konfliktus alakult ki közte és a VPN vezetése között, ami oda vezetett, hogy a parlament leváltotta Mečiart a miniszterelnöki posztról.

Ő erre megalapította a saját pártját Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom néven (HZDS), és hatalmas előnnyel meg is nyerte az 1992-es előrehozott parlamenti választást.

Az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párttal közösen alakított új kormány azonban megintcsak nem húzta ki a ciklus végéig: 1994-ben több képviselő is otthagyta a HZDS-frakciót, nem sokkal később Mečiar elbukott ez ellene kezdeményezett bizalmatlansági szavazáson, és az államfő leváltotta őt. Még ebben az évben újabb előrehozott választás következett, amit a HZDS megint nagy fölénnyel nyert meg és alakított újra kormányt az SNS-szel és két másik párttal.

Ezzel elkezdődött Szlovákia történetének talán legdurvább négy éve.

1994 és 1998 között tipikus maffiakormányzás folyt Szlovákiában: miközben a privatizáció során a politikához közel lévő emberek jutottak hozzá áron alul az állam vagyonához, a kormány a titkosszolgálatot, a SIS-t használta a hatalma megszilárdításához és a politikai ellenfelei diszkreditálásához.

Az egyre autoriterebbé váló kormányzás miatt Szlovákia leszakadt a térségnek a nyugati szövetségi rendszerbe betagozódni igyekvő országairól és egyre inkább úgy tűnt: nemzetközi elszigetelődés vár rá, az euroatlanti csatlakozás lehetősége pedig elérhetetlen távolságra kerül.

Erőszak, nacionalizmus

A politikai módszerek eldurvulásával párhuzamosan a szervezett bűnözés is egyre inkább elharapódzott:

ez az az időszak, amikor a Csallóközben európai mércével mérve szinte elképzelhetettlen terrort tartott fenn a dunaszerdahelyi maffia.

A szervezett bűnözés azért is tudott ennyire előre törni, mert a SIS számára is teljesített megrendeléseket, így magas szintről élvezett védelmet.

Mindennek a tetejébe a politika újra a szlovákiai magyarokban talált szimbolikus célpontra; a szlovák politikusok részéről rendszeresek voltak a magyarellenes kirohanások.

A kilencvenes években szocializálódott felvidékieknek alapélmélményük, hogy veszélyben vannak az iskoláik, és hogy olyan oktatási rendszert akarnak rájuk kényszeríteni, akiben a magyar nyelven és irodalmon kívül minden tantárgyat szlovákul, egy olyan nyelven tanítanának nekik, amit alapvetően ők is csak tanulnak, és messze nem beszélnek tökéletesen. 

Az egyetlen ellensúly

Már 1994-ben is azért hagyták ott többen Mečiart, mert az egyre aggasztóbban fordult autoriter irányba. Erről szólt az a jelentés is, amit az elnök, Michal Kováč készített az állam állapotáról és olvasott fel 1994 tavaszán a parlamentben, és amiben konkrétan Mečiart támadta:

komoly fenntartásokat fogalmazott meg a munkájának stílusával és erkölcsösségével, a kormányzás módjával kapcsolatban.

Kováč is a VPN-ben kezdte a politikai pályafutását, majd követte Mečiart a HZDS-be. A párt őt jelölte az államfői posztra; 1993-ban a parlament meg is választotta az önálló Szlovákia első elnökének (ekkor még nem közvetlen elnökválasztás volt Szlovákiában).

Mečiar szövetségéből azonban néhány hónap alatt az ellenfele lett, majd miután Mečiar 1994-ben is megnyerte a választást, ő lett az egyedüli ellensúlya az egyre durvább irányba forduló kormányzásnak.

Mečiarék ezért szerették volna elérni, hogy mondjon le, és ennek érdekében egészen durva módszerhez folyamodtak:

elraboltatták a titkosszolgálattal az elnök fiát.

Únos

Az „elrablás” („únos”) kifejezés azóta gyakorlatilag tulajdonnevesült és ifj. Michal Kováč elhurcolását jelenti, ez a címe az esetről készült 2017-es mozifilmnek is.

Az elnök fia ellen Németországban egy üzleti per miatt elfogatóparancsot adtak ki, az elrablóinak az volt a feltevése, hogy ha elrabolják és Ausztriába viszik őt, akkor az osztrákok majd kiadják Németországnak.

Miközben 1995. augusztus 31-én ifj. Kováč egy Pozsony melletti kisvárosból, Szentgyörgyből a fővárosba tartott, a SIS emberei leszorították az autóját, kirángatták belőle, megverték és leitatták, majd egy autó csomagtartójában átcsempészték az osztrák határon. Az autót a határmenti kisvárosban, Hainburgban hagyták és névtelenül jelentették az osztrák rendőrségnek, hogy abban egy nemzetközi körözés alatt álló személyt találnak.

Az osztrákok azonban végül nem adták ki az elnök fiát Németországnak, és az elrablók nem érték el a kitűzött célt sem:

az elnök nem mondott le, kitöltötte a ciklusát.

Az elnök fiának elrablását a titkosszolgálat akkori vezetője, Mečiar egyik legközelebbi szövetségese, Ivan Lexa szervezte. Lexa 1995 augusztusától vezette a SIS-t, ami innentől fogva egy sor bűncselekményben vett részt.

Ezek egy részének simán csak pénzszerzés volt a célja: Lexa például tíz nem létező alkalmazottat vett fel a SIS-hez, akiknek a titkosszolgálat három éven keresztül fizetést adott, és volt olyan magas beosztású titkosszolga, aki a családi házának a felújítását intézte a SIS pénzéből.

De a legtöbb titkosszolgálati akció Mečiar hatalmi játszmáit szolgálta:

a SIS például álhíreket terjesztett egy Mečiarral kritikus, Kováčot támogató püspökről, ellenzéki politikusokat és újságírókat hallgatott le, de a legdurvább ilyen akció az elnök fiának elrablása volt.

Már néhány nappal ennek megtörténte után vizsgálatot indított az ügyben a rendőrség, de azt a politika minden lehetséges eszközzel hátráltatta: nyomozókat váltottak le, vagy a SIS-hez laikus rendőröket hoztak helyzetbe, hogy azok akadályozzák a vizsgálatot.

1998-ig nem nagyon halad az ügy, pedig még olyan az akcióban résztvevő titkosszolga is akadt, aki vallott a SIS ellen: a magyar származású Fegyveres Oszkár emiatt évekig bújkálni kényszerült, legjobb barátját, Robert Remiáš üzletembert, akin keresztül Fegyveres a külföldi bujkálása alatt tartotta a kapcsolatot az otthoniakkal, valószínűleg ezzel összefüggésben gyilkolták meg 1996-ban – felrobbantották az autóját –; ez az ügy szintén máig feltátartlan.

Amnesztiák

Ennek egészen különleges oka van: 1998 elején lejárt Michal Kováč elnöki ciklusa, a parlament azonban nem tudott új elnököt választani, sehogy sem jött össze az ehhez szükséges számú szavazat. Ha nincs elnök, a jogköreit a miniszterelnök és a házelnök veszi át;

ezt a lehetőséget Mečiar pedig arra használta, hogy amnesztiában részesítette többek között az elnök fiának elrablóit,

akik ellen egyébként ekkor még csak mint ismeretlen tettesek ellen folyt eljárás.

1998-ban aztán sikerült leváltani Mečiart, a SIS-nek is új vezetése lett, ami el is kezdte felgöngyölíteni az előző vezetés által elkövetett visszaéléseket.

Ivan Lexát 1999-ben letartóztatták, majd pár hónap után szabadon engedték, 2000-ben azonban eltűnt, mielőtt bíróság elé állíthatták volna. Nemzetközi elfogatóparancs alapján két évvel később kapták el a Dél-Afrikai Köztársaságban, hazaszállították Szlovákiába, azonban börtönbe azóta sem került. Az ellene indított perek egy részét bizonyíték hiányában zárták le, volt olyan, amiben ártatlannak találták, és

több ügyben, köztük az elnök fiának elrablása ügyében a Mečiar által adott amnesztiák miatt nem lehetett előre lépni.

A mečiari amnesztiák a szlovákiai korrupció korai, azóta jócskán meggyarapodott jelképeivé váltak, és a nyilvánosság több mint két évtized után sem nyugodott bele, hogy az ügyekben nem születhet ítélet. Részben a nyilvánosság nyomására, részben annak köszönhetően, hogy a Robert Fico-féle szociálpopulista Smer-SD vezette akkori kormánykoalíciónak a magyar-szlovák vegyespárt, a Most-Híd is a tagja volt,

2017-ben a szlovák parlament eltörölte a mečiari amnesztiákat.

2019-ben ez alapján újra eljárás indult Ivan Lexa ellen, de azonnal el is akadt, mert Lexa azt kérte a bíróságtól, hogy az forduljon az Európai Unió Bíróságához. Az utóbbi most kimondta: az ügye nem felel meg a „ne bis in idem” elvének, az amnesztiák eltörlése pedig tagállami hatáskör, azzal az unió bírósága nem foglalkozik.

A döntésnek tehát az a következménye, hogy

folytatható az eljárás ifj. Kováč elrablásának ügyében Lexa és 12 társa ellen, és nemzetközi elfogatóparancs is kiadható ellenük,

ha elhagyják Szlovákiát. Ezzel végre ítélet születhet abban az ügyben, ami Szlovákia történetének legsúlyosabb politikai botránya volt egészen 2018 márciusáig, amikor meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és a menyasszonyát, Martina Kušnírovát.

Mečiar helyét ugyanis több síkon is átvette Robert Fico: amikor 2006-ban először nyert választást, a Mečiar-féle HZDS-szel és a Ján Slota-féle ultranacionalista SNS-szel alakított kormányt, majd a 2012 és 2020 közötti két ciklus alatt egy cizelláltabb, de sok tekintetben a mečiarihoz hasonlóan működő maffiaállamot épített ki, amiben a titkosszolgálat a korrupció eszköze volt: egy kormányközeli oligarcha irányította a rendőrség bűnszövetkezetként működő vezetését, egy másik oligarcha pedig újságírókat figyeltetett meg és a vád szerint Ján Kuciakot is ő ölette meg.

Vladimír Mečiar egyébként idén töltötte be a nyolcvanat, már 2012-ben felhagyott az aktív politizálással – bár 2019-ben felmerült, hogy új pártot alapít –, visszavonultan él. A családja viszonylag nagy vagyonnal rendelkezik: 2017-ben több ház, egy hotel, gyümölcsültetvény és egy szeszfőzde volt a birtokában.

NYITÓKÉP: Vladimír Mečiar. Film Mečiar / Facebook