Lehet ügynöközni vagy kiröhögni Gattyánt, de amiről beszél, azon az ország jövője múlik

Ami problémát felvetett Gattyán György és mozgalma, egy normális, jövőorientált közbeszéddel rendelkező országban érdemi párbeszédet indíthatna el, ám Magyarország nem ilyen hely. Magyarország reménytelenül a 20. században ragadt, s a 21-ikből is csak annyit fog fel, amely épp a múltba rántja vissza a nálunk fejlettebb társadalmakat is.

Mostanában kevés dologban alakult olyan gyors és szinte telje körű konszenzus a magát mértékadónak tartó értelmiség köreiben és általában az ellenzéki közvéleményben, mint Gattyán György politikai ambíciói kapcsán.

Komolytalan, troll, bohóc, Fidesz-bérenc

– hallhattuk a közéleti statáriumbíróság ítéleteit.

A milliárdos szándékai és motivációi kapcsán valóban több a kérdés, mint a válasz. (Talán éppen ezért nem kéne csípőből ellőni a pártpolitikai és világnézeti zsigerekből kiinduló megfejtéseket.)

Csak, hát az a helyzet, hogy ez  – legalábbis egyelőre – nem is igazán fontos.

Sokkal lényegesebb, amit mond, és amivel az elmúlt hetekben egyáltalán nem foglalkoztunk. Pedig kéne, mert amiről beszél, az ennek az országnak a jövője – illetve annak hiánya.

Gattyán nem az új Berki

Bár egyik legtöbbet hangsúlyozott alapelvem, hogy nem az számít ki mondja, hanem az, hogy mit mond – azért néha érdemes mögé nézni egy-egy felvetés megfogalmazójának. Gattyánt előszeretettel hasonlítják a főpolgármester-választáson 2019-ben elinduló Berki Krisztiánhoz.

Az eleve nem túl gazdag kínálatot nyújtó hazai celebplázában is olcsó gagyinak számító egykori focista, futballipari kreatív könyvelő és valótlanságshow-sztár, illetve a „pornómilliárdos” közötti bulvárpárhuzam első blikkre valóban adja magát –

de valójában méretes aránytévesztés.

Nem is csak arról van szó, hogy – amint arra Puzsér Róbert rámutatott – Gattyán György a magyar üzleti élet óriáscetje, szemben a magyar szürkegazdasági iszapban turkáló kishallal, Berki Krisztiánnal.

Így aztán aligha feltételezhető, hogy a NER anyagi ösztönzésére kezdett volna közélettel foglalkozni.

(A Válasz Online tényfeltáró anyagából ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az ő birodalmának is van közös halmaza a NER-rel – ám ez inkább azt mutatja, hogy a hazai kleptokrácia polipjai már lényegében mindenhova elérnek, és nem feltétlenül azt, hogy az ország egyik leggazdagabb embere ennek hatására lép a politika pástjára.)

Ám, ahogy fentebb írtam, a Gattyán-jelenség széles körben elterjedt értelmezésében nem is ez a legsúlyosabb tévedés – hanem az a dilettáns bölcsész nagyképűség, ahogyan állandó kísérő jelzőjévé vált a „pornómilliárdos” kifejezés.

Pornóból nálunk az elmúlt évtizedekben számos ember meggazdagodott, például Kovi vagy a francia földről ideszármazott Pierre Woodman. Gattyán György azonban nem tartozik közéjük.

Az általa 2003-ban útjára indított Livejasmin ugyanis elsősorban nem azért lett bombasiker, mert meztelen nőket lehet nézegetni a képernyőn, hanem, mert mindezt interaktív élő streaming-szolgáltatásként kínálta a világon az elsők közt, ha nem a legelsőként. Ennek kapcsán természetesen joggal lehetnek intellektuális, vagy morális fenntartásaink, de ez nem változtat azon a tényen, hogy

Gattyán nem pornósként, hanem high-tech innovátorként tett szert hatalmas vagyonára.

Amiről Gattyán beszél, azon az ország jövője múlik

Ha ezek után mostani kampányát a költségvetési egyensúly helyreállítására, az úthálózat bővítésére, az egészségügy vagy a rendvédelem állapotának javítására építené, joggal mosolyognánk meg. Csak, hát mondanivalójának fókuszában éppen az a terület van, ahol az elsők közt ismerte fel a változások – mindenekelőtt a széles sávú internet elterjedésének – jelentőségét, és ezt kiválóan ki is használta.

Amikor Gattyán György az ország digitalizációjának fontosságáról beszél, akkor sem legyinthetnénk rá kóklerként, ha ezen a téren hazánk Sinkanszen-vasútként hasítana. Hát még úgy, hogy gőzmozdonyként araszolgat.

Aki próbált már Magyarországon online elintézni a közigazgatástól a szolgáltatásokon át az adatkikérésig bármit, az aligha érzi úgy, hogy e téren nálunk minden rendben van. És nem is téved: az Európai Bizottság évente közzétett felmérése szerint digitalizáció terén Magyarország az Unió 27 tagállama közül a 23-ik helyen tanyázik.

A helyzet az állami és a piaci szférában is lesújtó: a kis-és középvállalkozásoknak alig több mint tizede (!) rendelkezik közösségi médiás jelenléttel, vagy kereskedik online platformon. A magyar vállalkozások digitalizáció terén az utolsó előtti helyen állnak az EU-ban.

De a szomorú helyzet az, hogy ez nem elsősorban azért van, mert a magyar vállalkozók bénák, hanem sokkal inkább azért, mert nincs is kivel, illetve nincs kinek korszerű szolgáltatást nyújtani.

A magyarok több mint fele ugyanis a legalapvetőbb digitális készségekkel sem rendelkezik, vagyis egy számítógép bekapcsolása, vagy az internet használata is komoly kihívást jelent számukra.

Szeptemberben nem véletlenül fogalmazott meg drámai hangvételű kiáltványt az IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért, amely szerint „hosszú ideig talán az utolsó esélyünk” hogy megállítsuk az ország több évtizede tartó technológiai leszakadását, ha gyors és széleskörű fordulat zajlik le e téren.

S, ha valaki azt hinné, ez csupán a frusztrált tech-mániás kockák nyafogása, az vigyázó szemeit az uniós digitalizációs rangsorban minket 10 hellyel megelőző Litvániára, vagy a 17 hellyel előrébb álló Észtországra vesse. A két kis balti posztszovjet állam gazdasági fejlettsége az elmúlt tíz esztendőben az EU-s átlag 57 százalékáról 83 százalékára nőtt. Mi ugyanebben az összehasonlításban 73 százalékon állunk.

Hogy ezen a siralmas helyzeten Gattyán György és mozgalma pontosan hogyan szeretne változtatni, az egyelőre még nem igazán derült ki.

Ám egy normális, jövőorientált közbeszéddel rendelkező országban már a probléma felvetése is érdemi párbeszédet indíthatna el a fideszbérencezős acsargás és a pornómilliárdosozós heherészés helyett.

Magyarország azonban jelen állapotában reménytelenül a 20. században ragadt, s a 21-ikből csak annyit fog fel, amely éppen a múltba rántja vissza a nálunk fejlettebb társadalmakat is: a rég elporladt ősök sérelmeit egymás elleni megidéző politikai feketemágiát, a fékevesztett identitásmaszturbációt, és a párhuzamos valóságokba zárkózást.

E téren legalább vitathatatlanul egyre korszerűbb nemzet vagyunk.

S míg a fedélzeten a vadonatúj szellemi importmoslékot majszoljuk boldogan, a berumozott tengerészek meg arról vitatkoznak, melyik kikötő felé forduljunk, hol hidegebb a sör, és forróbbak a lányok – valahol  a hajó orrában mintha kiabálna valaki.

A művelt közönség kezében egy pillanatra megáll a kanál, a matrózok szájában is megfagy egy másodpercre a szitokszó. Aztán legyintenek: biztos csak egy részeg utas randalírozik. A szalonban tetőfokára hág a mulatság, a parancsnoki hídon kés villan a világmegváltó vita hevében,

s közben csendben, méltóságteljesen siklunk a jéghegy felé.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!