Lecserélik-e a merkeli pragmatizmust a CDU-ban?

Négy év alatt már harmadik pártelnök-választást tartják az egykor szebb napokat látott német CDU-ban. De kik indulnak el a pártelnöki posztért? Mit tudnának tenni ők a hatalomból tizenhat év után kieső jobbközép párt élén élén? És ki a legesélyesebb?

Szeptember 26-án hosszú idő után először tartottak Németországban úgy szövetségi választásokat, hogy a CDU/CSU-pártszövetség, avagy a jobbközép uniópártok kancellárjelöltje nem Angela Merkel volt.

A választások előtt fél évvel még úgy tűnt, a 16 évnyi Merkel-éra öröksége egy CDU/CSU-s siker lesz, azonban az uniópártokon belüli harcok, illetve végül a kancellárjelöltséget trükközéssel megszerző Armin Laschet gyenge kampánya miatt ez egyáltalán nem így alakult:

a történelme során az uniópártok a leggyengébb eredményüket érték el, az előző, 2017-es választásokhoz képest több mint négymillió szavazót és 8,8 százalékponttal kevesebb szavazatot kaptak, 

így a Bundesmutti 16 évnyi kormányzása után a CDU Merkel hiánya mellett egy új, régóta nem tapasztalt jelenséggel küzd meg: ellenzékbe kellett vonulniuk.

Várható volt a zuhanás, de nem ekkora 

Egy pártot mindig megviseli, ha egy karizmatikus vezetője távozik – nem véletlen, hogy Merkel már idejében elkezdett foglalkozni az utódlásáról, azonban az általa kinézett Annegret Kramp-Karrenbauer nem tudta úgy egyesíteni maga mögött a pártot, mint Merkel, ezért végül AKK is lemondott pártelnöki pozíciójáról, hogy aztán kezdetét vehesse a CDU ideológiai válsága.

Ugyanis mióta Merkel 2018 októberében bejelentette, hogy nem indul el a tisztújításon, a CDU-ban két szárny küzdött az elnöki pozícióért: a merkeli pragmatizmust és centrizmust követő szárny, illetve azok, akik a pártot visszavezetnék a jobboldalra.

Ez most sem lesz másképp, hiszen a régóta bosszúra szomjazó, a korábban magát outsiderként pozíciónáló Merkel-krtikus Friedrich Merz ismét elindul, de mellette szintén megméretteti magát a 2009 és 2012 között környezetvédelmi posztot ellátó, ám gyenge választási eredménye miatt Merkel bizalmát elvesztő, magát külpolitikai szakértőként újjáépítő Norbert Röttgen, illetve az esélytelenek nyugalmával Merkel korábbi kabinetfőnöke, Helge Braun is.

Eddig mindig a merkeli vonal győzött: 2018-ban a tisztújító kongresszus delegáltjai AKK-nak, 2021 januárjában pedig Laschetnek adták az elnöki széket, annak ellenére, hogy Merz az első fordulóban több szavazatot szerzett Laschettel szemben, azonban a második fordulóban a korábban Röttgent támogató delegáltak inkább Laschet mellett tették le a garast. 

Azonban hiába szerezte meg a pártelnöki pozíciót Laschet, a kancellárjelöltsége már nem volt ilyen biztos Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökének – még a CDU-tagok többsége is a CSU-s Södert szerette volna, mert a választók számára ő szimpatikusabb volt –, így csak egy trükkhöz folyamodva tudta megszerezni a jelöltséget is, ami egyrészt Laschet pártján belüli pozíciójának gyengeségét, másrészt – mint utólag kiderült – bukásának kezdetét jelentette.

Laschet kampánya nem volt túl erős, eleve a kampánystábja nem is őt tette a kampány középpontjává.

Neve sokáig leginkább azért merült fel a német sajtóban, hogy a CSU elnöke, egyben sokáig az uniópártok kancellárjelöltjének szánt Markus Söder támogatja-e őt vagy sem.

A vitákon pedig rendre alulmaradt az SPD centrumához tartozó Olaf Scholz-cal szemben, hiába próbálta mindhárom vitán kellemetlen helyzetbe hozni Scholzot.

Laschet vezetésével végül történelmi vereséget szenvedtek az uniópártok. A vereség ellenére próbálta szépíteni a bukását, de a koalíciós puhatolózások alatt a Zöldek és az FDP hamar inkább Scholz és az SPD felé vették az irányt – mindezt annak ellenére, hogy az FDP-vezér Lindner a kampány alatt végig arról beszélt, hogy ő mindenképpen Laschetet akarja kancellárnak.

Ez végül Lindnernek és az FDP-nek jó taktikának bizonyult, hiszen sok korábbi Merkel-szavazó azért szavazott át az FDP-re, hogy így tarthassák hatalomban az uniópártokat, míg mások egyszerűen inkább Scholzban látták meg a merkeli pragmatizmust és a folytonosságot.

Négy év, három elnök

A gyenge eredményért a CDU-n belül sokan Laschetet okolják, aki így még egy évig sem maradhatott a pártelnöki pozíciójában, és novemberben a párt elnöksége bejelentette, hogy év végén ismét tisztújítást tartanak,

azonban a megszokottaktól eltérően most nem a delegáltak, hanem minden CDU-párttag szavazhat, 

így 1001 ember helyett ezúttal közel 400 ezren dönthetnek arról, hogy ki legyen a párt új vezetője. Ez sajtóhírek szerint részben az alapszervezetek nyomására vezethették be, mivel az alapszervezetek már kancellárjelöltként sem látták volna szívesen elnöküket, Laschetet – egyrészt, mivel Söder a németek számára szimpatikusabb jelölt volt, egy jó kancellárjelölt pedig mindegyik egyéni képviselőnek a kampányát megdobja –, ezért nagyobb beleszólást szerettek volna az új pártelnök kiválasztásában.

Az első fordulót december 4-e és 16-a között tartották, ahol három jelölt közül választhattak a párttagok:

• 2018 és 2021 január után ismét elindult Friedrich Merz, akit még 2006-ban Merkel túrt ki a pártból. Ő elsősorban a jobboldalra vezetné vissza a CDU-t, szakítva ezzel a merkeli politikával;
• a januári pártelnöki választáson harmadik helyen végző külpolitikus, korábban 2009 és 2012 között környezetvédelmi miniszter posztot betöltő centrista Norbert Röttgen, aki magát a CDU megújítójaként pozícionálja;
• illetve Merkel korábbi kabinetfőnöke, Helge Braun, akinek már indulása is meglepetés. Ő elsősorban a Merkel-hatásban bízik, bár valószínű nem jut be a második fordulóba. Egyetlen mellette szóló érv a folytonosság mellett a bürokráciában szerzett tapasztalata.

A három jelölt közül az első fordulót valószínűleg Merz fogja behúzni: az első forduló előtt elkészített utolsó, november végén közzétett közvélemény-kutatás szerint a konzervatív politikus támogatottsága a CDU-szavazók között 48 százalék, akit Röttgen követ 20 százalékkal, míg Braun jócskán lemaradva 14 százalékponton áll.

ugyanakkor a megkérdezettek 18 százaléka nem tud választani a jelöltek között.

Merz eddigi legnagyobb esélye?

Az első forduló eredményeit december 17-én hozzák nyilvánosságra, és a közvélemény-kutatások szerint valószínű egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok 50 százalékát + 1 szavazatot, így a december 28. és január 14. között megrendezett második fordulóban a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt fog megküzdeni az elnöki székért – akik valószínűleg Merz és Röttgen lesznek.

Merz eddig mindkét legutóbbi pártelnök-választásán bejutott a második fordulóba, azonban ott megosztó személye miatt a delegáltak mindig ellene szavaztak.

Ugyanakkor most nagy lehetőség előtt áll a 2006 óta bosszúra szomjazó 66 éves politikus:

a párttagok többsége férfi és 60 évnél idősebb, akik számára szimpatikusabb lehet Merz, mint a többi jelölt.

Merz régóta Merkel legnagyobb kritikusa, aki egy erősebb konzervatív élt adna a pártnak, azonban a mostani kampányában már nem kívülállóként pozícionálta magát, hanem a CDU megújítójaként.

Merz-cel szemben eddig mindig összezártak a delegáltak és a pártelit, de a párttagok között már más lehet az esélye.

Másrészt megítélésének az is segít, hogy nyíltan támogatta Laschetet a választások során, és a mostani pártelnöki kampányban már jóval visszafogottabban nyilatkozott.

Leginkább arról beszélt, hogy a CDU-t modernizálni kell, jobb válaszokat kellene kidolgozni a jelen problémáira, és sokat foglalkozott a szociális problémákkal – pártelnökként az SPD-hez vándorolt szavazókat próbálná meg ismét megszólítani ezzel.

Röttgen is hasonlóan a megújulás igényével, illetve a párt modernizálásával kampányolt. Az egykori környezetvédelmi miniszter egyrészt kicsit zöldebb irányba mozdítaná el a pártot, másrészt újításként a társelnöki pozíciót is bevezetné. Ő egyrészt a fiatal, illetve női szavazók felé próbálna nyitni.

A jelöltek közül neki van a legtöbb tapasztalata: miniszteri posztja után a Bundestag külpolitikai bizottságának elnöke volt, ahol magát újjáépítette magát külpolitikusként.

Merzhez képest előnye, hogy fiatalabb – Merz 66, Röttgen 56 éves –, így vele hosszabb távra lehet tervezni, és így nem csak elindíthatja a CDU-t a megújulás útján,

de ha hagynak neki elég időt, akár véghez is viheti. 

Helge Braun indulása pedig önmagában meglepetés: egyrészt sokan nem is tartják politikusnak, inkább egy gondosan, hatékonyan működő bürokratának.

Merkel korábbi kabinetfőnöke leginkább a Merkel-hatásban bízhat,

illetve abban, hogy a párt szervezetét rendbe tudja tenni, bár kérdéses, hogy a politikai intrikákban annyira nem jártas Braun hogyan tudná egyesíteni a pártot maga mögött, így sokan eleve csak átmeneti megoldásként számítanának rá.

Ugyanakkor hiába a nagy munkabírása, Németországban nem annyira ismert politikus,

a szeptemberi választáson például alulmaradt körzetében egy szinte ismeretlen 30 éves SPD-s politikussal, Felix Döringgel szemben, így csak listáról jutott be a Bundestagba – igaz, előtte sorozatban háromszor is behúzta a körzetet.

Azonban a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy ezekkel az üzenetekkel és önéletrajzokkal mely jelölt tudja meggyőzni leginkább a párttagokat.

Hova tűntek az uniópártok mögül a Merkel-szavazók? Utánajártunk! Mit kell tudni Friedrich Merzről? Bukovics Martin még az előző pártelnök-választásnál leírta! Kicsoda Norbert Röttgen? Techet Péter kifejti! És mit várhatunk az új német kormánytól? Kielemeztük! 

NYITÓKÉP: Tobias Koch / CDU, Facebook