Szerző:
Vági Márton
A kormány célja nem az emberek megvédése, dehogy, a cél az egészségügyi költségek csökkentése, lévén a dohányosok nagyobb eséllyel lesznek betegek, kerülnek kórházba, kell kifizetni a kezelésüket.
Új-Zélandon a rendkívül progresszív, Jacinda Ardern által vezetett kormány épp most tiltja be a dohányzást, pontosabban szavazza meg, hogy azok a helyi lakosok akik most 14 évesek, már biztosan ne tudjanak legálisan dohányterméket vásárolni, akkor sem, ha nagykorúak lesznek.
Az nyilvánvaló, hogy a dohányzás káros és egészségtelen,
ennél már csak az károsabb és egészségtelenebb, ha az állam kívánja megszabni a felnőtt lakosoknak, hogy mit szívhatnak és mit nem.
A történelem egyébként is azt mutatja, hogy ezek a tiltások jól működnek, lásd az amerikai szesztilalmat és vele egyidőben a maffia virágzását a 20-as évekből.
Amit az Ardern-kormány tesz, annak semmi köze a liberalizmushoz és a liberális demokráciákhoz,
ilyen szinten az emberek életébe és azoknak a mindennapjaiba a legsötétebb kommunista és fasiszta diktatúrák szoktak beavatkozni. De javaslom a neomarxisták sztár DJ-miniszterelnökének, hogy ne álljon itt meg!
A vöröshúsok és a cukros termékek is károsak az egészségre, az alkohol is az, az elhízás nem különben, ahogy a mozgásszegény életmód is.
Lehetne esetleg kötelező reggeli torna az egész országban, aztán a cigi mellett a piát is betilthatnák, meg az elhízást is, a kövér embereket például bezárhatnák egy táborba,
azokat a felelőtlen szülőket pedig, akik vesznek a gyerekeiknek egy nyalókat, akár ki is végezhetnék.
Hiszen fő az emberek egészsége, és egy nagyobb jó érdekében muszáj áldozatokat hozni.
A marihuánát direkt nem említem, az nyilvánvalóan nem káros, azt a miniszterelnök is szereti,
mint azt korábban elárulta.
Mondjuk egy kis dohányt nem árt ám mellé csavarni, hogy ne kaparjon annyira. Hihetetlenül idegesítő bizonyos kormányok ezen fajta társadalom-mérnökösködése, ahol az emberek életének minden területére hatást kívánnak gyakorolni, mindenbe bele szeretnének szólni, és lehetőleg mindent be akarnak tiltani, amivel ők nem értenek egyet.
Én egyébként nem szeretem a cigit, nem is dohányzom, de roppant mód dühítene, ha felnőtt emberként nem tehetném meg, mivel az állam tiltaná azt – legalább otthon, a saját házamban.
Mert azt is megértem, elfogadom – sőt egyet is értek vele –, hogy bizonyos helyekről ki kell tiltani a dohányzást, de az, hogy otthon a négy fal között mit csinálok, az tartozzon egyedül rám.
Persze értem azt is, hogy
a kormány célja valójában nem az emberek megvédése, dehogy. A cél az egészségügyi költségek csökkentése,
lévén a dohányosok nagyobb eséllyel lesznek betegek, kerülnek kórházba, ami miatt kell fizetni a kezelésüket. Akkor vagy legyen magánegészségügy, magánbiztosítókkal (a biztosító pedig majd eldönti, hogy a dohányosokkal milyen szerződést köt), vagy a dohányosok fizessenek magasabb TB-t.
Igaz, ha tőlük magasabb TB-t követelnénk meg, akkor az alkoholistáktól vagy az elhízott emberektől is szedhetnénk több pénzt. Természetesen fontos lenne, hogy lehetőleg minél kevesebb ember szokjon rá a dohányzásra, és éljen egyéb káros szenvedélyekkel,
azonban a megoldás soha nem a tiltás.
A kábítószerek többsége is tiltott szinte mindenhol a világban, ennek ellenére viszonylag sokan füveznek, fogyasztanak kokaint, vagy élnek egyéb szerekkel. Tiltás helyett fontosabb lenne az edukáció, de ugye amíg az államnak a legfőbb (és talán egyetlen) hatalma az, hogy lesújtson a bűnözőkre, hát teremt magának újakat.
Ahogy Ayn Rand írta:
Szép új (dohányfüst mentes) világ…
Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.