Kell-e nekünk a kötelező védőoltás?

2021.12.10. 07:05

Az osztrák politika már letette a voksát a koronavírus elleni általános oltási kötelezettség bevezetése mellett, és a németek is mérlegelik. Azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez az intézkedés szükséges és arányos mértékben korlátozza-e az alapvető emberi jogokat vagy túlterjeszkedik ezeken a határokon.

Nagyjából eldőlt, hogy Ausztria február elején bevezeti az általános oltási kötelezettséget, melynek elmulasztását akár évi 7200 euróval is büntetni szándékoznak.

Ugyan a részleteket csak most fogják kidolgozni, a kormánypártok és az ellenzék – a Szabadságpárt kivételével – egységes abban, hogy nem látnak más eszközt az egészségügy tartós tehermentesítéséhez és a lezárások ördögi köréből való kitöréshez.

Az országban nagy a felháborodás, több tízezres tüntetéseket tartanak számos városban, a sajtóban viszont nem nagyon tapasztalhatjuk a közéleti vitát, nagyjából mindenhol pozitív támogatást kap az intézkedés és nem jelennek meg ellenvélemények.

Máshogy van ez Németországban, ahol az osztrákokon felbuzdulva a frissen megválasztott, a szocdemek, a zöldek és a szabaddemokraták alkotta „jelzőlámpa-koalíció” szintén bejelentette, hogy ők is mérlegelik az oltási kötelezettség bevezetését. Itt azonban elindult érdemi társadalmi vita a kérdésről, cikkek jelennek meg pro és kontra.

Mindkét országban azzal támasztják alá a kötelező oltás bevezetését, hogy nem áll rendelkezésre más eszköz ahhoz, hogy az egészségügyi kapacitások terheltségét tartósan enyhíteni tudják.

Ahogy látják, hogy a kapacitások kritikus telítettség felé közelítenek, újra és újra a lezárások eszközét kell alkalmazniuk, ami óriási károkat okoz a gazdaságban és a közoktatásban is. Az egészségügy magas terhelése mellett a más betegségekkel küzdők ellátáshoz való jogát súlyosan korlátozza:

műtéteket és egyéb kezeléseket kell elhalasztani, és ez akár visszafordíthatatlan egészségi károsodásokhoz vezethet esetükben.

Mivel az oltási kampányokkal nem tudták elérni a megfelelő átoltottságot (Ausztriában 67,62 százalék, Németországban 69 százalék teljesen immunizált), mely által az egészségügyi rendszer fellélegezhetne, állításuk szerint az egyetlen eszköz az általános kötelező védőoltás alkalmazása.

A német, az osztrák és a magyar alkotmányban (alaptörvényben) is garantált alapvető jog az emberi méltósághoz fűződő jog, melynek részét képezi a testi integritáshoz való jog. Ez alapozza meg az egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezés és az ellátás visszautasításának jogát. Abban mindenhol konszenzus van, hogy a kötelező védőoltás – mely a testi integritáshoz való jog korlátozását jelenti – alkotmányos intézkedés lehet,

azonban döntő szempont, hogy az alapvető jogok csak szükséges és arányos mértékben korlátozhatók.

Alkotmányos-e a kötelező oltás?

A szükségesség azt jelenti, hogy az intézkedés nem helyettesíthető más olyan eljárással, amivel a kívánt cél elérhető, és az érintettek jogainak kisebb korlátozásával járna. Önmagában az, hogy az intézkedés megfelel a cél eléréséhez, nem elegendő, az is fontos, hogy mással nem kiváltható.

Az arányosság elve pedig azt követeli meg, hogy az alapjogi korlátozás arányban álljon az elrendelés indokaival, nem jelenthet aránytalan, túlzott terhelést az érintettnek. Így a kérdés tehát az, hogy

elérhető-e az egészségügy túlterhelésének elkerülése más módon? Kimerítette-e az egyéb lehetőségeket mindkét ország?

Ezzel kapcsolatban Portugáliára és Spanyolországra irányul a figyelem, ahol nagyon sikeres oltási kampánnyal 80 százalék feletti átoltottságot értek el. Mindkét országban igyekeztek depolitizálni az oltás kérdését és egy katonát állítottak a kampány élére, az oltást a covid elleni háború eszközeként tematizálták.

Ezzel próbálkozik Németország is, amikor most egy vezérőrnagyot nevezett ki az oltáskampány vezetőjének, bár némelyek vitatják, hogy a bokacsattogástól a történelmi tanulságok okán óckodó németeknél sikeres lesz-e ez a lépés.

További kétségeket ébreszt, hogy az említett déli országokban a korábbi covidjárvány brutális pusztítást végzett, és ez a legtöbbeknek kellő motivációt jelentett az oltásra.

A németeknek szerencsére ezt nem kellett átélniük, és ennek megfelelően kisebb az oltási hajlandóságuk. De legalább próbálkoznak hasonló, kampányt segítő intézkedéssel.

Van-e más lehetőség?

Érdemes megvizsgálni, hogy melyik korcsoport terheli le az egészségügyet.

Németországban az intenzív ellátásra szorultak túlnyomó többsége idősebb ember, a 63,1 százaléka 60 év feletti, valamint 80 százaléka 50 év feletti.

Arról nincsen statisztika Németországban, hogy az intenzív osztályon fekvők közül hányan küzdenek alapbetegséggel, valamint hogy korosztályonként mennyi oltott és oltatlan páciens van, pedig ezek sem elhanyagolható szempontok ahhoz, hogy teljes képet nyerjünk, hogy melyek azok a rizikócsoportok, akik az intenzív osztályok magas leterheltségével összefüggésbe hozhatók.

Az osztrák adatok annyival részletesebbek, hogy rendelkezésre áll kor szerinti bontás a kórházi ellátásra szorultakról is.

Az osztrák intenzív osztályokon 45 százalékos a 60 felettiek, és 70 százalékos az 50 felettiek aránya. Hozzá kell tenni, hogy az intenzíven kezeltek 25,7 százaléka oltott volt.

Ezt az idősebb korosztály nagyobb átoltottsági arányával magyarázzák, hiszen a 60 év felettiek 83 százaléka már be van oltva Ausztriában, és ők azok, akik sajnos nagyobb arányban kerülnek intenzívre.

Ehhez hasonló, 86,3 százalékos a 60 felettiek oltási aránya Németországban is. Arról viszont nem közölnek adatot, hogy a 60 év felettiek korcsoportjában hányan kerülnek oltottként az intenzív osztályra.

Nyilvánvalónak tűnik, hogyha az egészségügyet tehermentesíteni szeretnék, elsősorban a rizikócsoportokkal kapcsolatban szükséges megtenni lépéseket.

Ezzel kapcsolatban a németeknél felvetették az oltatlan idősebb korosztály szezonális ön-izolációjának lehetőségét, mely nem lenne annyira komoly beavatkozás a hathavonta ismétlődő oltási kötelezettséghez, azaz a testi integritáshoz való jog megsértéséhez képest.

Nem ördögtől való felvetés a kötelező védőoltás bevezetése sem, ha a szükségesség és arányosság elve szigorú alkalmazásra kerül, és azokra a korosztályokra és munkakörökre vezetik be, melyektől az egészségügy tehermentesítése, illetve az ellátás sikeres fenntartása várható.

Németországban lehet, hogy elegendő lenne a görög példához hasonlóan a 60 év felettiek oltási kötelezettsége, hiszen 63 százalékos az arányuk az intenzív osztályokon, de az 50-es korosztállyal együtt már 84 százalékos, és így az egészségügy tehermentesítése utóbbiakkal már biztosan garantált. Hasonló a helyzet Ausztriában.

Ezzel szemben Ausztria és Németország általános kötelezettség bevezetéséről beszél, és az teljesen abszurd, hogy Karoline Edtstadler osztrák alkotmányügyi miniszter a korosztályi felvetésre azt nyilatkozza, hogy azért 14 éves kortól gondolkodnak kötelező oltásban, mert ez a büntethetőségi korhatár.

Azon még lehet vitatkozni, hogy 40, 50 vagy 60 év legyen a korhatár, de a gyerekek és a fiatal felnőttek koronavírus elleni oltási kötelezettsége a jogaik aránytalan és szükségtelen korlátozása.

Esetükben a betegség enyhe lefolyású, a kórházba kerülés és az intenzív kezelés kockázata minimális. Ezzel kapcsolatban azt szokták előhozni, hogy ha nem oltjuk át a teljes lakosságot, és a betegség továbbra is cirkulál, akkor nagyobb az esély a potenciálisan veszélyes új mutációk kialakulására. Csakhogy e veszély elkerüléséhez nem elég Ausztria és Németország teljes átoltottsága, hanem a Föld teljes lakosságát kellene immunizálni, ami sajnos nem fog menni.

További problémát jelent a Schiffer András által már felvetetett tény, hogy az Európai Unióban egyetlen Covid-elleni oltóanyag sem rendelkezik végleges engedéllyel. Még az USA-ban is csak a Pfizer kapott végleges engedélyt a 18 év feletti korosztályban. Ideiglenes engedély birtokában védőoltásra kötelezni a lakosságot minimum meredek ötlet. Abban viszont kevés kétségünk lehet, hogyha a németek elkötelezik magukat e cél mellett, akkor az EMA gyors ütemben fog végleges engedélyeket produkálni a kiválasztott oltóanyagoknak.

Emellett felvethető, hogy mennyiben jogszerű olyan oltás felvételére kötelezni a lakosságot februártól, mely jóval kisebb hatékonysággal véd a várhatóan az addigra uralkodóvá váló omikron variáns ellen, ami a becslések szerint 25 nap alatt ki fogja szorítani a deltát.

Lesz-e addigra megfelelő, engedélyezett oltás az omikron variáns ellen egyáltalán? Ha az új variáns dominanciája bekövetkezik, még nem ismert a betegség lefolyása az idősebb korosztályban, az is lehet, hogy szerencsénk lesz, és jóval enyhébb megbetegedést okoz.

Mi támasztja alá majd akkor az intézkedés szükséges és arányos voltát?

Az általános kötelező oltás komoly társadalmi feszültségek szül. Ugyan az osztrák média úgy állítja be, hogy a szélsőjobbos oltásellenesek vonulnak most utcára, de ez korántsem sincs így. Az intézkedés ellenzői között sokan vannak, akik bár három oltást is felvettek, a jövőre nézve továbbra is fenn szeretnék tartani az önálló döntés jogát ahelyett, hogy az állam időkorlát nélkül hathavonta ismétlődő oltásra kötelezze őket.

Ha be akarják vezetni a kötelező védőoltást, előtte alaposan meg kell vizsgálni modellek alapján, mely rizikócsoport, korcsoport jogainak korlátozásaival érhető el a kívánt cél, és az arányosság elvének megfelelve csak a feltétlenül szükséges csoportokra kellene alkalmazni ezt a jogi eszközt.

Az embernek az a benyomása, hogy az emberi jogok és a liberális demokrácia bátor védelmezői ezeket az elveket szívesebben alkalmazzák más kontinensekről érkezőkkel kapcsolatban, de saját polgáraik esetében nem szeretnének bíbelődni a részletekkel. Remélem, hogy tévedek.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Van még itt cikk a témában

Kommentek