Sok helyen próbálkozik Oroszország befolyásszerzéssel, de sehol nem olyan sikeres, mint Magyarországon

Szerző: Fekő Ádám
2021.12.08. 16:30

Egy átlag orosz nem sok dolgot gondol Magyarországról, de a propagandában is attól függ a rólunk kialakított kép, hogy mik a stratégiai célok. A magyarok pozitív oroszképe súlyos ismerethiányra vezethető vissza.

Sok helyen próbálkozik Oroszország befolyásszerzéssel, de sehol nem olyan sikeres, mint Magyarországon

Magyarországon évek óta állandó téma Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal ápolt egyre közelebbi viszonya, de a Political Capital online konferenciáján megpróbálta más irányból bemutatni a kérdést: abból, hogy milyen színben tűnik fel Magyarország az orosz propagandában.

A beszélgetést Krekó Péter vezényelte le, és főleg az derült ki belőle, amit nagy vonalakban épp a héten mondott el az Azonnalinak Oleg Navalnij is: az orosz köztudatban nem él különösebben erős kép Magyarországról, de még az állam céljait szolgáló propagandasajtóban is attól függően változik a rólunk mutatott kép, hogy mi az orosz vezetés aktuális stratégiája.

Nálunk fentről indul

Először a Political Capital elemzője, Szicherle Patrik ismertette kutatásainak eredményét: Szerbia után Magyarország és Montenegró lett a legsérülékenyebb ország az orosz propagandával szemben, tehát az egész Unióban mi vagyunk az elsők. Érdekes, hogy a hazai közvélemény valamivel ellenállóbb az orosz befolyással szemben, mint a térség nagy része, de ameddig például Csehországban és Szlovákiában a közvélemény szintjéről szoktak indulni az orosz álhírek, addig Magyarországon az elit kezdi el terjeszteni őket.

Ezzel kapcsolatban a konferencia résztvevői egy sokszor hallott vitát vettek elő, mégpedig azt, hogy Magyarországnak az EU-ban van-e a helye. Bár nyíltan csak a marginális erők utasítják el a tagságot, de a kormány manipulatív kampányokat folytat az Unió döntései ellen.

Tovább növeli az ország sérülékenységét, hogy a magyar pártok a külpolitikában is erősen megosztottak, nincsenek közös céljaik.

Az orosz információk kezelése megoszlik: a kormánypárti média általában pozitív képet rajzol Oroszországról, gyakran közölnek interjút kritikus kérdések nélkül orosz vagy kínai hivatalnokokkal, a független média általánan kritikus, de létezik egyfajta szürkezóna is: az alapvetően kormánypárti híreket közlő Mindenszó egy az egyben a Kreml álláspontját harsogja például Alekszej Navalnij ügyében.

Magyarország esete példa a káoszra

De milyen kép él rólunk az orosz médiában? A masszívan Kreml-párti, és sok nyelven hírt közlő részleg, amiknek központilag szabják meg a tevékenységét, általában pozitív képet rajzol fel rólunk, egy barátságos NATO- és EU-tagállamét. Ugyanakkor Magyarország produkcióját sokszor példaként használják fel az Unió töredezettségére, mutatván például, hogy Budapest bizonyos tekintetben közelebb áll Moszkvához, mint Brüsszelhez. Sokszor faltörő kos Magyarország, de tudnak negatív képet is sugározni rólunk:

1956 ötvenedik évfordulóján a magyar felkelést az első színes forradalomként írták le. 

(Színes forradalmaknak az új évezredben a posztszovjet térségben kirobbant, tömegtüntetésekkel induló és az USA támogatását élvező forradalmakat szokás nevezni, mint amilyen a 2003-as grúziai vagy 2004-es kijevi „narancsos forradalom” volt.)

Közben Szijjártó Péter külügyminiszter szívesen nyilatkozik az orosz állami médiának arról, hogy a nyugat fake newst terjeszt.

Fontos szerepünk van az Ukrajnával folytatott információs háborúban: a Kreml propagandájában magyar álszakértők jelentek meg, akik közül az egyik nem létező szakértő olyanokat terjeszt, hogy Orbán Viktort saját tanácsadói arra biztatják, támogassa a Kárpátalja visszaszerzését. Ezek a kijelentések az ukrán sajtóba is átszivárogtak, ami muníciót adott az amúgy is erősödő ukrán szélsőjobbnak.

Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) nevű thinkthank főmunkatársa kiemelte, hogy azért a magyar sajtóban sokkal több szó van az oroszokról, mint ott a magyarokról, de ez a két ország pozíciójából adódóan érthető is. Az orosz médiában van általános narratíva az Európai Unióról, ezek az ismert dolgok migránsokkal, töredezettséggel, káosszal. Ebbe a logikába illik bele, hogy Magyarország különbözik ettől.

„Ezzel támasztják alá azt az általános narratívát, hogy mennyire nem egységes az EU” – mondta Rácz.

A kép akkor változik meg, ha más stratégiai cél van: Ukrajna letámadása idején Magyarországról is jelentek meg offenzív tudósítások, a Hídfő.net nevű oldal is közölt 2014-ben harckocsikról képeket úgy előadva, mintha Magyarország szállította volna őket. A bizonyítottan az orosz titkosszolgálathoz kötődő, amúgy sem túl olvasott oldalon senki nem vette észre, de az orosz külügy azonnal reagált rá, a magyar külügynek pedig már vedekezéssel kellett kezdenie.

Fontos, hogy ettől még EU- és NATO-tagként tekintenek ránk, tehát nagyon kiugró véleményeket nem fogunk találni.

Takácsy Dorka Oroszország-szakértő is megerősítette, hogy a magyaroknak az Unióból kifelé beszélésére vár nagy karrier az ottani sajtóban. „Ha még a magyarok is ezt mondják, és még szerintük is rossz, akkor valóban rossz minden” – mondta, hozzátéve, hogy ehhez szolgáltatunk is munícióT, és a Kreml bolond lenne nem leütni azokat a labdákat, amiket egy-egy magyar politikus megnyilvánulásai adnak fel.

Más a politika, mint az ország

Érdekes, hogy Magyarországot csak az oroszok 2-3 százaléka tekintette igazán baráti országnak a Levada felmérése szerint Oroszországban, ami szintén azt mutatja, nem irányul ránk sok figyelem, de az is sokat elmond, hogy az orosz internetes keresések az idei évben főleg a magyar labdarúgó válogatottal voltak kapcsolatosak.

Rácz hozzátette, hogy az orosz köztudatot főleg szalagcímek határozzák meg: saját élményként azt hozta fel, amikor Budapesten átnevezték a Moszkva teret Széll Kálmán térre, akkor Oroszországban megkérdezték tőle, mi baj volt az eredetivel.

Fontos, hogy Oroszországban sem ugyanaz a magyar kormány percepciója, mint Magyarországé: ha politikáról van szó, akkor előkerül Orbán Viktor, és kiderül, hogy milyen jó haverok Vlagyimir Putyinnal, de

Magyarországról általában inkább a szovjet időszak, az öregek magyarországi szolgálata, Puskás Ferenc, a Globus konzervek és a tokaji borok merülnek fel. Mivel nálunk nincsenek oroszellenes atrocitások, ezért Rácz szerint „a negatívum hiánya is pozitívum.” 

Magyar oldalról erőteljes növekedésnek indult azok száma az elmúlt időszakhoz képest (30 százalék), akik már stratégiai partnernek is tekintik Oroszországot. Ennek a jele az ország növekvő sérülékenysége a propagandával szemben, amivel kapcsolatban Takácsy azt is kiemelte, hogy aggasztó, mennyire nincs fenyegetettség-érzés az emberekben ezzel kapcsolatban.

Rácz ehhez azt tette hozzá, hogy ehhez képest az Egyesült Államokat csak 15 százalékunk tekinti stratégiai partnernek.

Azt is érdemes kiemelni, hogy a magyar korrupció miatti sebezhetőségről nem Oroszország tehet, ők csak kihasználják ezt teljesen logikus módon.

A magyar válaszadók oroszokkal kapcsolatos pozitív attitűdje Rácz szerint már csak azért is nagyon súlyos ismerethiányról árulkodik a régió helyzetével kapcsolatban, mert az sem zavarja őket, hogy Ukrajnában hetedik éve háború van.

„Ez az ismerethiány alapvető része a sebezhetőségnek, és ezen nem ártana dolgozni.”

Az általános oroszkapcsolati fordulatot Rácz szerint 2009 novemberében kell keresni: ez év novemberében Orbán Viktort hívta meg a Putyin támogatására létrehozott Egységes Oroszország párt a kongeresszusára, ahol volt egy Orbán-Putyin megbeszélés négyszemközt. A szentpétervári találkozó után Orbán tett is egy nyilatkozatot a paksi bővítésről, amiben elmondja, „nem hiszi, hogy ezt az oroszok nélkül meg lehet csinálni”.

A megbeszélés pontos tartalmát persze soha nem fogjuk megtudni, de sokat mutat a helyzetről, hogy az oroszok nem az akkori miniszterelnököt, Bajnai Gordont hívták meg, hiszen hosszú távra terveztek.

A magyarországi befolyás egész más viszont, mint akár a Baltikumban vagy Szerbiában: nincsenek közös kisebbségek, nincs hagyományos oroszbarátság vagy pánszláv hagyomány, nem is fektetnek ebbe energiát. Az orosz befolyás két területre koncentrál: stratégiai ágazatokban történő pozíciószerzés, amik sok időre garantálják a befolyást (atom, gáz, stb.), illetve az elitben igyekeznek pozíciókat szerezni.

Takácsy Dorka szerint ennek kivédésére az átláthatóság lenne a jó védelem, ebben Rácz is egyetértett: nem az a baj, hogy rossz például a paksi atomerőmű, hanem az, hogy nem tudunk róla semmit. „Ha lenne rá politikai akarat, meglepően gyors változást lehetne elérni ez eliten belüli orosz befolyás ellen” – mondta Rácz András.

Krekó kiemelte, hogy az átláthatóság hiányát az is mutatja, hogy csak kormányzati bemondásra kell elhinni, hogy „jó áron” vesszük a Gazpromtól a gázt, ami magyar sajátosság. Sok más országban ugyanis teljesen transzparens, mennyi pénzt fizetnek Oroszországnak a gázimportért.

Abban a beszélgetés mindhárom résztvevője egyetértett, hogy Magyarország egyedi:

máshol is próbálkoznak az oroszok hasonló módszerekkel befolyást szeretni, de sehol nem ennyire sikeresek.

Kérdés, mennyire változtat a helyzeten egy esetleges kormányváltás: Takácsy elmondta, érdemes látni azt a tendenciát, hogy mindig az aktuális ellenzék volt igazán oroszellenes, de egyelőre az látszik, hogy az egyesült ellenzék nem oroszbarát, és ezzel minden jel szerint tisztában van az orosz fél is.

KIEMELT KÉP: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek