Szerdától tilos a tánc Berlinben, ahol épp a világörökség részévé tennék a technót

Amikor azt hinnéd, az egyik kedvenc mémoldalad túlrúgta a pöttyöst, kiderül, hogy szerdától tényleg tilos lesz táncolni a berlini bulikban. Mindeközben a túloldalról DJ-k és szervezők lobbiznának az UNESCO-nál, hogy tegyék a technót a világörökség részévé.

Van nekem egy kedvenc technós mémoldalam az Instán, ahol a napokban osztottak meg egy képet, amiben az állt, hogy egy új törvény szerint Berlinben nyitva maradhatnak majd a klubok (ősmagyar nevükön: diszkók), viszont tilos lesz táncolni. Kicsit úgy voltam vele, hogy jó, nem rossz, de volt már ennél azért erősebb dobás is az oldalon.

Aztán kiderül, hogy egyáltalán nem vicc, mert

a Berlini Szenátus frankón bejelentette, hogy december 8-tól bár továbbra is nyitva maradhatnak a klubok, azonban tilos lesz bennük táncolni.

Tanzen mit Corona

Én tényleg nem tartozom azok közé, akik állandóan és határozottan állást mernének (vagy egyáltalán akarnának) foglalni a járvány-kérdésében.

Sőt, máshogy mondom:

már a puszta gondolattól is elkap a szorongás, ha az egész diskurzusra gondolok.

Ha ugyanis azt mondom, hogy szerintem a klubokat bezárni faszság és egész egyszerűen nem lehet úgy élni, hogy minden tüsszentés bekerül a hírekbe, akkor a karanténtálibok esnek a torkomnak.

Ha pedig hozzáteszem, hogy szerintem mindenki oltassa be magát, aztán haladjunk tovább, akkor az oltásszkeptikusok (lánykori nevükön oltásellenesek) teszik ugyanezt.

Pedig én annyira libsi vagyok ebben az egészben, hogy egyáltalán nem helyeslem az oltás bármilyen formában történő kötelezővé tételét, vagy az erre való pressziót – ellenben két hete adattam be a harmadik oltásom, mivel úgy gondolom, ez a vírus elleni leghatékonyabb megoldás.

Ezzel együtt rohadtul nem látom, hogy miért is ne jöhetne be negatív PCR-teszttel valaki, aki nem akarja beoltatni magát.

Na mindegy, ezt csak azért akartam tisztázni, hogy lássuk, a két véleményvéglet között ott vannak például az oltáspárti rendezvényszervezők, meg zenészek, akik sem logikusan, sem egzisztenciális szempontból nem tartják sem helyesnek, sem szükségesnek azt, hogy mondjuk bezárjanak a klubok, mindemellett pedig épp végletesen kiégnek attól, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vált bármilyen helyzetet több szempont szerint mérlegelni.

Mert ezen a ponton például fontos megjegyezni az úgynevezett tárgyilagosság kedvéért, hogy jelenleg például negatív teszttel is be lehetett menni Németországban a bulikba, illetve a különböző rendezvényekre (értsd: helyszíni rapid teszt, ami, ha negatív, lehet is húzni befelé).

Ugyanakkor az egyébként üdvös és logikus oltáson kívüli lehetőség mellett olyannyira szédítő az ott kitalált rendszer, meg a mindenféle szabályok, hogy az emberből szinte azonnal előtör a nyugatló hanyat tébolyát kristálytisztán látó, keményvonalas Kocsi Máté. Merthogy nem pusztán arról van szó, hogy vagy geimpft (oltott) vagy genesen (betegségből felépült) vehet részt a bulikban 50 százalékos kihasználtságig (ez a 2G-rendszer), de ezen a szabályán túl van még a 3G (geimpft, genesen, getestet), mi több, van 2G+, meg 3G+ is, amit már egyáltalán nem is értek – szóval hülye németek.

Mindez azonban még mindig nem változtat a tárgyon és a tényen, hogyaszongya:

szerdától bár továbbra is nyitva maradhatnak a klubok, azonban tilos lesz bennük táncolni.

Kiknek áll ez érdekében?

Persze az új rendelkezés abszurditás mögött – miszerint a klubok nyitva lehetnek, de táncolni egyáltalán nem lehet – simán feltételezhető lehet, hogy nem valami érthetetlen agyfasztól megbokrosodva képtelenek épelméjűek módjára kezelni ezt az egészet a németek, hanem, hogy ezáltal a kluboknak például nem kell állami támogatást adni, mivelhogy nem záratják be őket – legalábbis több megkérdezett berlini kolléga szerint ez lehet az egyik ok.

Mindez pedig magától értetődően egy kapitális bazmeg a szórakozóhelyek számára, hiszen nyilván a kutya nem fog elmenni úgy buliba, hogy csak ülni lehet.

Mert hát lássuk be, nem azért jár az ember zenés-táncos helyre bulizni, hogy aztán ott ácsorogva bratwurstot vagy roppant gemüse kebapot zabáljon néhány krigli sörre.

Emellett adódik az a kérdés is, hogy a Szenátus miért nem látja, ha épp lábon lövi magát, tekintve, hogy Berlin kis túlzással politikából áll meg diszkókból (újmagyar nevükön: klubokból). A főváros turizmusának jelentős hányadát generálják ugyamnis a szórakozóhelyek, amelyek egyébiránt a Fal lebontása óta képezik integráns részét a berlini kortárs kultúrának, ami egyúttal hatást gyakorol a világ könnyűzenei- szub- és egyéb kultúráira is.

Mindeközben

Mindeközben ismét szárnyra kapott a sajtóban a hír, hogy a fenti kulturális hatást olyannyira komolyan gondolják arrafelé, hogy a Love Parade alapítói, több DJ, valamint a legnagyobb berlini klubok vezetői által alapított

Rave the Planet csoport tagjai azt szeretnék, ha a berlini techno világörökségi védelmet kapna az UNESCO-tól.

Ennek szellemében pedig azért lobbiznak most a német hatóságoknál, hogy nyújtsanak be jelentkezést a szervezethez, hogy megkaphassa a berlini techno a szellemi kulturális örökség státuszt. A pláne pedig mindebben az (amellett, hogy a techno tényleges és komoly kulturális hatása elég nehezen vitathatató), amit a hírt megíró Guardian közöl a cikkében:

Ha a berlini techno megkapná a kulturális örökség státuszt, akkor hozzáférhetnének az állami támogatásokhoz és más finanszírozási forrásokhoz, a klubok pedig extra védelmet kapnának a városrendezési törvények értelmében. 

A Rave the Planet törekvése azonban annak ellenére, hogy az angol nyelvű sajtó pár napja felkapta, korántsem friss hír, lévén a szervezet már 2020 januárjában jelentette be szándékát a berlini techno világörökségi státusza kapcsán, méghozzá Zürich mintájára, ahol 2017-ben mindez már összejött. Sőt, három hete még egy roppant dögös promóvideót is csináltak az ügy népszerűsétíse érdekében, hova tovább augusztus 19-28 között pénzgyűjtő akciót is tartottak (btw itt lehet nekik adakozni).

Legyen tánc?

Legyen hát! De, ha már fentebb a dolgok árnyaltságáról brekegtem, s mielőtt még arra ragadtatnám magam, hogy a kérdéskört annyival intézzem el, hogy amúgy ez az egész csak a berlini klubélet számára jelenthet új helyzetet, hisz nálunk mindez a járvány kitörése óta így van: az állam sorsára hagyja a klubokat, a klubok pedig innentől úgy lesznek kénytelenek megmaradni, hogy egy fillér támogatást sem kapnak. 

Mindez azonban csak aktuális részigazság volna német-magyar vonatkozásban.

Ha ugyanis összességében zongorázni lehetne a különbséget a két ország hozzáállása között klubkérdésben, akkor ezt a cikket Nils Frahm, vagy Kocsis Zoltán néven szignóznám. 

Mert amellett, hogy a december 8-án hatályba lépő, végeredményét tekintve teljesen képtelen törvénynek alighanem az egyik indoka, hogy az emberek ösztönözve legyenek az oltásra (értsünk, vagy ne értsünk egyet ezzel), Németország eddig egészen példás módon tömte ki mind az előadóművészeket, mind pedig a klubokat egy valag pénzzel azért, hogy lehetőleg ne menjenek teljesen tönkre a járvány alatt – szemben a velünk, ahol ugyanez már nem annyira mondható el.

Másrészt a berlini politikusok elvtárs érvelése szerint azért maradhatnak nyitva, mert a klubok továbbra is teljes értékű kulturális intézmények, ahol olvasóesteket, kiállítást vagy ülőkoncerteket lehet majd tartani. Ami persze tök jó, csak hát na.

Hogy aztán másfelől tényleg a további támogatásoknak lett most ezzel vége, ezt fagyasztotta-e be épp a Berlini Szenátus, az valóban kérdés. Mindenesetre az biztos, hogy a berlini klubok bár cefet egy helyzet elé néznek, lényegesen jobb helyzetből állnak az előttük álló kihívások elé, mint mondjuk mi álltunk több mint egy évvel ezelőtt. Nem mellesleg ezek a szabályok nyilván dinamikusan tudnak változni adott területenként, ergo, ha egy adott területen javulnak az adatok, ott újra elindulhat az élet.

Ennek ellenére és mindent összevetve én mégiscsak azt a szerény javaslatot tenném ezúttal is, hogy tán

próbáljunk meg nem totál elszakadni a valóságtól és esetleg ne csináljunk full hülyét magunkból, ha egy mód van rá.

Mert oké, hogy politika, meg valós veszély, kompromisszumok és véleménybuborékok, meg minden, de azért tök jó lenne nem egy totál kifordult valóságban maradni, miután ténylegesen lecsengett ez az egész járványhelyzet.

Hozzászólnál? Vitatkoznál Vele? Írj nekünk!