Borussia Dortmund: a klub, ami nem kitiltja a szélsőjobbot, hanem megelőzi

Németország egyik legnépszerűbb focicsapata úgy döntött az 1980-as években, a radikális hangok erősödésére nem tüneti kezelést ad, hanem közösséget épít a helyére.

Miközben a világ elit foci iránt érdeklődő része az Aranylabdáról beszél, azok, akik szerint egy futballklub több, mint tévéközvetítések és díjátadók összessége, érdekes hírre lehettek figyelmesek: a cikkünk írásakor a német Bundesliga második helyén álló Borussia Dortmund (szombaton pont kikaptak otthon a Bayern Münchentől 3-2-re) november végén új kódexet hagyott jóvá közgyűlésén.

Az új kódex a következő kikötéseket tartalmazza:

• nem változtathatják meg a csapat nevét vagy színeit;
• minden hazai mérkőzést Dortmundban kell rendezni;
• a Bundesliga és a Német Kupa a prioritás a nemzetközi szereplés felett;
• a jegyáraknak megfizethetőnek kell lennie;
• a klubnak társadalmilag felelősséget kell vállalnia a helyi közösség tagjai iránt.

Elsőre hangzatos ígéretek gyűjteményének tűnik a lista,

kicsit jobban vizsgálva viszont a világ üzletileg és eredménylistában is legsikeresebb klubjai közé tartozó Dortmund az elitfoci tetejéről mutatott óriási középsű ujjat annak a modern futballnak,

aminek keretei közt nem is olyan rég még egy amerikai mintájú Szuperliga elindítását is fontolgatták.

Nyilván az sem véletlen, hogy a Dortmund elsőként közölte már akkor is a Németországból még szóba került Bayern Münchennel, hogy ők biztosan nem kérnek a főleg a gyengén gazdálkodó spanyol és olasz klubok ötletéből, és nekik jó az a rendszer, ami eddig volt.

Say no to modern football

A kódex viszont újfajta vállalás: az, hogy a hazai bajnokság elsődleges még egy dolog, a csapat neve és színeihez való ragaszkodás is egyértelmű reakció az RB Leipzig jellegű csapatok megjelenésére, a hazai meccsek megrendezésére tett vállalás azért fontos, mert egyre több helyen kacérkodnak egy-egy Ázsiában megrendezett bajnokival (az Olasz Szuperkupát már többször is tartották Kínában, Katarban és Szaúd-Arábiában is).

A legvégén pedig ott van két jellemzően német foci körüli gondolat: a megfizethető jegyekkel és a társadalmi felelősségvállalással.

Egy olyan profi világban, ahol főleg az angol futball eredeti közegének számító munkáscsaládok nem tehetik meg, hogy kimenjenek a kedvenc csapatuk meccsére, mert az általában keletről érkezett oligarcha/bűnöző klubtulajdonos rájött, hogy akár a high class és gazdag turisták szórakozása is lehet a Premier League,

megfizethető jegyárakra tenni ígéretet több, mint nemes gesztus egy olyan csapattól, ami ha nincs covid, garantált teltházzal tartja minden meccsét.

Ez több, mint 80 ezer embert jelent hetente többször úgy, hogy nagyjából 50 ezer bérletet adnak el minden évben. Csak azért nem többet, mert a maradék helyeket fenntartják az egy-egy meccsre érkezőknek, emiatt van egyáltalán esély bejutni a kötelező turistalátványosságnak számító klub meccseire, ha időben vesszük meg a jegyünket.

Tehát adhatnák sokkal drágábban is ezeket a jegyeket, ehhez képest Dortmundban már 15 euróért bejuthatunk a stadionba (nagyjából 5500 forint), de a legdrágább belépő is 55 euró (nagyjából 20 ezer forint). Érzékeltetésképp: finoman szólva sem az angol foci csúcsát jelentő Brighton stadionjában a legérdektelenebb meccseknek számító C-kategória is 30 fontnál indul (12 ezer forint), Barcelonában pedig a legrosszabb szektor is 49 euró.

Fontos a társadalmi felelősségvállalás is: Németországban a futballklubokat még a csúcson is hagyományos klubként képzelik el, amiknek a focimeccsek adják a magját és legfontosabb részét, de mellette nemcsak szavakban létezik a Dortmund-család, hanem léteznek közös programok a karitatív tevékenységtől kezdve egészen a közös bulikig.

Ez nemcsak a közösségnek tesz jót, akik összetartóbbá válnak, hanem a maga a klub is a dortmundi mindennapok szerves részévé válik tőle,

az amúgy nem a képeslapokra kívánkozó Ruhr-vidéken pedig különösen jót tesz a közegnek, ha van valami más szervezőereje is az életüknek, mint a munka.

Gyárvidék, fanatizmus

Dortmund tehát adott a jó és fanatikus közeghez, hiszen az hagyományosan a nehezebb sorsú környékeken alakul ki, ez a közeg viszont mindent meg is kap a klubvezetéstől azért, hogy a következő generációnak is magától értetődő program legyen kimenni meccsre, és lehetőleg hangosan szurkolni.

Így is kérdés, mit tudnak ennyivel jobban Dortmundban, mint  bárhol máshol a világon? A sikeres közösségépítéshez persze kellett az is, hogy a német foci hagyományosan nagyon nagyban építsen a helyi közösségek lelkesedésére (ennek vannak olyan szélsőséges esetei, mint az Union Berlin esete, ott a csőd szélén táncoltak, amikor a szurkolók közösségi munkában építették fel az azóta is használt stadionjukat).

A csapatnak már a története is kiemelkedő, hiszen a helyi acélmunkások és szénbányászok játékát hevesen ellenezte a katolikus egyház az 1909-es alapításkor, és a náci rezsim kedvencei sem voltak, mivel a környék és a klub vezetősége is jellemzően balos volt.

A megjelenő neonácik

Hogy milyen gyorsan változik a világ, azt jól mutatja, hogy a futballhuliganizmus aranykorának számító 1980-as években a Borussia Dortmund táborában olyan erőteljesen jelent meg a szélsőjobb, hogy a vezetés úgy érezte, változtatni kell: az egész kontinensen hírhedt Borussenfront névre hallgató huligáncsoport kis túlzással az egész lelátót uralta, az auswitzozás és karlengetés szinte mindennapos volt a Westfalenstadionban.

A helyzet tarthatatlanságát az állam és az önkormányzat is látta, ezért 1987-ben országszerte elindult a Fan-Projekt névre hallgató program, aminek a Fan-Projekt Dortmund névre hallgató leágazásába az önkormányzat is beszállt.

A vállalkozás lényege a közösségépítés és oktatás volt:

egyszerre védik a szurkolók érdekeit, kísérik el a dolgozóik őket idegenbeli meccsekre, segítenek az utazások szervezésében, miközben a munkaerőpiacon való elhelyezkedést segítő képzéseket tartanak a fiatalok számára,

de rendszeresen szerveznek politikai ismeretterjesztő utazásokat is Berlinbe. Támogatják a szurkolói kultúra pozitív részét (élőképek, pirotechnika, stb.), az esetleg rendbontásért kitiltott szurkolókat segítik a klub képviselőivel való tárgyalásban, és természetesen a fiatalokat is felvilágosítják a rasszizmus és idegengyűlölet tarthatatlanságának felismerésében.

Az eredmény nem volt azonnal érezhető, viszont nem maradt el: bár meg nem szűnt, és időről időre észrevéteti magát a Borussenfront hatalma szinte teljesen visszaszorult a stadionban. Ez nem azt jelenti, hogy a Dortmund mostantól balos csapat, pláne ha kifejezetten erre az imidzsre építő St. Pauli mellé tesszük:

a kamerarendszerrel ellenőrzött lelátók egyszerűen apolitikussá váltak, ahol a Borussia Dortmund iránti szeretet a fő összekapcsoló erő, és nem a jobbos vagy balos világmagyarázatok.

Még csak azt sem lehetne mondani, hogy a dortmundi szurkolók egytől egyig jófiúk lennének: évről évre kerülnek elő hírek balhékról, legutóbb novemberben vettek őrizetbe hét szurkolót Lisszabonban, 2020-ban Hoffenheimben pedig két évre törölték a vendégszektorokat a sárga-feketék viselkedése miatt, ugyanis minősíthetetlen stílusban szidták a hoffenheimieket gazdaggá tett befektetőt, Dietmar Hoppot.

Egy néha balhés, de fontos közösség

Németországban talán elsőként ismerték fel, hogy az a fajta családbarát stadion, amit a meccsre amúgy is ritkán járók elképzelnek, csak akkor valósítható meg, ha végleg átadják a szórakoztatóiparnak, ezt viszont Dortmundban nem akarták.

Az egyes balhék és kínos incidensek mellett ugyanis ott van a társadalmi összefogás lehetősége is:

egy nehezebb sorsú fiatalnak sokszor tényleg csak a lelátón van lehetősége igazi közösségbe kerülni, a közösségek pedig egymást segítve emelkedhetnek fel, főleg akkor, ha a vezetők nem a zsidó világösszeesküvésről szóló történetekkel foglalkoznak.

Ezen az úton haladva lett a Dortmund az európai foci egyik legfontosabb értéke: a sportsikerek mellett egy egész város érzi legnagyobb büszkeségének a lelátói hangulatot, a találkozókat, és nagylétszámú idegenbeli túrákat, miközben idén hosszú idő után arra is van esélyük, hogy megfogják az egész német futballhoz képest összehasonlíthatatlanul nagy anyagi előnyből induló Bayernt.

Ha nem sikerül, bajok akkor sem lesznek:

a Borussia Dortmund ugyanis sokkal több, mint egy-egy szezon eredménye.

NYITÓKÉP: suesun / Pixabay