Távol egymástól: a járványban is sújt minket a közép-európai bizalomhiány

A szervezettség hiánya és az ebből fakadó bizalomhiány talán magyarázhatja napjaink nagy rejtélyét, vagyis a Közép- és Nyugat-Európa átoltottsága közötti látványos különbséget is.

Ha a németek szórakoznak, általában szervezetten teszik. A farsangi ünnepkör, díszes felvonulásokkal, cirádás jelmezekkel, koreográfiával, nagy vacsorákkal és mulatozásokkal meghatározó időszaka az évnek, elsősorban Nyugat- és Délnyugat-Németországban.

Az ünneplésbe – nézőként – egyénileg is be lehet kapcsolódni, de aki a felvonulásban, koreográfiákban részt szeretne venni, annak a mintegy 5300 farsangi egylet egyikébe kell belépnie. Ezeknek az egyleteknek a népszerűségét mutatja, hogy nem kevesebb mint 2,6 millió tagjuk van, vagyis a teljes német lakosság négy százaléka tagja valamelyiknek.

Westenddmarshall, Westendlady, Elferrat

Például a Frankfurttól nem messze eső haimbachi Carnevals-Clubnak, amelyet ünnepi elnökként („Westenddmarshall”) jelenleg XXVI. Thomas vezet (civilben műszaki rajzoló), akinek karneváli pályafutása már gyerekként elkezdődött, amikor 1995-ben tagja lett a klubban a Törpék Tanácsának („Elferrat”).

Azóta az egylet zenekarának dobosaként tüntette ki magát, míg felesége, Sylvia – az aktuális Westendlady – a klub zenekarának harsonása. Mint látható, a farsangi egyletek minden korosztályt megszólítanak, év közben próbákkal, jótékonysági akciókkal, szervezeti ülésekkel, zenés estekkel, farsang idején pedig felvonulásokkal és bulikkal gondoskodva a község vagy városrész összetartozásáról.

Természetesen önkéntesen, ellentételezés nélkül.

2008 tavaszán néhány hónapot a nevezetes heidelbergi egyetemen tölthettem, a délnyugat-németországi Baden-Württemberg tartomány ösztöndíjával. A városka albérletekkel foglalkozó honlapján a messze legolcsóbb albérleti lehetőséget, egy kiadó szobát, egy „diákszervezet” kínálta.

Első vérig

A kirívóan olcsó ár miatt különösebben nem foglalkoztam azzal, hogy pontosan mi ez a szervezet és hova csöppenek. Megérkezve kiderült, hogy a hatalmas, ódon, 19. századi villaépületben az Afrania nevű „schlagende Burschenschaft” tagjai laknak.

A német egyetemeken több száz diákegylet, Burschenschaft létezik, amelyeknek tagjai rendszerint egy helyen laknak, közös programokat szerveznek és önmaguk igazgatására tisztségviselőket választanak. Amennyiben „schlagend” egy Burschenschaft, az azt jelenti, hogy más Burschenschaftok tagjai bármikor kihívhatják őket egy karddal vívott párbajra, amelyre meglehetősen súlyos pallosaikkal sokat és komolyan gyakoroltak az Afraniások.

A vívás nem babra megy: a védőöltözet ellenére nem ritkák a komolyabb sérülések

és a maradandó, látványos hegek.

A Burschenschaftok, amellett hogy olcsó szállást, barátokat és programokat biztosítanak a szűkebb hazájuktól messzire szakadt hallgatóknak, a végzés után életre szóló kapcsolati hálót jelentenek a volt tagoknak, az ún. „idős uraknak” (alte Herren). Az Afrania tagja volt több német politikus, például a baden-württembergi tartomány CDU-elnöke is.

Kulturális szakadék

Ez a két kiragadott példa, amivel a német (és számos egyéb észak-európai) társadalom alulról történő szerveződését illusztráltuk, azért fontos, mert talán közelebb vezet minket a Nyugat- és Közép-Európa között mind a mai napig fennálló talán legfontosabb különbség felismeréséhez.

Ez pedig a bizalomhiány.

Míg Nyugat-Európában a társadalmi bizalom 1990 után még nőtt is, a volt kommunista országokban drámaian csökkent: 1989-ben még az emberek kétharmada gondolta úgy, hogy honfitársaiban bízhat, de 15 évvel később már csak az egyharmada. (Magyarországon ma 27 százalék bízik meg a másikban).

Sajnos tehát a bizalomhiány nem intézhető el a Nagy Önfelmentő Érvvel, a 40 év kommunizmussal, hiszen ebben a tekintetben jobb volt a helyzet 1989 előtt.

Ott, ahol a társadalom tagjai megszervezik magukat egyesületeken keresztül, ahol ismerik egymást, ahol összejárnak más korcsoportokból, más világnézeti miliőből származó honfitársaikkal, ott vélelmezhetően nagyobb is lesz a bizalom. És fordítva.

Két magyar vs. három német

„Ha három német találkozik, alapítanak egy egyesületet” – szól a német mondás. Egy 2017-es jelentés szerint nem kevesebb mint 600 ezer (!) egylet/szervezet/klub létezik Németországban, ezeknek egyharmada ráadásul növekvő tagsági létszámról számolt be a 2012-17-es periódusban. (Magyarországon 56 ezer szervezet működik.)

Összesen több mint 50 millió német tagja valamilyen szervezetnek, vagyis a lakosság majdnem kétharmada.

(Nálunk a 2000-s évek közepén ezt tíz százalékra becsülték, frissebb adatot nem találtunk).

A német egyesületi tagok közül 27 millióan valamilyen sportegyesületben aktívak – ha Magyarország el akarná érni ezt a szintet, 3,5 millió sportklub-tagnak kellene lennie hazánkban (valójában 800 ezer fő volt 2013-ban). A Greenpeace-nek 608 ezer fizető támogatója van Németországban (vagyis a lakosság 7,5 százaléka). Magyarországon tízezer (a lakosság egy százaléka).

A passzív Magyarország

A sort hosszan lehetne folytatni, de a legtöbb adat ugyanarra fut ki:

a civil társadalmi aktivitás európai összevetésben Magyarországon a második legalacsonyabb.

Márpedig ha egyetértünk Kovách Imre szociológussal, aki szerint a magyar egy politikailag felülről integrált társadalom, „vagyis nem a társadalom szerkezete határozza meg a politikát, hanem éppen fordítva, a politika felülről integrálja a társadalmat”, akkor éppen azért tudja ezt a politika megtenni, mert alacsony a társadalom szervezettsége.

A szervezettség hiánya, és az ebből fakadó bizalomhiány talán magyarázhatja napjaink nagy rejtélyét, vagyis a Közép- és Nyugat-Európa átoltottsága közötti látványos különbséget is. Ahogy ezen az ábrán is jól látható, a magas átoltottságú országok kivétel nélkül nyugatiak, az alacsonyabb átoltottságúak pedig közép-európaiak.

Data shows us that the higher the vaccination rate, the lower the death rate. #COVID19 #VaccinesWork pic.twitter.com/mORrrQOPsj

— European Commission ???????? (@EU_Commission) November 23, 2021

Alaposabb elemzéseknek kell majd kimutatnia, hogy ezt a drámai különbséget mondjuk Bulgária és Írország között mi okozza: a társadalom iskolázottságának a szintje? Az egy főre eső GDP? Az előző hullámok súlyossága?

De ezen tényezők mellett talán a bizalomhiánynak is nagy szerepe lehet abban, hogy miért sokkal kevésbé oltatja be magát Közép-Európa.

Ugyanis a társadalmi bizalom mellett a kormányokba vetett bizalom is a felére zuhant 1990-2013 között, vagyis a politika felől érkező felszólításoknak talán ezért lett jóval kisebb foganatja, mint Nyugaton. A vírus mindenesetre pont ugyanaz, mint Nyugaton, így abban nem kereshetjük a különbség okát.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!