Arra vállalkoztam, hogy szociálliberális hangsúlyt adjak a Momentumnak – Donáth Anna az Azonnalinak

Szerző: Fekő Ádám
2021.12.01. 07:13

A Momentum új elnökével beszélgettünk arról, mik a valódi problémák, miért visz félre a címkézés, és hogy áll a furcsa rajongótáborához.

Arra vállalkoztam, hogy szociálliberális hangsúlyt adjak a Momentumnak – Donáth Anna az Azonnalinak

Donáth Anna az elmúlt egy hétben friss Momentum-elnökként gyakorlatilag körbehaknizta a teljes magyar sajtót. Nem maradtunk le mi sem, de ha már sorba kellett állnunk, próbáltunk kicsit kevésbé beszélni a napi politikáról, és többet a Momentum irányvonaláról, a liberalizmus címkéjének félreértettségéről, vagy a lábairól szóló Subredditről a kellemes lilás fényű Múzeum-körúti Momentum-irodában. Ráadásul azok, akik inkább futás közben hallgatnák meg ezt a szép hosszú beszélgetést, podcast formájában is megtalálják az interjút, ide kattintva el is érhető.

Azonnali: Egy hete pártelnök, azóta Brüsszelben is volt, tudott egyáltalán foglalkozni bármit az új pozíciójával?

Donáth Anna: Rengeteg feladattal kellett szembesünöm a megválasztásom után, úgyhogy alapvetően igen, tele volt munkával az elmúlt hét, a következő hetek is erről fognak szólni. Feladat rengeteg van, de arra vállalkoztam, hogy egy jó logisztikai háttérrel mindent meg tudok oldani.

Részt vett a Momentum programjának megírásában, amit még Fekete-Győr András jelentett be miniszterelnök-jelöltként?

A programnak a része a romastratégiánk, abban nagyon aktívan részt vettem, többször egyeztettem különböző civil szervezetekkel, roma értelmiségiekkel, polgárjogi aktivistákkal, illetve a Momentum emancipációs csoportjával. De a Momentumon belül van egy nagyon aktív és nagyon okos szakpolitikai csoport, ők dolgoznak a programon.

Valamilyen szinten a programnak is köszönhető talán az, hogy Fekete-Győr András ennyire alulteljesített az ellenzéki előválasztáson. Visszanézve ön szerint jó volt ez a program? Mit gondol az olyan pontokról, mint a felcsúti per vagy a helikopter-stop?

Rengeteg sokkal izgalmasabb és fontosabb dolog van a programban. Tegyük hozzá, hogy egy magára valamit adó párt nem indul el semmilyen választáson úgy, hogy nincs saját programja, miközben ezt a programot egy-két szakértőn és érdeklődőn kívül senki nem olvassa. Az a mi felelősségünk, hogy hogyan adjuk át a program szellemiségét. Ha ez nem sikerült eléggé, az ellen tennünk kell. Jelenleg a közös ellenzéki programírás történik, és szeretnénk, ha a lehető legtöbb innovatív megoldás kerülne bele. 

A legfontosabb az, hogy felismerjük, milyen Magyarországon élünk ma, és a legfontosabb problémákra adjunk a lehető leggyorsabban választ az embereket bevonva.

Ténykérdés, hogy Magyarországon ma szociális válság van, ténykérdés a klímaváltozás, ténykérdés, hogy romokban van a közoktatás és az egészségügy. Ezekkel kell leginkább foglalkozni.

Az ellenzéki viták alatt volt egy kifejezetten nagy választóvonal a résztvevők közt, a kétharmad nélküli alkotmányozás gondolata, amiben a végső jelölt, Márki-Zay Péter egészen radikális álláspontot képvisel. A Momentum ebben hol áll, lehet ígérni, lehet alkotmányozni kétharmad nélkül?

Mi ebben mindig egyértelmű álláspontot képviseltünk: azt gondolom, nagyon-nagyon veszélyes játék, ha belemegyünk ebbe. Ezáltal olyan precedenst is lehet teremteni, hogy a következő kormány kénye-kedve szerint bármit megtehetne. Fontos, hogy a jogállamisági kereteket, aminek az alap-sarokköve az alkotmány, újra a demokratikus jogállamiság mezejére tereljük vissza, és valódi tartalommal töltsük meg. A Fidesz alkotmánya annyira sziklaszilárd, hogy már kilencszer módosították, ez elfogadhatatlan.

Ahogy az is, hogy egyetlen párt a maga kétharmados többségével visszaél ezzel a hatalommal, hiszen amikor a kétharmados törvényeket kőbe vésték, amögött az volt az eredeti szándék, hogy ne egy párt vagy egy kormány határozhassa ezt meg, hanem konszenzus legyen ellenzék és kormány között.

Arra kell megoldást találnunk, hogy ilyen helyzet soha többé ne állhasson elő. Az alkotmányozás hosszú folyamat, és pontosan azt a hibát nem szabad elkövetnünk, ami a Fidesz egyik legmegbocsáthatatlanabb bűne: ők nemhogy az ellenzékkel nem egyeztettek, de az állampolgárokat sem vonták be. Nincs olyan alkotmány, ami az emberek nélkül működőképes lenne. Ezzel mindenképp dolgunk van, a Momentum azt mondta, hogy egy új alkotmányt népszavazással kéne elfogadni.

Akkor kijelenthető, hogy az ön álláspontja ebben visszafogott?

Azt gondolom, hogy ez veszélyes játék, és persze kampányvitákban elhangoznak bizonyos kijelentések, de végeredményben most, amikor közösen indul el az ellenzék és közös minimumot rak le, csak olyan dologgal lehet elindulni, amiben megállapodunk, és meg is tudjuk valósítani. Nekünk felelősségünk nemcsak azt elmondani, hogyan váltunk kormányt, hanem azt is, mit fogunk utána csinálni.

És amikor már mi fogunk kormányozni, akkor ezek már nem üres szavak, hanem konkrétumok. Nagyon veszélyes, ha csak azért hangzanak el ilyenek, mert jól mutat az újságcikkek címében, hogy mit mondott Márki-Zay Péter, Dobrev Klára vagy Jakab Péter. Ezeken túl kell lépni, felelős kormányzást várnak el az emberek.

Most már a teljes ellenzék Márki-Zay Péter mögött van, de önöknél is volt egy szavazás, ami arról szólt, hogy Márki-Zay vagy Karácsony Gergely mögé álljanak be. Kire szavazott akkor?

Én azon nem vettem részt, mert Brüsszelben voltam. Hangulatfelmérés volt az, de mindig támogattam az elnökséget abban, hogy a második körben a bennmaradt jelöltek közül válasszuk ki azt, aki leginkább képes az ellenzéki összefogást sikerre vinni. Ezért volt a Momentum az első, aki beállt Márki-Zay Péter mögé, most pedig azon vagyunk, hogy felgyorsítsuk ezt a közös együttműködési mechanizmust.

Tényleg a Momentum állt be elsőként Márki-Zay mögé, de visszafelé nem volt tőle egy nem annyira kedves húzás, hogy megtette kampányfőnökének azt a Zaránd Pétert, aki a Momentummal finoman szólva is viharos viszonyt ápol?

Márky-Zay Péter azt választ magának kampányfőnöknek, akit szeretne. Ez közös kampány lesz, mi azon vagyunk, hogy ezen belül meghatározó motor legyen a Momentum. Márki-Zay Péter sikere a közös ellenzéki siker is, egymásra vagyunk utalva, és azt vállaltuk, közösen fogunk kormányt váltani. Nem egy-egy ember személyén fog ez múlni, hanem azon, hogy tényleg hajlandó-e mindenki arra, hogy végre elkezdhessünk a lehető leggyorsabban kampányolni.

Ezek szerint senkivel semmi baj nincs most egészen áprilisig?

Mi azon vagyunk, hogy a lehető legkevesebb konfrontációnak és a lehető legkevesebb kritikának legyen tere a továbbiakban. Nyilvánvaló, hogy amikor hat párt és egy mozgalom közösen indul, ott vannak viták. De a vitáktól nem kéne félni. Az, hogy együttműködünk, nem jelenti azt, hogy mindenki feladja az identitását. Lesznek még viták, és egy demokratikus választási mechanizmusban ez nem lepne meg senkit, csak el vagyunk ettől szokva. Nem szabadna minden egyes megjegyzést úgy értékelni, hogy „ezek akkor fel fogják rúgni a szövetséget”.

Visszatérve az elnökké válására: nem olyan rég az elnökségből is kiszavazták. Mit csinál azóta másképp?

Azt gondolom, az elmúlt két és fél évben bizonyítottam EP-képviselőként, hogy kiérdemeltem a szavazók bizalmát, és meg tudtam tölteni új tartalommal az EP-képviselőséget is. Azt a fajta lendületet és bátor politizálást, hogy hangot adok azoknak, akiket mások nem hallanak meg, hogy tűzön-vízen megyek az érdekérvényesítésért, a közösségem így is értékelte.

Leraktam egy programot és egy víziót, mit tud a Momentum arcélt mutatva tenni a közös sikerért, hogyan jutunk el a kormányváltásig, de leginkább utána hogyan lesz a Momentum a változás garanciája.

Erre kaptam most felhatalmazást.

Az első pártelnökként adott interjúiban sokszor hangsúlyozta, hogy jobban meg kell érteni az emberek problémáit, és rezonálni rájuk. Mi lehet az oka, hogy a Momentum két év alatt bekerült a klasszikus budapesti buborékba?

Nem gondolom, hogy bekerültünk volna, hiszen egy országos szervezet is felépült. Ennek kézzelfogható jele, hogy most van 16 jelöltünk a 106-ból, és ezek nem mind budapestiek. De az elmúlt két évből nem szabad kihagyni azt, hogy most is van egy covidjárvány. Egy olyan típusú mozgalomnak, mint a Momentum, ami alapvetően a közösségben és a terepen éli ki magát, nem tett jót az, hogy online térbe voltunk kényszerülve.

De ettől függetlenül ott vagyunk az ország minden pontján, és az a feladatunk, hogy felrázzuk ezeket a helyi közösségeket, hiszen helyben kell jelen lenni ahhoz, hogy a választókat megszólítsuk. Nem Budapestről fogjuk ezt megtenni, én erre vállalkoztam, és el is indultunk újra országot járni.

Állandóan visszatérő kritika, hogy az ellenzék nem érti például a vidék problémáit. Ön szerint mi az ország három legnagyobb problémája?

A legangyobb problémái a magyar választóknak a megélhetés köré csoportosulnak. Párhuzamos valóságok és párhuzamos válságok alakultak ki az elmúlt évtizedben, párhuzamos szociális válságok. Amikor erről beszélünk, akkor nem csupán mélyszegénységről beszélünk, bár tegyük hozzá, hogy az ország egyik fele hónapról hónapra él.

De teljesen más válsággal néz szembe az a vidéki fiatal, aki Budapestre költözik, és nem tudja kifizetni az emelkedő lakbérárakat, mint mondjuk a szülei, akik energiaszegénységben szenvednek.

Beszélhetünk rezsicsökkentésről, de arról mégsem beszélünk, hogy energetikai szempontból annyira elavult lakóépületekben élnek magyarok, hogy egyre több energiát kell használniuk.

És akkor nem beszéltünk a növekvő inflációról: hiába vannak béremelések, mire az a hétköznapi ember pénztárcájáig elér, addigra annyira elértéktelenedik, hogy nem jelent a hétköznapjainkban semmilyen változást.

És ezek után jön az oktatás, és az, hogy Magyarországon nincsen ma társadalmi mobilitás. Nem ugyanolyan lehetőségekhez jut egy leszakadó térségben született gyermek, mint aki Budapest belvárosában él.

Nem beszélhetünk versenyről addig, ameddig az ország nagyobbik fele nem tud a rajtvonalhoz sem állni.

A közegészségügyről ne is beszéljünk: eddig is mindenki azt mondta, hogy kórházba azért megy az ember, hogy ott egy újabb fertőzést elkapjon, most meg ott tartunk, hogy annyira túlterheltek a kórházak, hogy elképesztő várólisták vannak. Tehát nemcsak az a probléma, hogy nagyon sokan meghalnak egy olyan járványban, amiben nem kéne meghalniuk, hanem az is, hogy a kórházak túlterheltsége miatt rengetegen azért halnak meg hamarabb, mert nem kapják meg azt az ellátást, ami segítene rajtuk.

És akkor ott a korrupció kérdése is: a legfrissebb kutatások szerint ez a negyedik fő probléma a magyarok térképén.

Ezt most megfogalmazta, de azt hogy lehet átütni, hogy ezek a témák egy bizonyos aktív hírfogyasztó körön túl nem jutnak el? Jelenleg azt látjuk, hogy a kormánypárt bedob egy gumicsontot, ami miatt egyes helyeken LMBTQ-harcról és migránsválságról van már csak szó. 

Ki kéne lépnünk a médiatérben való politizálásból, leginkább a közösségi-médiatérben való politizálásból, ami véleménybuborékokba zár minket, és mindenki csak azt a valóságot látja, amivel szembesülni szeretne. Sok ember nem találkozik ezekkel a problémafelvetésekkel. Nem gondolom, hogy a spanyolviaszt kéne feltalálni: igen, nincs médiaplurazilmus, leuralta a propagandagépezet és a gyűlöletpolitika a médiateret, erre az a válasz, hogy neked kell elvinni az üzenetet.

Az országjárásaimon vagy fórumaimon mindig kiderül, komolyan kell venni az emberek félelmeit. Az, hogy erre milyen olcsó gyűlöletkeltő választ ad a kormány, az nem jelenti azt, hogy a bennük lévő félelem, akár egzisztenciális félelem ne lenne valós. Amikor beszélgetünk, akkor vissza lehet fejteni, hogy ez a félelem miből gyökerezik: ők a propagandából jól ismert mantrákat adják válaszul, de kiderül, hogy nem is ez az igazi problémájuk.

Hogy nem a bevándorlók szexuális támadásaitól félnek, hanem egyszerűen attól, hogy a tizenéves lányuk este épségben ér-e haza. És akkor arról is tudunk beszélni, hogy mennyire kiszolgáltatottak ma a fiatalok, és mennyire nincs közbiztonság.

Ha arról beszélünk, hogy a fiatalok miért nem vállalnak annyi gyereket, nagyon hamar eljutunk ahhoz a problémához, hogy nem tudják, milyen világba szülnek gyereket. Fogalmuk sincs, milyen oktatási rendszerbe fogják azokat a gyerekeket pár éven belül küldeni, akiket még meg sem szültek. Ráadásul ma a gyerekvállalás elképesztő anyagi befektetés is.

Ezeket a problémákat őszinte beszélgetéssel lehet felfejteni, és helyben kell tudni választ adni. Azt, hogy te nem attól félsz, amiről beszélsz, és nem az a megoldás, hogy leszavazunk a Fideszre, aki kitalálta, épp melyik szalmabábot kell megállítani a boldog élethez. Hanem az, ha rendbe rakjuk a közoktatást, egészségügyet, hogy újra egy igazságos, emberséges rendszerben élünk, ahol kiszámítható gazdasági körülmények és jogrendszer van, és ahol tudsz előre tervezni. Ezekre kell megadni a közös ellenzéki választ.

De volt már olyanra példa, hogy bekopogott valakihez Kecskeméten, aki először azt mondta, takarodjanak innen, sorosizta senkiházik, aztán beszélgettek, és az lett belőle, hogy 2022-ben Momentum-szavazó lesz?

Legutóbb a békásmegyeri Csobánka téren migránsozós odaköpködés volt a válasz arra, hogy ott állunk a pulttal. Ott visszafejtettük, hogy a romló közbiztonság és az unokáik kiszolgáltatottsága állt a középpontban, és kiderült, hogy rengeteg a közös pont. Nem mondom, hogy egy-egy beszélgetés után hirtelen momentumosok lettek, de nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, amiért nem a tipikus válasz jött a számból arról, hogy a propaganda kimosta az agyukat, vagy nem is kell félni semmitől. Így nem lehet kezdeni egy beszélgetést.

Mindig vannak közös pontok, maximum az arra adott válaszok eltérők. Pontosan az ilyen beszélgetések hozzák elő azokat a gondolatokat, amiket az ember hazavisz és továbbgondol. Ez nagyon hosszadalmas munka, de csak így tudunk valódi változást elérni. A politizálás lexikális definíciója a közügyekről való gondolkodás, beszéd, és végső soron cselekvés.

Nem is csak a Momentumra és nem is csak a többi magyar pártra jellemző, hogy alternatív valóságban élnek, ezért gyakorlatilag minden új pártelnök megígéri, hogy visszaviszi a politikát az emberekhez.

Mi nem visszavisszük, a Momentum ezt csinálja öt éve. Az, hogy vannak hullámok, sok mindenből adódik. Minden politikai közösségben időről időre újabb lendületre van szüksége. Most az ellenzéki együttműködés alfája és omegája az lesz, hogy meg tudnak egyezni a pártok abban, hogy ezt így kell csinálni. Már van benne gyakorlatunk, hogy képesek vagyunk utcákon és fórumokon keresztül újra az emberek között lenni. Erre szép péláda az előválasztás, ahol minden ellenzéki párt ezt csinálta.

Nagyon téves az az út, ami a saját véleménybuborékunkban szorít minket. Ezért tartom nagyon károsnak a Facebook-politizálást. Persze ott is jelen kell lenni. Időről időre fel kell ismernünk, hogy beszorultunk-e vagy nem. Ha igen, akkor nem azt kell mondani, mi is megbuktunk, hanem változtatni kell. Ha valami megrekedt, nem dőlhetünk hátra, nincsen megoldhatatlan feladat.

A pártja önnel együtt egy liberális pártcsaládban ül, bár szerintem el sem hangzott párttagoktól a liberális szó. A hírek szerint ön ráadásul a pártnak amúgy is a bal szárnyát képviseli, és az eddigiekből nem is nehéz visszafejteni ezt. Azt értem, hogy 2021-ben a liberális és a baloldali szó kimondása is armageddont tud eredményezni, de a párt identitásának nem lenne néha hasznosabb, ha használnák?

A Momentum a kezdetek óta irtózik a címkézéstől, mert felesleges és félrevisz. De mivel nem töltöttük meg a progresszív politizálást úgy tartalommal, hogy érthetővé váljon, ezért voltunk neoliberálisok, jobboldaliak, baloldaliak, mindenféle címkét ránk aggatnak.  Az, hogy szociális válság van magyarországon, az nem elvi vagy ideológiai kérdés, hanem ténykérdés.

Szociális érzékenység nélkül nincsen közösségiség, és nagyon nagy problémának tartom, ha ezt elintézzük annyival, hogy ez baloldali címke. A keresztényi értékrendből éppúgy le tudom vezetni, mint bármi másból: ez annak a kérdése, hogyan tekintünk a másikra. Azt nem lehet címkével elintézni, ha ki tudom mondani, hogy nekem a másik problémája fontos, mert a másik problémája előbb-utóbb a közösség problémája lesz. 

Amikor azt mondjuk, hogy liberális, azon sokan mást értenek. A liberális egy skála. Nem véletlenül a Renew Europe a frakciónk az Európai Parlamentben. Pont azt a centrista közepet jeleníti meg, amit a Momentum is meg akar jeleníteni Magyarországon. A liberalizmus a jobbközéptől húzódik a szociálliberális ágig, én most arra vállalkoztam, hogy szociálliberális hangsúlyt adjak a pártnak. Mi a Renew Europe-ban is a progresszív oldalon vagyunk, zöld kérdésekben aktívak, szociálisan érzékenyek, a piaci verseny és az innováció pártján vagyunk. Tőlem bárhogy fel lehet ezt címkézni.

Én azt nevezem progresszív politizálásnak, hogy a jövőbe mutató, nem csak a következő ciklusra vonatkozó megoldásokkal operálunk, hanem sokkal hosszabb távon gondolkodva.

A mi generációnk előtt olyan problémák állnak, amikhez a politikai akaratot most kell megteremteni, a megoldások hosszútávon fejtik ki a hatásukat. De muszáj gondolkodnunk, mert ha a klímaváltozás vagy robotizáció kihívásaira nem teremtjük meg a politikai választ, a következő generációnak már választása sem lesz.

Ezek szerint megmarad a Momentum piacpárti irányvonala?

A legtöbb közgazdász osztja a nézetet, hogy vannak bizonyos kérdések, amiket a piac láthatatlan keze nem fog tudni orvosolni. A klímaváltozást a szabad piac anélkül, hogy mi abba ösztönzőkkel vagy szabályozással bele ne nyúlnánk, nem hogy megoldani nem fogja, hanem ront is a helyzeten.

Az igazi versenyhez az kell, hogy minél nagyobb szabadság legyen, és az igazi verseny hozza el az innovációt és a legjobb megoldásokat. De látni kell, hogy vannak kérdések, amiket a szabad piac nem tud megoldani. Én abban hiszek, hogy az államnak nem szabad túlterjeszkednie, ahogy most a Fidesz által irányított kormányzat teszi.

Arra felkészültek már momentumilag, hogy jól láthatóan új törésvonal mentén szakad ketté a társadalom, ami az oltások, illetve a koronavírus miatti korlátozásokat jelenti?

Ahol most tartunk akár kötelező oltás, akár lezárások kérdésében, visszavezethető oda, hogy a kormánynak nem volt semmilyen járványkezelése. Egy nagyon elhibázott utat láttunk, semmilyen lépés nincs az asztalon, ami azt mutatná, hogy a kormány érti, mi a felelőssége. Folyamatosan tolják el maguktól a felelősséget a munkavállalókra, a családokra, és semmilyen segítséget nem adnak.

Őszinte párbeszéddel kellett volna indítani, bizalmat szülni az emberekben azzal kapcsolatban, hogy a kormány segíteni akar, nem pedig gátolni őket. Egyikünk sem szeretne többet a négy fal közé beszorulni. Látjuk, milyen mentális károkat okoz ez a legfiatalabbak körében, vagy az egyedül élő időseknél főleg. Ahogy azt is látjuk, mekkora plusz terheket okoz a családnak, ha ugyanaközé a négy fal közé vannak beszorítva különböző korú iskolás és óvodás gyermek a dolgozó szüleikkel. Nem lehet elvárni a családoktól, hogy szuper szerepben egyszerre tanítsanak, háztartást vezessenek és családi életet éljenek.

Erre meg kell találni a választ már csak azért is, mert a vírussal együtt kell élnünk. A kormány hamis biztonságérzetet teremtett azzal, hogy kivárunk egy hullámot, és utána jön a szabadság. Közös felelősségünk fellépni azzal kapcsolatban, hogy milyen hamar kapjuk vissza azt a világot, amit megszoktunk, és a lehető leghamarabb vissza kell ide térni.

Szabadságjogokat korlátozni csak és kizárólag indokolt esetben és a lehető legrövidebb ideig megengedhető és támogadható.

A Momentum nem akar olyan országban élni, ahol folyamatosan az emberek szabadságát korlátozzák, olyan világban pedig végképp nem, ahol ezeket a szabadságjog-korlátozásokat az állam a saját hatalom-megszilárdítására használja egyedül. Amikor nem engednek tüntetni, az csak és kizárólag a kormány hatalmi politikájáról szól.

De fontos, hogy megértessük az emberekkel, hogy az oltás olyan, mint amikor bevesszük a lázcsillapítót, ha felment a lázunk. Ha nem bíznak az oltásban, az a kormány felelőssége elsősorban, nekünk bizalmat kell építenünk, mert ezekkel az oltásokkal nagyon sokáig együtt fogunk élni. Azt is látjuk, hogy ha alacsonyabb az oltottak száma az országban, az újabb hullámokhoz, tehát újabb bezárásokhoz és korlátozásokhoz vezet. Ez az a világ, amit nem akarunk. Szabadság nélkül nem élet az élet.

Sok oltásszkeptikus hang például a Momentumon kéri számon, hogy most kéne igazán ragaszkodni a szabadsághoz, európai szinten pedig a szélsőjobb vette át a szabadságjogok védelmének narratíváját. Ezzel a kritikával hogy lehet leszámolni?

Az, hogy a szélsőjobb popuista retorikája mindent kiforgat magából, nem meglepő. Hibásnak tartom, ha kiemeljük a történet egyetlen szeletét: a legnagyobb oltáskritikusok addig azok, amíg el nem veszítenek valakit, aki számukra nagyon fontos. Ezért is beszélek arról, hogy vissza kell vezetni a társadalmunkat a közösségiséghez, az individualista megoldásokkal operáló politika zsákutca. Egy globális járványból nem tudunk egyéni szinten kijönni, ha nem vállalunk közösségi szolidaritást és felelősségvállalást.

Lehet, hogy én beoltatom magam, és azt hiszem, megoldódott a probléma, más pedig azt, neki joga van ahhoz, hogy azt csináljon, amit akar. De utána továbbterjeszthetjük a járványt, és esetleg olyanok kapják el és halhatnak bele, akiknek nem a saját döntése volt az oltás nem beadatása.

Ez az a fajta párbeszéd, ami elmaradt: vállaljunk ne csak magunkért, hanem a közösségünkért is felelősséget! Ha az oltás bizonyítottan mutatja, hogy a járvány kiterjedtsége és veszélye csillapodik vele, akkor próbáljuk meg átadni, hogy ez mindannyiunk közös érdeke. Hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne.

De ez a magyar közösségiség létezhet valaha is? Az elmúlt 30 évben nyilván nem létezett, az azt megelőző negyvenben pedig tudatosan verték szét. Voltaképpen új dolgot honosítanának meg?

Szerintem különböző katasztrófák alatt kiderül, hogy a magyar társadalom képes összezárni. Az áradásokkor vagy a vörösiszap-katasztófa kapcsán bebizonyosodott ez, de a 2015-ös menekülthullám kapcsán is kiderült, hogy elképesztő szolidaritás és odafigyelés van az emberekben. Amikor kézzelfoghatóvá válik, hogy segíteni kell, akkor a magyar társadalomban van egy nagyon erős empátia.

Nem gondolom, hogy a magyar társadalmat le kéne írni, hanem felszínre kell hozni, mik azok a mozgatórugók, amik ki tudják hozni az egymás iránti felelősségvállalást. Hiszen ez megvan, kis közösségi szinten naponta tapasztalható. Ebből kell erőt meríteni, és ezeket a mintákat kell nagyobb szinten képviselni. Csak most olyan politikai környezetben élünk, ami arra épít, hogy uszítson, kitagadjon valakit, mert nem ért egyet a kormányzati iránnyal, a szomszéd nem bízhat meg a szomszédjában. Ez mérgezi az emberek elméjét és lelkét.

Arra felkészítette a családtagjait, hogy a kormánymédia most még jobban elő fogja őket venni?

Az én családom generációk óta ki van téve a támadásoknak. Ezért gondolom, hogy minél hamarabb kormányt kell váltani, mert elfogadhatatlan, hogy ma politikai haszonszerzés céljából közszereplőket családtagjaikon keresztül akarnak ellehetleníteni, és rábírni, hogy feladják a harcot. Engem ez sokkal inkább motivál, hogy csak azért is bele kell állni ebbe a küzdelembe.

Látom, hogy Facebook-lájkok miatt kirúgnak, egy-egy kritikus megjegyzés után a családtagjaik munkaviszonyával fenyegetnek embereket, ebből a világból elegünk van. Azt szeretném, ha mindenki őszintén elmondhatná a véleményét, és a család szentségét kérem számon most a családszerető keresztény kormányzattól. Ha annyira tisztelnék a család szentségét, akkor nem építettek volna ki egy egész propagandagépezetet erre.

Több barátom kérte, hogy legalább zárásként kérdezzek rá, hízelgő vagy inkább szomorú, hogy Redditen van egy Donáth Anna lábai topic?

Találkoztam vele, igen. Nem tudom, hogy a mai magyar popkultúrának a részeként említsem-e, de ez is egyfajta véleménynyilvánítás. Én örülök, ha emberek engem követnek, se a mémmé válás, se az ilyen dolgok nem negatívak, így szivárog át a mai politikai aktivizmus.

Akkor az is jó, ha a lábai miatt szavaznak, csak szavazzanak?

Biztos van egy határa a rajongásnak, de szerintem ezt a csoport nem lépte át. Nagyon vicces, mikor néha találkozok egy-egy csoporttaggal, akik királynőmnek szólítanak. Akkor azt gondolom, valamit elértem, és azt gondolom, hogy a humor az határtalan, és ameddig van humor, addig van remény.

Én örülök neki, hogy különböző generációk követnek, én mindig megtalálható vagyok, és ha képeken keresztül kezdünk el arról beszélni, hogy milyen világban akarunk élni, akkor azon keresztül fogunk. Olyannal nem találkoztam, ami átment volna valami olyan ízléshatáron, ami nekem sok lett volna.

NYITÓKÉP: Aradi Péter / Azonnali

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek