Romos házak, új repülőtér és luxushotel – így építik újjá Hegyi-Karabahot a 44 napos háború után

Szerző: Egeresi Zoltán
2021.11.27. 10:31

Tavaly egy véres, 44 napig tartó háború zajlott Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabahért. A háborút végül az azeriek nyerték meg, akik a területet eleve az azeri kultúra bölcsőjének tartják, így Ilham Alijev azeri elnöknek presztízskérdés, hogy minél hamarabb felújítsák a háború nyomait még mindig magán viselő területet. Egeresi Zoltán helyszíni riportjában mutatja be, hogyan állnak a munkálatok Hegyi-Karabahban és a régió legfontosabb városában, Susában!

Romos házak, új repülőtér és luxushotel – így építik újjá Hegyi-Karabahot a 44 napos háború után

A tavaly őszi 2. karabahi háború után egy évvel már széles aszfaltút vezet Susába, az örmény szempontból elesett, azeri nézőpontból felszabadított város felé.

Az út neve Zafer yolu, azaz Győzelem útja. Katonai ellenőrzési ponton lehet bejutni a visszafoglalt területekre: a kormány nem engedheti, hogy százezrek kezdjenek el visszamenni ellenőrizetlenül korábbi lakhelyüket keresve vagy az ország kulturális fővárosának nevezett Susába elzarándokolni,

mivel a háborús nyomok eltakarítása távolról sem ért véget.

A föld pedig a legtöbb helyen halált rejt: az 1992-1994-es 1. karabahi háború után az örmény uralom alá kerülő területek jelentős részét elaknásították, a százezres nagyságrendre taksált aknamezők felszámolása rengeteg energiát és időt vesz majd igénybe – noha az örményekkel mennek az alkudozások térképekről, a hadifoglyokért cserébe átadottak azonban javarészt használhatatlanok.

Az út lerombolt települések házcsonkjai mellett kanyarog – ezek jellemzően még az első karabahi háború pusztításainak emlékei.

Nagyjából ilyen táj veszi körbe Hegyi-Karabahot, amely hegyvonulataival kiemelkedik az azt körülvevő elaknásított pusztaságból.

Susa, az azeri kultúra egykori fővárosa

Ahogy halad előre az autó, látszik a Fizuliban felépített nemzetközi repülőtér sziluettje. Ugyan a város még romokban, de jelzésértékűen már áll a nyolc hónap alatt felépített reptér, hogy mutassa, az élet visszatér a régióba, amely hosszú távon várja a turistákat. A visszafoglalt területeken további két repteret terveznek felhúzni. Létesítményt Ilham Alijev azeri és Recep Tayyip Erdogan török államfő adta át október végén nagy ünnepség közepette.

Ahogy az út elhagyja a lankás részeket, s elkezd kanyarogni az emelkedő hegyek között, úgy tűnnek elő a tavalyi háború nyomai:

teljesen elhagyott házak, települések, betört ablakok, lövésnyomok a házfalakon.

De látszik az újjáépítés is: hatalmas teherautók szállítják az építőanyagot, a kőbányák pedig nagy erőkkel termelnek. Az azeri és török építőipari cégek gyorsan dolgoznak.

Ahogy tovább haladunk, úgy érkezünk el egy magas sziklafalhoz, melynek tetején húzódik 1500-1800 méteres tengerszint feletti magasságban Susa.

„Itt másztak fel a katonáink, mert erre nem számítottak az örmények”

– állapítja meg büszkén az egyik azeri útitárs. A város pár napig állt ellen az azeri támadásnak, azonban annál véresebb volt a csata. Ahogy november 8-án elesett, lényegében le is álltak a harcok, mivel a stratégiai helyzeténél fogva a maradék karabahi terület felé megnyílt az út.

Susa, a hajdan 25 ezres város egyelőre szomorú képet mutat. Szinte teljesen kiürült a háború miatt,

s itt is jobbára az fogadja a szemlélőt, amit korábban látott: épületcsonkok az 1990-es évekből, elhagyott, megrongálódott épületek 2020-ból. A város azeri lakossága még az 1990-es évek elején elmenekült, az örmények pedig sosem tudták teljesen belakni, s tavaly ősszel nekik kellett elhagyni otthonukat.

Az élet viszont ha lassan is, de kezd visszatérni, hiszen az azerbajdzsáni kormányzat mindent megtesz, hogy a kulturális fővárosnak tekintett település régi fénye minél hamarabb visszaálljon.

Susa visszafoglalásának napja nem véletlenül lett nemzeti ünnep: az azeriek számos politikusa, művésze, zeneszerzője látta meg ott a napvilágot – a Kaukázus konzervatóriumának is szokták nevezni. Üzeyir Hacıbəyov, Bartók kortársa, akit az azeri klasszikus zene megteremtőjeként emlegetnek, szintén itt nőtt fel.

Nemzeti identitás, kultúra és presztízskérdés

Az újjáépítés mellett a nemzetépítés is zajlik nagy erőkkel:

Susa visszaszerzése az azeriek számára a nemzet győzelme, dicsfényének visszaállítása.

A tavalyi háború jelképe pedig a xarıbülbül, mely egy csak a régióban megtalálható virág – az egyre népszerűbbé váló történet szerint egy Karabahból Perzsiába házasodó hercegnő honvágyának csillapítására férje egy virágoskertet épített karabahi virágokból, amelyek közül csak egy, a xarıbülbül nem tudott megmaradni hazájától távol.

Az újjáépítés az egész régióban folyik. Tavaly 2,2 milliárd manatot (nagyjából 425 milliárd forintot) szavazott meg az azeri parlament, majd november elején újabb 2,2 milliárdot. Susában szerencsések: itt nem nagyon volt akna.

Már felújították a fellegvárat, eddig három szállodát helyreállítottak, nyíltak boltok, van étterem is – ezek az ide érkező látogatók, illetve a városban dolgozó mintegy 1200 fős civil személyzet, építőmunkások igényeit szolgálják ki, bár a munkások egy része az örmények által elhagyott lakásokban talált szállást.

A körülmények kétség kívül nem kényelmesek, de látszik, hogy az itt dolgozók lelkesek, hiszen az egész nemzet tekintete rajtuk, az ide látogatók vidámak, a városban mindenhol megtalálható katonákra – örmény fegyveresek pár kilométerre állomásoznak, átlövések, gránátdobások történnek, a biztonság messze nem teljes – elismeréssel tekintenek.

Az azeriek által felszabadított területeken a cél ugyanaz: először aknamentesíteni és garantálni a biztonságot, azután helyreállítani a közműveket, majd a közigazgatást, végül újra benépesíteni.

Susába egy-két éven belül 2000 embert várnak, középtávon 25 ezer állandó lakossal számolnak.

Az azeri kormány számára presztízsértékű a terület fejlesztése, a legmodernebb technológiát álmodják, az első okos falvak „smart village” projektek már megindultak.

Az, hogy pontosan hogyan fog történni az emberek visszatelepítése, az már jóval több jogi kérdést vet fel. A területről alsó hangon 700 ezer ember menekült el, s húzta meg magát az ország keleti részén.(A tavalyi harcok miatt pedig több mint 90 ezer örménynek kellett elhagynia otthonát, a területfoglalásokat a 90-es években és egy éve is a civil lakosság elleni bűncselekmények kísérték.)

Azóta 27 év eltelt, elhagyott otthonaik döntő része az enyészeté lett, új életet kezdtek, s noha él a családokban a tudat, hogy az előző nemzedékek földje még az övék, a tulajdonviszonyok megfelelő dokumentumok híján kuszák, s egy jó ideig még tényleg nem lesz hova visszatérni

– s biztosan lesznek olyanok, akik már nem akarják feladni új életüket.

Susában az egyik mecsetet teljes pompájában helyreállították, egy másiknál még éppen csak megkezdődtek a munkálatok.

Az egyik örmény templom is fel van állványozva: azt is felújítják, hogy ezzel is mutassák, a két nép közötti ellenségeskedésnek véget kell vetni és meg kell egyezni.

Ez azonban a jelenlegi helyzetben még várat magára, amit a határmenti villongások mutatnak. Egyelőre az orosz csapatok a tavalyi fegyverszüneti egyezménynek köszönhetően még 4 évig maradnak, igaz, ez meghosszabbítható.

Addig is az azeri kormány igyekszik elérni, hogy Örményország elfogadjon egy békeszerződést, de néhány gesztusként értékelendő kijelentésen túl egyelőre Jereván nincs abban a helyzetben, hogy egy átfogó egyezmény szülessen.

Az azeri oldal minden esetre optimista: a katonai erő és gazdasági helyzet tekintetében mindenképp jobban állnak, a nemzetközi jog is az ő pártjukon áll, ráadásul a NATO-tag Törökországra is számíthatnak.

De miért háborúzott ezért a területért Örményország és Azerbajdzsán? Elmagyaráztuk! Miért fontos Azerbajdzsánnak Hegyi-Karabah? Azerbajdzsán egykori budapesti nagykövetével, Vilajat Gulijevvel beszélgettünk erről! És hogyan látták a konfliktust az örmények? Egy örmény önkéntes elmesélte nekünk! 

NYITÓKÉP: Ilham Alijev azeri elnök nézi meg a Fizuliban található nemzetközi repteret még 2021. október 18-án. FOTÓ: president.az

Egeresi Zoltán
Egeresi Zoltán vendégszerző

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Stratégiai Védelmi Kutatóintézet valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Számos egyetemen oktat, fő kutatási területe a Balkán, Törökország és annak tágabb geopolitikai környezete.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek