Elment a Fidesz európai lelkiismerete

Schöpflin György halálával még kevesebben maradtak a kormánypártban, akiknek a konzervativizmus és a kereszténydemokrácia valóban jelent valamit.

Vannak olyanok, akikkel beszélgetve hamar az az érzésünk támad, ha minden nap huszonöt órát olvasnánk, akkor sem tudnánk annyit, mint ők. Schöpflin György egy ilyen ember volt. Vannak emberek, akiknek a szájából hitelesen hangzik, hogy a politikában nem a pénzt, a karriert és a befolyást, hanem a tennivalót keresik. Schöpflin György ilyen ember volt.

Nem volt alkalmam sokszor találkozni vele, de amikor igen, mindig lenyűgözött az a mély tudás, amivel az európai politikáról és történelemről tudott beszélni.

Kutató, újságíró, politikus

Ráadásul nem csak azt értette, és tudta elmagyarázni, hogy egyes nemzetek történelmi okok miatt miért viselkednek a laikus szemlélő számára furcsán vagy irracionálisan az európai politikában, hanem ezt ki tudta egészíteni néhány személyes anekdotával állam- és kormányfőkkel, miniszterekkel folytatott találkozásaival. Ilyenkor mindig az az érzésem támadt, hogy

azért lett politikus, európai parlamenti képviselő, mert ki akarta használni a lehetőséget, hogy tevékeny résztvevőként belülről is lássa azt a világot, amit kutatóként, újságíróként már megismert.

Már nem volt olyan kisgyerek az 1939-ben született Schöpflin, amikor a Rákosi-diktatúra elől a családja Londonba költözött 1950-ben, a glasgow-i egyetem jogi kara után Bruges, az Európai Főiskola következett, majd a világ egyik legjobb külpolitikai elemzőintézete, a Chatham House, aztán a BBC. Kilenc év újságírás után ismét a kutatás és a tanítás felé fordult, a világ egyik legjobb egyetemén, a London School of Economics-on, majd a London University-n.

Közben nem csak a vasfüggöny bomlott le, de a közép-európai államok uniós integrációja is megvalósult, és az egyetemi professzor politikai pályára váltott. 2003-ban lépett be a Fideszbe, egy évvel később meg is választották az Európai Parlament tagjának.

Az európai polgár

Magyar származás, brit karrier, észt feleség – számára Budapest, London és Tallin között ingázni a világ legtermészetesebb dolga volt, mert mindhárom várost szerette.

Bevándorló család tagjaként felnőni, majd három-, sőt európai parlamenti képviselőként inkább „négylaki” életet élni – valószínűleg ez is tette nyitottá minden az övétől eltérő vélemény iránt.

Ez az, ami egyre jobban hiányzik Magyarországról, és ezt ő is érzékelte. 2018 nyarán egy interjúban arról beszélt, nálunk a rendszerváltás óta a mindenkori ellenzék fő célja, hogy „meg kell törni a demokratikusan megválasztott kormány akaratát. Ez nem változott. Ebben a kultúrában működik a jobboldal, ebben működik az összes magyar politikai párt. Magyarországon nincs vita”.

2019-ben már nem indult újra az EP-mandátumért. Ebben nem csak soha nem titkolt betegsége játszott szerepet, hanem véleményem szerint az is, hogy erős (és valódi) kereszténydemokrata elkötelezettségével egyre kevésbé volt összeegyeztethető az egyre erőszakosabb, szélsőjobbra hajazó, minden miatt brüsszelező kormánypárti retorika.

Tőle elképzelhetetlen volt, hogy az Európai Bizottság tagjait bohócnak nevezze, vagy hogy minden bokorban Soros Györgyöt lássa.

Ha volt ember a Fideszben, aki aggódott azért, mert látta, hogy ez a pálya kivezeti a Fideszt az Európai Néppártból, az Schöpflin György volt. Egyik kutatási területe a nacionalizmus volt, emiatt pontosan tudta, milyen alattomosan fertőző tud lenni ez az ideológia. Ezért is irtózott tőle egész életében.

NYITÓKÉP: Michel Christen / © European Union 2018 – Forrás: European Parliament