Az elmúlt 20 év mutatja a legjobban, hogy még a magától értetődő dolgokról is kell vitázni

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2021.11.19. 16:33

A párbeszéd flegma megszüntetése általában épp azoknak kedvez a legjobban, akik öntudatosan ismételgetik a saját hülyeségüket.

Egyelőre minden jel arra mutat, hogy a koronavírus, illetve a vele érkező korlátozások az idei karácsonyt is megronthatják, de ami sokkal nagyobb probléma, hogy olyan, mintha erről tényleg senki nem akarna már beszélni azon a listán kívül, amin például Czutor Zoltán is jelentős véleményformáló értelmiségi aláíróként tűnt fel.

Márpedig a járványkezelésről tartott társadalmi vitát hiányolóknak még akkor is igaza van, ha történetesen rettegnek egy minden komolyanvehető tudós szerint tisztességgel letesztelt védőoltástól,

és brutális jogcsorbulásnak érzik felvenni a maszkot egy általában 10 perc alatti buszozásra.

A vita ugyanis lehet, hogy kívülről sértett bölcsészek vernyákolásának tűnhet, de alapvető fontosságú ahhoz, hogy megvédjük az értékeinket és a tények talaján maradjunk.

Élből lehülyézni valakit, kinevetni, majd otthagyni pedig egy ideig szórakoztató persze, de aztán nagy gondokat okozhat.

Mondok is egy példát! Ha egy csoport fiatal nácit éveken keresztül csak jelentéktelen hülyeként kezelünk, akiket nem kell komolyan venni, akkor azok egyszer csak fogják magukat, és megalapítják a Jobbik Magyarországért Mozgalmat. Pedig ha akkor nem próbálta volna bojkottálni ezeket az embereket mindenki, az elnyomottságérzés nem nőtt volna akkorává, hogy – még ki tudja, hány néppártosodás után – is magyarázkodniuk kelljen a cigánybűnözés szó mainstreambe emelése miatt.

A vita hiánya annyira hagyománnyá vált a magyar, és amúgy az összeurópai mindennapokban is, hogyha van, akkor az szenzáció.

Valószínűleg élő ember nem gondolja komolyan, hogy az ellenzéki előválasztáson kifejezetten Dobrev Klára, Karácsony Gergely vagy Márki-Zay Péter személyes varázsa vonzott foci-Eb méretű közönséget a képernyőkhöz, hanem az a tény, hogy itt emberek nézeteket fognak ütköztetni.

Ezúttal különösebben nem szeretnék orbánozni, de az is sokatmondó adat, hogy a miniszterelnök 2006 óta semmilyen nyilvános vitahelyzetet nem vállalt, ezt pedig egészen változatos indokokkal tette: eredetileg a szokásos Jó Magyar Munkásember™ irányából tagadta a viták értelmét, mondván, hogy ameddig a liberálisok vitáznak a problémákról, addig ő érkezik és megoldja őket, később pedig egyszerűen a választók semmibevételének írta le az esetleges miniszterelnöki vitát, a párton belül pedig azóta is főleg az a narratíva uralkodik, hogy vitaképtelen az ellenzék.

Magyarországon a vitázás és kompromisszumkeresés jelenleg a gyengeség és teszetoszaság jelének számít, ami csak elveszi az időt a Nagybetűs Intézkedések elől.

De a hiány speciel a nyugati társadalmakban is érződik még akkor is, ha arrafelé legalább a választott vezetők megtisztelik azzal az őket eltartókat, hogy néha kötekedő kérdésekre válaszolva is elmagyarázzák, mit és miért csinálnak.

Mindenképp érdemes elolvasni Timothy Snyder A szabadság felszámolása című könyvét a probléma megértéséhez: Snyder főleg az orosz-ukrán konfliktust elemezve mutatja be, mi is az általa kitalált „szükségszerűség politikája” kifejezés; azt, hogy a folyamatos fejlődés egy-egy országban szükségszerűen valami jóhoz vezet, ami jelenlegi tudásunk szerint a jól működő demokrácia, tehát a legsötétebb diktatúrák összeomlása után tulajdonképpen nem is nagyon kell semmit csinálni, mert minden megy a maga módján.

Vitának helye például nem nagyon van ebben, hiszen

bizonyos értékek ebben a világban annyira maguktól értetődőnek tűnnek, hogy nem is készülünk fel ezeknek a védelmére, sőt, arra sem készülünk fel, hogy valaki esetleg megtámadhatná ezeket az értékeket.

Ezért van az, hogy sokszor a „főgonoszok” tűnnek potensebbnek: az oltás-nemoltás vitában a helyzetek jelentős részében az oltásellenes részlegtől kerülnek elő a jobban kidolgozottnak tűnő érvek, pontosan azért, mert a védőoltást elfogadó réteg nagy része nem érzi, hogy annyira fontos lenne beleásnia magát a témába, hanem elég nekik az, amit a komolyan vehető és a témához nála jobban értő tudományos közösség mond.

Nagyjából így van ez a demokráciával is: normális ember egyszerűen nem naprakész abból, hogy hol és mikor ferdített tényeket a CNN, hiszen nem valami világméretű összeesküvésből indul ki, miközben az alternatív tények hívőinek egész linkgyűjteménye van a vélt vagy valós hazugságokról.

Snyder ezzel kapcsolatban a könyve végén megjegyzi, hogy a szabadságért úgy tűnik, nap mint nap meg kell harcolni és nem dőlhetünk hátra soha a végleges győzelem teljes tudatában.

Hiszen épp ezt a hátradőlést használja ki most épp a populista szcéna, akik programszerűen üresítik ki az olyan fogalmakat, mint a szólásszabadság vagy a parlamenti politizálás.

Ezért kell néha vitázni ignorálás helyett: ha nem figyelünk, az addig ignorált falubolondjaként kezelt emberek sértettségükben közösséget kezdenek alkotni, és valami igazán nagy kárt okoznak.

Ezt a cikket és mást is már korábban megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére.Iratkozz fel te is!  Hozzászólnál? Vitatkoznál vele?Írj nekünk!

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek