Idegesítő vádirat: miért lett ennyire fontos író Sally Rooney?

Szerző: Fekő Ádám
2021.11.07. 16:14

A jelenleg ismert irodalmi univerzum leggenerációsabb írója harmadik könyvében is idegesítő fiatalokat mutat be szerencsétlenkedés közben. Könnyű lenne elintézni ennyivel, de mégis lehet, hogy ennél többről van szó.

Idegesítő vádirat: miért lett ennyire fontos író Sally Rooney?

Az ír Sally Rooney már a harmadik könyvét adta ki így harminc éves korára, a Hová lettél, szép világ viszont az első, amiben

Rooney már olyan státuszban van, hogy az embereknek ne csak a könyvről legyen véleménye, hanem úgy általában véve a Sally Rooney-jelenségről is.

Rooney ugyanis nem csak egy különösen népszerű szerző, akinek egyik könyvéből (Normális emberek) már kijött egy méltán körberajongott sorozat, a másikból pedig épp forog egy másik, hanem szerzeményeit az évtized irodalmi teljesítményének, minimum elképesztőnek, őt magát pedig az Y-generáció hangjaként, tehát tulajdonképpen korszakos szerzőként írja le a mértékadó/mértékadónak szánt sajtó.

Ha valakinek a könyvét Barack Obama viszi el látványosan nyaralásra, és a Vouge csinál vele interjút, az már szupersztár, egyesek szerint JK Rowling óta nem született az irodalomban ekkora világsztár a környéken. 

Rooney sztárolása nyilván nem lehet véletlen,

könyvei valóban nagy pontossággal mutatják meg az okostelefonon felnőtt emberek problémáit.

Ezzel idáig nincs is gond, a kérdés az, milyen arányban vegyíti ezeket: a párkapcsolati problémákon való tesze-tosza őrlődés mind tudjuk, hogy az élet része, viszont az egzisztenciális különbségek, és az ebből adódó görcs, illetve a nagy dolgok véghezvitele iránti kilátástalan vágy tényleg mostanában vált látványosan tömegméretű élménnyé. Vagy legalább is mostanában kezdtek erről sokat beszélni.

Az Y-generáció hangja

Rooney-nak mindegyik bemutatása jól megy: az érzelmi élet bemutatásán egyszerűen érezni, hogy nem egy férfi próbálta elképzelni, mi játszódik le fiatal lányok fejében, hanem egy nő mutat be jelenségeket természetességgel, ahogy a modern kasztrendszer és nagyravágyás bemutatását is épp annyira érzékletesen hozza, amennyire egy magát különösen balosnak valló embertől elvárja az ember. Egy magyar sajtóban vaskosan félrefordított hírből például kiderül, hogy Izraelben azért nem engedte még kiadni a könyvét az erre ajánlkozó kiadónak, mert a kiadó szerinte támogatja Palesztina megszállását.

A fő probléma az, hogy a végeredmény gyakran átcsúszik olyan jó felnőttes panaszkodásba, aminek a vége az, hogy „ezek a mai fiatalok mind hülyék.”

És hát azok is: állandóan szerelmesek valakibe, de mégis főleg telefonon keresztül tudják ezt kimutatni; valami világméretű dolog alakítói lennének, de a vágy megfogalmazásán túl semmire sem jutnak; és az esetek nagyrészében a javak igazságtalan elosztása is csak szorongást okoz nekik, kimondani annyira nem merik.

A Hová lettél, szép világ lehetne ilyen tekintetben Rooney one hit wonderségének bizonyítéka, hiszen az előző két könyvéből is le lehet szűrni pontosan ugyanezeket a következtetéseket, de a rohanó élet és a jövő miatti aggodalom bemutatása talán most sikerült a legstílusosabban a négy semmmin vívódó főszereplővel, akiknek főleg az a skilljük, hogy nincs semmi érdekes skilljük.

Sally Rooney új könyve.

Sally Rooney új könyve.

Fotó: Faber

Történetet nehéz mondani, hiszen azon ritka esetek egyikéről van szó, amikor a hivatalos ajánlónál tömörebben nem lehet leírni a tartalmat: a négy főszereplő fiatal, de már azért nem annyira; szexelnek, alakítják a kapcsolataikat, és néha totálisan feleslegesen átverik egymást, miközben van valami álllandó rettegés bennük a jövőtől, ami egyszerre jelenti a klímaváltozást és a ködös egyéni jövőképet is.

Társadalom- vagy Y-generáció-kritika?

A könyv talán legnagyobb előnye, hogy sokféleképp lehet értelmezni.

Ha akarjuk, játszhatunk eltartott kisujjú értelmiségit, aki azon háborog, hogy kit érdekel ez a szerencsétlenkedés 320 oldalon keresztül – pláne harmadjára – de felfogható kritikaként is. Ráadásul nem is csak egyfeleképp: ha akarjuk,

Rooney az általa tárgyalt generációt kritizálja azzal, hogy a világmegváltó vágyak ellenére a végén mégis minden szereplője a saját unalmas magánéletével foglalkozik, de vehetjük a világ kritikájának is, amiben szoronganak a fiatalok,

akik a közösségi médiában annyi őrületesen sikeres embert látnak naponta többször is, hogy el sem tudják képzelni, hogy akár valami egyszerű munkában is lehetnének boldogok. 

Utóbbit amúgy erősíti, ha kicsit megpróbáljuk megismerni Sally Rooney személyét: annak ellenére, hogy generációs celebritás, semmit nem csinál, amit a szereplői csinálnának. Csak nagyon kevés interjút ad már, egyáltalán nincs jelen a közösségi médiában, és úgy általában nem vele, hanem a műveiről való vitával van tele az internet.

Mondhatnánk, hogy régimódi híresember, aki kevés nyilatkozata egyikében is kiemelte, mennyire retteg bármit is mondani a magánéletéről azon túl, hogy tényleg megházasodott szűk körben a koronavírus első hulláma alatt.

Ennek ellenére már csak azért is érdemes elolvasni valamit Sally Rooney-től, hogy vitázhassunk a benne felmerülő kérdésekről.

Ha így vesszük, tényleg nagyon fontos szerző még akkor is, ha néha azért tényleg baromira idegesítő, hogy a szereplői képtelenek kimondani egymás előtt a saját gondolataikat.

Sally Rooney: Beatiful Word, Where Are You? Faber and Faber. London. 2021. Megrendelni például itt lehet.

NYITÓKÉP:

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek