A munkáltató érdekét figyelembe venni valóban annyira az ördögtől való?

Valóban csak a hatalmát gyakorolja másokon az a munkáltató, aki elrendeli a kötelező oltást?

Kezdjük eme rövid írásművet a saját személyes állásfoglalásom ismertetésével. Csak nemrégiben döntöttem úgy, hogy beadatom magamnak a koronavírus elleni vakcinát. Ennek fényében a vírus kirobbanása óta eltelt egy esztendőben polgártársaim egy részének konstans rosszallásában volt részem. Azon polgártársaiméban, akik felelős módon már legalább az ötödik, háromféle vakcina hibridizációjából képzett, guatemalai oltótechnikát alkalmazó védőoltást is megkapták, míg én egyet sem. És bár megvoltak az indokaim, amelyek miatt nem siettem el az oltakozást, egy év után mégis úgy döntöttem, hogy itt az ideje túlesni rajta. Hogy miért?

Többek között azért, mert a Pfizer vakcinája megkapta a nem vészhelyzeti protokollt követő ellenőrzés engedélyét is, tehát egy hétköznapilag vizsgált gyógykészítménnyel egyenértékű.

Bevallom őszintén, én nem azért adattam be magamnak az oltást, mert annyira rettegek a vírustól, sokkal inkább azért, mert a húszas éveimet nem kívánom a továbbiakban azzal tölteni, hogy otthon kaparom a falat a lakásban. Ezen impozáns bevezető után, amelynek csak azért láttam szükségét, hogy a vírusszkepticizmusom világossá váljon, következzék az aktualitás.

November elsejétől ugyebár a munkáltatók jogosultak a védőoltás felvételét kérni a foglalkoztatottaktól a munkavégzés feltételeként, figyelembe véve az adott munkahely és munkakör sajátosságait. A rendelkezés életbe lépésének első pillanatában egy közepes méretű felháborodás-hullámot generált a magyar lakosság kollektív idegzetének egyébként tükörsima felszínén.

Én azok közé tartozom, akik egyetértenek a rendelkezéssel, az egyetlen, amit kifogásolok, hogy Orbán Viktor szokás szerint másra hárítja a felelősség kellemetlen terhét.

És igen, az oltás ellen való kitartó tiltakozásom ellenére is egyetértek vele.

A magyarázatot kezdjük talán azzal, hogy bár valóban ózdkodva fogadtam a vírus természetéről szóló információkat, soha nem kívántam okosabbnak vagy hozzáértőbbnek nyilvánítani magam az ezzel foglalkozó orvosoknál. Elmélkedésünk alapjául szolgáljon az tehát, hogy a vírus létezik, és valóban veszélyes is. Rendkívül könnyen terjed, és még annál is nagyobb károkat tud okozni.

A rendelet életbe lépése óta sok felháborodott entitás szajkózza azt, hogy a munkáltató csak a munkát vásárolja meg, nem a munkást. Ez az intézkedés pedig egy hatalmas lépés abba az irányba, amely út végén a munkáltató de facto birtokolni fogja a munkavállaló testét. Egyesek rémült víziói szerint idővel ez akár azt is jelentheti, hogy a munkáltató kötelező vagy épp tiltott fogamzásgátlást esetleg abortuszt rendel el, eltiltja a munkást a dohányzástól, az egészségtelen ételektől vagy a Vidám Vasárnap nézésétől.

Elmondom, hogy ez miért botorság.

A munkáltató védheti a saját érdekeit

A covid egy rendkívül könnyen terjedő, halálosnak vélt vírus, amely pandémiát okozott. Ha én elkapom a betegséget, az én állapotom nagyban befolyásolhat egész sok mindent: a családomat, a kollegáimat, a gazdaságot, a szórakoztatóipart vagy az egészségügyi ellátórendszert. Nem tudok róla, hogy a terhesség, a dohányzás vagy akár Németh Sándor hasonló horderejű egészségkárosító erővel bírna, ráadásul egyik sem fertőző.

Igen, a munkáltató a munkát vásárolja meg, viszont

mi van akkor, amikor a munkásai szánt szándékkal olyan döntést hoznak, amelynek következménye nem csak a saját életük elvesztése, hanem sokak súlyos megbetegítése, ezáltal a munkafolyamatok esetleges hetekig tartó leállása is lehet?

Ez esetben sem jogos a munkáltató óhaja?   

Komolyan a szemére akarjuk vetni valakinek, hogy olyan embereket óhajt alkalmazni, akik előre láthatóan hosszú távon képesek megfelelő teljesítményt nyújtani?

A kötelező oltás esetében a munkáltató nem a munkavállalók testét kívánja galád módon birtokolni, egyszerűen minimalizálni szeretné azt a kockázatot, amely anyagi veszteséget jelenthet a számára.  

Szerdán olvastam egy a Mérce gondozásában megjelent cikket, amelyben beszámoltak arról, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete közleményben követeli a kormánytól az emlegetett rendelet visszavonását. Na most, ha ez így lesz, akkor ugye egyetlen PDSZ tag sem fogja megemlíteni a helyzet romlása esetén, hogy a kormány azonnali hatállyal rendelje el az online oktatásra való átállást, mert az idős kollegák nap mint nap életveszéllyel néznek szembe, ugye?

Kérdem tisztelettel, nem volt mentálisan elég megterhelő az elmúlt egy év a kisiskolás gyerekek számára? Zárjuk be őket újra, mert néhány pedagógus dafke nem hajlandó beoltatni magát? És mi van a mélyszegénységben élőkkel, akik a számukra abszolválhatatlan online oktatásnak hála most estek ki örökre a rendszerből, nincsenek még elegen, Margitka kedves? Nem találtam annyi kivetnivalót abban, hogy zárjanak be az oktatási intézmények akkor, amikor védtelenül álltunk a főleg idős életeket követelő vírussal szemben, de ma már vajmi kevéssé ez a helyzet. 

Én értem Konok Péter álláspontját, tényleg értem. Hatalmi pozícióban lévő emberek dönthetnek más emberek testi integritása felett, pusztán a hatalmi pozíciójukból kifolyólag, vélt vagy valós érdekeik alapján.

De könyörgöm, a munkáltató érdekében cselekedni miért az ördögtől való?

Miért ne várhatná el azt, hogy a legkisebb eséllyel kelljen hetekre felfüggeszteni a munkát? Miért nem abban a narratívában vizsgáljuk a vakcinát, amelyben ez az egyetlen lehetséges megoldás?

A munkáltató talán nem a szakértelmére alapozva követelné meg az oltást, de a valóban hozzáértők már egy éve beszélik rongyosra a szájukat az oltás felvétele érdekében.

A szakemberek, ha más szempontból is, de végeredményben ugyanazt propagálják, mint a munkáltatók. Miért ne mondhatná azt valaki, hogy nem szeretne olyan munkaerőt alkalmazni, amelyik szánt szándékkal nem védekezik egy ilyen súlyos betegség ellen?  

Tényleg mi van a húszas éveiket taposó fiatalok érdekeivel, akik rendszeresen karanténba kényszerülnek? A gyerekek érdekeivel, akiknek rendesen kellene iskolába járniuk? A vendéglátósokéval, a színészekével, az ápolókéval, a kereskedőkével, vagy csak azokéval, akik normálisan akarják élni az egyetlen életüket?

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!