Csak új vezetők tudják megoldani a klímaválságot

Ahogy kommunista kutyából nem lesz demokrata szalonna, úgy a globalizáció felivelő szakaszában szocializálódott vezetőkből sem lesz zöldpolitikus. Vagy legfeljebb akkor, amikor már valóban túl késő.

Félidejéhez érkezett az ENSZ által szervezett glasgow-i klímacsúcs, és minden okunk megvan elkeseredettnek lenni. A szinte már megszokott forgatókönyv szerint a világ legfontosabb vezetői megérkeztek a magángépükkel, elmondták, hogy mindennél komolyabban veszik a globális felmelegedés jelentette kihívást,

elhangzott „az utolsó pillanatban vagyunk”-tól a „csak közösen sikerülhet”-ig minden, ami ilyenkor szokásos, mindenki hitet tett, majd néhány nap múlva vélhetően mindennemű konkrét intézkedés nélkül távoznak.

Kicsit olyan lett a klímavédelem elleni harc a politikában, mint a sajtószabadság melletti kiállás: mindenki a lehető legnagyobb szavakat hangoztatva mondja, de senki nem csinálja.

A helyzet az, hogy naivitás azt gondolni, hogy tíz-húsz-harminc éve aktív politikusok egyszer csak valóban ráébrednek, hogy milyen súlyú problémával állunk szemben, és hirtelen az üres szavakat a tettek váltják fel.

Ahogy kommunista kutyából nem lesz demokrata szalonna, úgy a globalizáció felivelő szakaszában szocializálódott vezetőkből sem lesz zöldpolitikus. Vagy legfeljebb akkor, amikor már valóban túl késő.

Ha valóban kezdeni akarunk valamit a klímaváltozással, ahhoz új vezetőket kell választanunk. Olyan vezetőket, akik nem már a meglévő választói igényeket kiszolgálandó találják meg hirtelen a zöld identitásukat, hanem akik pont azért kezdtek el politizálni, mert elegük lett az üres szavakból. Akik nem konzervatív/baloldali/liberális/stb. és zöldpolitikusként, hanem csak zöldpolitikusként definiálják magukat. El kell jutnunk oda, hogy a legközelebbi klímacsúcson olyan vezetők üljenek, akik valóban arra kértek és kaptak felhatalmazást a saját választóiktól, hogy megfékezzék a klímaváltozást, nem csak úgy a kötelező kört letudva beleírták a programjukba.

A magyar kormány őszintén tesz rá

Bizonyos szempontból a magyar kormány legalább tiszta lapokkal játszik. Mostanában persze ők is lefutják a kötelező zöld köröket, még konzultációt is indítottak a témában, de azért mind tudjuk, hogy a valódi álláspontjukat Szijjártó Péter ismertette néhány éve, amikor egy sajtótájékoztatón büszkén mondta el, hogy a magyar kormánynak a német ipar érdeke mindig fontosabb lesz, mint a fenntarthatóság.

Naivitás lenne forradalmi felszólalást gyerekeink jövője érdekében várni egy olyan kormánytól, ami éppen azt magyarázza itthon az embereknek, hogy azért drága a benzin, mert az Unió meg akarja állítani a klímaváltozást.

Tulajdonképpen összekacsintva teljes Magyarországgal erre erősítettek rá, amikor elküldték Áder Jánost a glasgow-i klímacsúcsra. Az embert, akinek az a munkája a NER-ben, hogy súlytalan legyen. Talán még Semjén Zsolt lehetett a listán, ha már az volt a vadászati világkiállítás szlogenje, hogy „egy a természettel”, akkor nyilván ehhez is ért.

Egyébként, ha már Áder János ott volt, akkor – tudatosan vagy véletlenül – talán a legőszintébben ő nyilatkozott a COP26-ról. Az államfő azt mondta, hogy „a helyzet kritikus mivoltára, a 24. órára, az emberiség döntő jelentőségű pillanatára figyelmeztető drámai hangütésű mondatok elhangzottak már Durbanben, Cancúnban, Koppenhágában – vagyis korábbi éghajlatváltozási ENSZ-konferenciák helyszínein – is, márpedig nehéz a választókkal elhitetni, hogy már 26 éve mindig, folyamatosan a 24. órában vagyunk”.

Teljesen igaza van. A választók ebben a kérdésben egyszerűen előrébb járnak, mint a politikusok. Ideig-óráig még át lehet őket átverni zöld konzultációval, átéléssel előadott nagy szavakkal, magunkra aggatott zöld jelzőkkel, de

nagyon gyorsan észre fogják venni, hogy ami itt történik, az nem több mint időhúzás. Időhúzás, hogy ne kelljen beismernie a világot és Magyarországot az elmúlt tíz-húsz-harminc évben irányító embereknek – akiknek jelentős része ott volt Glasgowban –, hogy amit eddig csináltak, amilyen irányba terelték a világot, az hibás volt.

Értelemszerűen nem Magyarország fogja egyedül megharcolni a klímaváltozás elleni küzdelem lényegét. Értelemszerűen nem csak a mindenkori kormány felelőssége mi történik, a világ ennél bonyolultabb.

De értelemszerűen amíg a British Petroleum nevetés nélkül változtatja magát Beyond Petroleumma, amíg Orbán Viktor közröhej nélkül jelent be klímavédelmi akciótervet, addig nehéz lesz előrelépni.

Ismerős ez a szöveg? Ha nem, akkor még nem iratkoztál fel az Azonnali Reggeli fekete című hírlevelére, ahol először megjelent. De most itt megteheted!