Hiába a hangzatos beszédek a klímacsúcson, a széndioxid-kibocsátás folyamatosan nő

Az ENSZ 26. klímacsúcsán (COP26) a G20-ak hiába írtak alá egy szerződést, miszerint a jövőben külföldön nem fogják finanszírozni a fosszilis energiahordozók kitermelését, csak 2020-ban közel 600 milliárd dollárt fordítottak erre.

Október 31-én kezdődött el a skóciai Glasgowban az ENSZ 26. klímacsúcsa (COP26), ahol az első két napon a politikusoké, illetve a különböző zöldaktivistáké volt a főszerep, hogy azután Glasgow városát elhagyva az országok által delegált szakértők vegyék át a stafétát, hogy kidolgozzanak egy olyan szerződést és terveket, amiknek segítségével betarthatóak a 2015-ben kötött párizsi klímaegyezményben lefektetett vállalások.

A COP26 előtt a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót magában foglaló G20-csoport is találkozót tartott Rómában, ahol a világ leggazdagabb államainak – egyben legnagyobb kibocsátóinak – a vezetői többek között megállapodtak arról, hogy megerősítik a párizsi klímaegyezményben vállaltakat, illetve erőfeszítéseket tesznek majd arra, hogy az ipari forradalom előtti szinthez viszonyítva 1,5 Celsius-fokra korlátozza a felmelegedést.

Ugyanakkor a hangzatos megállapodásnak nem mindenki örül, a

szakértők ugyanis a konkrét megvalósítási terveket, míg a szegényebb országok a hatékonyabb fellépést hiányolták a G20-aktól.

Gaston Browne, a kis karib-szigeteki ország, Antigua és Barbuda miniszterelnöke – egyben a 39 államot számláló Kis Szigetállamok Szövetségének az elnöke (AOSIS) –  például amiatt kritizálta a G20-akat, hogy szerinte nem tesznek meg mindent a klímaváltozás enyhítéséért, és túlzottan a privát szektor érdekeit tartották szem előtt.

„Mi azért vagyunk itt, hogy megmentsük a bolygót, nem pedig, hogy megvédjük a profitot. Vannak nagyon befolyásos multinacionális cégek és lobbik, amik hasznot húznak a fosszilis tüzelőanyagok használatából”

– fogalmazta meg aggályait Browne a Guardian tudósítása szerint, aki szerint a legnagyobb probléma, hogy konkrét terveket nem mutatnak be, így nem tudni, hogyan is kívánják elérni 2050-ig a klímasemlegességet a világ leggazdagabb országai, miközben a klímaváltozás miatt bekövetkező tengerszint-emelkedés miatt az olyan országok, mint Antigua és Barbuda veszélyben vannak.

Hozzá hasonlóan Mia Amor Mottley, a tengerszint emelkedése miatt akár végleges eltűnéssel is szembenéző Barbados miniszterelnöke is kritikus volt a világ vezetőivel. A CNN kérdéseire elmondta,

azok a gazdag országok, amelyeknek vezetői most nem hajlandók még többet tenni, és akiket a migráció is zavar, ne csodálkozzanak, ha kudarcuk következménye még több bevándorló lesz majd.

Barbados PM @miaamormottley says the climate emergency will inevitably lead to forced migration, and that “those who are uncomfortable with migration will have to accept that this is the consequence of their failure to act.” pic.twitter.com/9fR8gV7mwe

— Christiane Amanpour (@camanpour) November 2, 2021

A brit SkyNews elemzése szerint a G20 által végül most elfogadott szöveggel több probléma is van:

• egyrészt nincs túl sok konkrét vállalás benne;
• emellett a klímasemlegességet sem egy konkrét időponthoz, hanem lazán csak a „század közepéhez” kötik;
• emellett a szöveg nem említi például a szén kivezetését, csupán a külföldi szénprojektekbe történő befektetések megszüntetésére vonatkozó korábbi megállapodás megerősítése;
• ahogy a fosszilis tüzelőanyagok kivezetéséről sem esik szó.

A kibocsátás és a beruházások száma sem csökken

A mostani klímacsúcs előtt több jelentés is megjelent, ami egyrészt azzal foglalkozott, hogy jelenleg a párizsi klímaegyezményben vállaltakat mennyire tartják be az országok, illetve hogy min kellene javítani. Ilyen volt az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) kiadott jelentése, illetve a Nemzetközi Energiaügynökségé (IEA) – utóbbi azt is vizsgálta, hogy mennyi beruházást kellene pótolni 2030-ig, ha a 2030-as csökkentési tervek mellett 2050-ig el akarjuk érni a klímasemlegességet.

Most az amerikai Bloomberg lap vizsgálta meg, hogy a széndioxid-kibocsátás hogy áll, és a kutatások során azt találták, hogy

2021-ben ismét annyi széndioxidot bocsátunk ki fosszilis tüzelőanyagok égetésével, mint a járvány előtt,

míg 2020-ban 5,4 százalékkal csökkent, 2020 és 2021 között 4,9 százalékkal nőtt mindez, és a 2014 óta csökkenő szénhasználat is ismét növekszik számos ország az energiárak hirtelen növekedését ugyanis a szén újbóli használatával akarja csökkenteni. A két egyik legnagyobb kibocsátó ebben a tekintetben Kína és India – míg előbbinél 2019-hez képest 5,5, utóbbi eseten 4,4 százalékkal több a kibocsátás idén.

A Global Carbon Project számításai szerint ha a kibocsátás mértéke a későbbiekben nem fog csökkenni, akkor a jelenlegi kibocsátási rátával számolva a bolygó még 11 évnyi széndioxidot tud elnyelni, hogy a 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés alatt maradjunk.

Ezért is lenne fontos – mint arra az IEA jelentése is rávilágít –, hogy

az országok minél hamarabb vezessék ki a fosszilis tüzelőanyagokat, illetve új beruházásokat már ne indítsanak és ne finanszírozzanak. 

Utóbbi kapcsán a COP26-on az országok ki is dolgoztak egy egyezményt és végül azt el is fogadták. Eszerint 2022 után már külföldi fosszilis beruházásokat nem finanszíroznának, azonban azt a G20 nem minden tagja írta alá – például Kína és Japán kimaradt.

Emellett az egyezménnyel az is probléma, hogy jogilag nem kötelező érvényű, és továbbra is teret ad kisebb beruházásoknak, miközben a vállalások szerint valamikor 2030-as és 2040-es években hagynának fel a szén használatával, miközben 2020-ban a G-20 országok csaknem 600 milliárd dollárnyi értékben finanszíroztak olaj-, gáz- és szénprojekteket.

De miről is szól az ENSZ klímacsúcs és miről tárgyalnak az országok? Összeszedtük! Hogyan leplezte az olajipar évtizedekig, hogy a tevékenységük hozzájárul a klímaváltozáshoz? Utánajártunk!

NYITÓKÉP: pixel2013 / Pixabay