A férfiaknak miért szabad félmeztelen napozni egy parkban, miközben a nőknek nem?

Fontos lenne tisztázni, hogy a mell nem nemi szerv, még a női sem. Azonban csak azért, mert mi férfiak szexualizáljuk, még igazságtalan arra kényszteríteni a nőket, hogy ők takarják, miközben a férfiak nyugodtan lehetnek félmeztelen szinte bárhol és bármikor.

Berlinben nők százai tüntettek, pontosabban bicikliztek félmeztelenül egy júliusi hétvégén. Az ok pedig egyszerű és ésszerű volt: a nemek közti egyenlőség melletti kiállás.

Gabrielle Lebreton neve vélhetően nem cseng ismerősen az olvasó fülében, azonban

ő az a Berlinben élő anyuka, akinek felhívására megtörtént a tüntetés, és aki igen „súlyos bűnt” követett el korábban: pont azt csinálta, amit egy tucat férfi, félmeztelenül napozott egy nyári délutánon.

Ahogy olvastam a Népszava beszámolóját az esetről, férfiként is ökölbe szorult a kezem, és felháborított ez a fajta diszkrimináció, ami a melleket érinti.

Én egy nyári napon egy parkban gond nélkül levehetem a pólómat, ha melegem van, senki nem fog rám szólni emiatt, ugyanakkor ha egy hölgy teszi meg ugyanezt, akkor rendőrt hívnak, feljelentik, panaszt tesznek ellene

– holott vélhetően neki is ugyanannyira van melege, mint nekem.

Fontos lenne tisztázni, hogy a mell nem nemi szerv, még a női sem. A női mell funkciója az utódok táplálása, az egy dolog, hogy szexualizáljuk azt.

Azonban csak azért, mert mi férfiak szexualizáljuk, még igazságtalan arra kényszeríteni a nőket, hogy takarják,

sőt lehetőleg hordjanak melltartót is (ami gyanítom, hogy baromira kényelmetlen lehet egész nap), de a felsőjüket nehogy levegyék egy parkban vagy bárhol, ahogy szoptatni se merészeljenek akárhol, mert néhány beteg állat esetleg felizgul rá, vagy zavarba jön a látványtól. Ez a fajta prüdéria pedig óhatatlanul is egyenlőtlenséget fog jelenteni a két nem között, annak ellenére, hogy elviekben például a német alkotmány is deklarálja azt, hogy nem szabad diszkriminálni senkit a neme miatt.

Persze nem tűnik nagy dolognak, hogy valaki lehet félmeztelen, más meg nem, ugyanakkor ha a mellekre nemet mondunk, mert sokak számára szexuálisan izgató látvány, akkor talán ideje lenne ha felszólítanánk a hölgyeket arra is, hogy legyenek kedvesek eltakarni a lábukat, nehogy ám kivillanjon egy sejtelmes boka a ruha alól, hiszen csomó pasinak meg lábfétise van.

Másokat a nyak látványa hoz lázba, tessék innentől kezdve garbót és sálat hordani, hölgyeim. Aztán ott van egy szép hosszú haj látványa, illendő lenne kendővel takarni! Az arc meg? Tudjuk jól, hogy az ajkakat evésen, és beszéden túl még mennyi minden másra lehet használni, nem ártana az arcokat is takarni a jövőben.

S ha így gondolkodunk, akkor igény szerint eljuthatunk Afganisztánba, esetleg a viktoriánus kori Angliába. Azok voltak ám a szép idők!

Egyetlen emberöltővel vagyunk '68 után, mégis, még a haladó, elviekben liberális nyugaton is problémát jelent egy mell vagy épp egy kivillanó mellbimbó. Megértem Gabrielle Lebreton felháborodását.

Mert az egy dolog – és szomorú dolog –, hogy bizonyos szélsőségesen fundamentalista államokban elsősorban a nőknek takargatniuk kell magukat, nem öltözködhetnek szabadon,

azonban Németország szekuláris állam, éppen ezért megdöbbentő számomra ez a fajta prüdéria és maradiság, amit a német állam és Berlin önkormányzata képviselt az ügyben.

Vészjóslóan azt látom, hogy '68 és minden, ami '68-at képviseli, egyre inkább veszélybe kerül, egyrészről valamifajta vallásosság és erkölcsösség mögé rejtett konzervatívizmus, másrészről – bizonyos esetekben – a túlzott progresszívizmus miatt.

Pedig '68 szellemiségét, a szexuális szabadságot, a felvilágosodást, mindent, ami a nyugati világot jobb és szebb hellyé tette a második világháború után, annak örökét őrizni és tovább vinni kellene, nem visszafordulni egy sötét múlt irányába.

'68 veszélyben van, hiszen mind jobbról, mind balról támadják: előbbiek a bigottságukkal, a túltolt – sok esetben ál- – vallásosságukkal, míg utóbbiak az eltörlés kultúrájával (cancel culture), a neomarxizmusukkal és a szélsőséges progresszivitásukkal.

Avagy az egyik oldal a női mellek szabadságát, míg a másik Woody Allen munkásságát kívánja eltörölni. Egyik sem helyes, és én egyikkel sem tudok azonosulni.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy innentől kezdve mindenki mutogassa magát, hanem arról, hogy amit nekünk férfiaknak szabad, azt a nőknek se legyen tilos. Mert az világos, hogy a legtöbb nyilvános helyen a nemi szervünket takarni kell, és ez így van nagyon jól, ugyanakkor a mell – ahogy fentebb is írtam – nem nemi szerv, akkor sem ha női mellről van szó.

Azonban, ha mi férfiak lehetünk egy parkban, egy sportpályán, és nagyjából bárhol félmeztelenül, akkor a nők is lehessenek. Avagy ha ők se, akkor mi se.

Személy szerint arra szavaznék, hogy az állam a lehető legkevesebb dolgot próbáljon tiltani, és az állampolgárok a lehető legszabadabban élhessék az életüket.

Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!